EPILÓGUS

Nathan szemszöge

*kb 6 hónappal a baleset után*

Gyönyörű nyári reggel volt. Én és Amy futottunk egy mezőn. El akartam kapni, de gyorsabb volt nálam.

- Gyere Nath - hívogatott engem magához.

Én gyorsabb tempóra kapcsoltam és sikeresen elkaptam. Felkaptam és a levegőbe kezdtem pörgetni. Olyan jó érzés volt hallani a nevetését, engem is megmosolyogtatott.

- Szeretlek! - mondta ki a legszebb szót.

- Én is szeretlek! - mondtam, majd letettem a földre.

Hosszan a szemébe néztem, egy kósza tincset a füle mögé simítottam és szenvedélyesen megcsókoltam. A csókunkat egy különös zaj zavarta meg. A hang forrása felé kaptam a fejem, de nem láttam semmit. Mire visszafordítottam a fejem, Amy eltűnt.

- Amy! - kiabáltam a nevét. - Amy! Amy! Amy!

Valaki elkezdett rázni.. én kinyitottam a szemem és Jay-jel találtam szembe magam. Csak egy álom volt, sajnos...

- Jól vagy Nathan? - kérdezte aggódva a haverom.

- Igen, csak megint vele álmodtam - mondtam szomorúan, majd visszabújtam a takaró alá.

Elvettem a telefonomat az éjjeli szekrényről és meglestem, hogy mennyi az idő, 2:34. Jobbkor nem is kelhettem volna föl. Itt L.A.-ben más az élet, mint London-ban, nagyobb a pörgés és melegebb az idő. Szeretek itt lenni, semmi se emlékeztetett Amy-re, csak az álmaim. Csak így lehetek újra vele... Nagyon bánt a halála, tudom én vagyok a hibás. Miattam lett öngyilkos, ha nem csináltam volna azokat a hülyeségeket, akkor még élne és nem Jay-jel osztoznék ezen a szobán. A 1D-vel is megromlott a viszonyom, mert az én hibám miatt veszítették el Amy-t. Nem csodálom, hogy engem okolnak, mert ezt én is így látom, én tehetek az egészről.

Az ágyban csak forgolódtam, nem bírtam visszaaludni, ezért kikeltem az ágyból és a konyha felé vettem az irányt. Csináltam magamnak egy meleg teát. Hátha ez segít, hogy el tudjak aludni. Ez mindig segít nekem, ha nem tudok alukálni. Megittam a teám, jó érzés volt az, hogy a meleg ital végig csurgott a torkomon. Beraktam a mosogatóba a bögrét és visszaindultam a hálóba, amit Jay-jel osztok meg. Ahogy beléptem Jay horkolása csapta meg a fülem. Ez se tud csöndbe aludni... Vissza feküdtem az ágyba és jól magamra húztam a takarót. De ígyse volt halkabb a horkolás. A párnát a fejemre raktam, de ez sem segített.

- Jay kuss! Aludni szeretnék! - mondtam hangosan, de rá sem hederített.

Jól van te akartad. Hozzá vágtam a kispárnámat,hátha ettől bekussol. De még mindig nem hagyta abba. Idegesen kikeltem az ágyból, odamentem Jay-hez és jól belerugtam egyet az ágyába. Nem volt jó ötlet... Jay nem hagyta abba és még az én lábam is fáj. Na jó én ezt nem bírom, hajnalok-hajnalán... Az ágy alól kihúztam a bőröndömet, nem kis hanggal rádobtam az ágyra és kerestem valami ruhát. Amint kiválasztottam azzal meg elindultam a fürdőbe. Felöltöztem, megmosakodtam és a fejemre húztam egy fullcap-et. A hotel ajtaját nem kis hanggal csuktam be és elindultam a legközelebbi közértbe egy kis rágcsálni valóért.
Szeretem Los Angeles-t, tele van nyüzsgéssel és soha nem alszik a város. Mindig azt terveztem, hogy én és Amy itt fognunk a parton sütkérezni. Senki sem érdekelt volna, csak mi ketten lettünk volna. És persze a part... Csak az a baj, hogy ez mind álom lesz, soha nem tudtam megmutatni ezt a helyet. És azt a házat, amit itt kinéztem magunknak, ahol elképzeltem a közös jövőnket. Biztos tetszett volna neki. Nagy ház volt, jó sok szobával. Még ha a fiúk látogatóba jöttek volna simán elfért volna mindenki még a gyerekeink is. Sose mondtam neki, de én csak tőle szerettem volna egy kislányt. Olyan szépet, mint Amy-t. De ez már lehetetlen...

A gondolat menetemet egy fura zaj zavarta meg. A hang irányába néztem és egy sötét alak állt ott. A kapucni a fejére húzva, eléggé félelmetes látvány volt. Gyorsítottam a tempómon és bementem a boltba. Fellélegeztem, mikor a bolt biztonságos falai közt voltam. Amilyen gyorsan csak tudtam megvettem a rágcsálni valót és visszamentem a hotelba. Nagyon fura volt ez az ember, valami rosszat sejtek... Aludni biztos nem tudok, ezért leültem TV-t nézni...

Nem volt benne semmi érdekes. Csak ültem a kanapén és bámultam ki a fejemből. Az elmúlt 6 hónapban mindig ezt csinálom.... Kezdetben nem beszéltem senkivel, bezárkóztam a szobámba. Oda, ahol a legtöbb emlék volt. Érzem belülről nem bírtam még feldolgozni Amy halálát, valószínűleg soha nem is fogom. Nagyon sokat jelentett nekem ő... Ő töltötte be az üressegemet belülről. A halálával úgy érzem egy részem odaveszett vele együtt, a legfontosabb dolog, a szívem. Soha nem fogok senkit úgy szeretni, mint őt...
Nem tudom meddig bámulhattam a tv-t, de arra eszméltem fel, hogy mellettem besüppedt a kanapé. Oldalra fordítom a fejem és Jay kócos hajzuhatagával találtam szembe magam.

- Már megint nem tudsz aludni? - kérdezte és közben a szemét dörzsölte.

- Jah... - válaszoltam neki tömören.

Nem akarom megbántani azzal, hogy részben tőle se tudtam aludni, de mindegy már megszoktam, hogy alig alszok.

- Haver minden rendben? - kérdezte Jay és a kezét biztatás képp a vállamra tette.

- Persze... Csak hiányzik - mondtam lefelé bámulva.

- Tudom Nath. Nekem is hiányzik... - mondta Jay.

- Mikor is megyünk az interjúra? - tereltem el a témát, mert nem akarok róla beszélni.

Így is nehéz nekem feldolgozni. Örülök, hogy odáig eljutottam, hogy tudok mosolyogni és jó pofizni. Igaz, hogy ez csak egy álca és belülről még fáj, iszonyatosan. De el kell hitetnem az emberekkel, hogy minden rendben van.

- Uhh... - állt fel Jay a kanapéról. - 1,5 óra múlva. Megyek felébresztem a többieket - mondta és elindult ébreszteni a brancsot.

Az egész banda melettem állt a legnehezebb időszakban. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Nélkülük nem sikerült volna. Nagyon hálás vagyok nekik...

Jay-nek hála mindenki felkelt, igaz kissé álmosak voltak, de mindegy. Mindenki elkészült és már úton is voltunk a rádióba. Pár perc késéssel be is értünk és indulhatott is a műsor. Jó hangulatban telt, de én igazán nem nagyon tudtam élvezni. Azon paráztam, hogy a kérdéseknél tuti fel fog jönni a barátnő téma. Nem igazán szeretek az ilyen kérdésekre válaszolni. Mindig nagyon nehéz neke. Majd úgy 1 óra múlva végeztünk. Sikeresen túléltem ezt az interjút is. Alig vártam, hogy vége legyen, mert feszengve éreztem magam. Amy óta mindig ez van...

A műsor után úgy gondoltuk, hogy beülünk kajálni valahova, mert nem volt időnk reggelizni. Nem vagyunk valogatósak, ezért a legközelebbi KFC-be mentünk, jól bekajáltunk és indultunk is tovább az esti koncert helyszínére, Las Vegas-ba. A repülő téren jó sok rajongó várt minket, de ezt már megszoktam. Szeretem őket, miattuk vagyunk ott, ahol most tartunk. De egy fan kitűnt a többi közül, fekete kapucni a fejére húzva és tetőtől-talpig feketében. Elindult felém egy poszterral a kezében. A kezembe nyomta a tollával együtt.

- Kinek írhatom? - kérdeztem meg. 

- Becca - mondta, de a kapucnit nem vette le a fejeről.

'Sok szeretettel Beccanak! <3

 Nathan Sykes'

Firkantottam alá neki. Amint vissza nyújtottam neki a posztert, még mindig ugyanabba a pózban állt. Van valami bizarr ebben a lányban, olyan furcsa.

- Szeretnél még valamit? - kérdeztem.

A csaj nem szólt semmit csak elrohant. Ebbe meg mi üthetett? Nagyon sokat nem tudtam ezen gondolkozni, mert már indult is a gépünk Las Vegas-ba. Az út kb 30 perces volt, Vegas-ban is ugyanaz ment le, mint L.A.-ben. A reptéren várt minket egy kis busz, ami elvisz minket a hotelba. Igaz, hogy csak egy napot maradunk, de ahogy ismerem a fiúkat tuti bulizunk koncert után. Buli... nem tudom igazán jól érezni magam... Amy halála után sokat voltam bulizni és alkoholba folytattam a bánatomat, de ez már 3 hónapja történt. Akkor teljesen magam alatt voltam, csak a piában láttam a gyógyírt. Kevés olyan éjszaka van akkoribban, amire emlékszem. És az a sok nő, akit ágyba vittem.... Emlékszem, hogy másnap milyen nagy bűntudatom volt, mert megcsaltam Amy-t. Nagyon rossz volt. És aztán jött nálam a fordulópont, amikor rájöttem arra, hogy amit teszek az nem helyes. Alkoholba menekülni nem megoldás, csak átmeneti állapot. Ezért egy új hobbit találtam magamnak, ami még a bandának is jó, dalokat irok, ami mind Amy-ről szól. A fájdalmamról, amit akkor éreztem és az ürességről, amit most érzek, idebent. 

Az út a hotelig számomra némán telt, csak bámultam ki az ablaküvegen. Mikor megpillantom azt a furcsa lányt, aki pár órával ezelőtt autogramot kért tőlem, majd elfutott. Nagyon bizarr, most a kapucnija meg még jobban a szeme elé volt húzva, mintha rejtegetné a kilétét. Inkább gyors elvettem onnan a tekintetem és elkezdtem a telefonomat bújni. Felnéztem Twitter-re, semmi érdekes nem volt rajta csak a szokásos. Majd megérkeztünk és mindenki elfoglalta a lakosztályát ebben az öt csillagos hotelban. Nem élvezhettem sokáig a nyugalmat, mert jött Nano szólni, hogy 10 perc múlva mindenki legyen a hallba. Én eleget tettem a kérésének pontban 10 perc után érkeztem meg.

- Na végre, hogy lejöttél - mondta Nano.

Mindannyian beültünk abba a buszba, amivel érkeztünk és elvitt minket az OAK klubba. Ahogy megérkeztünk egyből kezdődött a hangpróba. Tudnillik ez egy elég népszerű klub Vegas-ban és elég megtisztelve érzem magam, hogy vissza hívták ide minket fellépni. Általában fellépés után mindig itt maradunk a fanokkal bulizni. Nagyon jó hangulatban szokott telni. A hangpróba probléma mentesen zajlott le. Elpróbáltuk a dalokat, amiket elő fogunk adni: Glad you came, All time low, Show me love, We own the night, Heart vacancy. 

Elég hamar végeztünk és így volt időnk még fellépés előtt, ezért beültünk egy kaszinóba szórni a pénzt. Nekem semmi kedvem nem volt, de a srácoknak viszont igen. Nem akartam elrontani, ezért nem kötöttem az orrukra.

Kb 1 óra múlva indultunk vissza, mert kezdődött a mini koncertünk. Elég sokan eljöttek, még talán többen vannak mint tavaly. Olyan jó érzés látni a fanok mosolyát és főleg az a legjobb, hogy mi tehetünk róla, mert miattunk mosolyognak, hogy láthatnak minket élőben. A konci csak 30 perces volt és aztán jól gondoltam, hogy itt maradunk bulizni. Nekem most nem volt nagy party hangulatom, ezért leültem a bárpulthoz és rendeltem egy pohár kólát. A csapos meglepetten nézett rám, majd egy kis fázis keséssel elém tolta a rendelt italom. A kezembe vettem és a bárpultnak támaszkodva figyeltem a tömeget. Mindenki táncolt és bulizott, csak én vagyok ilyen szerencsétlen, aki nem élvezi. Az ember azért szokott bulizni, hogy jól érezze magát. De én nem tudom élvezni, még nem...
Na jó, nekem ebből elég volt, fordultam vissza  pultoshoz.

- Valami jó erőset! - utasítottam.

Nem akarok  szomorkodni, ma nem. Élvezni akarom az éjszakát és kihasználni a felkínálkozó lehetőségeket. A csapos elém tölt egy kupicával, én meg egyből lenyeltem az egészet. Nem foglalkoztam azzal, hogy mennyire égeti a torkom. Inkább töltötettem magamnak még eggyel. Azt is egy húzásra megittam. Kb még 2 kört ittam, aztán úgy éreztem, hogy egyenlőre elég. Megint a tancoló tömeget néztem, most egy fokkal jobb hangulatban vagyok. A zene ritmusára mozgattam a fejem és szélesen vigyorogtam. A többiek igen jól szórakoztak a csajok társaságában. Aztán megakadt a szemem egy igen igérkezős lány csoporton. Itt a jó alkalom Nath, csajozz - mondta egy kis hang a fejembe. Biztos lábakon elindultam feléjük, és megálltam nem messze. Vettem egy nagy levegőt és léptem még egyet, így ezáltal közelebb kerültem a kívánatos lányokhoz. A kezeimet hanyagul átráktam a vállukon, majd megszólaltam:

- Sziasztok! Remélem nem zavarok - villantottam feléjük csábos mosolyom.

- Nem - mondták elég boldogan.

Örülhetnek is, hogy én pont őket választottam ki. Szépen elcseverésztem velük és a lehető legtöbb bókot zúdítottam feléjük. De csak azért, hogy minél hamarabb széjjel tegyék a lábukat nekem. Mindent megkell tennem, kell egy jó éjszaka.

- Ti lányok olyan szépek vagytok. A legszebbek itt - nyomtam egy-egy puszit az arcukra és a derekuknál fogva még közelebb húztam őket.

Épp egy pillanatra néztem fel és egy fekete hajú lányt pillantottam meg. Pont úgy nézett ki, mint Amy. Hosszú fekete haja a derekáig ért, a fekete miniruha tökéletesen simult a testéhez. És abban a 10 cm-es magassarkúban tökéletesen festett, maga volt a tökély. Még a stílusa is Amy-s volt, eléggé furcsa. Felkeltette az érdeklődésemet, mit sem törődve a lányokkal elindultam felé. Érdekelt, hogy ki lehet ez a lány. Amint a lány észrevette, hogy elindultam felé ő is elindult. Én követtem őt, valami vonzott benne.

- Hé haver, hová mész? - ragadta meg a karom Max.

- Ööm... kimegyek levegőzni - válaszoltam.

Próbaltam mosolyogni, sikerült is a bennem lévő pia miatt.

- Rendben, de aztán siess vissza - mondta Max, majd visszafordult a csajhoz.

Ezt megúsztam. A szememmel a csajt kerestem, de nem találtam. A francba! Elvesztettem... Nem tudom miért érdekel ennyire engem ez a lány. De úgy érzem meg kell őt ismernem. Elindultam ki az OAK klubból, mert ha kiment akkor még utol érhetem. Ha meg nem akkor el tudom kapni, mikor elhagyja a klubot. Kiléptem az ajtón és egyből megcsapott a meleg, párás levegő. Jobb volt, mint bent az tuti. Először jobbra néztem nem volt ott, majd balra és megláttam őt kb 2 saroknyira a klubtól. Elindultam utána, egy fajta késztetést éreztem, hogy ezt tegyem. Elkezdtem után futni, már csak egy sarok választott el tőle.

- Amy! - kiáltottam utána, magam se tudom miért.

Talán azért, mert rá emlékzetetett... Nagyon is. A lány rám se hederített csak befordult egy utcán. Csak ne tévesszem szem elől, tudnom kell ki az! Mikor odaértem, ahol a csaj befordult meglepődtem. Az utca kellős közepén állt, kezeit maga előtt tartotta. Hazudnék, ha azt mondanám nem paráztam be... Senki se volt az utcában, kihalt volt az egész város. Ez nem nagyon jellemző Vegas-ra.

- Amy - suttogtam a nevét és elindultam lassan hozzá.

Óvatosan a vállára raktam a kezem... Ezt nem képzelem, valódi...

- Amy!

- Na persze, Amy... - mondta a csaj és olyan hirtelen történt minden.

A csaj gyorsan megfordult, cdak annyit láttam, hogy az arca félig meg volt égve. Biztos autóbaleset vagy valami történhetett vele... Aztán egy szúró fájdalmat éreztem a hasamnál, elvesztettem az egyensúlyom és a földre rogytam. A kezemet a fájópontra helyeztem, valami fura nedvességet éreztem. Egyből elvettem onnan és a fényben kezdtem vizslatni, hogy mi lehet az. A kezemen szín tiszta vért véltem felfedezni, a saját véremet. Te jó Isten! Ez a szuka leszúrt engem... Ez tuti nem Amy, ő soha nem tette volna ezt. Nagyon hülye vagyok, inkább maradtam volna a buliban a csajokkal. El kell innen tűnnöm... Épp fel akartam volna állni, de a nőszemély visszanyomott a földre.

- Nem mész sehova, Nathan! - mondta a csaj.

Miért ismerős nekem ez a hang? Olyan, mintha hallottam volna már őt... Várjunk csak, az nem...nem... nem lehet ő.

- Ki vagy te és mit akarsz? - kérdeztem, hogy megbizonyosodjak.

- Hát ki lennék? Az édes kis drága Becca-d - mondta.

A gyanúm bebizonyosodott... Ő itt tényleg Becca. De mit keres ez itt? Ha képes volt leszúrni, akkor képes mindenre. Nem húzhatom fel...

- Mi történt veled? - kérdeztem.

Nem tudom mi történhetett vele, főleg az arcával nem. Nem válaszolt egyből, látszott rajta, hogy elgondolkozik, hogy el mondja e, de aztán úgy döntött, hogy megosztja velem:

- Kérdezd Amy-t - csak ennyit mondott.

Nem tudja, hogy eltávozott. Még mindig a szívem szakad meg, ha rá gondolok.

- Amy - ejtettem ki halkan a nevét. - meghalt.

A reakciója más volt, mint ahogy elképzeltem. Ahogy kimondtam ő elkezdett nevetni, olyan sátáni kacaj volt. Nem értem miért jó más halálát kinevetni, kaphatok legalább annyi tiszteletett, hogy részvétet nyilvánít és nem kárörvendő módon adja tudtomra, hogy mennyire örül ennek.

- Tudom - mondta, amikor befejezte a nevetést. - Ott voltam mikor meghalt.

- Hogy mi? - lepődtem meg, nem kicsit.

Nem értem, hogy ez hogy lehetséges. Pedig Amy autóbalesetet szenvedett, öngyilkosság volt. Nem ült mellette senki az autóban. De most már kezdek kételkedni ebben, hogy ez nem öngyilkosság volt... Vagy az is lehet, hogy kamuzik, azért hogy jobban fájjon nekem. 

- Igen jól hallottad. Mellette ültem az autóban. Elmondtam neki mindent, hogy mennyire utálom azért amit tett velem. És az volt a legjobb, hogy hallottam a sikítását. Gyönyörűen csenget a fülemben... Aztán felborult a kocsi, az árokban kötöttünk ki. Olyan jó volt látni, hogy élettelenül fekszik a vezető ülésben. Én kimasztam, de rajta nem segítettem. Gondoltam minek tennék nektek szívességet. Haha - mesélte el az egész sztorit és a végén elröhögte magát.

A hallottak alapján biztos lehettem abba, hogy Amy nem lett öngyilkos. A szememből akaratlanul is kicsordultak a könnyek, Amy emléke miatt. Iszonyatosan hiányzik... A levegő is kezdett lehűlni, fáztam. A homlokom is verejtékezett, a levegő vételeim egyre jobban szaggatottá vált. Becca lehajolt elém a zsebemből kivette a telefonomat és neki hajította a falnak. Majd elindult, itt fog hagyni.

- Szép álmokat Nathan! - fordult vissza még utoljára és elnyelte az éjszaka.

- Ne hagyj itt - nyöszörögtem, alig halhatóan, mert már nem volt erőm.

Becca hátra se nézett csak ment egyenesen tovább. Nem maradhatok itt, segítségre van szükségem. Elkúsztam a falhoz, hogy valaminek neki tudjak támaszkodni. A hátamat a falnak döntöttem és jobb kezemmel pedig szorítottam a vérző sebemet annyira, amennyire csak volt erőm. Pár percig pihentem, majd erőt vettem magamon és felálltam. Nem volt jó ötlet, mert belenyilalt a fájdalom a hasamba, amitől összegörnyedtem. Még jó, hogy a közelembe volt egy kuka, ezen támaszkodtam meg. Mikor enyhült a fájdalomam, csoszogva elindultam az út felé. Szédültem, forgott velem az egész világ. Mit meg nem adnák azért, hogy most a részegségtől szédülnék... Majd egy fekete ruhás nőt fedeztem fel. Jaj ez Becca... Amilyen gyorsan csak tudtam hátra fordultam és kerestem valami búvóhelyet.

- Nathan, ezzel nem mész semmire - mondta Becca, majd egy lövést hallottam.

Ez volt az utolsó mondat, amit hallottam a sikeres életemből... aztán elsötétült minden...

A földi életemnek ezennel vége. Talán jobb helyre kerülök, ahol minden tökéletes. Senki se avatkozik az életembe vagyis pontossabban az életünk be Amy-vel.

THE END