Zene

2013. június 7., péntek

1x13-14: A focimeccs :)


/ Itt van a dupla rész :D És megint egy pár komi után hozom a következő részt hétfőn :) /


Amy szemszöge


Reggel 11 óra van és már egy jó fél órája fetrengek az ágyban... Csak a tegnap éjszakára tudok gondolni, nem is gondoltam volna, hogy egy szülinap tud ennyire jó lenni Liam nélkül... Na meg Nathan-nel az éjszaka... egyszerűen fenomenális volt... Most is itt fekszik mellettem egy szál alsóban. Else tudom hinni, hogy megvolt a The Wanted egyik tagja.. De nem is ez a lényeg...
A kezembe vettem a telefonomat feloldottam a képernyőt... 20 nem fogadott hívás... 5 Becca-tól a többi Liam-tól... És még van 5 üzenet, na ezeket megnézem...

1. üzenet Becca-tól: Legközelebb, ha talizunk azt szeretném látni, hogy te Nathan kezét fogod :D Ne ronts el semmit tényleg rendes srác ;)

válaszom: Tudom, hogy mindent elrontok, ezt is elrontottam...:( most itt fekszik mellettem alsó nadrágban :P

2. üzenet T-Mobile: Tájékoztatjuk, hogy Go!Net XXL mobilinternet csomagjához tartozó adatforgalmi egyenlege elérte a csomagjában foglalt mennyiséget. Le/feltöltési sebessége a Go!Net XXL mobilinternet csomagban a 30 napos periódusa lejártának végéig legfeljebb 30 kbps. Üdvözlettel: T-Mobile

Fasza, tehát kurva gyors lesz a netem...

3. üzenet Max-től: azt dgxrufiecvnjpgezx Nathan! <3

válaszom: Max ez mi akar lenni? Értelmes fordítást kérek róla... xdd

4. üzenet Betty-től: Csá! Remélem élvezted az estét http://imagine12345.jpg.com

Fura egy üzi és rámentem a linkre... Azt a kurva egedet te gyors net... vártam kb. 5 percet, de nem jött be, ezért hagytam a francba...

5. üzenet Liam-tól: Remélem kibuliztad magad az este. Délelőtt jövünk és vége a jó világnak!

Délelőtt? Basszus... Pillantottam az órára 11:33.

- Nathan, ébresztő! - lökdöstem.

- Amy minek keltél fel? Gyere, aludjunk tovább - rántott magához és szorosan megölelt.

- De mindjárt jön Liam.

- Hogy mi? - pattantak ki a szemei és engedett a szorításán.

- Jól hallottad, jön Liam! Tehát öltözz fel és osonj ki!

Nathan kiszállt az ágyból és gyorsan magára kapta a ruháit.

- Minden megvan? - kérdeztem.

- Nem! Hol a sapim? - kérdezte aggódva, mint egy kisgyerek.

- Ha, majd megtalálom, elviszem neked - sürgettem.

- De nekem kell egy sapi, mert borzalmas a hajam! - mondta Nathan.

Ami persze nem igaz, hisz írtó cukin néz ki.

- Akkor vegyél el egyet Liam sapkái közül - ajánlottam fel és mutattam a polcra, ahol vannak.

Nathan odament és levett egyet a polcról.


- Pont az Liam kedvence - nevettem el magam.

- Most már nem lesz - rajta fel a fejére Nath.

- De most már haladjunk - lökdöstem.

- És mi lesz a csókommal, amit ígértél? - kérdezte.

- Nem is ígértem ilyet...

- Dehogy nem. Elfelejtetted? - kérdezte lebiggyesztett ajkakkal.



És ekkor hangokat hallottam a földszintről. Bazd meg hazajöttek...

- Befele a szobámba - toltam Nathan-t - Zárd be az ajtót és csak akkor nyisd ki, ha én vagyok az! - magyaráztam neki.

- Rendben, de előtte kérem a csókomat! - mutogatott a szájára.

Ez nem lehet igaz...

- Jól van - forgattam a szemeimet.

Odaléptem hozzá és adtam a szájára egy gyors csókot, majd Nathan bezárta az ajtót. Én pedig mentem le a lépcsőn... Basszus nem öltöztem fel, egy szál fehérnemű van rajtam... De mindegy ki a francot érdekel, itt élek...

- Te is jókor kelsz - nézett rám fintorogva Liam.

Semmi, szia... semmi... Megértem, hogy haragszik rám, de ennyire? Nah nem baj nem foglakozok vele... Mostantól itt van nekem Nathei...

- Mivel tegnap ünnepeltem a szülinapomat... Amit te elfelejtettél vagy direkt nem jöttél el... Legalább felköszönthettél volna - lettem megint szomcsi.

Majd az utam a konyhába vezetett...

- És még neked áll feljebb? Azok után, amit velem tettél... Gondolhattad volna, hogy Liam az én pártomat fogja fogni... - mosolygott rám Danielle.

Csak ránéztem, de nem válaszoltam neki... Azt se érdemli meg, viszont azt megérdemelte, hogy megvertem...
Levettem a felső polcról egy nagy tálcát meg két tányért és elkezdtem csináltam magamnak meg Nathan-nek kaját... Remélem, szereti a rántottát, mert talán azt nem rontom el... Kivettem a hűtőből a hozzávalókat és megcsináltam a rántottát... Kétfelé osztottam és kiszedtem a tányérokra... Raktam még a tálcára kenyeret meg innivalót...

- Kinek csináltál ennyi kaját? - termett mellettem Liam.

- Magamnak meg a pasimnak! - jól van tudom, hogy egy kicsit füllentettem, de szerintem Nathan nem akadna ki ezen, hogy ezt mondtam.

- A pasidnak? - kerekedett el Liam szeme - Bemutatnál neki?

- Nem! - mondtam határozottan.

- És miért nem? Remélem, ha lefeküdtetek használtatok óvszert! - mondta bátyus..

Én ebből csak annyit értettem, hogy blah... blah... blah... És elindultam felfele a lépcsőn...

- De legalább azt mond el, hogy dolgozik valamit vagy tanul még? Egyáltalán veled egy idős vagy fiatalabb, vagy idősebb? - jött utánam Liam és már megint bombázott a kérdéseivel.

- Tudod, akkor kellett volna aggódni mielőtt összejöttem vele... Szerintem jobb, hogy ha nem tudod, hogy ki ő és mivel foglalkozik - értem fel az emeletre.

- De Amy! A bátyád vagyok, mondd el, hogy ki ő! - már szinte ordibált velem, nem tudja elképzelni, hogy milyen rosszul esett...



- A bátyám? Akkor viselkedj is úgy! - mondtam és mentem a szobámhoz.

Liam erre nem mondott semmit és ott állt, mint egy szobor.

- Én vagyok az - rugdostam az ajtót, mivel kopogni nem tudtam a kezembe lévő tálca miatt.

Nathan szép lassan kinyitotta az ajtót és amint meglátott engem elmosolyodott.



- Gyere add ide - vette ki a kezemből a tálcát és bement.

Én is követtem őt és bezártam magam mögött az ajtót. Majd leültem Nathan mellé az ágyra.

- Remélem szereted a rántottát - mosolyogtam rá kislányosan.

- Persze, hogy szeretem - fogta meg a kezem.

Neki láttunk az évesnek és mikor végeztünk a tálcát elraktam az útból...

- Nem mintha zavarna, de nincs kedved felvenni valamit, mert még megfázol... - mondta Nath.

Jah +30°-ba biztos, hogy megfázok... De azért gyors magamra kaptam egy sortot meg egy toppot.

- Így most már jó lesz? - kérdeztem.

- Igen! - fogta meg az egyik kezem és az ölébe húzott - Holnap után nincs kedved eljönni velem valahová?

- De, örömmel - öleltem meg.

Jézusom! Nathan randira hívott... Áhh, tuti valami cuki dolgot fog kitalálni...

- Amúgy nekem lassan mennem kéne... Hogy fogok kijutni? - kérdezte.

- Ne már és miért? - néztem a szemeibe.

- Tudod, híres vagyok, egy banda tagja vagyok... Nap, mint nap számos feladatom van...

- Oké. Amúgy az ablakomon pont ki tudsz ugrani csak pár méter én is ott szoktam kiszökni - kuncogtam el magam.

- Rossz kislány vagy! - mondta mosolyogva.

- Tudom - ismertem be.

- Nah, de megyek - adott egy puszit az arcomra.

Én kiszálltam az öléből, ő pedig ment az ablakomhoz és egy szem pillanat alatt el is tűnt. A kezembe vettem a tálcát, kinyitottam az ajtót és mentem le a konyhába. A mosatlant leraktam a pultra... Az egyszer biztos, hogy én nem fogok elmosogatni... És mentem vissza a szobámba, mikor látom, hogy Liam áll az ajtó előtt...

- Mi van? – kérdeztem bunkón.

- Ez kié, és hogy került a szobámba? – szedett elő Liam a háta mögül egy full cap-et.


Ez biztos Nathan-é lesz...

- Az enyém! – vettem ki a kezéből és rábasztam az ajtót.

- Amy! – dörömbölt az ajtómon Liam – Ha így haladsz, nem sokáig fogsz itt lakni – és a végén bele rúgott egyet az ajtóba.

"Nagyon" megijedtem tőle... Na de mindegy... Ekkor meghallottam a csengőhangomat a kezembe vettem a telefonomat, Becca képe vigyorgott rám és felvettem.

- Szia! Mizu? – szóltam bele.

- Hali! Semmi... Inkább veled mizu? – hallottam az izgatottságot a hangján.

- Áhh semmi... – húztam az agyát.

- Na mesélj mi volt este? – faggatózott.

- Ez-az! – adtam egy hülye választ.

- De Amy, ne csináld már! Minden apró részletet tudni akarok...

Hogy ez milyen kíváncsi... Ha minden apró részletet tudni akar, akkor legyen...

- Bejöttünk az ajtón, én becsuktam az ajtót, léptem egyet a jobb lábammal, majd a ballal...

- De nem ilyen részletesen gondoltam! Sex volt? – tért egyből a lényegre.

- Aham...

- Na és milyen volt? Nagy van neki? – kérdezte.

Tudhattam volna, hogy ezt fogja feltenni elsőnek...

- Hát... – kezdem bele a mondandómba, mikor Becca közbe vágott.

- Akkor kicsi van neki, hogy bírtad ki?

Hogy ez mit össze-vissza kombinál...

- Becca! – mondtam egy kicsit hangosabban – Egy szóvak se mondtam, hogy kicsi... – adtam tudatára.

- Jah! Akkor nagy van neki! Na, mondjad már mi volt, durva volt vagy gyengéd, érzéki?

- Nem volt rossz, de azért még tanulhatna...

Tényleg jó volt vele, de nekem már van tapasztalatom ilyen téren...

- Értem... Majd te tanítod... Húzzál már innen Max, most épp Amy-vel beszélek – úgy látszik, veszekszik a bátyával.

- De én is beszélni akarok vele – hallottam Max hangját a távolból.

- Hát majd felhívod – mondta neki Becca.

Ezután recsegést-ropogást hallottam...

- Minden rendben? Ugye nem öltétek meg egymást? – kérdeztem.

- Nem, de Becca-t lefoglaltam egy időre. Na és mond jól szórakoztatok az este Nathan-nel? – kérdezte Max.

Mit érdekel mindenkit, hogy milyen volt vele? Nem értem mi ilyen érdekes ezen...

- Hagyjál már, kérdezd Nathan-t – próbáltam valahogy lerázni.

- De én tőled szeretném tudni, hogy Baby Sykes-szal minden rendben volt? Mert tudom, hogy te tökéletes vagy, de ő nem...

Úristenem ez a család nem normális... Ez is most mi volt Max-től?

- Ööö... Becca-val szeretnék beszélni – jobbnak láttam, ha ezt mondom.

- Nem tudom adni, most épp én vagyok a soros...

Bele se merek gondolni, hogy mit csinálhatott vele...

- Na jól van elmondom. Nathan kibilincselt az ágyhoz és úgy rosszalkodtunk. Most már tudok beszélni Becca-val? – kérdeztem.

- Igen – mondta Max.

- Szia, Amy! – hallottam végre Becca hangját.

- Hali! Csak azt szeretném mondani, hogy délután 4-kor itt a pályán lesz egy meccsem és ha szeretnétek eljöhetnétek – ajánlottam fel.

- Ezer százalék, hogy ott leszünk. Max is jönni fog, ha nem akkor a hajánál fogva  elráncigálom – Becca.

- De Max-nek nincs is haja...

- Inget akartam mondani...

- De ő nem hord inget...

- Nem baj, majd elráncigálom...

- Rendben! Most már megyek. Szia!

 Szia! – mondta Becca és bontotta a vonalat. 

Ledobtam a telefonomat az ágyra és egy hideg zuhanyt vettem. Összeraktam az edző cuccomat: tusfürdőt, törülköző, edző ruha, stopis cipő, térdvédő, sípcsontvédő, csukló szorító a dísz kedvéért meg a kezemre ráraktam egy hajgumit. Na meg Nathan sapiát is felvettem. És mentem le a lépcsőn.

- Merre mész Törpe? – kérdezte érzelemmentesen Liam.

- Meccsem lesz… - válaszoltam.

- Ja, amúgy nem tudom kié az a fekete Range Rover, de beálltam mögé... – mondta Liam félvállról.

- Azaz enyém és kösz, akkor gyalogolhatok...

- Még is ki venne neked autót?

- Zayn-től kaptam...

- Hogy mert neked autót venni, beszélek is erről vele

- Úgyhogy ő foglalkozik velem... - vágtam a fejéhez.

- Talán azért, mert nem tudja, hogy milyen vagy.

- Fulladj bele Dani hajába – és rájuk basztam az ajtót.

Majd elindultam gyalog az edzésre. Esküszöm olyan, mintha Dani itt lakna, mert mindennap itt van. Belenyúltam a zsebembe, elő vettem egy szál cigit és rágyújtottam..., de rég cigiztem már, egy kicsit már hiányzott ez az érzés. 


A beszívott füst széjjelterjedt a tüdőmben, majd kifújtam. Nem hinné az ember, hogy egy szál cigi mennyire le tudja nyugtatni az embert...  Pár saroknyira voltam, mikor eldobtam a csikket. Beléptem a sport centrumba, onnan egyből az öltöző felé vettem az irányt. Épp, hogy beestem és át tudtam öltözni edzésre. Már jött Mr. Z.

-  Amy! – mondta a nevem.
    
Mit akar ez? Hallottam, hogy a csapattársaim összesúgnak mögöttem, de hidegen hagytam és inkább odamentem Mr. Z-hez.

- Igen?

- Mindenki 5 kör a pálya körül – utasította a többieket Mr. Z. – Remélem Amy ma mindent beleadsz, mert a mai meccs az különleges lesz.

- Miért mi lesz? – érdeklődtem.

- Mert ma jön a Nemzetközi lány focicsapat edzője és egy új csapatot akar létrehozni a legjobbakból – mondta Mr. Z. jó kedvvel.

 Rendben edző bá’ – mondtam és mentem a többiek után lefutni az 5 kört.

Annyira nem volt kimerítő a mostani edzés, de azért jól esett 15 perc pihi a meccs kezdése előtt.

- Készen álltok? – jött be Mr. Z. 5 perccel hamarabb a kezdés előtt.

- Igen! – kiáltottuk mindannyian.

- Széjjelverjük a seggüket, porrá alázzuk őket! Csak 1 pont választ el attól, hogy bekerüljünk a bajnokságba. Tehát lányok adjatok bele mindent és játszatok ésszerűen. És tudjátok, amit a bíró nem lát az meg sem történt – mondta Mr. Z. a biztató beszédet.

Mindenki körbe állt és a kezünket egymáséra raktuk.

- Hajrá St. Mathilda Gimnázium! – ordítottuk és kirohantuk a pályára.


Nathan szemszöge


Adtam egy puszit Amy arcára, majd kiléptem az ablakon és óvatosan leugrottam. Most már tudom, Amy, ha büntiben vagy, hogy mehetek fel hozzá. És elmosolyodtam. Beültem az autómba, elővettem a telefonomat és kikerestem az egyik haverom számát. Felhívtam...

- Csá Nath! Miben segíthetek? – kérdezte.

- Csá Ben! Honnan veszed, hogy akarok valamit?

- Mert csak, akkor hívsz, ha szükséged van valamire. Mond, miben segíthetek?

- Hát jó lebuktam. Kéne egy foci mez... – mondtam.

- Rendben és milyen?

- St. Mathilda Gimnázium lány focicsapatának a meze, pontosabban a csapatkapitányé.

- Aham – hallottam, hogy pötyög valamit, vártam pár percet és megszólalt – Meg van. Szóval Amy-nek hívják. Ki ez a csaj Nathan? – kérdezte Ben.

- Egyik ismerősöm... – adtam tömör választ – És mikorra tudnád elintézni?

- Kb ma 8-ra – adott választ a kérdésemre.

- Az nem jó! Nekem 3-ra kell. Nem tudsz sietni vele?

- Hát meglátom, mit tehetek... de az többe fog kerülni.

- Jó, a dupláját adom...

- Oké, akkor 3-ra gyere az üzletembe.

- Rendben, Szia!

 Csá! – és kinyomtam.

Nah ez is kipipálva. Remélem Amy örülni fog, hogy ott leszek és nem fog kiakadni, hogy beleolvastam a naptárába. Nah, de gyorsan hazamegyek, letusolok és utána beülök valahova kajálni. Így is tettem. Kb 30 percet voltam otthon. Beültem az autómba és elhaladtam egy Nando’s előtt, gondoltam itt fogok egyet kajálni, de épp Niall és Harry jöttek ki. Nah hát ide se megyek. Akkor inkább elmentem a KFC-be és ott jól belakmároztam. Nem maradhatott el a gyorsétterem előtt az autogramosztás és a fotózás se, már háromnegyed három volt. Elköszöntem a fanoktól és beültem a kocsimba. Elmentem Ben-hez, aki már várt. Az üzletében kirakta, hogy mindjárt jövünk és elmentünk hátra a raktárhoz. Minden féle holmi volt itt. DVD-lejátszótól keresztül koncertjegyekig és persze illegális... Átvettem Ben-től a kért mezt és kifizettem és utána egy jót beszélgettünk. Fél 4 fele elindultam a sportcentrumba, ahol Amy meccse lesz. 50-re oda is értem, a kocsiban átvettem a mezt, a sapit a fejemre raktam (Liam sapiját) és a napszemcsit is. Kiszálltam a járműből és indultam a lelátóhoz. Helyet foglaltam, majdnem legelől, kb. a 3. sorban ültem. Nem is vártam sokat, mire Amy vezetésével kirohant a csapat. Nagyon jól állt neki a mez, ami rajta volt, nah meg persze rajtam. Felsorakoztak, nem sokkal utánuk jött az ellenfél is. A szememmel Amy-t néztem. Arra vártam, hogy nézzen ide. Idenézett és a szemébe meglepettséget láttam. Felálltam és intettem neki mosolyogva, , majd hátat fordítottam neki és mutattam a hátamra. Majd visszafordultam és látom, hogy nevet. Olyan jó érzés, ha a másik nevet és miattad. A bíró sípja jelezte, hogy elkezdődött a meccs. Egész jól játszott a két csapat, de St. Mathilda a 12. percben gólt lőtt. Remélem ők fognak győzni, vagyis biztos, hogy ők fognak. Azért Amy-ék se a tisztes játékról híresek... Nem baj az így kell elfogadni. A 18. percben Amy kibuktatta az egyik játékost és a bíró látta, kapott egy sárgát. Remélem, nem állítják ki.

- Így tovább Amy! – kiabáltam.

Ő csak rám mosolygott és tovább koncentrált a játékra. Látszik rajta, hogy érti a dolgát a pályán, de nem csak a pályán... Nathan mire gondolsz te egy meccs közepén? És tovább néztem Amy-t ahogy játszik... Nagy élveztem az első félidőt. A végén mindenki elment a dolgára, én lementem a pálya széléhez, Amy-t vártam.

- Szia! Hát te? – jött ide hozzám.

- Szia! Gondoltam megleplek – és megöleltem.

- Hát sikerült is. És Max-éket hol hagytad? – kérdezte Amy.

- Max-ék? – kérdeztem vissza.

- Igen, nem velük jöttél?

- Nem – és elkezdtem nevetni.



- Én most megyek pihenni 10 perc múlva újra pályán kell lennem – mondta Amy és nyomott egy puszit az arcomra.

A szememmel Max-éket kerestem, de helyettük Harry-t és Niall-t találtam meg. Azt hiszik, ha felvesznek egy sapit és egy napszemüveget és ráadásul ugyanúgy öltöznek fel, ahogy szoktak akkor nem veszik észre őket? Kész szánalom... Akkor már értem miért jöttek el ennyien a meccsre... De ha ezek itt vannak abból még baj lesz. És tovább kerestem Max-éket. Meg is találtam őket a leghátsó sorban. Odamentem hozzájuk.

- Khmm – krákogtam egyet.

Mind a ketten rám néztek, hát amilyen fejet vágtak... Le se tagadhatják, hogy testvérek.

- Nathan! Hol a francba voltál? Egész délután téged kerestünk – kért számon Becca, Max csak sejtelmesen vigyorgott.

- Amy meccsén vagyok! Gyertek üljünk közelebb - mondtam és elindultam a volt helyemre.

- Ezek mit keresnek itt? - hallottam asszem Niall hangját.

- Nem tudom, talán bajt akarnak... - ez meg Harry volt.

Na persze...mi bajt? Mindig ti kezditek... De nem foglalkoztam velük inkább visszaültem a helyemre a többiekkel. Újra feljöttek a pályára a csapatok. A bíró elindította a 2. félidőt. Ahogy Amy játszik az elbűvölő, és ilyen szinten kihasználni az ellenfeleit is csak ő tudja, az én Amy-m.

- Nathan! - szólalt meg mellettem Max.

- Igen? - kérdeztem, de közben figyeltem a játékot.

- Hallottam hírét, hogy tegnap este.. Vagyis ma hajnalban jót szórakoztatok Amy-vel és elő is került a bilincs.


- Hogy mi? - néztem Max-re értetlenül. - Miről beszélsz te?

- Hát Amy azt mondta, hogy bilincseztetek - nézett rám ártatlanul Max.

És ekkor gól! Sajnos a másik csapat így egyenlített. A francba!

- Amy vesd be magad! - kiáltotta a lelátóról Niall.

- Jah, úgy, mint a bulikban, riszálj! - kiabált Harry is.

Én ezt nem bírtam tovább, felálltam.

- Kussoljatok már! - ordítottam nekik.

A nézők elnémultak, majd újra őrjöngésben törtek ki, mert a St. Mathilda gimi csapata újra gólt lőtt. Tehát már vezetnek. Végre! Látom, hogy az edzőjük valakivel diskurál és nagyon Amy felé pillantgatnak. Most mi van? Majd megkérdem Amy-t , hátha tud valamit. És a 40. percben ismét gólt lőttek. És Amy már a 2. gólját, hát csak az én csajom. Vagyis még nem... És ekkor...

- Ez nem ér! – kiabálta az ellenfélből az egyik csaj. – Ez nem ér! Kibuktatott engem!

Látom Amy, már nem sokáig bírja tétlenül...

- Én nem csináltam semmit – mentegetőzött Amy.

- Dehogy nem – és a csaj meglökte Amy-t.

Itt már tudtam, hogy baj lesz. Amy bemosott egyet a csajnak. A két csapat széjjel választotta őket és a bíró fújta a sípját esze-veszetlenül, majd felmutatott egy sárgát a csaj kapta... és utána előhúzott egy pirosat is na ez lett Amy-é... Na szép, még 5 perc volt hátra és ez történt... Felálltam a helyemről és a kispad felé vettem az irányt.

- Hova mész? – kérdezte Max.

- Szerinted?! – kérdeztem, mintha nem lenne egyértelmű.

Max nem mondott semmit, csak bólintott egyet. Én meg lementem Amy-hez. Háttal ült nekem... óvatosan odalopóztam mögé és befogtam a szemét.

- Na ki vagyok? – kérdeztem.

Amy megfogta a pólómat és lehúzott magával egy szintbe...

- Nathan – mondta és levettem a kezem a szeme elől.

- Talált süllyedt – ültem le mellé.

A kezemet átraktam a válla fölött és közelebb húztam magamhoz. Az ajkaim égtek a vágytól, hogy megcsókoljam őt, de tudom, hogy ezt itt nem tehetem meg, ezért csak egy puszit nyomtam az arcára. Így vártuk a meccs végét. És Amy-ék nyertek.

- Én most bemegyek letusolni és átöltözni. Addig megvársz? – kérdezte Amy.

- Persze. Itt megvárlak – válaszoltam.

- Rendben sietek! – mondta és már ment is be az öltözőbe.


Amy szemszöge


Bementem az öltözőbe mentem a szekrényemhez és kivettem a törölközőmet. Majdnem mindenki engem nézett, éreztem a megvető pillantásokat is... De nem érdekelt, mentem is fürödni, mert nem akartam megváratni Nathei-t. Viszont furcsának találtam, hogy Betty is sietett... Jah lehet, hogy Niall várja őt. Miután letusoltam mentem vissza a szekrényemhez. Magamra kaptam a ruhámat, összeszedtem a cuccomat és a végén a fejemre vettem Nathan full capjét. Végeztem és mentem vissza... Az öltözőből kiérve látom, hogy Betty baktat előttem. Egy pillanatra hátra nézett, amint meglátta, hogy én vagyok az helykén, felhúzott orral ment tovább. Kicsit se ribanc, egyedül Niall-t sajnálom... Na de mindegy nem ér annyit ez a ribanc, hogy gondolkozzak rajta... És ekkor odaértem Nathan-ékhez.

- Szia, Amy! – ölelt meg Becca.

- Szia! – mondtam.

- Amy! – kapott fel Max.

Kiszorítja belőlem még a szuszt is...

- Tegyél le, mert nem kapok levegőt – mondtam, majd letett.

- Akkor indulhatunk srácok? – kérdezte Nathan.

- Persze – mondtam és elindultunk.

Kimentünk a főbejáraton és a parkoló felé vettük az irányt.

- Basszus Amy! – szólalt meg mellettem Nathan.

Először ezt se tudtam, hogy hova nézzek. Aztán megláttam, fotósok tömege állt a parkolóban. Szerencsére Betty-vel, Niall-el és Harry-vel voltak elfoglalva...

- Fúj, ott van Max – szólalt meg azt hiszem egy directioner.

És látom, hogy a fotósok egy része erre tart.

- Most mi lesz? – néztem Nathan-re.

- Amíg engem látsz nem lesz semmi baj – tette át az egyik kezét a vállamon, majd odaadta a kulcsokat – Menjetek az autómhoz.

Én és Becca elindultunk a kocsi felé, addig Max és Nathan feltartóztatták a fotósokat.

- Becca, ki ez a lány melletted? – jött utánunk sajnos az egyik fotós.

Én a sapit jobban a szemem elé húztam, hogy ne sok látszódjon az arcomból.

- Ő az egyik barátnőm – válaszolta Becca.

- Ugye te Amy vagy? Nathan a pasid? – azt hiszem ezt a kérdést nekem intézte a fotós.

- Nathan csak egy haver – mondtam.

- Nem úgy tűnik... – mondta a fotós. – Na mióta vagytok is együtt??

Se én, se Becca nem válaszolt erre a kérdésre, csak gyors beültünk Nathan kocsijába. Nem sokkal később a fiúk is megérkeztek.

- Minden rendben volt? – tette a kezét Nathan az enyémre.


- Igen. És veletek? – érdeklődtem.

- Kiosztottunk pár autogramot... Meg rólad kérdezősködtek, de ne aggódj nem mondtam semmit... Mondtam, hogy csak haverok vagyunk és ennyi – mondta Nath.

- Rendben! Amúgy most hova megyünk? – kérdeztem.

- Arra gondoltunk Baby Sykes-szal, hogy elmehetnénk az egyik közeli parkba sétálni – mondta Max.

- Oké! Szerintem ez jó ötlet, nem igaz Amy? – kérdezte Becca és mindenki rám nézett.

- Aham, jó ötlet – én.

És Nathan elindult a kocsival. Nem sokkal később megszólalt Max telefonja…

- Hallo? – vette fel Max.
- ...
- Semmi érdekes. És veled?
- ...
- Most sajnos nem érek rá!
- ...
- A barátaimmal lógunk egy kicsit.
- ...
- Később? Később jó nekem...
- ...
- Mi lenne, ha eléd mennék? Küld el SMS-ben a címed.
- ...
- Akkor ezt megbeszéltük... 10 után megyek. Puszi! Szia! – rakta el a telefonját Max. – Meg van az esti programom – dőlt hátra elégedetten.

- Kivel beszéltél? – kíváncsiskodott Becca.

- Csak egy csajjal – adott tömör választ a bátyja.

- És, hogy hívják? – tovább faggatózott Becca.

- Jessica... – mondta mosolyogva Max.

- Jessica?! Az a Jessica? – kérdeztem meglepetten.

- Igen, az – mondta büszkén Max.

- Eskü te nem vagy normális.... Nem tudod miket fog terjeszteni rólad, főleg ha csak megdugod azt cső... – mondtam.

- Nem nagyon érdekel. Az a lényeg, hogy végre legyen egy jó estém... Gondolom te is kihasználnád ezt... Igaz te már Nathan-nel elvoltál...

- Max! – ütötte meg Becca helyettem is.

- Jól van na! Bocs Amy – kért bocsánatot Max.

Semmi – mondtam.

Majd megérkeztünk a parkhoz. Nath leparkolt és kiszálltunk a kocsiból... Max és Becca mentek előttünk baromkodtak össze-vissza, mögöttük Nath és én baktattunk...

- Jól bevertél a csajnak a pályán – mondta Nath mosolyogva.

- Ő kezdte, ő kezdett el lökdösni… Örüljön, hogy nem kapott többet...

- Nyugi Amy. Te mindig is ilyen voltál? – érdeklődött.

- Ami azt illeti nem... 16 éves koromig szinte mindenem meg volt...pénz, szerető család, barátok, a környék legjobb pasija... Akkoriban még nem volt ilyen nagy szám, ha beszóltak nekem, nem mertem vissza szólni nekik. Liam-mal is tök jó volt a kapcsolatom, igazi testvér barátság volt köztünk, csak ő elment az x-factor válogatásra és összeállt a One Direction... Innentől jöttek a bajok, szakítottam a pasimmal és összejöttem egy másikkal, Jake-nek hívták. Belevitt a rosszba, minden héten drog, pia... Teljesen bele volta zúgva és túl naiv voltam, elhittem neki, hogy ő is szeret engem… Az első verekedésem is érte volt...egy csaj rámászott én meg ezt nem hagyhattam következmények nélkül...megvertem, de úgy, hogy kórházba is került. Szerencsére nem kaptam érte semmit... Jake tényleg az első nagy szerelmem volt, de csúnyán átvágott... És neki köszönhetem azt, hogy egy jó ideig nem bíztam a pasikban, de jöttél te... – mondtam a végén mosolyogva.

Magam se tudom, hogy mért mondtam el ezt neki, de tényleg úgy érzem, hogy benne megbízhatok...

- Sajnálom Amy, hogy ez történt veled. Ígérem, hogy ha mi összejövünk én tiszta szívemből szeretni foglak és mindent meg fogok adni neked, amire szükséged lesz – ölelt meg Nathan.

Ennek örülnék, ha majd be is tartaná, de csak befogja hisz ő teljesen más, mint Jake.

- Köszi – nyomtam egy puszit az arcára.

- Amúgy egy kicsit nem fura, hogy az uncsitesómat is Jake-nek hívják, sokat drogozott meg piált és nem rég szabadult a börtönből? – kérdezte.

Ahogy felsorolta ezeket a jellemzőket tudatosult bennem, hogy mi lehet, hogy ugyanarról a személyről beszélünk. Ekkora balfasz is csak én lehetek... Pont Jake uncsitesóját fogom ki... Grat Amy.

- Jake Johnson?... Ő az unokatestvéred? – kérdeztem.

Láttam Nathan arcán a meglepettséget...

- Igen, így hívják…

- Tudod, hogy az a gyerek mennyi fájdalmat okozott nekem? Szinte lerombolta az addig felépített életemet... – mondtam és előtörtek a régi emlékek.

Emlékszem, hogy mennyire szerettem és még meg is haltam volna érte akkoriban... Most meg utálom, de annyira, hogy azt nem lehet szavakba önteni... Éreztem, hogy a szemem meggyűlik könnyel és szép lassan el kezd lefele csorogni.


- Amy! – törölte le a könnyeimet Nathan. – Kérlek ne sírj, Kicsim. Ő a múlt, kérlek felejtsd el...

- Lehetetlent kérsz, amit tett azt nem tudom el felejteni… - mondtam még mindig a könnyeimmel küszködve.

Hisz azt soha nem fogom elfelejteni, hogy miatta kerültem börtönbe... ő küldött oda...

- Az én kedvemért, létszi próbáld meg. Én is utálom Jake-t... Volt olyan, hogy rámászott az akkori csajomra és megfektette...

- Tudod mit? Ne beszéljünk róla többet, oké? – töröltem le a könnycseppeket az arcomról.

- Akkor most én mesélek. Általános suliban utáltam a kémiát és a tanárt is. Egyik óra előtt beragasztóztam a székét ő meg beleült, persze amikor fel akart állni ment vele a szék is. Az egész osztály kinevette. Aztán egyik osztálytársam se akart elmenni szólni a karbantartónak, ezért kénytelen volt ő maga ki menni székkel a seggén... – mesélte Nathan nevetve.

- Jézusom – nevettem ki. – Rossz kisfiú voltál!

- Te pedig rosszkislány vagy! – kacsintott rám. – Jaj azt nem is meséltem, mikor a középsulit kezdtem teljesen rám volt kattanva egy csaj, Rikki-nek hívták. Elkezdtünk randizgatni és csókolóztunk, majd mikor megkérdeztem, hogy járunk-e ő azt mondta, hogy egy ilyen csúnyasággal, soha! A mai napig nem értem, hogy akkor minek volt rám kattanva, ha csúnyának tartott... – mesélte Nathan.

- Ez a csaj nem normális, te egyáltalán nem vagy csúnya, sőt kurva helyes vagy... De mindegy nem tudja mit halasztott el akkor... – kerültünk egyre közelebb egymáshoz. – Nathan! Most úgy megcsókolnálak!!

- Én is téged – ilyenkor már miniméterekre volt a szánk egymástól. – De tudod, hogy nem lehet – távolodott el.

- Tudom... – hajtottam le a fejem. – Legalább a kezed megfoghatom? Este 8 van, sötét, csak nem kapnak le a lesifotósok... – szinte már kérleltem hisz érezni akartam az érintését, azt, hogy valaki törődik velem.

-   De, Amy! Ezek mindenhol ott vannak és nem akarom, hogy lebukj... miattam... – vizslatta a földet Nathan.

Megálltam, körbe néztem és kerestem egy jó helyet, ahol el lehet bújni. Láttam, hogy Max és Becca jól elszórakoznak és ekkor megpillantottam a tökéletes helyet, ami nem más volt, mint az autó. Sötétített ablakú... tehát a legjobb.

- Becca! – szóltam neki. – Mi Nathan-nel vissza megyünk a kocsiba egy kicsit beszélgetni, mert tudod itt bármikor lefotózhatnak minket.

- Rendben Amy!  Olyan fél óra múlva mi is utánatok megyünk – mondta Becca és visszament Max-hez.

- Mi minek megyünk a kocsihoz? – kérdezte Nath és közben elindultunk.

- Mert ott legalább nyugodtan hozzád érhetek és nem kell attól tartani, hogy valaki lát minket – magyaráztam neki.

Majd megérkeztünk. Nathan kinyitotta a kocsit és beszálltunk előre.

- Végre kettesben – mondtam mosolyogva.

Óvatosan átmásztam a váltón és beleültem Nathy ölébe.

- Kettesben – mondta kaján vigyorral Nathan.

Majd megnyomott egy gombot és az ülés támlája hátra dőlt.

- Jól áll rajtad a mezem, de tudod, hogy lenne még jobb?.... Ha nem lenne rajtad – suttogtam a fülébe, majd óvatosan megharaptam a fülcimpáját.

- Ha én is akkor te is.

- Igen?

- Igen... vagy az vagy ez... – és a keze a pólóm alá csúszott és a kezét rárakta a melltartómra.

Megrángattam a felsőmet ezzel jelezve, hogy azt... És Nathan levette rólam
.
- Most te jössz! – mondtam játékosan.

Majd segítettem neki leszedni a pólóját. A kezét a derekamra tette és szorosan magához húzott. Szemeit az enyémbe fúrta, majd megszólalt:

- Lélegzet elállítóan gyönyörű vagy, így félmeztelenül – mondta és bele harapott az alsó ajkába, majd lepillantott.


Annyira édesnek tartottam, amit mondott ezért megcsókoltam. Nathan keze fel-le vándorolt a hátamon néha-néha belemarkolt a popsimba. A szájáról letértem a nyakára onnan a mellkasára és apró puszikkal bombáztam a hasát. Majd felnéztem Nath-re és lejjebb csúsztam. A fejem egy vonalban volt az ágyékéval. Ekkor valaki belénk jött hátulról, én meg telibe fejeltem Nathan övét.

- Áúú! – hallottam Nathan hangját, majd felült. – Amy jól vagy? – kérdezte aggódva.

- Persze – mondtam.

És mentem volna vissza az anyósülésre , de még egy lökést éreztünk és megint bevertem a fejem. Gratulálok Amy!  Ennél hülyébb már úgyse leszel!

- Azonnal szálljunk ki! – dobta nekem Nath a pólóm.

Felvettem gyors és kiszálltam a kocsiból. Egy kicsit szédültem, ezért neki támaszkodtam a kocsinak.

- Amy, minden rendben? – tette a kezét Nathan a derekamra és próbált megtartani.

- Csak egy kicsit szédülök... – válaszoltam.

- Megértem, hogy szédülsz, hisz nagyon beverted a fejed ráadásul kétszer és még vérzik is…

- Uhh, de gáz... – és a kezemet a sérült részre tettem.

- Ne nyúlkálj bele, még elfertőződik – vette el a kezem onnan.

Ekkor a kocsiból, amivel nekünk jöttek, kiszállt 2 ember...

- Ti normálisak vagytok? – kérdezte idegesen Nath.

Jaj, de cuki így... De mi van ő ismeri őket? Mert én még mindig nem láttam tisztán...

6 megjegyzés: