1x03: Mindennek ára van...

És táncolás közben nagyon jó ötlet pattant ki a fejemből. Végre eszembe jutott, hogy Niall-ék, hogyan szakítsanak.

- Niall! - szóltam neki.

Rám szegezte a tekintetét. Én közelebb léptem hozzá. Felnéztem rá, pont a kék szemeibe. A jobb kezemet a tarkójára tettem, ő a kezét a derekamra csúsztatta és megcsókoltam. Meglepetésemre ő visszacsókolt és elég jól. A smárolásunkat a telefonom csörgése zavarta meg. Kivettem a zsebemből és felvettem, nem is néztem meg, hogy ki az.

- Hol a tökömbe vagy, Kisasszony? - szólt bele Liam.

- Ibizán - válaszoltam.

- És mit keresel ott? - háborodott fel.

- Nem téged, az biztos - bunkóskodtam.

- Én se vagyok veled bunkó, te se legyél az. Mit csinálsz ott?

- Ööö... bulizok - értetlenkedtem, mivel mi mást lehet itt csinálni?

- És legalább van valami felnőtt veled?

- Igen van, de az is részeg - és kinyomtam, majd visszaraktam a zsebembe.

- Betty! - rohant hozzá Niall és megölelte.

Nah meddig lesznek ezek boldogok? Adok nekik még 5 percet.

- Betty, beszélhetnénk? - biccentettem a fejemmel.

- Igen.

Elmentünk a bulitól távolabb. Közvetlen a tenger mellé.

- Miről akarsz beszélni? - kérdezte B.

- Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Mikor elmentél... hát... Niall csúnya dolgot tett - és a szememmel a homokot kezdtem vizslatni.

- Miért mit tett, ez az idióta?

- Elráncigált táncolni, én nem akartam, de ő nagyon erőszakos volt velem. Fogdosni kezdett, én felpofoztam, de ő akkor se hagyott békén. Erősen meg fogta a csuklómat, nem bírtam szabadulni és akaratom ellenére megcsókolt. Sajnálom az én hibám, hogy hagytam - mondtam már majdnem sírva.

- Ez nem lehet igaz, azt hittem végre találtam egy normális srácot - mondta Betty és elkezdtek folyni a könnycseppek az arcán.

- Hidd, el normális srác nem létezik - öleltem meg - Ki tudja hány csajjal csinálta ezt, ha velem megtette. Nem szívesen mondok ilyet, de szerintem jobb lenne, ha kidobnád - néztem rá.

- Igazad van! Megyek és kidobom ezt a szemétládát.

- Mondd meg neki a magadét, de ne húzd fel magad!

És Betty visszaindult a buliba.

Ez könnyen ment, azt hittem nehezebb lesz. Áhjj de kibaszott jó színész vagyok. Végre elértem a célom és visszakapom a "barátnőmet". Azt látnom kell, hogyan szakítanak...

Visszaindultam a buliba. Sétálok, és 5 hülye elszalad mellettem. Jaj ne, ezek a TW-s srácok. Még jó hogy Nathan nem vett észre.

- Amy! - futott hátra fele és megállt előttem Nathan.

- Nathan! - mondtam vissza a nevét.

- Nathan gyere már, mert jön a boszorkány - hallottam valaki hangját a hátam mögül.

- Bocsi, de most mennem kell. Megkérhetlek arra, ha valaki kérdezi nem láttál minket. Majd később beszélünk, Amy - és rám mosolygott N.

- Oké, szia! - és Nath tovább futott.

Ahj ez nem lehet igaz... Most miatta lemaradtam a veszekedésről. Érzem, hogy a zsebembe elkezd, rezeg a telefonom. Ki a faszom az már megint? Elővettem a zsebemből, a kijelzőn a házisárkány név állt, felvettem.

- Jó, hogy felveszed a telefonod, Amy! Liam teljesen ki van akadva miattad - ordította bele a telefonba.

- Szia, Danielle! Tudom, hogy azért vagy kiakadva, mert nem tudsz baszni a bátyámmal. De nyugi előbb vagy utóbb lenyugszik és mehet is - mondtam nyugodtan.

- Amy Payne! - mondta idegesen.

- Igen, így hívnak! - szeretem felhúzni az emberek agyát.

- Amy, létszi gyere haza - vált nyugodttá a hangja.

Ekkor valaki nekem jött, a hívást meg kinyomtam, véletlenül.

- Nézz a szemed elé! - ordítottam utána.

Az illető hátra fordult.

- Jajj, már megint te? Látom még mindig vak vagy - pillantottam meg a csajt, aki nekem jött még pénteken a buliba.

- Már megint pofázol? Nincs itt Max, hogy leállítson engem - próbált fenyegetőzni, nem nagy sikerrel.

- Uhh, most félnem kellene tőled?

- Igen - és közeledett felém a kurva.

Megállt előttem, egy kicsit alacsonyabb volt nálam.

- Egy törpe akar kikezdeni velem? - néztem vele farkasszemet.

- Lehet, hogy törpe vagyok, de egy személynek fontos. Nathan-ek.

Akkor most ő Nath csaja? Áhh dehogy ez hülyeség...

- Ha olyan fontos vagy számára, akkor miért nem hallottam még rólad?

- Hagyj engem a francba! Inkább mondd meg láttad-e őket? - terelte el a szót.

- Aham. Arra mentek - mutattam balra.

- Biztos hazudsz! - és elindult jobbra.

Ez geci hülye, tényleg balra mentek. De az ő dolga, hogy mit csinál.

- Huh, ezt megúsztuk - mondta Jay és előjöttek nem tudom, hogy honnan.

- Ti minek bujkáltatok előle? - tettem fel a kérdést.

- Az egész ott kezdődött - tette a kezét a vállamra Max - Hogy megszületett ez a hárpia Becca Bridgit George. Tönkre tette az egész gyerekkoromat..

- Ez a csaj a testvéred? - lepődtem meg.

- Sajnos igen - mondta Max a szemét forgatva.

- Akkor folytasd, de ne ilyen előröl - mondtam.

- Rendben. A koncert után elkértem tőle a hajvasalóját, de cserébe ígértem neki Nathan-től egy csókot. A hajvasaló azért kellett, mert ki akartuk vasalni Jay haját. A felével kész voltunk, mikor megéheztünk és elmentünk enni, Jay pedig addig sapkát vett fel. Mire visszaértünk, a szobánkba tűzoltók voltak, mert elfelejtettük kihúzni a hajvasalót és felgyulladt. Becca ezt megtudta, a Sid-től való csókot se kapta meg.... Erre nagyon felhúzta magát és bosszút esküdött. Mi elkezdtünk futni, futottunk át a bulin, majd Nath észrevett téged és innen már tudod, hogy mi történt...

Ezek a srácok nem normálisak. Látnom kell Jay haját.

- Jay! Mutasd a hajad! - néztem rá aranyosan.

- Nem! - tette a kezét a fejére.

- Ne csináld már ezt, had röhögjön a dögös fekete - mondta Tom és leszedte a sapit Jay fejéről.

- Jézusom! - és elnevettem magam.

Majd Jay visszahúzta a sapit a fejére.

- Most már örülsz? - kérdezte durcásan.

- Igen! - mondtam nagy mosollyal az arcomon.

- A nevedet is elmondod, dögös fekete? - kérdezte Tom.

- Amy Payne - mutatkoztam be.

- Ohh tehát te vagy az a csaj, aki elvette Baby Nath eszét - lökte oldalba Tom.

- Ne is figyelj rá, össze-vissza hadovál mindent. De amúgy is fiúk nem kéne már menni, aludni? - Nathan.

- Pont a legfiatalabb mondta ezt? - Max.

- Igen! - N.

- Nah srácok menjünk, hagyjuk itt Baby Sykest csajozni - hessegette el a többieket Jay.

- Egy italt a hölgynek? - kérdezte és felvonta a szemöldökét.

- Ohh hogyne ez minden álmom Mr. Sykes.

Belekaroltam és elindultunk a bárpulthoz. Útközben Betty jött felém.

- Hogy tehetted ezt? - kevert le nekem egyet.

Egy kicsit megszédültem és Nathan-be kapaszkodtam meg.

- Mi bajod van? - álltam vele szembe.

- Az, hogy egy büdös kurva vagy. Az egy dolog, hogy másoknak keresztbe teszel, de velem, hogy csinálhattad ezt? Azt hittem elfogadtad, hogy Niall a pasim.

- De miről beszélsz te? - adtam az ártatlant.

- Arról, hogy megcsókoltad Niall-t. Max elmondta, hogy te csókoltál először.

- Jah és Niall fogadjunk, hogy elfelejtette mondani, hogy vissza is csókolt - néztem rá.

- De elmondta! Én meg megbocsájtottam neki.

- Képzeld, el mekkora balhé lenne, ha Niall megtudná, hogy mit csinálsz a háta mögött...

- Meg halsz te kurva! - rontott nekem Betty.

Majd Nathan eltolta Betty-t és elém állt védelmezően.

- Hagyd őt békén! - állt ki mellettem Nath.

- Nem védenéd őt, ha tudnád, hogy mit tett a múltban - B.

- Engem nem is érdekel. Engem az érdekel, hogy a jelenben mit tesz - nyújtotta hátra a kezét, én meg megfogtam.

- Nathan! - jött ide Niall.

- Már csak te hiányoztál ide.... - Nath.

Niall figyelmen kívül hagyta ezt a megjegyzést és egyből nekem kezdett pampogni.

- Mit képzelsz, Amy? Egy TW-s majommal lógsz együtt? Kézen fogva! Ha Liam ezt megtudja...

- Akkor otthon a pokol köszönt rá - vágott közbe Betty.

- Nyugodtan engem az már nem érdekel. Akkor lakok az utcán - én.

- Én, befogadlak szívesen - súgta a fülembe Nathan.

Én csak rámosolyogtam.

- Akkora egy álszent ribanc vagy Amy! Jobb lett volna a világnak, ha meg se születtél - mondta Betty és elmentek Niall-el.

- Bravo Betty, te legalább a szemembe mondtad nem úgy mint a többiek - motyogtam magam elé.

- Amy, mi volt ez az egész? - tette Nathan a kezét a vállamra.

- Semmi. Bocsi, de most mennem kell - mondtam és ott hagytam őt.

Sétáltam és leültem egy padra. Távol mindentől. Soha nem gondoltam, hogy ennyire tud fájni az igazság.... Amit Betty mondott rám az mind igaz. Ribanc vagyok, álszent vagyok, keresztbe teszek az embereknek...stb. Tényleg nem volt szép dolog tőlem, hogy megcsókoltam Niall-t. Rájöttem, hogy Niall tényleg szereti Betty-t. Úgy ahogy engem senki se fog. És egy könnycsepp csordult végig az arcomon. 

Elvesztettem Betty-t az egyetlen "barátnőmet". Annyira hülye vagyok, hogy mindig csak a saját érdekeimet nézem. Nathan-t is ott hagytam. Pedig ő kiállt mellettem és olyan édi volt. Ekkor mosoly terült szét az arcomon. Nathan nagyon kedves, de nem lehet köztünk több, mint barátság. Mivel nem akarok pasit, félek... hogy darabokra törné a szívem...

Ha hazamegyek Liam ki fog nyírni, tuti szobafogságot kapok. De remélem nem fog kidobni, mert akkor kénytelen leszek az utcán aludni...

Felálltam a padról. Elmentem a hotelba és álomra hajtottam a fejem.

*hétfő*

június 17.

Reggel arra keltem fel, hogy valaki kopog, és azt kiabálja:

- Szobaszerviz! Bejöhetek?

- Nem! - ordítottam vissza.

De jó még aludni se hagynak. Amikor már majdnem visszaaludtam volna, kapok egy sms-t. Kezemmel elkezdtem a telefonomat keresni. Meg is találtam.

"Elmentünk B." - csak ennyi állt benne.

Végre elmentek. Legalább nincs, ki megmondja, hogy mit csináljak. Kikeltem az ágyból és felöltöztem. Mikor nyitottam ki a hotel szoba ajtaját, Liam-mal találtam szembe magam.

- Jó, hogy itt talállak Amy Payne!

- Szia! Arrébb mennél?

- Nem mész sehova! Vissza a szobádba! - parancsolgatott itt nekem úgyis tudja, hogy nem teszem azt, amit mond.

- De reggelizni akarok - nyafogtam.

- Majd eszel a repülőn! - miről beszél ez?

- Azt akarod, hogy szerdáig éhezzek? Nekem akkor megy a repülőm!

- Arra várhatsz! Töröltem a foglalásod és áttettem mára. Úgyhogy pakold össze a holmidat és itt várok! - de egy köcsög, most miért teszi ezt velem?

- De Liam..

- Most azonnal összepakolsz, vagy nem teszed többé a házamba a lábad! - már szinte ordított velem Liam.

- Jól van, megyek - mondtam durcásan.


/ nagyon örültem, hogy az előzőhöz 4-en hozzá szóltatok :D és remélem, hogy ez a rész is fog tetszeni :P /