1x04: Ő csak egy lány, használd ki!

/meghoztam az új részt :D , jó olvasást/

1 hét múlva

*hétfő* június 24.

Liam szemszöge:

Nézem a focit a TV-ben, mikor érzem, hogy rezeg valami a seggem alatt. Lenémítottam a TV-t, de a rezgés nem maradt abba. Feltúrtam a kanapét és megtaláltam Amy mobilját. A kijelzőn a 06/30/541-2569-es szám állt. Felvettem.

- Hallo? Ez itt Amy telefonja.

Senki se szólt bele, pedig hallottam valami férfihangot a vonal másik végéről.

- Kérem, szóljon bele vagy lerakom!

- Jó napot Uram! Amy?

- Nincs itthon. Átadjak valami üzenetet? - ajánlottam fel.

- Ö... nem..... Vagyis igen... Egy-egy interjúra kell jönni, mert... íze... ööö... van egy... állás ajánlatom a számára. Igen állás ajánlat.

- Amy dolgozni? - örültem meg.

- Igen... - inkább hangzott kérdésnek.

- Na az jó. Mikor és hol lenne?

- Ma 6-kor a Starbucks 2. emeletén. Hogy megismerjen egy lila fullcap, lila póló és fekete cső gatya lesz rajtam.

- Rendben. De mégis milyen állásinterjú lesz, ha maga így lesz felöltözve? - és ilyenkor gondoltam rosszra.

- Nem mindennapi.

- Mégis milyen állás ez? - érdeklődtem.

- Meg szeretnénk kérni, hogy az iskolában a nyári tábor alatt dolgozzon a konyhán kenyér kenőként - nem is tudtam, hogy van nyári tábor.

- Értem. Látom, maguk se mernek komoly munkát rábízni...

- Igen... Viszlát, Uram.

- Visz hall.

Végre Amy tanul egy kis felelősség tudatot. És néztem tovább a mecset és varom a húgom.

Amy szemszöge:

- Jók voltatok lányok. Ne feledkezzetek meg holnap délután edzés a fiúkkal - mondta az edző, Mr. Z.

Lementünk a pályáról, be az öltözőbe. Leültem a szekrényemhez, távol a többiektől.

- Nah kinek, hogy telt a hétvégéje? - kérdezte Betty a többiektől.

Betty-vel azóta se békültünk ki. Az Ibizán történtek óta levegőnek néz, de megértem.

- Hétvégén randim volt egy nagyon helyes sráccal. Nem fogjátok elhinni a The Wanted tagja - nyávogta Jessica az iskola ribanca.

Focizni se tud, azért ül a kispadon.

- És melyikkel? Nathan-nel? - kérdezte Betty.

Tudom, hogy azért tette fel ezt a kérdést, hogy engem idegesítsen, de ez engem hidegen hagy.

- Nála is bepróbálkoztam, hagyta is volna magát... De jött Max és inkább őt választottam - Jess.

- Milyen szerencsés vagy, hogy egy ilyen pasival hozott össze a sors - mondta Jenny, a csapatkapitány.

- Hát igen. Szerencsés vagyok, nem úgy mint egyesek - mondta Jessica és rám nézett.

- Lehet, hogy szerencsés vagy, de a te bugyidban többen jártak, mint ebben az öltözőben... - vágtam vissza neki, fogtam a cuccom és mentem tusolni.

- Egy börtöntöltelék beszél? - mondta Betty félvállról.

Ezt figyelmen kívül hagytam, bementem zuhanyzóba, megnyitottam a csapot és alá álltam.

Nem gondoltam volna, hogy Betty még ezt is a fejemhez vágja. Igen ültem a börtönben, de csak 3 hónapot. Az volt az életem legrosszabb szakasza. Jake, az első szerelmem, aki átvert, elég csúnyán és ezért kerültem börtönbe.

Úgy tűnik Betty nem akar békülni, pedig jobban járna. Tudja, hogy az ellenségemnek lenni rossz dolog. Mégis kihívja maga ellen a sorsot.

Kiszálltam a zuhany alól, magamra tekertem a törölközőmet és visszamentem. Amikor megláttak rögtön mentek fürödni és engem meg itt hagytak. Felöltöztem és indultam hazafele. 20 perc séta után haza is értem. Beléptem a házba. A cuccomat ledobtam az előszobába.

- Am te vagy az? - kiabálta Liam.

Jaj mi a faszt akar ez? Ki más lennék? Csak nekem és neki van kulcsa a házhoz.

- Nem! Egy szellem vagyok - válaszoltam.

- Ne hülyülj már! Azonnal gyere be a nappaliba!

- Mit akarsz? - kérdeztem unottan, miközben bementem.

- Ma elviszlek téged valahova! 17:30-ra legyél kész!

- Mit akarsz te?

- El akarlak vinni valahova.

- Muszáj? - kurvára nincs kedvem Liam hülyeségeire.

- Igen!

- Hova megyünk? Hogy öltözzek fel? - adtam be a derekam.

- Elegánsan. Fontos a jó benyomás.

- Ok - intéztem el ennyivel.

- Gyere, most fel megyünk és kiválasszuk, hogy mit vegyél fel - fogta meg a kezem.

- Ugye tudod Liam, hogy ez buzisan hangzott...

Nem válaszolt, csak húzott felfele a lépcsőn. Bementünk a szobámba. Kinyitotta a gardróbom. Kivett belőle egy fekete cső nacit meg egy lila toppot.

- Ezt veszed fel - dobta hozzám.

- Én aztán ezt nem veszem fel! - tiltakoztam.

- De! - mondta és kiment a szobából.

Mit képzel magáról, hogy én egy ilyen szart fogok felvenni? Odamentem a szekrényemhez kivettem belőle egy farmer rövid nacit, egy fehér toppot, egy kék converset meg egy kék fullcapet. Jó lesz ez! Ha nem tetszik, akkor meg ez van! Felvettem. Egy alap sminket csináltam magamnak. Majd lementem.

- Miért nem azt vetted fel, amit én kiválasztottam? - háborodott fel Liam.

- Nem tetszett. Borzalmas volt - mondtam egyszerűen az igazat.

- Mindegy most már. Menjünk, mert elkésünk - sürgetett.

Beültünk a kocsiba. Elindultunk...

- Hova megyünk? - kérdeztem, hátha elmondja.

- Megyünk kutyát venni... – soha nem értettem a bátyám poénjait.

- Ezen most röhögnöm kellett volna?

- Igen!

- Hova megyünk? Áruld már el - akaratoskodtam.

- Állásinterjúra.

- Hogy hova? - lepődtem meg.

- Dolgozni fogsz, Kislány! - mondta komolyan.

- Hát én tuti nem..

- De! - már szinte parancsolta.

Az út hátra lévő része néma csöndbe telt. Ez most kajak elvisz egy állásinterjúra? Még arra is lusta vagyok, hogy kivigyem a szemetet, nem hogy arra, hogy dolgozzak!

Kb 10 perc múlva megálltunk a Starbucks előtt.

- Itt lesz az állásinterjú...? - kérdeztem.

- Jah.

Ez elég fura. Meg az is, hogy ki akar engem alkalmazni...

Kiszálltam a kocsiból. Látom, hogy Liam is száll ki.

- Te minek jössz? - kérdeztem.

- Hogy nehogy elronts valamit.

- De én egyedül akarok bemenni - nyafogtam.

- Nem, mert akkor biztos nem lesz a tiéd az állás! Nah befele - hessegetett.

- Ki mondta, hogy kell nekem?

- Én!

- Az úgy miért nem jó, ha megvársz kint? Ígérem, normálisan fogok viselkedni.

- Jah persze, mint a múltkor. Befele vagy megvonom a zsebpénzed - fenyegetőzött.

És bementünk.

- Nyomás föl a másodikra! - Liam.

- Nem vagyok én kutya, hogy parancsolgass nekem. Szépen kérd meg.

- Létszíves takarodj fel a másodikra!

- Azt mondtam szépen!

Ilyenkor már mindenki minket nézett. Liam meg fellökdösött a másodikra.

- Te mindig leégetsz engem. Normálisan nem tudsz viselkedni? - háborodott fel.

- Nem! Kéne?

- Lassan 18 leszel. Vegyél rólam példát!

- Hanyagoljam el a testvéremet és ne foglakozzak vele csak akkor, ha már nagy baj van?

Nem szólt erre semmit Liam, tudta, hogy igazam van.

- Jézusom! - pillantottam meg Jay-t.

- Valami baj van? - Liam.

- Igen, az, hogy itt vagy - bunkóskodtam.

Eldobtam a telót a zsebemből, hogy közbe tudjak nézni.

- Jaj, de idétlen vagyok! - szólaltam meg.

Lehajoltam és közben széjjelnéztem, szép lassan megpillantottam Max-et és Nathan-t is. Mi folyik itt? Milyen állásinterjúról hadovál Liam? Mi van? Nem értem...

Liam meg kurvára vak, hogy nem vette észre, hogy itt van a TW egy része. És felálltam.

- Azt mondta, hogy fekete csőnadrág, lila póló és lila fullcap lesz rajta. Nézd arra a srácra illik a leírás - mutatott Nathan-re és elindult felé.

- Nem! - fogtam meg a kezét és kivettem a zsebéből a telefont.

- Add ide! - nyúlt érte.

- Most azonnal elmegyünk vagy írók Danielle-nek - fenyegetőztem már én is.

- Nehogy meg merd tenni!

- Tudod, hogy megteszem!

- Tudom - mondta szomorúan.

- Akkor ezt megbeszéltük. Mindjárt mehetünk, csak elmegyek budira - és elindultam.

Nathan szemszöge:

- Akkor ez biztos Amy telefonszáma? - kérdeztem.

- Igen, biztos az - bizonygatta Max.

- Mi van, ha más veszi föl? - aggodalmaskodtam.

- Azt mondod téves hívás - Max.

- Huu - kifújtam a levegőt és megnyomtam a hívás gombot.

Letettem az asztalra kihangosítva. Csörög... Csörög.... Csörög...

- Nem fogja föl venni - állapítottam meg.

- Hallo? Ez itt Amy telefonja - szólt bele egy férfi.

Kicsit se lepődtem meg, 

hogy egy pasi szólt bele.

- Szólj már bele! - mondta halkan Max.

- Nem! - válaszoltam.

- Kérem, szóljon bele vagy lerakom! - szólt bele a pasi.

- Jó napot Uram! Amy? - kérdeztem.

- Nincs itthon. Átadjak valami üzenetet?

- Ö... nem... - Max elkezdte rázni a fejét - Vagyis igen... Egy-egy interjúra kell jönni, mert... íze... ööö... van egy... - hebegtem-habogtam - állás ajánlatom a számára. Igen állás ajánlat - erősítettem meg magam.

- Amy dolgozni?

- Igen... - mondtam határozatlanul.

- Na az jó. Mikor és hol lenne?

- Ma 6-kor a Starbucks 2. emeletén. Hogy megismerjen egy lila fullcap, lila póló és fekete cső gatya lesz rajtam - soroltam fel azt, amit épp viselek.

- Rendben. De mégis milyen állásinterjú lesz, ha maga így lesz felöltözve?

Ennél hülyébb kérdéseket nem bír felrakni?

- Nem mindennapi - adtam rá egyszerű választ.

- Mégis milyen állás ez? - tett fel egy újabb hülye kérdést.

- Meg szeretnénk kérni, hogy az iskolában a nyári tábor alatt dolgozzon a konyhán kenyér kenőként - mondtam a hülye válaszomat.

Ekkor Max már nem bírta tovább és elhagyta a szobát.

- Értem. Látom, maguk se mernek komoly munkát rábízni...

- Igen... Viszlát, Uram - nyomtam ki.

Hu ilyen gázos beszélgetésem is rég volt.

- Max! Végeztem! Most már bejöhetsz - ordítottam neki.

Max jön be nevetve.

- Kenyérkenő? - és nevet tovább.

- Nem jutott eszembe más - nevettem ki saját magam.

*17:30*

- A többiek hol vannak? - kérdeztem.

- Nem érnek rá - válaszolta Jay.

- Mennünk kéne, nehogy elkéssél - mondta Max.

Beültünk a kocsiba és elmentünk a Starbucks-ba. Felmentünk az emeletre és mindenki elfoglalta a helyét és vártunk...

Megpillantottam, el se hiszem, hogy eljött, de az idilli képet az zavarta meg, hogy Liam is jött mögötte. Kezemmel eltakartam az arcom és könyököltem, nehogy Liam észrevegyen. Meg egyáltalán mit keres itt? Közben az ujjaim között kukucskáltam ki. Beszélhetnek, nem inkább veszekednek.

- Jézusom! - mondta Amy kicsit hangosan.

Majd ledobta a telefonját. Lehajolt érte. Én a szememmel követtem és a tekintetünk egy pillanatra találkozott. Olyan szép kék szeme van, még távolról is látszódik. Felállt. Liam-mal beszélgetett tovább. Majd Liam.rám kezdett mutogatni és elindult felém.

- Nem - hallottam Amy cuki hangját.

Amy kivette a bátya zsebéből a telefonját és tovább beszélgettek. Majd Amy elment wc-re. Liam pedig leült Jay-hez egy asztalhoz. Szegény Jay, őszinte részvétem.

Felálltam a helyemről és én is a wc felé vettem az irányt. Épp nyitnék be a lány wc-be, mikor nyílik ki és fejbe basz engem az ajtó.

- Áúú - kapok a fejemhez. Ne akarjátok megtudni milyen érzés, ha valaki rátok nyitja az ajtót. Nagyon fáj.

- Nathan? Jól vagy? - jött oda hozzám Amy.

- Igen. Persze, mert már itt vagy - mosolyodtam el.

- Nathan mi ez az egész? Mit kerestek itt?

- Az úgy volt, hogy téged vártalak és nem titeket - mondtam csalódottan.

- Hívtál volna vissza és nem Liam-nak mondasz ilyen baromságokat.

- Tudom, de akkor nem jöttél volna el - léptem közelebb hozzá.

- Ebben igazad van - mosolygott rám.

- Nah látod!

Elmerültem a szép kék szemeibe és késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam. Közelítettem ajkaimmal az övéihez, pár mini méterre voltam, de ő eltolt magától.

- Sajnálom! - és lehajtottam a fejem.

- Semmi baj, biztos elkapott a hév. De most megyek, mert Liam vár. Szia! - mondta Amy és elment.

- Szia Amy!

Jól lekoptatott. Nem ezt vártam. Mit rontottam el? Miért nem kedvel?

Visszamentem az asztalokhoz és szóltam a fiúknak, hogy mehetünk. Nekünk nincs itt keresni valónk.

- Nah mi történt? - érdeklődött Max.

- Semmi jó - válaszoltam.

- Nehogy most mondj le róla! Tudod, mekkora port kavarna, ha te meg Amy összejönnétek? Mennyire kiakadna Liam meg az egész One Direction? - Jay.

- De akkor szegény Amy-t kihasználnám...

- Ennyi áldozatot megér az egész. Legfeljebb összetöröd a szívét, ennyi! - mondta Jay.
Nem tudom mikor lett ő ennyire szívtelen... Én soha nem tenném ezt Amy-vel.

- Jah, igazad van!

De nem gondoltam komolyan, csak Jay-re hagytam.