2x02: Nem szeretnélek elveszíteni téged.

/ Wow! Lassan 22 ezer klikk...<3 Álmomban se mertem gondolni, hogy elérjük ezt a számot és ez csak növekszik :) Köszönöm az előző részhez is a 6 komit, nagyon jól esett olvasni :D Ha ilyen sokan érdeklődtök, akkor hamarabb hozom a részeket :D Ami azt illeti eléggé előre vagyok haladva a történettel kb. 6 rész már kész :D Ha sokat komiztok, jön a folytatás minél előbb :) /

"Nem kell a csók, nem kell a szerelem, csak arra kérlek bocsáss meg nekem! - Nathan Sykes"

Nathan szemszöge

- Álljon meg! - szóltam a taxisnak.

Ő megáll én meg kiszálltam és Amy után futottam... Megfogtam a kezét...

- Amy... - fordítottam magam felé.

De ez a lány nem Amy volt.

- Bocsi - engedtem el a kezét a lány meg tovább ment.

Szomorúan visszasétáltam a taxihoz és beültem.

- Vigyen vissza ahonnan indultunk - mondtam és elindult.

Valakitől valahonnan úgyis meg fogom tudni Amy címet és elmegyek hozzá. Elmondom neki, hogy sajnálom, ami a múltban történt és, hogy legyünk barátok. Remélhetőleg ő is bele fog menni... El tudja felejteni a múltat és meg tud bocsájtani... A taxis 20 perc múlva megállt. Én kifizettem és bementem a házba. Valószínűleg már mindenki fent van... A nappaliban megláttam Becca-t és odamentem hozzá...

- Szia! - nyomtam egy puszit a szájára.

- Hali! Merre jártál? - kérdezte meg egyből.

- Sétáltam egy kicsit... - mondtam és leültem mellé tv-zni.

Néztük a tévét... Amikor egyszer csak Jay bejött a szobába. Bocsánatot kell kérnem tőle a tegnapiért, hisz egy barom voltam.

- Jay, beszélhetnénk? - kérdeztem.

- Jah - mondta és kimentünk a folyosóra.

- Bocs a tegnapiért... Nem tudom mi ütött belém... Biztos ideges voltam Becca miatt - kértem bocsánatot.

- Semmi baj...

- Jaythan always and forever? - nyújtottam kezet mosolyogva.

- Jaythan always and forever - ráztunk kezet és Jay megpuszilt.

*Hétfő*

Tegnap hagytam Kelsey-t, de most újra próbálkozok kiszedni belőle, hogy hol lakik Amy.

- Mond már el! - kértem.

- Fogd már fel azzal a csöppnyi agyaddal, hogy NEM!

- De létszi mond már el... Nagyon kérlek - könyörögtem.

- Bocs, Nathan nem tehetek ez ellen semmit. Nem fogom elmondani! - mondta és itt hagyott Kelsey.

Nem igaz, hogy nem lehet elmondani egy címet... Nem értem minek kell, titkolózni előbb vagy utóbb úgyis kiderítem... Tálán még Jay tud róla valamit... Felmentem az emeletre és bekopogtam hozzá.

- Gyere - hallottam a hangját és bementem.

Látom, hogy Jay készül valahova.

- Szia! Hát te? - kérdeztem meg.

- Baráti találkozóra megyek - fújt magára egy kis kölnit.

- Nagyon csinos lehet a barátod, ha így kicsíped magad miatta - mosolyodtam el.

- Hát az nagyon is - mondta már ő is mosolyogva.

- Na azért adsz róla pár infót? - kíváncsiskodtam.

- Kék szeme van, hosszú haja, jól néz ki, kicsit örült, elég vicces... - hagyta abba a felsorolást.

- És a neve az hol marad? - húztam fel az egyik szemöldököm.

Jay rám nézett és full komolyan megszólalt:

- Amy.

Itt a megfelelő alkalom kideríteni, hogy hol lakik...

- Ugye nem gond? - kérdezte Jay.

- Dehogy is... Amúgy mi van vele?

- Kelsey nem mond neked semmit? - kérdezett vissza.

- Nem - ráztam a fejem.

- Egy kisebb lakásban él, kocsmában dolgozik, szegény nagyon egyedül van csak Kels maradt neki... Meg én... Meg talán te - nézett rám sandán.

- Igen én is itt vagyok neki. Azért kell a címe, hogy meg tudjam vele beszélni a dolgokat és elmondhassam neki, hogy rám bármikor számíthat, mint barát.

Jay elővett egy cetlit a zsebéből.

- De ne mond Kelsey-nek, hogy tőlem van - nyomta a kezembe a cetlit.

- Kösz haver!

- Nincs mit. De most már megyek, mert el fogok késni - állt fel.

- Rendben, de aztán csak óvatosan Amy-vel - mondtam és Jay kiment az ajtón.

Majd én is felálltam és kimentem a szobából.

Lementem a nappaliba és ott ült Becca, aki újságot olvasott. Leültem mellé. Kivettem az újságot a kezéből és elhajítottam.

- Na! Még nem fejeztem be - mondta egy picit durcásan.

- Nem baj - és megcsókoltam.

Ekkor kiabálást hallottunk fentről, majd egy ajtó csapódást és Tom trappolt le a lépcsőn.

- Azért fogadd meg a tanácsom - kiabált le Max az emeletről.

- Majd csak utánad - kiabálta vissza Tom és leült mellém idegesen.

- Mi volt ez az előbb? - kérdezte Becca.

- Azt mondta Max, hogy mindenkinek jobb lenne, ha szakítanák Kels-szel - mondta Tom maga elé bámulva.

- Ez azért már durva... - Becca.

- Nyugodj meg Tom. Nincs azzal baj, hogy Kelsey-vel vagy. Mi szeretjük őt - mondtam együtt érzően.

- Jó tudni, hogy ti legalább mellettem álltok.

Majd hárman neki álltunk filmet nézni. Ezután megkajáltunk, és amikor Jay haza jött én elindultam Amy-hez.

Amy szemszöge

Felöltöztem és most várom Jay-t, hogy jöjjön. Meg engedtem Kelsey-nek, hogy elmondja neki hol lakok... Csak remélem, nem fogja Bird elmondani Nathan-nek... De a veszekedéseiket nézve nem fogja... És ekkor csengettek... Mentem kinyitni...

- Szia, Jay - köszöntem és gyors becsuktam magam mögött az ajtót, mert szerintem elég gáz a házam.

- Szia! - ölelt meg Jay.

- De kicsípted magad - mértem végig és rá mosolyogtam.

- Muszáj, hogy ne nézzék ki melletted gázul.

- Szerintem nem vagy gáz. Akárhogy öltözködsz - mondtam el a véleményem.

Lementünk. Beültünk Jay kocsijába és elindultunk. Beültünk a mekibe, megkajáltunk. Jay elmondta, hogy az egész veszekedés ott kezdődött, hogy évelején Nath és Becca összejött. Aztán elmentünk a parkba fagyizni és sikeresen Jay nadrágjára csöpögött a fagyim. Óvatosan letöröltem, ami elég félre értheti volt. Sokat hülyültünk, majd olyan 5 fele haza vitt. A kocsiban elbúcsúztam tőle és felmentem a házba. Letusoltam és utána tv-t néztem. Olyan 7 fele elindultam munkába. Bezártam az ajtót. Lesétáltam a lépcsőn. Kimentem az ajtón és elindultam sétálva. Már kezdett sötétedni, de nem volt még az a hú de nagy sötétség. Kevés ember járkál ilyenkor az utcán, mivel veszélyes a környék, de mégis úgy érzem, mintha valaki követne. Ezért sietősebbre vettem a lépteimet. Sikeresen megérkeztem a munkahelyemre és bementem. Caroline a munkatársam már bent volt. Leraktam a táskám és beálltam a pult mögé. Épp a poharakat mostam el miközben jött egy újabb vendég.

- Khmmm - krákogott.

- Mivel kínálhatom? - kérdeztem és felnéztem - Mit akarsz?

- Beszélni - válaszolta Nathan.

- Nem érek rá - próbáltam lerázni.

- Akkor mond egy helyet és időt.

- Május 32-én ráérek - mondtam flegmán.

- Amy szépen kérlek... - állt fel és bejött a pult mögé. - Beszéljük meg - fogta meg a kezem és húzott ki.

- Dolgozok, nem fogod fel? - rántottam ki a kezem.

- Valami baj van? - jött ide Caroline.

- Elrabolhatnám, ezt a fekete bombázót pár percre? - kérdezte Nathan félre érthetően.

- Persze, menjetek. Addig én tartom a frontot - ajánlotta fel Car.

Nathan megint megfogta a kezem és kihúzott a kocsma elé.

- Mondd! - tettem zsebre a kezem.

- Nem is tudom, hol kezdjem, annyi mindent akarok mondani... Először is nagyon sajnálom a történteket és, hogy nem hittem neked. Remélem, megtudsz bocsájtani. Nem szeretnélek elveszíteni téged. Szeretném, ha barátok lennénk... És különben is hiányzol, hogy feldobd a napjaimat... És persze a többiekét is... Nem akarom, hogy miattam ne gyere át hozzánk, mert mindenki szívesen lát téged... - mondta végig a szemembe nézve.

- Rendes tőled, hogy eljöttél, de ezzel a bocsánatkéréssel már elkéstél - mondtam az igazságot.

- Lehet, hogy ezzel a bocsánatkéréssel elkéstem, de sose volt rá alkalmam, hogy meg tegyem... Mert senki se mondta el hol vagy.

- Nem érdekel - rándítottam vállat és indultam vissza.

- Amy! - kapta el a kezem Nathan és magához rántott, volt közöttünk vagy 1 centi.

- Hagyjál már! - próbáltam ellökni, de nem nagyon sikerült, túl erős volt a szorítsa.

- Amy te nekem fontos vagy. Legyünk barátok, kérlek... - könyörgött nekem.

- Jó. Egy feltétellel, ha nem hozzuk fel a múltat.

- Rendben - engedett el. - Akkor barátok? - nyújtotta a kezét.

- Barátok - toltam el a kezét és megöleltem.

Az ölelése határozott és gyengéd volt. Meg egy picit távolság tartó.

- Gyere, meghívlak egy sörre - indultam be.

Nathan követett. Leült a pulthoz én meg csapoltam egy pohár sört neki és elé toltam.

- Na és milyen volt a napod? Jay-el? - mosolygott rám sejtelmesen.

- Te honnan tudod, hogy Jay-el találkoztam?

- Ő maga mesélte... És a jövőben számíthatok valamire kettőtök között? - húzta fel a szemöldökét.

- Nem! - vágtam rá rögtön.

- Na... Jay jó pasi... Tudod! Mindent meg tesz a barátnőjéért... És mellesleg - nézett le. - szikrázik köztetek a levegő. Összeillenétek. Cuki párt alkotnátok - ajánlotta Jay-t.

- Nathan! Elegem van a pasikból egy időre... - utaltam rá.

- Jól van Amy. Majd még beszélünk, de most megyek, mert még Becca leharapja a fejem. Szia! - mondta és felállt.

- Szia! - köszöntem el és Nathan elment.

Nathan szemszöge

Sétáltam haza mikor összefutottam Martin haverommal. Beültünk egy kocsmába és iszogattunk meg beszélgettünk. Olyan éjfél után pedig beültem egy taxiba, ami haza hozott. Bementem a házba és felmentem a szobámba. Óvatosan benyitottam nehogy fel kelljen Becca és bementem. Ekkor feloltódott a villany.

- Merre voltál? - ült az ágyban Becca.

- Egy haverommal beszélgettem.

- Ennyi ideig? - vont kérdőre.

- Aham - ráztam a fejem.

- Nem hiszek neked. Biztos valami csajjal voltál! Hogy hívják? Talán ismerem? - kezdte a féltékenykedését.

- Becca én Martin-nal voltam. Ha kell hívd fel.

- Jah persze... Azért van kocsma szagod - állt fel. - Velem így biztos nem alszol - tolt kifele.

- De Becca - mondtam, de kilökött és becsukta a szemem előtt az ajtót - Édes! - szólongattam - Kérlek, nyisd ki!

De semmi... Feladtam a próbálkozást és bementem az egyik üres hálóba. Levetkőztem bokszerre, befeküdtem az ágyba és elaludtam.

*kedd, reggel 11*

Egyszer csak kipattant a szemem és hihetetlen boldogság öntötte el a szívem. Kikeltem az ágyból és lementem a földszintre. Már mindenki fent volt. Úgy látszik én keltem fel legutoljára.

- Jó reggelt! - léptem be széles vigyorral a konyhába, ahol mindenki ült.

- Neked is! - mondta Becca.

Odamentem Becca-hoz, hátulról megöleltem és a fülébe súgtam:

- Sajnálom az estét. Szeretlek! - mondtam és egy puszit nyomtam az arcára és leültem mellé.

Öntöttem magamnak egy bögre teát és iszogattam, mikor egy oltári jó ötlet pattant ki a fejemből.

- Mi lenne, ha elutaznánk valahova? - kérdeztem meg.

- Én csak tenger part mellé megyek. Nem ártana egy kis szín - jelentette ki Pezz.

- A spanyol tenger part? Oda mindig is el akartam menni - mondta Siva.

- Akkor hívjuk már Zayn-éket is - mondta Max.

- Hívd fel őket, hogy ráérnek-e - mondtam.

Max felhívta Zayn-t és kiment a konyhából, majd visszajött úgy 5 perc múlva.

- Ráérnek és azt mondták, hogy mehetnénk a Direction géppel - mondta az infót Max.

- Már csak Scooter beleegyezése kell... Te hívod fel! - mondta Tom.

- Jó, jó! - mondtam.

Felálltam a helyemről és felmentem az emeletre a telefonomért. Kikerestem Sco számát és felhívtam.

- Szia, Nathan! Mit szeretnél? - vette fel.

- Szia! Arra a gondoltunk a többiekkel, hogy mi lenne, ha elutaznánk a spanyol tenger partra a One Directon-nel?

- De csak akkor, ha az általam szervezett programokban részt vesztek - alkudozott.

- Rendben - mentem bele.

- Majd még beszélünk. Szia! - nyomta ki.

Ledobtam a telefont az ágyra és visszamentem a konyhába.

- Mit mondott Scooter? - kérdezte Jay.

- Azt, hogy mehetünk! - mondtam mosolyogva - Jay te meg hozz valakit magaddal - veregettem hátba.

- Csak nehogy Amy-t hozd - szólalt meg rögtön Becca.

- Ne aggódj, nem őt fogom - mondta full komolyan Jay.

*péntek, délután 4*

Amy szemszöge

Szerdán eljött hozzám Jay és megkért, hogy menjek el velük és One Directon-nel kiruccanni egy kicsit. Nehezen, de belementem. Most a reptér felé tartok... Caroline visz el engem... Tök kedves tőle ez... Majd leparkolt a reptér előtt...

- Bekísérlek, mert nagyon kíváncsi vagyok Harry-re - mondta izgatottan és kiszálltunk.

Kivettem a bőröndömet a csomagtartóból és bementünk a terminálba.

- Te látod őket? - kérdezte Car.

- Nem - néztem körbe.

Bazd meg hol vannak? Remélem nem szálltak fel nélkülem... Nem is késtem sokat, csak 20 percet...

- Nézd, ott valaki ugrál és nekünk integet - mutatott egy üvegfalú helység felé.

Odanéztem, és azaz ugráló majom Jay volt.

- Szerintem én nem megyek oda. Túl sokan vannak ott. Szia! - ölelt meg Caroline és elment.

Én, hogy fogok oda bejutni? És ekkor kinyílt a helység ajtaja és Kevin nyomorgott át a tömegen hozzám.

- Gyere - kezdett el húzni BigKev.

- Megyek én magamtól is - rántottam ki a kezem.

És elindultam BigKev kíséretével az ajtóhoz... És beléptünk...

- Jó, hogy végre megérkeztél. A többiek már fel akartak szállni - fogta meg a kezem és húzott maga után.

És sétáltunk a 1D magángépéhez... Odaadtam Kevin-nek a bőröndömet és Jay-t követve mentem fel a repülőre.

- Te szent szar! - mondta Harry tátott szájjal.