1x05: Bárhol felismerném őt...

*kedd* június 25.

Amy szemszöge:

délután 2 óra

Összekaptam az edző cuccom és rohantam lefele a lépcsőn és majdnem fellöktem Liam-ot.

- Jó hogy itt vagy, beszédem van veled - Liam.

- Nem ér rá később? Sietek! - válaszoltam.

- Nem! Ezt most kell megbeszélnünk! Mi van közted és Nathan Sykes között? - szegezte nekem a kérdést.

- Semmi - hazudtam, mint legtöbbször.

- Niall elmondta, hogy Ibizán fogtátok egymás kezét.....

Ez most ekkora nagy baj, ha valaki fogja a kezem...? Sokszor nem értem Liam-ot...

- Én nem fogtam a kezét - tagadtam - Jobban hiszel Niall-nek, mint nekem?

- Igen - mondta határozottan.

- Kösz! - baztam rá az ajtót és elindultam az edzésre.

Elővettem a cigim és rágyújtottam. Mégis mi a fasznak kellett elmondani Liam-nak? Nah jó ti akartátok a háború elkezdődött. A mai naptól kezdve Betty és Niall az ellenségem. Ne számítsanak semmi jóra. És elővettem még egy szálat. Rohadt élet! Minek vannak ilyen emberek a világon?

Kb 3 perc múlva megérkeztem. Bementem az öltözőbe. Átvettem az edző cuccom és kimentem a pályára. Tömeg van állapítottam meg. Nem mintha érdekelne és leültem Jessica törzshelyére, a kispadra.

- Miért nem mész oda a többiekhez? - szólalt meg egy hang a hátam mögül.

Hátra néztem. Max volt az.

- Nincs kedvem. Amúgy is mit keresel itt?

- Jöttünk nézni a focit. A lányok fociját - húzta mosolyra az arcát.

- Hurrá! - mondtam, hú de nagy lelkesedéssel.

- Most mi bajod Amy? - kérdi, mintha nem tudná...

Felálltam a helyemről és odamentem hozzá.

- Kösz, hogy beárultál Betty-nek! - vágtam a fejéhez.

- Miről van szó? - adta az ártatlant.

- Ne játszd az ártatlant. Tudod, miről beszélek - néztem rá jobbhaelmondodvagykinyírak fejjel.

- Tényleg nem tudom, miről beszélsz! Ki az a Betty?

- Az a vörös hajú lány - mutattam Betty-re.

- Azzal a csajjal kavart Jay - mosolyodott el Max.

- Hogy mi? - illetődtem meg - Mikor?

- Azon az estén, mikor először találkoztunk.

- Akkor tényleg nem te köptél be? - kérdeztem most már higgadtan.

- Nem, azt se tudom, miről beszélsz...

Tehát nem Max volt. Akkor Betty miről beszélt?

- Pályára! Most! - hallottam Mr. Z hangját.

- Bocs Max, mennem kell - és mentem az edző után.

- Oszoljatok! Lányok 10! Fiúk 15 kör futás! - Mr. Z.

Mindig kiabál, de kurva jó fej. Bírom a fejét.

És neki láttam lefutni a köreimet. Lefutottam. Majd látom, hogy Max beszélget az edzővel és megjelent Tom, Siva, Jay és Nathan is. Mit akarnak ezek?

- Amy! Gyere ide! - szólt nekem Mr. Z.

- Igen? - mentem oda.

- Ők is szeretnének játszani. Szerinted jó ötlet ez? - kérte ki a véleményemet az edző.

- Nem jó ötlet, de szívesen elnézem, hogy idétlenkednek.

- De Amy! Mi nem vagyunk idétlenek! - háborodott fel Tom.

- Nem is rád értettem - és néztem Jay-re meg Nathan-re.

- Hé mi se vagyunk bénák! - szólalt fel Jay.

- Majd meglátjuk - mondtam.

- Haladjatok ti lusta népség! - Mr. Z.

Nem értem, hogy a többiek, hogy lehetnek ennyire lassúak... Jessica-t is 3x köröztem le.

- Jajj, Maxi! - nyávogta Jess és arrébb lökött, neki valakinek.

- Na, mi van Amy, kell egy Sykes ölelés? - kérdezte Nathan és megölelt hátulról.

- Hagyjál már - mondtam és lefontam magamról a karjait.

- Maxi, honnan tudtad, hogy focizok pont itt? - ismét nyávogott ez a büdös kurva.

Esküszöm, ez a nő nem tud normálisan beszélni? Mert már kiakaszt!

- Kell 2 Csk - mondta Mr. Z - Mondjuk, leszel te (Max-re mutatott) és te (Jackson). Sorakozó! Lányok elől fiúk mögéjük - utasított minket.

Felsorakoztunk, én is jó helyre kerültem Betty egyik oldalamon, Becca a másikon. Ez, hogy került ide? Tud focizni? Nah majd tesztelem én...

- Amy - hallottam Jackson hangját.

Még jó, hogy ide kerültem. Odaértem Jackson-hoz és koccoltunk egyet. Ránéztem Max-re, láttam nem tetszett neki, hogy ide kerültem.

- Becca - mondta Max.

Gondolom azért választotta őt, mert mégis csak a húga.

- Jenny - J.

Jenny a csapatkapitány... Szerintem tuti, hogy nyerni fogunk...

- Azt a szőke copfosat kérem - mondta Max és rámutatott Faye-re.

- Betty - J.

Nah már csak ő hiányzott ebbe a csapatba.

- Csupa szőke a csapatom, kérem a másikat is - utalt Max Caroline-ra.

- Mercy - J.

- Legyen a jobbról a második - M.

Jaj az Eve, még jó hogy nem ide jött. Azt terjesztik róla, hogy lefeküdt a nevelő faterjával... De szerintem nem igaz, tuti, hogy Jessica találta ki...

- Emily! - J.

Végre egy jó hátvéd is van a csapatba.

Már csak Jessica maradt. Nem értem, hogy ha Max-el olyan jóban vannak akkor miért nem választotta már őt? Valami nem stimmel. Majd a meccs végén beszélek Max-el.

- Neee! Hé tesó nem lehetne azt, hogy te ide adod Amy-t és tiéd lesz ez a szőke? - tett egy ajánlatott Max Jackson-nak.

Ez a megszólalás után biztos voltam benne, hogy Jess valami oltári hazugságot talált ki az egésszel kapcsolatban.

- Nem! Amy-t senkiért nem cserélném el, ő az egyik legjobb játékos - mondta Jackson és megölelt.

Nathan feje eltorzult, nem tetszett neki ez Szegény, sajnálom. Eskü a meccs végén kap egy ölelést és talán egy puszit az arcára, de csak talán.

- Ohh, akkor nekem maradt ez a szőke... - M.

Jessica durcásan odament Max csapatához. Ölte az ideg, láttam az arcán...

- Most a fiúk közül válasszatok! - Mr. Z.

Választottak fiúkat is és így néz ki a végleges felállás.

Jackson: középpályás                         Max: csatár

Amy: csatár                                        Becca: hátvéd

Jenny: csatár                                       Faye: hátvéd

Betty: kapus                                       Caroline: középpályás

Mercy: középpályás                           Eve: középpályás

Emily: hátvéd                                     Tom: csatár

David: középpályás                            Jay: kapus

Stefan: hátvéd                                     Nathan: csatár

Greg: hátvéd                                       Siva: középpályás

George: csatár                                     Jessica: hátvéd

Mindenki beállt a helyére és elkezdődött a játék. Nathan nem is olyan idétlen, mint gondoltam, majdnem gólt lőtt csak Betty kivédte. 

Nem sokkal később George belőtt egy gólt így mi vezettünk 1-0-ra. Olyan 20 perce játszhatunk, mikor nálam van a labda és már készülök rárúgni a kapura, mikor Jay hirtelen a labdára vetődik. Ilyenkor már lendítettem a lábam és belerúgtam egy nagyot véletlenül Jay-be.

- Áúú - üvöltött fel.

Mindenki körénk gyűlt és mentek oda Jay-hez megnézni, hogy jól van-e.

- Bocsi - mondtam.

- Minek kellett belerúgnod Jay-be? Ezért ki kell állítani téged - már szinte ordibált velem Becca.

- De véletlen volt - mentegetőztem.

- Nem lesz senki kiállítva! Jay jól vagy? Tudsz játszani? - Mr. Z.

- Igen, jól vagyok - állt fel.

- Amy! - szólt nekem Jenny.

Odamentem hozzá.

- A többiekkel megbeszéltük, hogy hagyjuk nyerni a másik csapatot, had örüljenek. Meg mégis ott van a The Wanted, ne égjenek már be.

- Rendben. Akkor megpróbálok idétlenkedni.

Újra elkezdtünk játszani. Én és a többiek se nagyon igyekeztünk. Ennek az lett a következménye, hogy Tom be is lőtt egy gólt. Most éppenséggel Becca-nál van a labda, elég idétlen eddig mikor nála volt a labda mindig elvette valaki. Jenny ment rá Becca-ra, Becca pedig szándékosan kibuktatta őt. Gyorsan odafutottam hozzá és leguggoltam mellé.

- A bokám - fogta meg az érintett területet Jenny.

- Rá tudsz állni? - kérdeztem.

- Nem hiszem. Nagyon fáj.

- Kösz Becca - szólta le Jackson.

Becca csak mosolygott.

- Negyed órás szünet után folytatjuk - Mr. Z.

Bementünk az öltözőbe. Ittam meg pihentem. Mikor letelt a 15 perc szünet visszamentünk a pályára. Immár mi egy emberrel kevesebben vagyunk... Ezt köszönhetjük Becca-nak.

Elkezdődött a játék, egyáltalán nem erőltetem meg magam, nem akarok kifáradni. Nathan fut, a labdával simán elvehetném tőle, de nem fogom, nyugodtan lőjön egy gólt. Fut-fut és rálövi. Telibe találja Betty fejét és onnan bepattan a kapuba.

Jézusom! Én csak nevettem, hát ez oltári vicces. Ezért Nathan a puszit is megkapja, megérdemli. Dehogy fejbe találta... én se csinálhattam volna jobban. Kurva nagy volt.

Betty felállt és folytatódott tovább a meccs. Most ők vezetnek 2-1-re. Azért most már nem fogom hagyni, hogy többet belőjenek. Nem vagyunk annyira bénák, hogy még több gólt kapjunk. Már megint Nathan-nél a labda, mint mondtam nem fogom hagyni, hogy több gólt lőjenek, ezért futottam hozzá és el akartam tőle venni a labdát, de kibuktattam és előre esett, pont rám.

Nehéz volt, de én csak azt a szép zöld szemét néztem. Nathan olyan cuki... NEM! Kifele a fejemből! Nem gondolhatok ilyenre. Leszállt rólam és nyújtotta a kezét én megfogtam és segített felállni.

- Nem akartam! - mondta nagyon baba fejjel.

- Semmi - és megigazítottam a ruhát magamon.

Folytattuk a meccset és kb. 10 perc múlva vége is lett.

- Jól játszott mind a két csapat. Gratulálok! - Mr. Z.

- Mi nyertünk! - ugrándozott Jessica.

Alig ért bele a labdába azt itt teszi magát.

- Jól játszottál - jött mellém Nathan.

- Köszi. Te is jó voltál - mondtam neki és rá mosolyogtam - Amúgy jól fejbe rúgtad Betty-t - kezdtem el nevetni.

- Nem volt szándékos.

- Én se csinálhattam volna jobban - és megöleltem.

Szorosan magához húzott még a hosszú meccs után is lehetett érezni a kellemes illatát. Majd egy puszit nyomtam az arcára. Meglepődött...

- Ezt most miért kaptam? - kérdezte fél oldalas mosollyal.

- Mert fejbe rúgtad Betty-t - magyaráztam.

- És máshova is kaphatok? - jelent meg kaján vigyor a képen.

- Azt ki kell érdemelned...

- És hogyan tudnám kiérdemelni?

Rámosolyogtam. Egy vállrándítással elintéztem az egészet és ott hagytam. Mentem Max-hez beszélni Jess-ről.

- Szia, Max! - köszöntem.

- Amy! - húzódott mosolyra a szája.

- Beszélnünk kéne Jessica-ról. Azt állítja, hogy hétvégén randizott veled...

- Mi?- lepődött meg - Annak a csajnak véletlenül kiborítottam a kávéját és vettem neki egy másikat - magyarázta nekem.

Tudtam, hogy valami nincs rendben. Jessica egy hazug kurva...

- Jess viszont már azt is mondta, hogy a pasija vagy. Én csak szólni akartam, hogy mi a szitu. Nah megyek átöltözni. Szia!

- Kösz, hogy szóltál! Szia!

Bementem az öltözőbe. Kivettem a szekrényemből a törölközőt meg a tusfürdőt és letusoltam. Visszamentem a szekrényemhez és elkezdtem felöltözni. Mikor a rövid nacimat vettem fel, Max ront be...

- Ez egy lányöltöző kifele! - papolt neki Betty.

Max ezt figyelmen kívül hagyta és odament Jessica-hoz.

- Minek mondod azt mindenkinek, hogy mi randiztunk, mikor nem igaz? - elég hangosan beszélt Max így az egész öltöző hallotta...

- Én... ööö - hebegett-habogott a kurva.

Zavarba hozta Jessica-t ez jó!

- Soha nem randiznék veled. Remélem, tudod, hogy nem vagy valami szépség. Ebben az öltözőben Amy néz ki a legjobban, nagyon dögös csajszi...

Ez jól esett Max-tól, hogy szépnek tart.

- Amy? Amy egy önző kurva! Csak magára tud gondolni - állt ki Betty Jessica mellett.

- Én nem ilyennek ismertem meg. Nem érdekel, hogy te mit gondolsz róla - intézte Max a mondandóját Betty-nek - Te meg ne terjessz semmi felé hazugságot rólam - ezt meg Jess-nek mondta.

Most boldog vagyok. Jól beégette a büdös kurvát, de megérdemelte.

- Nincs kedved eljönni velem és a többiekkel meginni egy kávét? - termett mellettem Max.

- Jaj - ijedtem meg.

- Ennyire félelmetes lennék, hogy megijedsz tőlem?

- Nem - mosolyodtam el - Amúgy szívesen elmegyek, úgy sincs tervem mára.

- Akkor ezt megbeszéltük. Kint várunk - mondta és kiment.

Bedobtam az edző cuccomat a szekrénybe. A telefonomat beraktam a zsebembe, megfésülködtem és indultam is ki. Kimentem és a parkolóban álltak. Odasétáltam hozzájuk.

- Tom és Siva? - kérdeztem.

- Nem érték rá! De gyere, szálljunk be - mondta Nathan.

Max és Jay előre, Nathan és én hátra ültünk. És elindultunk...

- Meséltem már, hogy Nathan mit csinált, amikor nem te vetted fel a telefont, hanem Liam? - kérdezte tőlem Max.

- Nem - válaszoltam.

- Ne! Létszi ne mond el - tiltakozott Nathan.

- Tökre ideges volt, hogy ez nem is a te számod meg mi van ha más veszi fel... Amikor végre valaki felvette a telót teljesen meglepődött, hogy egy férfi szólt bele. Az egész telefonbeszélgetés közben zavarban volt és olyan baromságokat talált ki, hogy én már nem bírtam tovább és kimentem a szobából. Az egész kurvára vicces volt - mesélte Max.

Nathan-nek talán mégis tetszenék? Ez az egész tőle olyan cuki.

- Nem tudom miért nevetted ki, szerintem ez egy pasitól nagyon is cuki - mondtam el a véleményem.

- Tényleg? - mosolygott rám Nath.

- Igen - mosolyogtam vissza.

- Nézd már a gerlepárt, hát nem édesek? - Jay.

Mivel Jay előttem ült belerúgtam az ülésébe.

- Jól van, jól van.... - Jay.

- És Becca-t hol hagytátok? - kérdeztem.

- Nem akart jönni.... - Nath.

- Veled egy kocsiba - fejezte be Max Nathan mondandóját.

Én se bírom őt, ő se bír engem ez kölcsönös. Az is lehet, hogy azért nem bírjuk egymást, mert hasonló a személyiségük... Csak én gonoszabb vagyok... Neki viselkednie kell, mert a bátyja Max. Nekem nem kell viselkednem, mert rólam nem tudnak... Ha kiderülne, hogy Liam-nak van egy húga, abból baj lenne... Az újságírók kiderítenének mindent rólam, hogy miket csináltam a múltba... és ez nem lenne jó nekem... Meg nagy csomókérdést tennének fel Liam-nak is, hogy miért titkoltad el... blah blah blah...

- Én se szerettem volna egy kocsiban utazni vele - intéztem el ennyivel.

Kb 10 perc kocsikázás után megérkeztünk.

- Nem azt mondtad, hogy kávézni megyünk? - kérdeztem.

- De. Kávézni is jöttünk a házamba - vigyorodott el Max.

Kiszálltunk a kocsiból és bementünk Max házába.

- Sziasztok, fiúk! - mondta Becca.

Elsőnek Max-et, majd Jay-t, majd Nathan-t ölelte meg. Nathan-t sokkal hosszabb ideig ölelgette és közben az én fejemet nézte. Ez kurvára hülye még mindig azt hiszi, hogy ez engem érdekel...

Nekem mellesleg nem is köszönt, de én se neki...

- Üljetek, le a nappaliba addig én megcsinálom a kávékat - Max.

Jó nagy háza van. A nappali is óriási. Jay leült az egyik fotelba, Becca a másikba. Én leültem a kanapé egyik sarkába, Nathan meg mellém...

- Amy! - szólt nekem Jay, én felé fordítottam a fejem.

- Igen? - én.

- Neked tetszik Nathan? - tette fel a kérdést nekem.

Ez tényleg egy igazán jó kérdés... Ha azt mondom nem, akkor hazudok magamnak és a többieknek is... De ha azt mondom igen, akkor meg lehet, hogy túl komplikálják az egészet...

- Nathan jó pasi és igen tetszik nekem - mégis csak Amy Payne vagyok, nem hazudhatok az érzéseimről.

- Itt vagyok srácok - jött be a nappaliba Max és lerakta a kávékat az asztalra - Lemaradtam valamiről? - ült le Nathan mellé.

Elvettük a kávéjainkat és nem szóltunk semmit...

- Amy-nek tetszik Nathan! - szólalt meg végül Becca.

- Ohh, akkor mi ne is zavarjunk. Hagyjuk őket kettesben - mondta Max és elmentek.

Csak én és Nath maradtunk a szobába.

- Szóval tetszek neked? - jött közelebb hozzám.

- Mint mondtam jó pasi vagy!

- De ha bejövök neked, akkor miért nem akarsz tőlem többet? - hajtotta le a fejét.

- Mert te Sykes vagy én meg Payne - amúgy ez egyáltalán nem zavar....

Az igazat meg nem akarom el mondani, hogy az a bajom, hogy félek, félek a szerelemtől, félek, hogy összetörné a szívem...

- Engem az nem érdekel, hogy Liam a testvéred. Én még azt is vállalnám, hogy titkoljuk a kapcsolatunkat a világ elől, ha ez kell ahhoz, hogy az enyém légy...

Neeeee! Ne mondjon már ilyeneket, mert még beadom a derekam....

- Amy kérlek, gondolkozz el rajta, sokat jelentene nekem...

- Nathan... én... én... - hajtottam le a fejem.

Most játsszak vele vagy ne? Igen vagy nem? Nem tudom... Ilyenkor lenne jó egy barát, de nekem már nincs egy barátom se... Mert egy balfasz vagyok, aki mindig mindent elront...

- Nem kell most válaszolnod, gondolkozz el rajta és ha döntésre jutottál kérlek szólj!

- Rendben.

Ezen tényleg el fogok gondolkozni. Lehet, hogy adnom kéne Nathan-nek egy esélyt... De kéne valaki aki segít nekem meghozni ezt a döntést....

Nem sokkal később megszólal a telefonom...

- Bocsi, de ezt fel kell vennem.

Kimentem a szobából. Ismeretlen....

- Hallo! - szóltam bele.

- Te vagy Amy Payne? - szólt bele egy nő.

- Igen! - mondtam határozottan.

- Jake!!! - mondta üvöltve a telefonba és megszakadt a vonal.

Jake? Ne! Nem akarom! Tényleg tegnap szabadult... Mi lesz, ha megtalál? Ez nem történhet meg... És ha beköp Liam-nál? Nem! Biztos csak véletlen egybe esés az egész....

Inkább nem gondolkoztam tovább ezen és visszamentem a nappaliba, ilyenkor már mindenki bent ült, én meg visszaültem a helyemre, Nathan mellé...

- Amúgy Tom és Siva miért nem érték rá, eljönni? - kérdeztem, mert szeretek sok mindenről tudni.

- Siva a barátnőjével van, Tom meg csak azt mondta, hogy nem ér rá, mert dolga van - mondta Nathan.

- 22 óra - nézett az órájára Max - Tom ilyenkor már alszik! Szívassuk meg! - mondta Max, elég fura fejet vágva.

Jézusom ennyire eltelt az idő? Csoda, hogy még Liam nem keresett.

- Rendben! Menjünk el hozzá és ijesszük meg! - mondta Jay ördögi fejjel.

Remélem, nem sűrűn fogom azt a fejet látni, mert elég bizar...

Mindannyian benne voltunk.

- Becca hozd a kulcsokat! - szólt neki Max.

Becca elment és visszajött egy nagy kulcscsomóval. Hát oké...

Kimentünk a házból és beszálltunk a kocsiba,. Csoda Becca is velünk jött... be mert szállni a kocsiba, ahova én is, de nem mellém. Ott voltunk Tom-nál kb. 25 perc alatt.

- Nathan, Amy és én az emeletre megyünk. Jay és Becca lent lesztek, és fura hangokat adtok ki - mondta Max.

- Oké - Becca.

Kiszálltunk a kocsiból. Becca kinyitotta az ajtót. Beléptünk óvatosan a házba. Mentünk fel az emeletre Tom hálószobája felé és egyre hangosabb nevetgéléseket hallottunk.

- Tom egy csajjal van? - kérdeztem meglepődve.

- Úgy tűnik... Lepjük meg őket! - suttogta Max és kinyitotta a hálószoba ajtaját.

Tom meglepett fejjel nézett ránk és próbálta a csajt, aki mellette van eltakarni a takaróval. De én felismertem őt, bárhol felismerném... Egyre jobban ment fel bennem a pumpa... A kezeimet ökölbe szorítottam. Hogy csinálhatja ezt? Ezért kinyírom...