2x17: A búcsúzás

Amy Szemszöge

*november 6. csütörtök*

Reggel az ébresztő csörömpölésére keltem. Nagyon hangos volt ez így, majd Nath nyújtózkodott egyet és a telefonjáért nyúlt, majd kikapcsolta azt.

- Jó reggelt! - szólalt meg és átölelte a derekam a takaró alatt.

- Neked is! - fordultam vele szembe és egy puszit nyomtam a szájára. - Mennyire állítottad az ébresztőt?

- 6:20-ra de 10 perc múlva jelez, addig is lustálkodjunk - húzott magához még közelebb.

A mellkasára hajtottam a fejem és hallgattam a szívdobogását. 

- Olyan fura lesz, hogy nem leszel itt... - mondtam és az ujjaimmal apró köröket rajzoltam le a mellkasára.

- Hidd el, ha tehetném maradnék... de...

- Tudom, tudom... ez a munkád. Én megértem, de annyira hozzászoktam, hogy szinte napi 24 órában együtt vagyunk... - vágtam közbe és egy apró puszit leheltem a mellkasára.

- Szeretlek! - mondta Nath és megpuszilta a fejem búbját.

- Én is téged! - mondtam és kibújtam Nath öleléséből.

Kiszálltam az ágyból.

- Hova mész? - kérdezte Nath és felkönyökölt az ágyban.

- Tusolni... - válaszoltam.

- Nem fürdünk együtt? - kérdezte a kis pimasz.

- Bocsi, ma nem - vigyorodtam el szélesen.

Felkaptam a földről a fehérneműmet és bementem a fürdőbe. Iszonyat gyorsan lefürödtem és kisimnkeltem magam, majd felkaptam magamra a bugyit és a melltartót és kimentem. Nath is felkelt már épp a bőröndjében kutakodott.

- Mit keresel, Nathei? - öleltem meg hátulról.

- A kedvenc pólómat. Úgy emlékeztem itt hagytam kint - mondta.

- Fürödj le, én majd megkeresem.

- Egy istennő vagy - váltottunk egy gyors puszit és már be is ment a fürdőbe.

Haha, nevettem magamba... a pólót én raktam el. A ruháim között van eldugva. Gyors bementem, kihoztam az ajándékját. Magamnak is kerestem egy ruhát, amit felveszek... Magamra kaptam egy fekete pólót és egy csőnadrágot meg egy vékony pulcsit. Leültem az ágyra és felöltözve vártam Életemet. Addig is a földről felvettem a mappám és ki vettem a rajzaimat és megint csak néztem... Nem tudom eldönteni melyiket adjam be... Nehéz döntés... Vissza is raktam őket, majd s suliban eldöntöm.

Nath-re nem is kellett sokáig várni, kijött a fürdőből egy szál alsó nadrágban. Jól megnéztem magamnak, mert egy jó ideig ezt nem láthatom, max csak képeken... - Megtaláltad, Kicsim? - guggolt le elém Nath.

- Ami azt illeti igen, de szerintem nem azt fogod felvenni - mosolyogtam rá féloldalasan.

Ő csak kérdően rám nézett, én csak átnyújtottam neki az ajándékát.

- Ez a tied - mondtam.

Nathan széjjel hajtotta és egy fekete férfi póló volt V kivágással. Az 'I love Amy' feliratot az elején én magam készítettem és vasaltam rá.

- Köszönöm - mondta Nath és megcsókolt.

Tudtam, hogy tetszeni fog neki. Szép lassan levettem magamról a pulcsimat és megmutattam a pólómat. Nekem is ugyan olyan volt, mint Nathan-nek csak nekem nőibe és az volt rá vasalva, hogy 'I love Nath'. Ő csak elmosolyodott az egészen és felkapta magára a pólóját, magára kapott egy barna csőnadrágot és már indulásra készen is voltunk.

- Mindent elraktál, amire szükséged lehet? - kérdeztem, mert ismerem már annyira, hogy valamit tuti kifelejtett.

- Minden meg van! - mosolygott.

Összecipzározta a bőröndjét. Én a kezembe vettem a mappám és felkaptam az iskolatáskám. Majd lementünk a földszintre. Már majdnem mindenki lent volt. A bőröndök egy kupacban voltak az előszobába. Olyan fura lesz... Nem lesznek itt ezek a vad barmok. Ráadásul Kelsey és Nunu is megy velük. Csak Jessica és én maradunk ebbe a nagy házba. 

- Szerintem kezdjünk kivinni a cuccokat a kocsihoz - mondta Kevin.

A srácok felkapták a dolgaikat és kivitték a kocsikhoz... 5 kocsi állt a ház előtt... Nathan pedig az egyiknek támaszkodva nézett engem. Majd elkapta a kezem és magához ölelt. Istenem! Mennyire fog ez hiányozni. Majd felemelte a fejemet és megcsókolt.

- Mindenki szálljon be, mert még lekéssük a gépet! - utasított minket Nano. Nathan és én egy kocsiban. Jay, Lucy a másikban. Tom, Kelsey a harmadikban. Siva, Narersha pedig a negyedikben. Kevin, Max, Nano és Jessica az ötödikbe ültek be. Majd elindultunk... Nathan pedig egész végig fogta a kezem... 

- Amy! - szólt mellőlem. 

- Igen? - fordultam felé.

- Megfoghatom a melleidet? - harapta be az alsó ajkát. 

Egy aprót bólintottam, hisz tudom, hogy egy jó darabig nem érinthetjük meg egymást. Nath megcsókolt és csók közben a pólóm alá csúsztatta a kezét. Majd benyúlt a melltartóm alá és érősen rámarkolt a melleimre. Ez egy apró nyögést váltott ki belőlem. Majd másik kezével is rámarkolt a csöcseimre... Huuu! Ez egy kicsit beindított... Majd Nath kihúzta kezeit és elválltak ajkaink.

- Nem tudom, hogy fogom kibírni nélküled - ölelt jó szorosan magához.

Majd csak ültünk szótlanul... Míg meg nem érkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból. Nano intézte a csomagokat mi meg BigKev kíséretében bementünk a terminálba. A fiúk odamentek a fanokhoz mi lányok pedig bementünk a várakozóba. Én csak magam elé bámultam... 2,5 hét az nem olyan sok - mondogattam magamba.Túl fogom élni..

- Minden rendben lesz Amy! - ölelt meg Lucy.

Hát igen Lucy-nek és Jay-nek talán még nehezebb mint nekünk. Nincsennek együtt hosszú ideje... De tuti kibirja a kapcsolatuk a távolságot is. A fiúk is lassan megérkeztek. Úgy tűnik nem maradtak sokáig. Nathan egyből hozzám jött és szorosan magához ölelt. Soha nem gondoltam volna, hogy lesz egy srác akit ennyire szeretni fogok és ilyen nehéz lesz elengedni. 

- Srácok! Kb. 20 perc és felszállhatunk a gépre! - jött ide szólni Nano.

Tehát eljött a búcsú ideje... De utálok búcsúzkodni... Nath elengedett és sorban elköszöntem mindenkitől. Mindannyian nagyon fognak hiányozni. Olyan üres lesz a ház... Még azt is hiányolni fogom, hogy hajnal 3-kor Tomax-ék felkeltsenek! Jay külön rám szólt, hogy vigyázzak a gyíkjaira és ha van időm sétáltassam meg őket. Majd jött Nathan... A kezem összekulcsoltam a nyaka körül és amennyire csak tudtam hozzásimultam. 

- Már most hiányzol! - pusziltam meg a nyakát.

- Te is nekem - kezdte el simogatni a hátam. - De ígérem minden nap hívni foglak és nem fog eltolni úgy egy óra, hogy ne gondolnék rád. 

- Szeretlek! - távolodtam el egy kicsit tőle és a szemébe néztem.

- Én is szeretlek! - simított végig az arcomon. 

Nem vagyunk a nyilvános csók híve, így BigKev-et élénk állítottuk és egy hosszú, érzelmes csókot váltottunk. Majd csak öleltük egymást.

- Menni kell! - kezdte el húzni Jay Nathan-t a karjanál fogva.

- Szeretlek! - dobott még Nath egy puszit.

Én integettem neki mosolyogva, míg kinem estek a látó körömből... Ránéztem az órámra 8:40. Az első órám már biztos lekéstem...

- Amy, jössz? - kérdezte Jess.

- Azt hiszem még maradok egy kicsit. Menjetek nyugodtan! - válaszoltam.

- Rendben. Szia! - köszönt el Jessica.

- Szia, Amy! - köszönt el Lucy is.

- Sziasztok! - mondtam.

Igen Lucy is még iskolás és abba a suliba jár ahova én is. 19 éves, mint én. Jessica osztálytársa, de csak azért, mert az anyukájával sokat költöztek és így sok volt a hiányzása. Ezáltal pedig évet kell ismételnie. Majd visszamentem a terminálba...

- Amy! Amy! - kiabálta a nevemet pár fan.

Szeretem őket, hisz nélkülük nem lenne The Wanted. Időm is van, csak a 4. órámra kell beérnem az a fontos. Szóval odamentem hozzájuk.

- Sziasztok! - köszöntem mosolyogva.

- Jaj, de cuki a pólód - álmúdozott az egyik lány.

- Adsz egy autógrammot? - kérdezte a másik.

- Persze! - kivettem a tollat a kezéből és aláírtam a nyújtott lapot.

Majd még egy képet is csináltam vele. Másoknak is adtam autógrammot és képeket is csináltam velük.

- Mi van a mappában? - kérdezett rá az egyik lány.

- A terveim. A ruha terveim - válaszoltam.

- Juj! Megmutatod őket? - kezdett el ugrándozni az egyik lány.

- Rendben.

Óvatosan kihúztam a mappából mindegyiket és megmutattam nekik, de nem adtam a kezükbe, mert nem akartam, hogy bármelyiknek is baja essen.

- Nagyon jó mind!

- Tök jól rajzolsz! - dicsértek meg.

- Köszönöm! - mondtam mosolyogva.

Majd az órámra pillantottam 9:32.

- Bocsi lányok, de mennem kell!

- Szia, Amy! - mondták és elindultam.

- Imádunk téged! - kiabálta még utánam az egyik lány.

Majd hívtam egy taxit, ami elvitt a suliba. 10:03 volt. Bementem a suliba.

- Jó napot! - köszöntem a portásnak.

Majd sétáltam beljebb. Bekopogtam a osztályterem ajtaján.

- Jó napot! - mentem be és beültem a helyemre.

Töri óra, de utálom. Az a sok évszám alig birom megjegyezni... Meg az a sok háború... De most nem nagyon figyeltem. Inkább azon gondolkoztam, hogy melyik tervemet adjam be... Kivettem a mappából őket és néztem. Szilveszteri ruhákat kellett rajzolnom. De nem tudok dönteni. A többiek segítségét is kértem már, de mindig mást mondtak. Huuu! Döntöttem... A fekete, pántnélküli, lila árnyalatos mellrészes ruhát választottam csillogó övvel. Mindig is ez volt Nathan kedvence és bízok az ízlésében. Majd hallottam, hogy kicsengettek. Visszaraktam a terveket a mapába és kimentem a teremből. Már megint a fél iskola nézett, de már megszoktam és bementem a 11/c-s osztályba.

- Halika! - ültem rá Jessica padjára. 

- Szia! - köszönt ő is meg Lucy. 

- Mit csinálsz Jess? - fordítottam magam felé a füzetét.

Amint megpillantottam mosolyra húzódott a szám. Szívecskéket rajzolgatott benne az Adam névvel. 

- Ki azaz Adam? - kérdeztem.

- Senki! - húzta magához a füzetét.

Szóval nem mondja el... Akkor kiderítem én...

- Adam! - kiabáltam el magam.

És néztem körbe hátha az osztályába jár. Majd felállt egy zselézett, barna hajú cuki srác. És felénken idejött.

- Mit szeretnél? Milyen házidat csináljam meg? - nézte a földet.

Egyem meg milyen cuki... Szegényt sajnálom, hogy ugráltatját... Pedig nem tehet róla, hogy okos és nem titkolja el. Jó pasi is... Utálom ezt a hiearchiát.... - Nem kell megcsinalnod semmi házit. Inkább azt akarom, hogy ebédnél ülj hozzánk. 

Jess örülne neki - mondtam kedvesen. 

- Ha elakarod venni a kajám, akkor szólj odaadom. Csak ne aláz meg az egész ebédlő előtt.

Ez nem fogta fel, hogy én mit akarok... Attól mert népszerű vagyok a suliban nem vagyok olyan, mint a többiek. 

- Figyi tényleg csak azt akarom, hogy ülj hozzánk. Nincs semmi hátsó szándékom. És bátran szólj, ha valaki ugráltatni mer - öleltem meg és egy puszit nyomtam az arcára.

- Miért vagy ilyen kedves velem?

- Mert bejössz egyik barátnőmnek - súgtam a fülébe és Jessica-ra pillantottam.

Majd Adam-nek mosolyra húzódott a szája. Viszont hallottam a csengő szót.

- Akkor ebédnél találkozunk! Sziasztok! - mentem ki a teremből.

És visszamentem az osztálytermembe. Majd leültem a helyemre és vártuk, hogy Mr. Monty bejöjjön. Ő a rajz tanárom. Szegény homokos, de azért jó fej. 

- Szasztok! - jött be csípőre tett kézzel és integetett. - Mindenki itt van? - ült le és tette keresztbe a lábat. 

- Igen! - válaszolta egyik osztálytársam.

- Az jó. Akkor tudjátok milyen nap van ma? - állt fel és az asztal előtt kezdett el járkálni.

- Te mond meg - mutatott Jackson-ra. 

- Csütörtök? - kérdezte Jackson.

- Nem! Ma van az a nap, mikor dolgozatot iratok veleted - kezdett el nevetni. - Na, jó csak szívózok. Mindenki jöjjön az asztalomhoz egyesével és hozza ki magával a művét - váltott komoly hangnembe és leült. - Na, gyerünk kezdjétek! - kezdett el hadonászni a kezével.

Bátorságot vettem Nathan biztató szavaiból. És felálltam a rajzommal a kezembe és odamentem Mr. Monty-hoz. Leraktam az asztalára a tervem. Ő a kezébe vette...

- Wow, Amy! Ez nagyon jó! Még fel is venném - mosolygott rám. 

Alig bírtam ki nevetés nélkül. Mi az hogy felvenne egy ruhát? 

- Ez egyszerűen perfekto! Nem is gondoltam, hogy te ilyen jól tudsz rajzolni. Isten a ceruzát a kezedbe teremtette - mondta a dicsérő szavait.

Sziasztok! Bocsi a késésért, de nagyon el vagyok csúszva a részekkel :S Nem tudom, hogy a vasárnapi rész pontosan fog-e érkezni :( Nagyon sajnálom. Próbálom behozni a lemaradást <3 Csakis értetek :D