2x19: De én nem akarok csajozni, én téged akarlak!

*délután 4 óra*

Az estét Liam-nál töltöttem. Ezek után nem bírtam volna otthon aludni. Tudom, hogy csak újra veszekedtünk volna Nathan-nel. Talán most már lenyugodott. Így hazamentem. Elég kihalt volt a ház szerintem mindenki punnyadt a tegnapi buli után. Felmentem az emeletre. Megálltam az ajtó előtt. Vettem egy mély levegőt és benyitottam. Nathan az ágyon feküdt és telefonozott.

- Jó volt az estéd jól szórakoztál Harry-vel? - ült fel az ágyon.

- Liam-nál aludtam - válaszoltam higgadtan.

- Lehet, hogy más beveszi, de nekem ne hazudj! - állt fel.

- Mi okom lenne pont neked hazudni? - mondtam nyomatékosan a neked szót.

- Talán azért, hogy Harry-kéddel ne bukjatok le? Átlátok, én a szitán mi folyik kettőtök között. Tudom, hogy nem tudok olyan sok időt veled tölteni, de azért nem kéne megcsalnod - háborodott fel.

- De értsd, meg nem csallak meg. Nem úgy, mint ahogy te tetted velem ma hajnalba a fanokkal...

- Kend rám az egészet! Most is minek jöttél vissza? Talán Harry kidobott? - jött egyre közelebb hozzám.

- Térj már észhez! - kevertem le neki egy elég nagy maflást.

- Jól van, üssél meg, ezzel minden meg van oldva! Meg is verhetsz, ha akarsz - tartotta felém az arcát, hogy adjak neki még egyet.

- Nem foglak bántani. Csak nyugodj már le - tettem a kezem a vállára.

- Én sík nyugodt vagyok. Csak mond el nekem, hogy mi van meg Harry-ben, ami bennem nincs! - lökte le a kezem a válláról.

- Szakadj már le a Harry-s témáról! Fog fel, hogy nincs semmi köztünk - mondtam nyomatékosan a szavakat.

- Még jó hogy a kérdésemre válaszoltál - fordított nekem hátat.

Én ezt nem bírom tovább. Elővettem a bőröndömet leraktam az ágyra és elkezdtem bele dobálni a ruháim.

- Menjél csak Harry biztos tárt karokkal vár téged! - tett rá még egy lapáttal.

Próbáltam a fülem mellett elengedni ezt a megszólalását és pakoltam tovább. Miért kell Nathan-nek ezt csinálnia? Utálom, hogy ilyen féltékeny. Ez is pont a legjobbkor jött elő neki. Liam úgyis befogad majd lakok nála, míg ezek el nem húzzák a csíkot, mert csak visszajövök Jessica miatt.

- Segítsek? - kérdezte gúnnyal a hangjában.

- Inkább maradj csendbe.

Majd Nathan idejött és elkezdte kidobálni egyesével a ruháimat a bőröndből.

- Te mit csinálsz? - löktem egyet rajta.

- Semmit! - dobta le a bőröndömet az ágyról.

- Ez most mire volt jó? Vedd is föl - mondtam karba tett kézzel.

- És ha nem? - közeledett felém. - Megint megütsz? - játszott az idegeimmel.

- Nem foglak megütni, ha nem adsz rá okot - léptem közelebb hozzá.

- Sok embert megvertél úgy, hogy nem adott rá okot. Gondoltam velem se kivételezel.

- Úgy utállak! - kiabáltam.

És csak a földet néztem. Nem hiszem el, hogy ilyet vág a fejemhez. Tudja, hogy megváltoztam. Nem értem minek jó felnyitni a múlt sebeit.

- Utálsz mi? - kérdezte és a csípőmnél fogva magához húzott. - Én, meg szeretlek! - tapasztotta az ajkait az enyémre.

Próbáltam volna el tolni, de semmi értelme nem lett volna. Így viszonoztam a csókját. Viszont mikor kapcsolt az agyam, hogy miket mondott nekem egyből eltoltam és löktem egyet rajta. Majd kimentem az ajtón és lementem a konyhába.

- Sziasztok! - köszöntem Tom-nak és Kelsey-nek, akik az asztalnál ettek.

- Szia! - köszöntek vissza.

Kinyitottam a hűtőt és öntöttem magamnak egy pohár vizet.

- Sziasztok! - jött be a konyhába Nathan.

Na már csak ő hiányzott. Hát ha, ha levegőnek nézem, akkor elhúzza innen a csíkot.

- Mizu veletek? - ültem le Kelsey-ékhez a poharammal együtt.

Ő csak értetlenül meredtek rám, hogy mi van.

- Semmi. Veletek? - kérdezte Tom.

- Minden a legnagyobb rendben - ült le mellém Nath.

Jah persze minden a legnagyobb rendben. Csak azt kifelejtette, hogy egy féltékeny hülye gyerek.

- Bocs most jut eszembe dolgom van - álltam fel a pohár vizemmel és bementem a nappaliba és leültem a kanapéra.

A poharat leraktam az asztalra és elővettem a telefonomat. És elkezdtem twitter-ezni. Mikor egyszer csak a világ legfogyatékosabb embere kivette a kezemből a telefonom és leült mellém. Jó nem foglalkoztam vele kerestem másik elfoglaltságot. Bekapcsoltam a tévét... Fogyimogyi nyúlt a távirányítóért, de én ráültem. Na, innen vegye el! Ő felállt és kikapcsolta a tévét. Én meg vissza. Ő megint ki.

- Amy ne csináld már. Beszéljük meg - állt be a tévé elé.

- Arról nincs mit beszélnünk, hogy féltékeny vagy és engem bántasz meg a szavaiddal! - húztam fel a lábam a kanapén.

- De meg van rá az okom, hogy az legyek. Majdnem smároltatok - ült le az asztalra elém.

- Te beszélsz? Te osztogattad a szájra puszikat - néztem előre, de nem bírtam a szemébe mondani.

- Jó igazad van nem kellett volna azt csinálnom. Sajnálom.... Tessék kimondtam - ült mellém.

- Attól, mert bocsánatot kértél. Attól még a szavak, amiket mondtál gecire fájnak - álltam fel.

- Amy kérlek - fordított maga felé. - Kérlek, bocsáss meg.

- És avval nekem mivel lesz jobb? - fordultam sarkon.

- Létszi ne csináld ezt. Nagyon szeretlek és ígérem, többet nem leszek féltékeny. Csak bocsáss meg, nem akarlak elveszíteni - mondta Nathan és a végén elcsuklott a hangja.

Attól, mert megígérte ezt tudom, hogy féltékeny lesz. De én is szeretem és tudom, hogy nem bírnám ki sokáig nélküle. Visszaültem mellé. Nathan könnyes szemmel rám emelte a tekintetét. Hogy én erre a hülyére nem tudok sokáig haragudni. Rámosolyogtam és megcsókoltam.

- Remélem, betartod az ígéreted - mondtam.

*január 14*

Az életem egy pillanat alatt felfordult. Jelenleg egy repülőn ülök és Chicagóba tartok... Hogy miért is? Reggel felkeltem elmentem normálisan suliba és mikor jöttem haza megnéztem a postát. Egy levél volt címezve nekem névtelenül. Kinyitottam és egy kép volt benne, amin Nathan épp egy másik lánnyal smáról. Nem hittem el ezt, még Kelsey is mondta, hogy biztos PS. De én meg akartam bizonyosodni, hogy tényleg az, így felmentem netre és rá kerestem. Kidobott több cikket is róluk. Őszintén szólva összetörtem. Nem hittem el, hogy megint megcsinálta ezt velem. Megint! Azt hittem elég vagyok neki és kibír nélkülem 1 hónapot, de úgy tűnik tévedtem. Bíztam benne... Adtam neki már egy esélyt, nem is egyet, hanem már többet is. De ő visszaélt a bizalmammal, újra. Nem jutott jobb ötlet az eszembe így elmentem Harryhez. Ő mindig itt van nekem. A viszonyunk nem változott meg attól, mert bevallotta, hogy szerelmes belém. Ezáltal még közelebb kerültünk egymáshoz. Na, szóval elmentem hozzá és kisírtam a vállán a szemem. Ellátott pár jó tanáccsal és arra jutottam, hogy elmegyek Nathan-höz. Ha nem fog normális magyarázatott adni a csókra, akkor a mi kapcsolatunknak vége. Nem fogom tovább elviselni, hogy ezt tegye velem. Kihasználja azt, hogy én szeretem őt. Ő pedig csak játszik velem. Nekem ez jött le az egészből... És ez nagyon fáj nekem, mert azt hittem szívből szeret. De megcsalt engem, így már nem tudom ezt biztosra mondani. Mikor a gép leszállt fogtam egy taxit és elmentem abba a szállodába, ahol megszálltak. Megkérdeztem a recepcióst, hogy hol találom őt. Azt mondta a 197-es szobába van. Beszálltam a liftbe és elmentem a szobához. Most az életem vagy teljesen össze fog dőlni vagy marad minden a normális kerékvágásban. Majd bekopogtam. Egy kis idő múlva kinyitotta az ajtót és meglepetten, szótlanul állt. Én egy kicsit arrébb löktem az útból és bementem. Nem akarok kint veszekedni a folyosón úgy hogy mindenki hallja. Luxus lakosztály volt tele volt mindennel olyan dolgokkal is, amikre egyáltalán nincs is szüksége... Én pedig leültem az ágyára. Nem sokkal később ő is bejött és leült mellém.

- Hát te mit keresel itt? - kérdezte egy műmosollyal.

Semmi szia, semmi. Nagyon örül nekem. Elkezdtem kotorászni a táskámba, kivettem a képet róla és a csajról. Majd az ölébe dobtam. A kezébe vette és csak nézte...

- Nem akarsz valamit mondani erről? - kérdeztem.

Vett egy mély levegőt és felém fordult.

- A srácokkal bulizni voltunk. Ez a csaj meg rám mászott, egyszerűen nem akart leakadni rólam. Majd megcsókolt, de én eltoltam magamtól és egyből haza is jöttem - mesélte a kifogását.

- Hiszek neked, de simán ellehetett volna kerülni a csókot. Az egész rajtad állt, ha te például szólsz a biztonsági őröknek ők biztos kivezették volna a csaj, de te nem tettél ellene semmit - mondtam tök higgadtan.

Ha nem mond értelmesebb dolgokat, akkor vége.

- Igazad van - hajtotta le a fejét.

- Nathan nekem ez így nem fog menni. Szeretlek, de mindig csalódnom kell benned. Én szeretném, ha a kapcsolatunknak most vége lenne. Nem mondom azt, hogy később nem leszünk újra együtt, de most úgy érzem, hogy ez a legjobb döntés számomra. Úgy érzem sokszor, hogy kihasználsz. Kihasználod azt, hogy szeretlek.

- Én soha nem használtalak ki. Nagyon szeretlek mindenkinél jobban. És nem akarom, hogy vége legyen. Te vagy az életem és nélküled egy senki vagyok - mondta már könnyes szemmel.

- De én nem tudnék elviselni még egy ilyet. Sajnálom - álltam fel.

- Amy ne csináld. Ígérem, soha többet nem teszek ilyet - állt fel ő is és már potyogtak a könnyei.

Rossz látni így. Én is mindjárt sírok, de erősnek kell mutatnom magam előtte. Nem láthatja rajtam mennyire fáj ez az egész.

- Mire hazajössz, én már nem leszek ott - indultam kifele.

- Kérlek, ne legyen vége. Bármit megteszek, BÁRMIT - jött utánam és könyörgött.

- Nem kell tenned semmit. Gondolj, bele most már nyugodtan csajozhatsz - nyitottam ki az ajtót.

- De én nem akarok csajozni, én téged akarlak! - szipogott nagyokat és a vörös szemeivel rám nézett kérlelően.

- Jobb lesz így hidd el! - eresztettem el egy mű mosolyt és elfutottam a lépcsőhöz.

Csak hogy véletlenül se jöjjön utánam. Majd patakokban elkezdett folyni a könnyem. Tudom, hogy jó döntést hoztam, de fáj nagyon. Szeretem őt, de kibaszottul. Viszont ha ezt tovább folytattuk volna, akkor én idegileg kész lettem volna. Nem bírtam volna megbízni benne többet és egy féltékeny liba lettem volna. Ezt se ő se én nem akarnám.