2x01: Fogd be és húzz fel!

*május 23, délután 3:45*

"..sokan mondják, hogy az aki lettem, nem én vagyok.. de mit csináljak ha egyszer az élet velem kibaszott?.. - Amy Payne."

Amy szemszöge

Az ébresztőórámra keltem fel. Igen ilyenkor, mert éjszakás voltam a munkahelyemen.. Kikeltem az ágyból és a tükör elé álltam. A szám széle sebes volt, mert reggel megtámadtak, de túléltem... Elvettem az asztalról egy cigit és rágyújtottam.. Majd nem sokkal rá csöngettek. Cigivel a számba kinyitottam az ajtót.

- Szia, Kelsey! - köszöntem.

- Szia! - köszönt ő is és beljebb jöttünk. - Legalább kinyitnád az ablakot, mikor cigizel - nyitott ki egy ablakot.

- Igen is anyuci - mondtam félvállról - Kels, ma van Becca-nak az a cuccosa?

- Ha az érettségi bulijára gondolsz, akkor igen - ült le.

- Jah, arra...

- Akkor jössz? - mosolygott rám.

- Ez nem kérdés. Persze - mosolyogtam vissza.

Elnyomtam a cigit és kidobtam az ablakon a csikket.

- A sminked és a hajad stipi-stopi - mondta Kelsey feldobottan.

- A hajam felfogom - néztem rá.

- Akkor a sminked had csináljam meg. Létszi. Létszi - könyörgött.

- Jó... - adtam be a derekam.

Leültem az ágyamra és Kels kifestett... Elég szelíd sminket csinált... De mindegy, nem szépségversenyre megyünk... Ez után a hajam felkötöttem lófarokba. Felvettem egy farmer picsavillantós nacit, egy jól kivágott topot és a szereléshez illő converse cipőt.

- Kész vagyok! - jelentettem ki.

- Kajak így akarsz jönni? - kérdezte meglepődve.

- Buliba megyünk, nem egy sznob partiba...

- De egy sznob parti lesz... Mindenki öltöny, ruha... - magyarázta.

- Úgyse maradok sokáig - vontam vállat és felvettem az asztalról Becca ajándékát..

Kimentünk az ajtón. Beültünk Kelsey puccos kocsijába és elindultunk. Annyi idő után újra látni fogom őket... Fel fognak kavarni az érzések, de kifele nem mutathatok semmit. Nagyon erősnek kell lennem. Nem láthatják azt, hogy mennyire megviselt ez a pár hónap.

- Kérlek, ne rendezz jelenetet, jó? - húzta fel a szemöldökét Kelsey.

Rándítottam vállat és tovább néztem ki a fejemből.

- Nem foglak elvinni, ha nem ígéred meg!

- Ígérem - mondtam "nagyon" hihetően.

Ahol én megjelenek, ott mindig jelenet van... Főleg most biztos, hogy az lesz... Nem hagyom magam annyiban... A múltat nem tudom elfelejteni egy csettintésre... Pedig milyen jó lenne... Mennyi szenvedést ki tudnék törölni az életemből. És kb. 1 óra múlva megálltunk egy óriási kapu előtt. Kelsey leengedte teljesen az ablakot, majd kinyúlt és megnyomott egy gombot.

- Igen? - vette fel valaki.

- Kelsey Hardwick vagyok...

És ilyenkor kinyitódott a kapu. Behajtott Kels és leparkolt a többi kocsi mellé. Majd kiszálltunk és elindultunk a bejárati ajtó felé.

- El ne felejtsd, hogy a neved Mia Corsa - figyelmeztetett.

- Jóó...

Kajak mindenki öltönybe meg elegáns ruhába van... Legalább ki fogok tűnni a tömegből...

- Név? - kérdezte a biztonsági őr az ajtóban.

- Kelsey Hardwick és Mia Corsa - mondta K.

A biztonsági őr megnézte a listát.

- Áh... Fáradjanak beljebb - nyitotta ki az ajtót.

Bementünk. A ház nagy, sokan is vannak, de a buli szar. Csak pezsgő van, valami kaviár vagy ki tudja mi az... Inkább pizzát rendeltek volna az is jobb... Meg ez a zene? Nem a 80-as években vagyunk...

- Kelsey! - ölelte meg valaki hátulról.

- Szia, Tom! - csókolták meg egymást én meg gyors elslisszoltam onnan.

És Becca keresésére indultam, hogy átadjam neki az ajándékát. Sétálok össze-vissza ebbe a nagy házba, de nincs sehol. Ekkor megpillantom, hogy jön le a lépcsőn. Odamentem hozzá.

- Becca - szóltam neki.

Óvatosan hátra fordult és meglepődve nézett rám.

- Amy? - jött közelebb - Te hogy kerülsz ide?

- Tessék ezt neked hoztam - nyomtam a képébe egy képet, amin én és ő voltunk. - Hogy mindig emlékezz rám - mosolyogtam.

- Kösz...

- Jah és nem felejtettem el azt amit tettél... Hidd, el nem hagyom annyiban - és ekkor a bejárat felé pillantottam és megláttam a The Wanted-ot - Csáó, Ribanc! - köszöntem el "szépen" tőle.

Az irányt fel felé vettem a lépcsőn és bementem a balra lévő legszélsőbb szobába. Nem tudom kié volt, de valamelyik fiúé... A falon megpillantottam egy akváriumot 2 gyíkkal, akkor ez Jay szobája.

- Aham... Jó... - hallottam meg Jay hangját kintről, aki rátámaszkodott a kilincsre.

Ne!! Most hova? Néztem körbe szobába... És a választásom a gardróbra esett... Gyors bemásztam és nem sokkal utána Jay is bejött a szobába. Levette a felsőjét, majd a nadrágját. Mi csinál ez? Csak az alsódat ne vedd le! Csak az alsódat ne! A levett ruháját bedobta az egyik sarokba és a gardrób felé vette az irányt. Úristen! Felálltam valami dobozra, hogy ne legyen észrevehető a lábam és még jobban összehúztam magam. Jay egy mozdulattal kinyitotta a szekrényajtót. Szerencsémre a másik oldalon kezdett keresgélni valamit.

- Kész vagy már? - jött be az ajtón Nathan.

Már csak ez hiányzott.

- Sietek! - kapott ki valami ruhát Jay és becsukta a szekrényajtót.

- Tényleg igaz, hogy itt van Amy? - kérdezte Nath.

- Én még nem láttam - vette fel magára a pólót.

- Nem is tudom, hogy akarok-e vele találkozni...

- Ne nyafogjál, már neked ott van Becca! - emelte fel a hangját Jay.

- Akkor többet el se mondok neked semmit - sértődött meg.

- Tedd azt! Kit érdekel! - ez a megszólalás után Nathan felállt és kiment - Fussál csak hozzá!

Valaki magyarázza meg ez mi volt? Hisz ők soha nem veszekedtek... Amíg nem voltam itt jó sok dolog történhetett, ha idáig fajultak a dolgok... Majd Jay felvette a nadrágját és kiment a szobájából... Én is kijöttem a szekrényből és az ajtó felé mentem. Próbáltam kinyitni az ajtót, de bezárta... De jó ennél jobb nem is történhetett volna. Most hogy fogok kijutni? Néztem körbe a szobába... Ekkor észrevettem, hogy Jay-nek van egy erkélye... Odamentem... Nem volt túl magas... Átmásztam a korláton és egy hirtelen mozdulattal leugrottam.

- A kurva életbe! Bazd meg! - mondtam elég hangosan.

Sikeresen kiszakítottam a toppomat és lehorzsoltam a térdem... Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek... Nagy nehezen felálltam a földről és elbicegtem a bejárati ajtóhoz... A biztonsági őr még mindig ott állt... Mi is volt a nevem? Mónika Cosa... Bazd elfelejtettem! Hogy jutok így be? Kelsey-t se tudom felhívni nincs telefonom... Akkor gondolkozunk... Maja Coral? Nem... Vakarom a fejem...

- Mia mit szeretnél? - jegyezte meg a biztiboy a nevem.

- Bemenni - mosolyogtam rá.

- Hát akkor menjél - nyitotta ki nekem az ajtót.

Én meg bementem. Csönd van a házban... Mi van itt, vége lett a bulinak? Majd hirtelen a The Wanted elkezdett énekelni... És elindultam a hang irányába... Egy kisebb színpadon álltak és ott énekeltek... Én csak beálltam a sarokba és néztem őket... És egyszer Jay-el összeakadt a tekintetünk...

 Még messziről is szikráztak a szép kék szemei... Max-nek kellett oldalba lökni, hogy énekeljen, Mert még ezt is elfelejtette. De éneklés közben nem vette le rólam a tekintetét, amint befejezte a szólóját ledobta a mikrofont és elindult felém... Megfogta a kezem és maga után kihúzott a kertbe... Amint kiértünk ő egyből felkapott és szorosan magához ölelt...

- Nem hiszem el, hogy itt vagy - suttogta a fülembe és lerakott, de az ölelésén nem engedett - Hiányoztál! - nyomott egy puszit az arcomra.

- Khmm... - krákogott valaki mögöttem.

Kibontakoztunk az ölelésből és hátra fordultam... Nathan állt velem szembe.

- Mi volt ez Jay? - kérdezte.

- Jöttem üdvözölni Amy-t - tette át a kezét a vállam fölött.

- Ezt meg tehetted volna a dal végén is! - mondta egy kicsit dühösen Nath, de a tekintetét még mindig nem merte rám emelni.

- Nem! Mert, ahogy ismerem Amy-t fogta volna magát és elmegy... De neked ezt jobban kéne tudnod...

Nem igaz, hogy már megint veszekednek fél óra alatt másodjára! Ezt az egészet szépen és nyugodtan is meg lehetne beszélni...

- Fogjátok már be! Úgy viselkedtek, mint 2 óvodás, akik veszekednek egy játékon! Tudjátok, mit én ebből nem kérek - mondtam és elindultam innen bicegve.

Alig bírtam menni, de nem érdekelt... Ezeket nem bírom tovább így hallgatni... És leültem egy fedett tűzrakó helyhez, ahol kanapék voltak... Még ilyet se láttam... Lehajoltam a lábamhoz... Iszonyatosan fájt, ilyen béna is csak én lehetek... És így kell hazasétálnom.

- Minden rendben Amy? - guggolt le elém Jay.

- Persze... - mondtam és Jay leült mellém - Miért veszekedtek? - kérdeztem rá.

- Hosszú... A lényeg, hogy a banda a véget járja - mondta szomorúan.

Ez teljességgel sokkolt engem... Erre soha nem gondoltam.

- Biztos minden rendben lesz - mondtam együtt érően és a kezem a kezére tettem.

- Mi is ezen vagyunk - mondta a szemembe nézve.

Ekkor megláttam az időt Jay óráján.

- Bocsi, de mennem kell! Kelsey-n keresztül megtalálsz. Szia! - nyomtam egy puszit az arcára és hazasétáltam.

Nathan szemszöge

Már csak ez hiányzott az életembe, hogy Amy megint felbukkanjon... Kezdtem elfelejteni, kiverni a fejemből, nem gondolni rá... De most itt van. Az egész kapcsolatunk olyan lezáratlan, hisz egyikünk se mondta ki, hogy vége... Egyszerűen ezt meg kell beszélnünk... És lehet, hogy itt az első és utolsó alkalom, hogy megtegyem... Jay épp most jött be az ajtón és odamentem hozzá.

- Amy? - kérdeztem.

- Hazament - mondta egy vállrándítással.

- Biztos, hogy nem. Hol van? - kérdeztem egy kicsit idegesebben.

- Mondom, hogy hazament - mondta Jay tök higgadtan.

- Ez nem lehet! - löktem meg egy kicsit.

- Hé! Ne lökdös!

- Mert mi lesz? - löktem egy picit, nagyobbat rajta.

- HéHéHé, srácok! - állt közénk Scooter - Most megint min veszekedtek? - fordult felém.

- Nem mondja, el hol van Amy - mutogattam Jay-re.

- Ez igaz Jay? - kérdezte Scooter.

- Nem. Én mondtam, hogy hazament, de ő meg nem hisz nekem - mondta felháborodottan.

- Istenem mennyi baj van veletek! Nathan takarodj fel a szobádba. Jay te meg húzd meg magad! - parancsolta ránk Scooter.

- Deee.... - kezdtem bele a mondandómba.

- Fogd be és húzz fel! - mutatott a lépcső irányába Sco.

Duzzogva elindultam és feltrappoltam a lépcsőn. Bementem balról az utolsó előtti szobába és magamra zártam az ajtót. Küldtem Becca-nak egy sms-t: "Scooter felküldött a szobába vagyok:( xoxo Nath <3". Ekkora balfasz is csak én lehetek, hogy pont Jay-nek mentem neki, túrtam bele a hajamba. Ő a legjobb haverom... Igazából már azt se tudom, hogy min húztam fel az agyam... Ekkor kopogtak az ajtón... Felálltam és kinyitottam...

- Mit csináltál már megint? - jött be Becca és visszazártam az ajtót.

- Összekaptunk Jay-el, mert azt mondtam nem kéne Amy-vel barátkoznia - hazudtam.

- Ohh Nathan! - mondta és elkezdett tolni.

Hanyatt fektetett az ágyon és felém térdelt.

- Becca! - szóltam rá.

Ő csak rám mosolygott és kigombolta a nadrágomat.

- Becca! - löktem le magamról - Ne most! - gomboltam vissza a nadrágomat.

- De miért? - tette a kezét oda.

- Nem akarom! - toltam el a kezét.

- Jó! - sértődött meg és az ajtó felé sétált.

- Ne feled, hogy szeretlek! - küldtem neki egy puszit és kiment az ajtón.

*Szombat*

Reggel arra keltem, hogy a napsugarai égetik a szemem. Becca édesen aludt mellettem. Egy puszit nyomtam az arcára és kiszálltam az ágyból. Összeszedtem a földről valami ruhát. Kimentem és óvatosan becsuktam magam mögött az ajtót. Felkaptam a pólót meg a nadrágot. Lementem a lépcsőn és bementem a konyhába.

- Jó reggelt! - köszönt Kelsey.

- Neked is - mondtam és a beépített szekrény felé vettem az irányt.

Kivettem egy tea filtert és engedtem a poharamba vizet. A poharat beraktam a mikróba 3 percre.

- Mizu? - támasztottam a beépített szekrényt.

- Semmi... Veled?

- Szintén semmi...

Majd jelzett a mikró és kivettem a poharat. Beletettem a tea filtert és mikor úgy láttam, hogy jó... Akkor öntöttem hozzá egy kis citromlevet és leültem Kelsey-vel szembe az asztalhoz.

- Te tudtad, hogy Amy eljön Becca bulijára? - kérdeztem.

- Amikor elmentem hozzá tegnap akkor mondta, hogy jön - válaszolt.

- Akkor tudod, hogy hol lakik? Elmondod létszi - kértem meg, hisz beszélni akarok Amy-vel.

- Nem! - vágta rá rögtön.

- Létszi! Beszélnem kell vele... - néztem rá kérlelően.

- Ő viszont nem akar veled beszélni Baby Nath.

- Csak pár mondatot akarok neki mondani... Kérlek! Az is jó, ha mondod neki, hogy találkozni akarok vele... És mond egy időpontot, helyet és én ott leszek - már majdnem könyörögtem neki.

- Nem! Fogd fel jó? Amy, legkevésbé se szeretne veled beszélni! - állt fel Kelsey és kiment a konyhából.

Nem hiszek neki... Addig nem, amíg Amy nem mondja ezt a szemembe. De tényleg én csak beszélni akarok vele arról, hogy legyünk barátok... Megittam az utolsó korty teát... Majd elmostam a poharat... Hívtam egy taxit... El kell most mennem innen... Gondolkoznom kell! Mikor a taxi megérkezett beszálltam és mondtam neki, hogy csak mennyen valamerre a városban... Amint mentünk mindenfele csak emlékek voltak... Az amikor először csókoltam meg Becca-t. Az amikor Amy-vel csak úgy sétáltunk az utcán. Az amikor az újságírók először kaptak le Becca-val. Az amikor Jay elmondta, hogy szakított a barátnőjével. Az amikor Amy még az enyém volt... Az egész város tele van emlékekkel... Rosszal és jóval egyaránt. Visszagondolva egy kicsit hiányzik a régi életem. Akkoriban az életem izgalmasabb volt... Amy-vel a játékaink... A fiúkkal se veszekedtünk... De a mostani életem se rossz... Itt van nekem Becca és szeretem őt... Nehezen, de Max-el is elfogadtattam, hogy együtt vagyunk... Büszke vagyok arra, hogy a barátnőmnek mondhatom őt... Csak a fiúkkal a veszekedés nem kéne... De mindig van valami, amin összekapunk... Nézek ki az ablakon... És meglátok egy fekete hajú lányt... Vagyis Amy-t.

- Álljon meg! - szóltam a taxisnak.

Ő megáll én meg kiszálltam és Amy után futottam... Megfogtam a kezét...

- Amy - fordítottam magam felé.