1x35: Nem mondok semmit az ügyvédem nélkül!

/ Sziasztok blog olvasóim! :D Elérkeztünk az első évad végéhez, de ne aggódjatok közel sincs vége, mert jön a második évad :D! Az se lesz esemény mentes, az tuti :). Köszönöm, hogy velem tartottatok az évad során, most pedig jó olvasást! :D xoxo /

*jövő hét szombat este 8*

Amy szemszöge

Miért írtam fel a listára? Miattam van minden! Miattam akarja Jake megölni... Jake minden lépését nyomon követem... Most is a nyomába vagyok PJ-vel. Bármit meg fogok tenni, hogy ne bántsa Nathan-t...

- Amy, minden rendben lesz. Nem esik bántódása Nathan-nek - próbál nyugtatgatni PJ nem nagy sikerrel.

Erősen markolászom a kormányt... A vezetési stílusomon is meg látszik, hogy ideges vagyok... Meg félek is... Mi lesz, ha nem bírom megakadályozni?

- Amy! Megállt... - mondta PJ és én is megálltam.

- Rendben. Valahol valami földút, hogy le menjünk? - kérdeztem.

- Igen. Menj vissza 10 métert és lesz jobbra egy út.

Hátra tolattam és lefordultam jobbra, a földútra. Behajtottam addig, hogy az útról ne lehessen észrevenni a kocsit, majd kiszálltunk. Elindultunk Jake felé az erdő sűrűjében. Mikor megláttuk őket nem mentünk nagyon közel hozzájuk, de PJ-vel elbújtunk egy-egy fa mögé egymástól távol. Itt lesz valami... Elővettem a telefonom és hívtam Nathan-t... Bazd meg vedd már fel! Közben láttam, hogy PJ mögött ott egy faszi... Mutogattam neki, hogy forduljon meg, de késő volt... Elkapták... Ekkor az én számat is befogta valaki és a telefonom a földre hullott...

- Szia!... Hahó!... Amy??! - vette fel a telefont Nathan.

És a fazon, aki elkapott rálépett a telefonomra. Majd oda ráncigált Jake-hez... PJ már ott volt...

- Szia, Szívem! - mondta Jake és a pasas hozzá lökött - Mázlid van az első sorból fogod végig nézni Nathan halálát - mondta kárörvendően.

Nem mondtam neki semmit... De az biztos, hogy Nathan-nek nem lesz semmi baja... Inkább én halok meg, mint ő.

- Főnök! Hamarosan itt lesznek - szólt neki valamelyik pincsije.

- Rendben! Ted készülj! - parancsolta.

A srác a kezébe vett egy távcsöves puskát és az út felé irányította.

- Ez tetszeni fog cica - nyomott egy puszit az arcomra Jake.

Alig telt bele 1-2 percbe már lehetett hallani Nathan kocsijának a hangját... A szívem egyre hevesebben vert... féltem, hogy ezek mit fognak itt csinálni... Amint Ted megpillantotta a kocsit egyből rászegezte a távcsövest és lőtt egyet... A kocsi elkezdett kacsázni az úton, majd neki csapódott egy fának... Ezek nem normálisak!!

- Engedj már el! - ficánkoltam Jake karjában.

De olyan erősen fogott, hogy nem jutottam semmire.

- Nyugi! Még nincs vége - mondta halál nyugodtan.

Ekkor kinyitódott a kocsi ajtaja és Nathan esett ki rajta... Háleluja, nincs nagy baja... Jake átnyomott az egyik haverja karjába és elővett a kabátjából egy fegyvert.

- Most jön a java! Figyelj és tanulj!

Felemelte a fegyvert és kibiztosította... Nathan-re fogta.

- Puff - adta ki a hangot, mintha lőtt volna - Hupsz ez félre ment volna - szívózott - Mennyivel egyszerűbb lenne, ha ilyen közel lenne a célpont - fogta rám.

Válaszoltam volna, ha nem lenne befogva a pofám...

- De most már végezzük el a piszkos munkát, ha már te nem tudtad - és újra Nathan-re szegezte a fegyvert.

Nem lőheti le!!! Felemeltem a jobb lábam és belerúgtam egyet, de Jake ekkor már meghúzta a ravaszt... Egyből Nath felé kaptam a fejem és láttam, hogy a lábat találta el...

- Ááá - ordított fel férfiasan Nathan és a földre rogyott.

- Tudod nem így akartam... Élhettünk volna ketten... De így... A sitten fogsz megrohadni! - nyomta a kezembe a fegyverét és belelökött az árokba vigyorogva Jake.

Gurultam lefele... A sok apró faág összekarcolt mindenhol... Majd egy tompa fájdalmat éreztem és elsötétült minden...

Beugrottak az emlékképek, hogy mégis, hogy jutottam el idáig...

Előzőhét szombat hajnalban a csapattal Siva-nál és Nunu-nál voltunk... Mikor kaptam egy telefonhívást Zayn-től, hogy Liam-ot megkéselték... Nathan-nel bementünk a kórházba. Liam-nak összevarrták a sebét 10 öltéssel... Tudtam, hogy kitette ezt... Elhatároztam, hogy segítek Kelsey-éknek... 

El is mentem Kels-hez... Elmondta az elég ütős tervet én meg belementem. Egy pár napig csak úgy lógtam Jake bandájába, mikor megmondtam neki, hogy újra szeretnék csatlakozni... Azt mondta, hogy újra a banda tagja lehetek, ha a listámról az utolsó nevet elintéztem... Igen, mert ez a nem normális majdnem megölt mindenkit a listáról. Kivéve magát, meg PJ-t, mert őt meg nem írtam fel... Természetesen azt mondtam, hogy nem ölöm meg Nathan-t... Erre ő bedühödött és többször is megütött... Azt mondta, ha én nem teszem meg akkor majd ő...

Ekkor világosság lepte el a sötét elmémet... Láttam a fényt... Nagyon hívogató volt... Elindultam felé... Miközben mentem a hangok kinevettek engem... Fájt, de nem érdekelt, hisz mindenkinek jobb lesz, ha én többet nem ébredek fel... Én már futottam a fényhez, de az ment egyre távolabb...

- Nee!! - ordítottam és végleg eltűnt a fény.

Újra a sötétség uralkodott... Úgy látszik nem jött el még az én időm... Kiakartam nyitni a szemem, de nem ment... Viszont hallottam a gépek csipogását...

- Doktor úr! Kezd magához térni - hallottam a távolból a hangot.

- Rendben! Szólj a biztos úrnak!

Kinyitottam a szemem... Csak ilyen foltokat láttam... Majd már alakokat... Végül normálisan láttam... Egy kórterembe voltam... A jobb kezem pedig oda volt bilincselve az ágyhoz. Egy rendőr lépett be az ajtón és idejött hozzám...

- Hamarosan elviszünk, csak van egy látogatód, Kurva - vigyorgott a pofámba a zsaru.

Nem tudtam fel fogni a dolgokat... Azt, hogy azt hiszik én lőttem meg Nathan-t... Soha életbe nem lennék erre képes...

- Amy! - fogta meg a bal kezem Kelsey és leült az ágyam mellé.

- Nem én voltam! - mondtam halkan.

- Tudom! PJ merre van? - szorított egyet a kezemen.

- Jake elkapta...

- Te jó Isten! Mind miattam van én akartam, hogy ezt csináld - hibáztatta magát Kelsey.

- Keresd meg PJ-t. Ő mellettem fog vallani és minden rendben lesz...

- Ez nem ilyen egyszerű! Becca azt mondta, hogy látta, hogy te voltál!

- Hogy mi? - esett le az állam.

- Jól van ennyi volt a látogatásból. Kifele - jött be a rendőr.

- Nathan? - tettem fel az utolsó kérdésem.

- Jól van... Csak súrolta a golyó - épp, hogy kimondta Kelsey, mivel a zsaru kirángatta a kórteremből.

- Öltözz! - vágta hozzám a ruháim a zsaru.

- Mégis hogy? - emeltem fel a jobb kezem amennyire tudtam.

Megforgatta a szemét idejött és kinyitotta a bilincset. Felültem és magamra kaptam a ruháim. Majd a rendőr elől összebilincselte a kezeimet.

- Élsz azzal a jogoddal, hogy valamivel eltakarjuk az arcod? - kérdezte.

Én csak ráztam a fejem, hogy nem... Minek hisz nem követtem el semmit... A zsaru megfogta a felső karomat és szinte rángatott ki a folyosóra majd be a liftbe... Lementünk a földszintre és kimentünk a főbejáraton... London egész médiája itt volt... Megszégyenülve sétáltam a kocsiig rendőri kísérettel... Olyan dologért, amit nem követtem el... Beszállítottak a rendőr is beszállt és elindultunk...

- A sitten csípni fognak. Szeretik az ilyen belevaló nőket!

Nem mondtam semmit csak néztem ki az ablakon... Ha sittre kerülök az életem darabokra fog hullani... El fogok veszíteni mindenkit... Csak az én életem lehet ilyen elcseszett... Egy jó dolog volt Nathan, de most már ő is utál engem Becca miatt... A csajt még egyszer ki fogom csinálni. Esküszöm! Az se érdekel, hogy Max húga...

- Itt vagyunk! Vár rád a paradicsom!

Kiszállt a koma utána kiráncigált engem a kocsiból és az őrs felé vettük az irányt. És a többi csaj közé betett egy cellába ideiglenesen. Amint belöktek megvetően méregettek a lányok ottan...

- Mi van? - kérdeztem bunkón, de lehet nem kellett volna.

- Mi bajod van? - jött ide egy néger, dagi csaj.

- Semmi...

- Én is így gondoltam - lökött arrébb én meg neki vágódtam a cella oldalához.

Már csak ez hiányzott így is fáj mindenem. Leültem a földre és inkább meghúzom magam, míg nem jönnek értem.

- Én, ismerlek téged - ült le mellém egy szőke hajú lány - Te vagy Liam húga.

De jó felismertek... Ennél jobb nem is lehetne.

- Jó akkor ne mondj semmit. Amúgy én Caroline vagyok - nyújtotta a kezét.

- Amy - ráztam vele kezet.

A csaj egyfolytában dumált hozzám, de én nem figyeltem... Csak is Nathan-re tudtam gondolni... Remélem, nem hiszi azt, hogy én képes vagyok ilyet tenni.

- Amy Payne! - szólítottak.

Felálltam és odasétáltam az ajtóhoz... Majd elvittek a vallató szobába és leültem a székre a rendőr meg velem szembe.

- Miért akartad megölni Mr. Nathan Sykes-t?

- Nem mondok semmit az ügyvédem nélkül!

Évad Záró!