2x07: Nathan drogozik?

Háborog a lelkem, némán kiált. Tudom, nem bosszulhatok meg mindent, ami fáj. - Amy Payne.

*vasárnap, 11 óra*

Liam szemszöge

Reggel felkeltem... Levánszorogtam a konyhába... Nyúlok be a hűtőbe egy kis tejért, majd egy bögrét tettem le a konyhapultra... Mikor észrevettem egy levelet... És elolvastam: "Szia, Liam! Tudom, hogy megint itt hagylak, de el kell mennem. Nem tudok itt maradni egy ilyen helyen. Sajnálom! Majd hívlak! xoxo Amy". Ez nem lehet igaz! Ez nem történhet meg, hogy újra elveszítem.

A hetek teltek... Teltek... De Amy nem hívott... Senki nem tudott róla semmit... A telefonja is állandóan ki volt kapcsolva, mikor egyszer csak július 18-án megcsörrent a telefonom... Rejtett számról hívtak... Felvettem...

- Igen? - szóltam bele.

- Szia, Liam! - hallottam a rég nem hallott hugicám hangját.

- Úristenem, Amy! Hol vagy? Jól vagy? Egyedül mentél el vagy valakivel? Mit csinálsz? Miért mentél el? Gyere haza! - kezdtem az aggódásomat.

- Liam nyugi vagy lerakom - fenyegetőzött már megint ezzel.

- Befogom a pofám... De jól vagy?

- Igen... Nincs sok időm, tehát rövidre fogom a mondandómat. Még egy darabig biztos nem megyek, haza az is lehet, hogy soha se. Vigyázz magadra bátyus, főleg Becca-val... Ezt üzenem a többieknek is. Kelsey-nek azt, hogy szeretem és sajnálom, hogy nem búcsúztam el tőle. Jay-nek is ugyan ezt... Szia, Liam!

- De - és kinyomott.

Teltek tovább a hetek... Nem hívott újra... Tom mesélte, hogy a Wanted Villába kisebb balesetek történtek pl: Kelsey leesett a lépcsőn, kificamodott a bokája... Azt is mondta, hogy békesség lenne, ha Nathan nem kezdené a bunkóskodását... Elmondása szerint nagyon megváltozott, mintha nem önmaga lenne...

Nathan szemszöge

Amy elment... És valószínűleg miattam... Nem gondoltam, hogy ennyire meg fogom bántani... Azt hittem neki így lesz a legjobb... De úgy látszik tévedtem... De még mekkorát!

A hetek múlásával egyre furcsábban éreztem magam... Egyre kisebb dolgokon kaptam fel a vizet... Olyan, mintha nem is én irányítanám a saját tetteimet. Nagyon fura dolgokat teszek. Azokba kötök bele, akiket a legjobban szeretek... Egyszer feltűntek szúrás nyomok a karomon, nem tudom, hogy kerültek oda... De takartam... Nem akartam, hogy bárki észrevegye!

Amy szemszöge

Sokkal nyugodtabb az életem távol a többiektől... Nem is hiányzik az a közeg... A pár hét alatt olyan dolgokat tudtam meg, amire gondolni se mertem volna... Becca nem Max húga, csak örökbe fogadták őt... És, ezt Becca tudja, de Max nem...

*augusztus 25*

Ma elővettem a régi sim kártyámat és beraktam a telefonomba... Bekapcsoltam... Egyből kidobta, hogy van 20 hangüzenetem... Az utolsó Liam-tól, előtte meg Jay küldött egyet.... A többit meg meg se néztem... Kezdjük Liam-mal és meghallgattam a hadüzenetet, amit 2 nappal ezelőtt küldött:

- Szia, Amy! Remélem hallod ezt! Becca nagyon megváltozott... Rá se lehet ismerni. Még Max is azt mondja, hogy ez nem az ő húga. Valami furcsa történik a Wanted Villába. Balesetek-balesetek hátán... De nem ez a legdurvább... Ma Jay autóbalesetett szenvedett... Nem szenvedett súlyos sérüléseket... Szükségünk van rád! Kérlek, gyere vissza. Jay még mindig kórházba van, legalább őt látogasd meg! Hiányzol! Told haza a segged minél hamarabb!

Mindenki rendben van... Nincs okom miért visszamenni... És meghallgattam Jay, ugyanúgy 2 nappal ezelőtti hangüzenetét:

- Szia, Amy! Képzeld el, ma rájöttem, hogy már nem érzek semmit Becca iránt. Egyszerűen kiábrándultam a viselkedése miatt. Az, amit csinál, az elfogadhatatlan.... Most is mit csinált? Közösen vacsoráztunk, mikor Nath kiment a budira és itt hagyta velünk ezt a hárpiát. Elkezdett ki oktatni minket, hogy jobb lenne, ha feloszlana a The WANTED és Nathan szóló karrierbe kezdene. Én meg megszólaltam, hogy Nath biztos nem akarná ezt. Ő meg rávágta, hogy engem rakna ki a bandából először, mert egy semmire kellő, ocsmány ember vagyok. Én ezt nem bírtam tovább hallgatni, ott hagytam őket... És most jelenleg a kocsimba ülve járom London utcáit... Mennyivel jobb lenne, ha te itt lennél, te biztos kiálltál volna mellettem... Minden könnyebb lenne... Jah és azt el is felejtettem mondani neked, hogy reggel Nathan kicsapta a balhét azon, hogy leejtettem egy kibaszott szar kanalat a földre. Es olyan szinten nekem esett, hogy már féltem tőle olyan elvetemült volt a tekintete. Nem tudom, mi folyik itt, de ez nem az én legjobb haverom... Úristenem! Amy, nem működik a fék a kocsimba! - és ekkor egy csattanást hallottam és megszakadt a vonal."

Idegesen kivettem a sim kártyát a telefonomból, majd elővettem a bőröndömet.

- Betty! - kiabáltam neki pakolás közben. - Azonnal pakolj össze, indulunk haza!

- Mert mi történt? - kérdezte aggodalmasan.

- Majd útközben mindent elmesélek.

Pakolás közben foglaltam repülő jegyeket... És mikor végeztünk indultunk a reptérre... A taxiban elmondtam Betty-nek, hogy mi történt... És ő azt mondta, teljességgel meg van győződve, hogy Becca vágta el a féket Jay kocsijában... Mikor megérkeztünk, kiváltottuk a jegyeket... És nem sokkal később felszálltunk a repülőre... Kb. 30 perc múlva leszálltunk... Fogtunk egy taxit és elindultunk a kórházhoz... Megálltunk...

- Vidd el a cuccokat, majd megyek én is - mondtam Betty-nek és kiszálltam a taxiból.

Bementem a kórházba, odamentem a recepcióhoz és megtudakoltam, hogy melyik kórterembe van Jay. Elindultam a 204-esbe és láttam, hogy Jay könyvet olvasott. Benyitottam és becsuktam magam mögött az ajtót.

- Amy? - tette le a kezéből a könyvet Jay és tátott szájjal bámult.

- Szia... - ültem le mellé a székre.

- Te hogy kerülsz ide? - kérdezte Jay meglepődve.

- Hallottam hírét, hogy mi történt veled... És tudom, hogy Becca-nak is köze van hozzá - fogtam meg a kezét. - Nálam betelt a pohár. Ez volt az utolsó húzása. Ki fogom csinálni! - szorítottam egyet a kezén.

- Ha bármiben segíthetek, csak szólj.

- Rendben.... - álltam fel és elindultam.

- Amy, várj! - szólt utánam Jay.

Visszamentem és leültem.

- Jó újra látni téged - ült fel az ágyban Jay és megölelt. - Nagyon hiányoztál - nyomott egy puszit az arcomra
.

- Te is... De most megyek, mert van egy két elintézendő dolgom... Jah és ne mondd senkinek, hogy itt jártam.

- Oké, bízhatsz bennem - mondta Jay és én meg kimentem a kórteremből.

Kimentem a kórházból, fogtam egy taxit és elmentem Betty-hez.

*másnap*

Betty szemszöge

Itt állok a Wanted Villa előtt. Becsöngettem. Becca nyitott ajtót...

- Szia, Betty! - ölelt meg.

- Szia! - köszöntem, majd beljebb mentünk.

- Kérsz valamit inni? - kérdezte Becca.

- Persze - ejtettem meg egy mű mosolyt.

Becca kiment a konyhába... Én meg gyors bementem a nappaliba, ahol Kelsey és Tom ült a kanapén... Kivettem a zsebemből a levelet, amit Amy írt... És Kelsey ülébe dobtam... Majd bementem a konyhába...

- Tessék itt is van a narancsleved, tudom, hogy ez a kedvenced - adta a kezembe Becca a poharat.

- Köszike...

- Gyere, menjünk fel a szobámba ott tudunk nyugodtan beszélni.

És felmentünk a szobába... Leültünk az ágyra.

- Örülök, hogy végre visszajöttél... Annyi mindent szeretnék mondani - mosolygott ez a büdös kurva.

Jah, mert ő elvileg úgy tudja, hogy haza utaztam... Mert egy kicsit összekaptam Niall-el... És most meg visszajöttem, mert kibékültünk...

- Igen most már minden oké Niall-el. És ti, hogy vagytok? Minden rendben van közted és Nathan között? - érdeklődtem, hátha romlott a kapcsolatuk.

- Nagyon jól meg vagyunk. Sokkal jobb a kapcsolatunk az óta amióta Amy elment... Áhh, de utálom azt a csajt! - mondta egy kicsit dühösen.

- Nekem mondod? Én még jobban utálom - játszottam a szerepem.

Hisz ez nem igaz, mert Amy az egyetlen igaz barátom...

- És véletlenül nem tudod, merre van Amy? - kérdezte meg Becca.

Ez egy kicsit fura... Mit érdekli őt? Meg persze biztos el fogom mondani, hogy hol van...

- Nem tudok róla semmit. Amíg otthon voltam kutakodtam utána, de nem találtam semmit... Mintha elnyerte volna a föld... Jól meghúzta magát...

- Azért remélem, még visszajön... Szeretném tönkre tenni még jobban az életét - vigyorodott ördögien.

- És most mit találtál ki ellene? - érdeklődtem.

Remélem, elmondja... Így egy lépéssel előtte tudnánk járni...

- Majd elmondom, ha újra felbukkan az a szuka!

Ekkor kinyitódott az ajtó és Nathan jött be rajta.

- Szia, Becca! - nyomott egy puszit a szájára - Szia! - köszönt nekem.

- Hali! - mondtam.

Közben a kezét néztem, ami tele volt szúrás nyomokkal... Mikor Nath észrevette, hogy a kezét nézem egyből lejjebb húzta a pulcsijának az újját... Fura, de nagyon, hogy hosszú ujjút hord nyáron... De most már tudom, hogy miért...

- Nincs kedved elküldeni Bettykét? - kérdezte Nathan Becca-tól.

Közben rám emelte a tekintetét... Elég bizarr volt... Ez köcsögség volt tőle, én nem ilyennek ismertem meg...

- Vettem a lapot, megyek már! - álltam fel. - Sziasztok! - mentem ki és bebasztam magam mögött az ajtót.

Nem tudom, hogy Nathan drogozik vagy nyugtatózza magát... De ez így nem okés... Szegény srác, lehet, hogy Becca csinálja ezt vele... Kinézem belőle! Ha, ezt Amy megtudja... Robogtam is le a lépcsőn, hogy minél hamarabb elmondhassam ezt neki... Siettem volna, ha nem állított volna meg Kelsey.

- Mi ez a levél? - kérdezte.

- Amy írta nektek és ő mondta, hogy hozzam el.

- És most higgyek is neked?

- Nem ártana, mert Amy számít rátok! És, amint láttam Nathan is segítségre szorul... Az a büdös kurva nagyon az ujja köré csavarta. De most mennem kell. Szia! - mondtam.

Mentem ki a házból minél gyorsabban, mert nem volt kedvem Kelsey-vel beszélni... Beültem a kocsimba és elmentem a régi lakásomra, ahol Amy volt. Bementem a házba...

- Na, mi volt? - kérdezte meg rögtön Amy.

- Sok minden... Becca tervez ellened valamit, Nathan-nek szúrás nyomok vannak a kézen és még ráadásul rohadtul bunkó. Még Kelsey is leállított, mert nem akarta elhinni, hogy te írtad a levelet...  - hadartam el gyorsan.

- Nathan drogozik? - lepődött meg.

- Nem tudom - ráztam a fejem - Amikor észrevette, hogy nézem a kezét egyből lejjebb húzta a pulcsiját.

- Biztos Becca csinál vele valamit! Mert Nathan-ből nem nézem ki, hogy drogozik... Ő nem olyan...

- Én is erre tippelek...

Kelsey szemszöge

Tom-mal nézzük a tévét a nappaliban, mikor Betty lép be a szobába. Az ölembe dobott egy levelet és szépen elsétált...

- Ez mi? - kérdezte Tom.

- Fogalmam sincs.

A kezembe vettem a levelet és Tom-mal együtt elkezdtük olvasni: "Szia, Kels! Sajnálom, hogy szó nélkül elmentem. De most itt vagyok és segítenetek kell! Ki kell csinálnunk Becca-t! Kérlek, holnap gyertek el a régi várhoz a Domb Streeten. Várlak titeket délután 2-re. xoxo Amy. Ui: Becca-nak és Nathan-nek egy szót se."

- Szerintem ez egy csapda - mondta Tom.

- Nem tudom, lehet. De ez Amy kézírása...

- Meg kéne beszélnünk a többiekkel, hogy mi lesz? Elmegyünk vagy sem?!

- Rendben. Szólj mindenkinek, hogy éjfélkor a pincében - utasítottam.

- Oké, de szerintem Max-nek nem szólok - állt fel Tom és elment.

Tovább néztem a tévét, mikor Betty robogott le a lépcsőn én meg megállítottam.

- Mi ez a levél? - kérdeztem.

- Amy írta nektek és ő mondta, hogy hozzam el.

- És most higgyek is neked?

- Nem ártana, mert Amy számít rátok! És, amint láttam Nathan is segítségre szorul... Az a büdös kurva nagyon az ujja köré csavarta. De most mennem kell. Szia! - mondta és gyors elhúzott.

Szerintem ez nem csapda... Tényleg Amy írta a levelet...

*23:55*

Tom-mal lementünk a pincébe... Siva, Nareesha és Jessica (az egész nyarat velünk töltötte és itt is marad, mert új suliba fog járni Londonba) is nem sokkal később lejöttek... Felolvastam nekik a levelet és arra jutottunk, hogy holnap elmegyünk a megbeszélt helyre. Majd elmentünk aludni.

*másnap, délután 1:30*

Beültünk a kocsiba 5-en és elmentünk a régi várhoz... Majd kiszálltunk és vártuk Amy-t... Szokásához híven késett, de eljött Betty-vel együtt... Mindenik örült neki, hogy újra láthatja... Majd bele kezdett a mondandójába... Elmondott mindent Becca-ról töviről-hegyire... De leginkább mindenkit az sokkolt, hogy nem Max húga... Mondta Amy, hogy szóljunk neki, ha nincsenek otthon Becca-ék, mert szívesen körbe nézne a szobájukba... És lehetőleg erről Max-nek még ne szóljunk, mert nem tudjuk, hogy fogadná...