2x16: Hogy mindig veled legyek... (+18)

"Ő  az egyetlen ember, aki büszkélkedhet azzal a varázspálcával, ami a szívemet irányítja. Tőle függök, nélküle, a varázslata nélkül a semmiben hullnék. Még mindig, ennyi idő után is Ő ad értelmet mindennek, csak Ő benne látom azt a varázserőt, amely képes elszédíteni, őrültté tenni, amelynek hatására úgy érzem, egyszer én is boldog tudnék lenni. - Amy Payne"

Amy szemszöge

*1.5 hónappal később, november 5. szerda*

A 1.5 hónap alatt sok minden történt. Először is Jay-nek barátnője van. Lucy-nek hívják. Nagyon kedves és aranyos lány. Pont Jay-hez való. Jó látni, hogy végre boldog.
Kelsey és Tom... Hát... Kelsey csak túl reagálta az egészet. Tom csak meglepetést szervezet neki. Egy romantikus utat Párizsba. 

De a legfurcsább dolog az, hogy összebarátkoztam Harry-vel. Az egyik legjobb fiú barátommá vált. Soha nem gondoltam volna, hogy tud normálisan is viselkedni. Jó pár napomat felvidította már. Teljesen más. Nem szólogat be... Inkább megdicsér, ötleteket add. Tényleg, mint egy barát.

Nathan-nel minden renden. Nagyon harmonikus a kapcsolatunk. A fanok is nagyjából elfogadtak. Próbálok velük is minél kedvesebb lenni. Twitter-en is aktívabb lettem. Követem őket, válaszolok nekik. Egy szóval szeretném, ha elfogadnának. Kb. 2 hete megismerkedtem Nathan családjával. Az anyukája (Karen) nagyon kedves volt velem. Phil-nek (Karen élettársa) se volt baja velem. De egy igazán megerőltető feladat vár ránk Nathan-nel. Turnézni mennek. És hetekig nem fogom őt látni. Még soha nem voltunk ennyi ideig távol egymástól. De tudom, hogy ezt is át fogjuk vészelni, mert szeretjük egymást. De az a legrosszabb, hogy holnap indulnak.

Most azt kérdezitek, miért nem megyek vele. Azért, mert visszamentem a suliba. Le szeretnék érettségizni és akarok lenni valaki az életben. A régi sulimba járok. Ugyanazon a szakon, mint előzőleg. Tehát a divattervező részlegen. Jelenleg is egy fontos döntés előtt állok. Holnap le kell adnom az egyik tervemet, csak azt nem tudom melyiket. A legjobbat kellene kiválasztanom, mert nagy a tét. Ha az enyém nyer, akkor Cara Delevingne fogja hordani egy divatbemutatón. Ez pedig egy nagy előrelépés számomra.

- Még mindig nem tudod eldönteni, hogy melyiket add be? - ült le mellém az ágyra Nathan.

- Nem - néztem fel.

- Aludj rá egyet - ölelt meg.

- Igazad van - bújtam hozzá.

- De most öltözz. Buli lesz, már vannak is egy páran.

- Oké - váltottunk egy apró csókot és Nathan kiment.

A mellettünk lévő szoba át lett alakítva ruhatárrá és egy ajtó is lett csináltatva, hogy innen ebből a szobából is be tudjunk menni. Szóval bementem. Először is felvettem egy sexi fekete, csipkés, átlátszó fehérnemű szettet. Majd az egyik saját kézzel varrott ruhámat. Fekete miniruha, hátul fűzős, szív alakú dekoltázsa van, a ruha végén pedig szív alakú, neon színű kövek vannak felvarrva. Csináltam egy gyors sminket és átfésültem a hajam. Majd kimentem az ajtón. Már voltak egy páran... És lementem a földszintre...

- Szia, Amy! - ölelt meg Harry.

- Szia! - köszöntem mosolyogva.

- Gyönyörű vagy, mint mindig.

- Köszönöm.

- Amúgy nincs kedved táncolni? - nyújtotta a kezét.

- Bocsi, de most Nathan-nel szeretnék lenni. Tényleg nem láttad? - érdeklődtem.

Remélem azért nem bántottam meg, de tényleg Nath-tel szeretnék lenni, hisz holnap elmegy.

- Nem - rázta a fejét.

- Akkor megkeresem. Szia! - nyomtam egy puszit az arcára és odébb álltam.

Bementem a konyhába hátha ott van, de nem jártam sikerrel. De itt van Jay és Lucy hát, ha ők tudják merre van.

- Bocsi, hogy zavarok. De nem láttátok véletlenül Nathan-t? - mentem oda hozzájuk.

- Semmi baj. Most ment ki pár perce - válaszolta Jay.

- Köszi. További jó estét - mondtam mosolyogva és elindultam ki a kertbe.

Kiértem és észrevettem őt a tűzrakóhelynél. Majd odamentem hozzá és szorosan leültem mellé.

- Mit csinálsz itt egyedül? - kérdeztem.

- Kijöttem, mert nincs kedvem bulizni - válaszolta maga elé bámulva.

- Valami baj van? - kérdeztem aggódva.

- Igen. Több mint 2 hét nélküled. És mi bulizunk, nem hogy kettesben mentünk volna el valamerre.

- Most is kettesben vagyunk - bújtam oda hozzá, ő pedig magához ölelt.

- Szeretlek! - nyomott egy puszit a homlokomra.

- Én is szeretlek - bújtam hozzá még közelebb.

Viszont kezdett egyre hidegebb lenni.

- Te fázol! Tessék itt a bőrdzsekim - kezdte el levenni Nath magáról.

- Nem kell. Neked nagyobb szükséged van rá. Nem lehetsz beteg.

- De te se - mondta és magunkra térítette a kabátot.

- Nagyon fogsz hiányozni - néztem rá.

- Tudod, hogy nekem is te - mondta és egy hosszú, érzelmes csókot váltottunk. - De addig is van számodra valamim - kezdett el kutakodni a zsebében. - Hogy mindig veled legyek - rakott a kezembe egy nyakláncot.

Szív alakú medálja volt, amit kilehetett nyitni. Kinyitottam. Az egyik oldalt Nathan-ről a másik oldalt meg kettőnkről volt egy kép.

- Had tegyem a nyakadba - kérte.

Visszaadtam a nyakláncot és nyakamba akasztotta.

- Köszönöm - nyomtam egy puszit a szájára. - Én is tartogatok számodra valamit, de azt majd csak holnap kapod meg - mondtam mosolyogva.

- Rendben - nyomott egy puszit az arcomra.

Majd tovább üldögéltünk kint. Viszont mikor már nagyon fáztam mondtam Nathan-nek, hogy menjünk be. Bementünk.

- Táncolunk? - kérdeztem.

Ő rázta a fejét, hogy igen. Bementünk a tömegbe. A kezem összekulcsoltam a nyaka körül ő meg a kezét a derekamra tette. Így mozogtunk a zene ritmusára.

- Olyan jó lenne, ha te is jöhetnél velünk - suttogta a fülembe Nath.

- De tudod, hogy nem mehetek - fúrtam a fejem a mellkasába.

- Megjelölhetlek? Csak hogy mindenki tudja, hogy az enyém vagy - kérdezte és hátra dobta a hajam jobb oldalt.

- Legyen - adtam be a derekam.

És Nathan el is kezdte szívni a nyakam... Egy kicsit fájt, de elviselhető volt.

- Kész vagyok - húzódott el egy kicsit és megcsókolt.

- Nem megyünk fel? - haraptam be az alsó ajkam.

- Miért is? - húzta össze a szemöldökét.

- Hát... - karmoltam végig a hátát és belemarkoltam a seggébe.

Ő féloldalasan rám mosolygott és közeledett felém az ajkaival. Pár miniméter volt köztünk mikor én elhúzódtam. Elindultam a lépcső felé és mikor felléptem az első lépcsőfokra megálltam. Hátra fordultam és mutattam Nathan-nek, hogy kövessen. Majd felfutottam és gyors bementem a szobába. Lekaptam magamról a ruhát. És beálltam az ajtó mögé. Mikor belépett meglepetten nézett körbe, hogy hol vagyok. Majd megpillantott és a kezeit derekamra tette és magához húzott. Azonnal megcsókolt. Csókunk mohó, mégis gyengéd volt. Végig simított meztelen hátamon, majd tovább ment fenekemre és erősen rámarkolt. Haladtunk az ágy felé és óvatosan leültettem. Eltávolodtam tőle és pár lépést hátra léptem. Beharaptam az alsó ajkam. Ránéztem levette a pólóját és láttam rajta, hogy kíváncsi a folytatásra. Lassan elé sétáltam és táncolni kezdtem. Nem volt nagy gyakorlatom benne, de Nathan-nek tetszett, ahogy láttam.

- Látom meg akarsz ölni - morogta és láttam, hogy szemei elsötétülnek a vágytól.

Megfordultam és úgy folytattam a mozgást. Vállam fölött átnéztem és rákacsintottam. Ismét szembe fordultam vele térdeire tettem a kezeimet és kicsit széttettem őket, majd lassú mozgással leguggoltam elé, majd vissza fel. Minden mozdulatomat követte pillantásával. Megint hátat fordítottam neki és ölébe ültem. Nyolcasokat írtam le csípőmmel és éreztem, ahogy ott kezd dudorodni. Megmarkolta csípőmet és jobban ölébe húzott.

- Milyen kis türelmetlen valaki - kuncogtam.

- Ilyen kínzás mellett csodálkozol? - morogta.

Ujjait csípőmbe nyomta, nem bírt magával.

- Tudod, nagyon tetszik ez a fehérnemű, de úgy érzem mennie, kell - mondta halkan majd egy mozdulattal levette melltartómat és a földre dobta.

Amennyire csak lehetett ölébe húzott és megmarkolta a melleimet. Felsóhajtottam, majd tovább folytattam a csípőmozgást, ami őt egyre jobban beindította. Apró puszikkal lepte el vállamat, majd egyik keze a mellemről levándorolt az bugyimra és agyagon keresztül kezdett el dörzsölni. Mielőtt benyúlt volna bugyimba felálltam, Nath pedig csalódottan nézett rám.

- Most miért? - kérdezte.

- Meglátod - haraptam számba.

Leguggoltam elé, kicsatoltam az övét, lejjebb húztam róla nadrágját, boxerével együtt. Mérete felfelé ágaskodott és már a látványától is benedvesedtem. Kezembe vettem farkát és lassan, ütemesen verni kezdtem neki. Lehunyta szemét és úgy élvezte azt amit csinálok. Mivel nem látta cselekedeteimet ezért hirtelen tövig bekaptam neki és gyorsan szopni kezdtem. Egy hangos nyögés hagyta el száját, kezét fejemre csúsztatta, megmarkolta a hajamat, így átvette az irányítást. Fogammal néha súroltam, amivel még inkább csak ingereltem.

- Amy. Gyorsabban, már nem sok kell. - nyögött.

Én pedig eleget tettem kérésének. Nem sokkal később éreztem, ahogy rángatózni kezd a számban és elélvez. Kicsit nehezen, de lenyeltem az egészet, majd felmentem arcához és megcsókoltam. Hajamba túrt és próbált magára húzni, de nem engedtem neki.

- Téged nem zavar ez a nadrág? Mert engem nagyon - néztem félig letolt nadrágjára.

Mire ő vette az adást és gyorsan levette magáról, de előtte kivette a zsebéből az óvszert és ledobta az ágyra. Majd rólam pedig letépte a bugyim. Ahogy ölébe ültem pénisze csiklómnak nyomódott, ezért egy kisebb nyögés hagyta el a számat. A nyakamat kezdte el csókolgatni.

- Annyira akarlak, hogy azt el sem tudnád hinni - harapta meg a bőrt a nyakamon.

És ezzel egyszerre megemelte csípőjét így megint nekem nyomódott ékessége.

- Ezt nem bírom - nyögtem.

A kezembe vettem az óvszert. A fogammal kinyitottam és felhelyeztem neki. Majd lassan ráereszkedtem meredező farkára.

- Rohadt élet - morgott fel.

Gyorsan megemelte csípőjét így tövig belém csúszott. Egy hangosat nyögtem, majd fel-le kezdtem rajta mozogni. Nathan erősen markolta hol a csípőmet hol a fenekemet.

- Szeretlek! - mondta lihegve.

- Én is szeretlek! - csókoltam meg.

Néha gyorsítottam a tempón, majd ismét lassítottam. A váltogatásaim az őrületbe kergették, de egyszerre közelebb is került a csúcshoz.

- Óh, kicsim - nyögött és megmarkolta combjaimat.

Éreztem, ahogy belém üríti magát, aminek hatására én is elmentem. Kiszálltam az öléből. Nathan hátra dőlt én pedig a mellkasára feküdtem, majd betakart minket.

- Jó éjt, Életem! - nyomott egy puszit a homlokomra.

- Jó éjt! - pusziltam meg a mellkasát.

Majd lassan mind a ketten elaludtunk.