2x15: Mi történt?

"Mindig... Mindenhol... Az már mindegy igazából, hogy itthon a meleg ágyban, az utcán szakadó esőben vagy éppen egy híd alatt; étel-ital nélkül a leghidegebben. Tudod, mindegy, hogy hol, hogyan... csak veled ... örökre. - Nathan Sykes"

Amy szemszöge

*péntek, este 9*

Ma bulizunk. A hajam és a sminkem már kész. Most épp fehérneműben állok és 3 szett között filózok, hogy melyiket vegyem fel.

- Nathaaaan. Nem tudom, mit vegyek fel - nyafogtam.

- Gyere abba - mutatott a nadrágra és a topra.

- Rendben - pakoltam el a többi ruhát.

És magamra kaptam a nacit meg a toppot. A cipőim közül meg előhalásztam egy telitalpú szandit és felvettem.

- Akkor így jó leszek? - fordultam körbe Nath előtt.

- Persze, hogy jó leszel - mosolygott.

Majd lementünk a nappaliba a többiekhez. Nathan leült én pedig az ölébe foglaltam helyet.

- Hívtam 2 taxit 5 percen belül itt lesz. Ha többiek nem jönnek le akkor itt hagyjuk őket - mondta Jay.

- A-a engem nem hagytok itt - robogott le a lépcsőn Max.

- Akkor Tomsey-éket - mondta Siva, mert még ők nem jöttek le.

- Megszólalt a rúdtáncos - mondta halkan Nath.

Én meg nem bírtam visszafojtani a nevetést és Nathan is velem együtt nevetet.

- Mi olyan vicces? - kérdezte Siva halál komoly fejjel.

- Semmi-semmi - rázta a fejét Nath.

Majd megérkezett a taxi. Tomsey-ék pont időben érkeztek így ők is velünk jöttek. Elmentünk a szórakozóhelyre és beültünk az egyik boxba.

- Akkor koccintsunk - tett le 2 üveg pezsgőt az asztalra Max.

Utána meg jött egy lány, aki hozott poharakat. Majd Max öntött mindenkinek.

- Amy-re és Nathan-re - emelte fel a poharát Tom.

- Rájuk! - emelte fel a poharát Jay és Max.

- Rátok! - emelte fel a poharát Kelsey.

- Nathan-ékre! - emelte fel a poharát Nunu és Siva.

- Ránk! - nézett rám mosolyogva Nath.

- Ránk! - fordultam felé és egy apró puszit váltottunk.

Majd koccintottunk és belekortyoltunk a pezsgőbe.

- Nincs kedvem most ezekkel lenni. Nem megyünk el táncolni? - súgta a fülembe Nath.

Megfogtam a kezét és felálltam.

- Elmentünk táncolni - mondtam a többieknek és húztam magam után Nathan-t.

Bementünk a tömegbe. Összekulcsoltam a kezem a nyaka körül. Ő a kezét a seggemre tette és elkezdünk táncolni.

- Olyan jó érzéssel tölt el, hogy minden pasi féltékeny rám, mert enyém a világ legszebb nője - búgta a fülembe.

- Hát akkor rám is a lányok - túrtam bele a hajába és megcsókoltam.

Majd a csók után Nath a homlokát az enyémnek döntötte és csak néztünk egymás szemébe. Egészen addig, amíg meg nem löktek hátulról és le nem fejeltem Nathan vállat.

- Jaj, bocs. Nincs baj, ugye? - húzta végig az ujját a combomon az illető.

- Ne fogdosd a barátnőmet! Takarodj innen! - lökte meg Nathan a vállánál a csávót.

A komának ennyi elég volt és elment.

- Tetszik, amikor ilyen vagy - csókoltam meg újra és egy csöppnyit bele mélyesztettem a körmeim a hátába.

- Szereted ezt csinálni? Én is szeretem ezt csinálni - fordított magának háttal és a kezeit a mellemre helyezte.

- Oké - dörgölőztem férfiasságához.

- Te nagyon... Nagyon... Rossz kislány vagy - markolt rá a melleimre.

Ennek hatására én még jobban dörgölőztem Nathan-höz. Az ott lent meg egyre keményebb lett. Majd Nath egy mozdulattal maga felé fordított.

- Miért kell minden egyes buliban ezt csinálnod velem? - simított végig az arcomon, a nyakamon és a kezemen az újbegyével.

Én csak rámosolyogtam...

- Igyunk valamit - fogtam meg a pólója nyakánál és húztam el egészen a bárpultig - 2 wiskey-kólát - rendeltem és leültünk.

- Hiányoztál. Te és a perverz játékaid - lopott egy apró csókot tőlem.

Majd élénk tolták a piát. Koccintottunk és lehúztuk.

- Olyan távol ülsz - fogta meg a székem Nath és sokkal közelebb húzott magához.

- Most már így jobb? - tettem a kezem a combjára.

- Egyértelműen igen - mosolygott rám.

- Igen? - csúsztattam egy kicsit feljebb a kezem.

Olyan hirtelen történt az egész. Az egyik pillanatban még Nathan-nel elvoltunk. A másikban meg már egy fazon leöntötte Nath-et hátulról. Majd előre esett és rámarkolt a csöcsömre a pasas.

- Eszednél vagy? - lökte meg Nathan a pasas meg seggre ült.

Most, hogy megnéztem jobban ez az volt, aki megfogdosott.

- Minden rendben van, haver? - jött ide Tom és Kels.

- Nem! - nézett csúnyán Nath a még mindig földön ülő komára.

- Nincs semmi baj - kulcsoltam össze Nathan-nel a kezünket.

- Igen is van! - és láttam, hogy Nath állkapcsa megfeszül.

- Amy beszélhetnénk? - kérdezte meg Kelsey.

- Persze. Tom vigyázz Nathan-re. Ne engedd, hogy bármi hülyeséget csináljon - intéztem felé a mondandóm.

- Te meg maradj a seggeden, mert akkor talán megkapod a meglepidet - nyomtam egy puszit Nath arcára.

Majd felálltam és mentem Kelsey után. Megálltunk a női mosdó előtt.

- Mi a baj? - kérdeztem.

- Tom titkol valamit és nem mondja el.

- Ezt honnan veszed?

- Látom rajta és tegnap is jött egy telefonhívása és bezárkózott a szobába.

- Nyugi - öleltem meg.

- Amy - húzódott el.

- Mi az?

- Nathan - mutatott mögém.

Megfordultam és annyit láttam, hogy a biztonsági őr kivezeti Nathan-t és Tom-ot.

- Mi történt Kelsey? Mit láttál? - fordultam vissza aggodalmasan.

- Gyere, menjünk ki! - kezdett el húzni.

- De mi történt? - kérdeztem.

De ő nem válaszolt. Biztos nagy a baj, ha a biztonsági őr vezette ki őket. Majd kiértünk... A fiúk egy padon ültek és Tom nagyon vigyorgott. Majd elindultunk feléjük. Ahogy odaértünk Nathan csak lefele nézett.

- Mi történt? - kérdeztem.

- Baby Nath egy akkorát behúzott annak a gyereknek, hogy ömlött az orrából a vér. Szerintem el is tört neki... Utána meg... Ööö... - mesélte Tom.

- Mi történt utána? - kérdeztem.

Tom nem válaszolt...

- Mi történt utána? - emeltem fel Nathan fejét.

Ekkor láttam, hogy az alsó ajka sebes és fel van dagadva.

- Te jó Isten! - guggoltam le elé. - Jól vagy? Nem fáj semmid?

Nathan csak rázta a fejét, hogy nem... Ránéztem Kelsey-re olyan fejjel, hogy igazán elmehetnének...

- Gyere, Tom! Menjünk vissza - húzta Kels Tom-ot magával.

- Gyere, menjünk haza! - álltam fel és nyújtottam a kezem.

- Még ne - húzott az ölébe. - Nem kapok egy gyógy puszit? - mosolygott féloldalasan.

- A-a. Rossz voltál nagyon rossz.

- Naaa - közeledett Nath félém az ajkaival.

Én viszont elfordítottam a fejem. Nath csak morgott egyet jelezve nem tetszését és lejjebb haladt ajkával a nyakamra. Majd elkezdte erőteljesen szívni.

- Nathan! - szóltam rá és próbáltam eltolni magamtól nem nagy sikerrel. - Nathan! - szóltam rá erőteljesebben és ráléptem a magassarkúmmal a lábára.

Hatásos volt, mert leszállt a nyakamról. Én meg felálltam és előkaptam a mobilom és hívtam egy taxit.

- Azt hittem le fogsz baszni - állt fel Nath és megölelt.

- Vedd úgy, hogy most kivételeztem - mondtam kedvesen és bosszúból beleharaptam a nyakába.

- Hmm... Most már biztos nem alszunk - dörzsölgette a nyakát.

- Szeretnéd mi? Nem hiszem, hogy megkapod.

- Hahaha... Jó a humorod - nevette el a véget.

- Nem vicceltem. Komolyan mondtam - vágtam komoly fejet.

Majd megérkezett a taxis és beszálltunk. Majd elindultunk. Az út alatt Nathan távolság tartó volt. Majd megérkeztünk és kiszálltunk. Én elindultam, de Nath lépteit nem hallottam mögöttem. Hátranéztem. Ő még mindig ugyanott állt, mint amikor kiszállt a taxiból.

- Te nem jössz? - kérdeztem.

- De - mosolygott rám perverzen és elindult.

Ideért mellém megfogta a kezem és bementünk a házba. Azon belül pedig a konyhába. Nath leült egy székre és nézett ki a fejéből. Na, ez bedurcizott. Inkább én tehetném, nem ő.

- Huu egy csöppet meleg van - szólaltam meg.

És felhajtottam a toppom. Majd kinyitottam a hűtő ajtót. Tudtam mit keresek, de elidőztem egy darabig. Majd kivettem egy üveg vizet és öntöttem magamnak egy pohárba. Nathan pedig még mindig durcásan ott ült. Na, jó, ha eddig nem figyelt fel, akkor erre biztos, hogy fel fog. Felemeltem a poharat. A szám elé helyeztem és csurgattam le a vizet a testemen. De még erre se figyelt fel.

- Mi a baj Baby Nath? - mentem oda és simogattam meg a haját.

- Semmi.

- Nathan ne hazudj, látom, hogy van valami.

- Tényleg nincs semmi. Csak ez a top már nem kéne rád - bökte meg a hasam.

- Te most kajak szívóztál? Ezért még megfizetsz!

- Állok elébe - állt fel.

És az ajkaival közelített az enyémeim felé. Viszont engem megcsapott a pia szag ami beleivódott a pólójába.

- Bocs - toltam el. - Nagyon bűzlesz. Vedd le a pólód.

Nem kellett 2x mondanom a póló már nem volt rajta.

- Megfelel kisasszony?

- Elmegy, de még mindig túlöltözött vagy hozzám képest - akasztottam bele a nadrágjába az ujjam.

Nathan csak féloldalasan elmosolyodott. Egy mozdulattal felkapott és felültetett az asztalra.

- Szerintem inkább rajtad van túl sok minden - húzta le 2 oldat a toppom pántját.

- Ha ezt leveszed, akkor lehet róla szó, hogy én is vetkőzök - kezdtem a nadrágon keresztül simogatni ott lent és néha-néha rászorítottam egyet.

Nathan megcsókolt. Majd a keze fel lejárkált a testemen. Hátra fektetett az asztalon. Majd a toppom alá nyúlt.

- Nem akarod levenni?

- Nem.

- Majd később te könyörögsz azért, hogy vegyem le - harapta meg a nyakam.

És a jobb keze lejjebb kalandozott a nadrágomhoz és egy mozdulattal kigombolta. Tovább csókolgatta a nyakam, a szám és egyszer csak azt vettem észre, hogy nincs rajtam nadrág.

- Tudod, hogy csak akkor sexelünk ha van nálad óvszer.

- Ahj! - tette a fejét a mellem közé. - Ez most komoly? - nézett fel rám.

- Igen - mosolyogtam rá gonoszul.

- Ne csináld már. Ígérem, óvatos leszek.

Én csak ráztam a fejemet, hogy nem és felültem. Majd felvettem a nadrágom a földről és felvettem.

- Érezd magad mázlistának, hogy legutóbb nem ejtettel teherbe - vágtam a fejéhez.

- A mentségemre azt hittem gyógyszert szedsz.

- Jah persze fogamzásgátlót a többi gyógyszer mellé. Hát oké... - álltam fel és indultam kifele a konyhából.

Hát igen mikor kijöttem a börtönből kénytelen voltam pszichológushoz járni. Nem bírtam feldolgozni a történteket. Különböző gyógyszerek minden nap... Magam se tudtam számon tartani hányat szedtem be...

- Amy! - kapta el a kezem és maga felé fordított. - Miféle gyógyszerek?

Én csak lehajtottam a fejem.

- Nem akarlak megbántani vele. Szóval hagyjuk abba itt a beszélgetést.

- Mond azt, hogy nem miattam kellett szedned - emelte fel a fejem az álamnál fogva.

Csak szótlanul próbáltam kerülni a tekintetét. És eszembe jutottak a múlt fájdalmai, amit legfőképp Nathan okozott. És akaratlanul is elkezdett potyogni a könnyem.

- Basszus!  - baszott rá egyet a konyhapultra, de úgy, hogy ami rajta volt az mind beremegett.

Nem akartam ezt. Bárcsak nem mondtam volna semmit. Soha nem kellett volna megtudnia, hogy mennyit szenvedtem miatta. - Nathan! - töröltem le a könnycseppeket az arcomról és az ökölben lévő kezét összekulcsoltam az enyémmel. - Bocs nem akartam ezt a fejedhez vágni. Különben is az a múlt felejtsük el.

- De akkor is, miattam szenvedtél... meg se érdemellek - hallottam a hangján, hogy próbálja visszatartani a könnyeit.

- De igen is megérdemelsz - fordítottam magam felé az arcát. - Szeretlek, és nem számít semmi csak ez - csókoltam meg.

- Én is szeretlek.