2x08: Lehetőleg meghal a vonat robbanásban....

/ Sziasztok! Ma van augusztus 4-e, amit annyit jelent, hogy nekem ma van a 18. szülinapom! És Tom Parker-nek is csak neki a 25. :D <3
Remélem jó sok komi fog érkezni, ehhez a részhez is <3 mint a többihez. :) Szeretlek titeket <3 /





*csütörtök, augusztus 28*

Amy szemszöge

Betty-vel épp eszünk, mikor megcsörren a telefonja. Felvette.

- Szia, Kelsey!... Rendben, indulunk is! - nyomta ki Betty - Gyere, menjünk, szabad a terep!

Mindent itt hagyva a kezembe vettem a papírokat és elindultunk kocsival... Majd megérkeztünk... Beengedtek a kapun és bementünk a házba... Mindenki a kanapén ült még Jay is... Úgy tűnik már kiengedték a kórházból... Egyedül Max volt fent a szobájába...

- Remélem, mindenki tudja, hogy miért vagyunk itt... De ha nem akkor most megtudja. Azt, amit Becca csinál, azt nem nézhetjük tétlenül. Most át fogjuk kutatni a szobáját, hátha találunk valamit. Elsőnek is kell valaki, aki kint őrködik és szól, ha látja Becca-ékat hazajönni - kezdtem el rögtön a mondandómat.

- Én őrködök - emelte fel a kezét Nunu.

- Rendben. Akkor te menj is ki. Ti pedig menjetek fel a szobába és kutakodjatok. Én addig beszélek Max-el - mondtam határozottan.

- De legyél vele kedves, most szakított Pezz-el - figyelmeztetett Kelsey.

Ezt figyelembe fogom venni. Majd felmentem az emeletre. És bekopogtam Max ajtaján.

- Gyere! - hallottam a hangját.

Benyitottam és becsuktam magam mögött az ajtót.

- Amy! - állt fel Max az ágyról és szorosan megölelt - Mikor jöttél vissza?

- Nem rég. De... Most szeretnék veled beszélni egy komoly témáról - néztem a szemébe.

- Rendben. Üljünk le! - mondta és leültünk az ágyra.

- Ezt valószínűleg nem tőlem kellene megtudnod, de... De hát nincs más, aki elmondaná neked. Sajnálom! - adtam a kezébe Becca anyakönyvi kivonatát.

- Ez mi? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Csak olvasd el! És ha úgy érzed, akkor majd gyere ki a szobából és gyere oda hozzánk - szorítottam egyet a jobb kézen és kimentem a szobából.

Remélem, feltudja majd dolgozni a hírt és mellettünk fog állni.  Majd fogtam magam és bementem Nathan-ék szobájába. A többiek nagyban keresgéltek.

- Találtatok valamit? - kérdeztem meg.

- Semmi - mondta Jay.

És én is neki láttam kutakodni... Nem volt semmi pár régi levélen kívül, amit Becca kapott a szüleitől...

- Ezt figyeljétek! - szólt Kels.

Mi abba hagytuk azt, amit csináltunk és odamentünk hozzá.

- Dupla fenekű - nyitotta fel a szekrényük alját.

Egy füzet volt benne. Kelsey kivette és a kezembe adta. Én az utolsó oldalra lapoztam és elkezdtem hangosan olvasni.

- Kelsey-vel végeztem kificamodott a bokája. Most Jay van soron. El kell vágnom a kocsija fékét... Lehetőleg meghal, de ha nem akkor legalább súlyosan meg kéne sérülnie - majd kihagytam pár sort. - A francba Jay megúszta pár karcolással - megint kihagytam pár sort - A következő pedig Tom. Lehetőleg meghal a vonat robbanásban....

- Kelsey Tom hol van? - kérdezte egyből Siva.

- Azt mondta hazamegy pár napra és kb. most indul a vonata - mondta kétségbeesetten Kels.

- Hívd fel! Nem mehet el! - sürgette Jessica.

Kelsey kivette a zsebéből a telefont és már tárcsázta is Tom-ot.

- Most azonnal szállj le a vonatról!... Csak csináld!... Fel fog robbanni a vonat.... Igen, Becca tervelte ki!... Siess!... Hu, szívem!... Ez mi volt?...... Gyere minél hamarabb haza! - rakta le a telefont - Épp, hogy leszállt a vonatról és megtörtént a robbanás. De rendben van.

- Csináljuk ki ezt a büdös ribancot! De úgy, hogy már ahhoz se legyen kedve, hogy éljen! - szólalt meg Max mögülem.

- Azon vagyunk! - veregette hátba Jay.

Jay kivette a kezemből a füzetet és elkezdte olvasni... Mi meg keresgéltünk tovább... Muszáj itt még valami másnak is lennie... Valami, ami miatt Nathan máshogy viselkedik... Muszáj!

- Basszus gyerekek! - szedett elő egy könyvet Max Becca komódjából.

Kinyitotta és a belseje ki volt vájva... És helyette injekciós tűk voltak benne.

- Ez mi szar? - kérdezte Jessica.

- Amikor átjöttem beszélni Becca-val akkor láttam, hogy Nathan-nek szúrás nyomok vannak a karján - mesélte Betty.

- A bátyjám drogozik? - kérdezte kétségbeesetten Jess.

- Nyugi - öleltem meg - Szerintem Becca lövi... Tudod, hogy Nathan nem lenne ilyenre képes - simogattam a hátát.

- Szerintem cseréljük ki az ampullákat vízre. Az egyiket meg vigyük el... És tudjuk meg, hogy mi van benne - Siva.

- Nekem van is egy haverom, aki ilyennel foglalkozik - Betty.

- Akkor tessék - adtam a kezébe az egyik ampullát - Menjél! Minél hamarabb kellenek az eredmények! - mondtam és Betty már itt se volt.

Mi meg kicseréltük vízre a többit...

- Becca az elmebeteg. Ezt hallgassátok. Nathan 2 naponta kap 1-et. Az állapota megfelelő, tökéletesen viselkedik...... Később meg: Növeltem az adagját így még jobb... Még bunkóbb a többiekkel - olvasott fel Jay a füzetből.

- Szegény Nath. Nem tud semmit az egészről... - mondta együtt érzően Max.

- Ööö... Itt ki van tépve egy lap... Adjatok gyors egy ceruzát - kérte Jay.

És Siva nyomta is a kezébe... Jay pedig átsatírozta a lapot...

- A következő célpont nem más, mint Amy... Remélhetőleg vissza tudom csalogatni ezekkel a kisebb balesetekkel... És akkor a halál vár rá! - mondta Jay.

- Amy, meg kell húznod magad. Nem halhatsz meg... Szükségünk van rád... De főleg Nathan-nek - mondta nyomatékosan Kelsey.

- Ebben igaza van Kels-nek... Nathan-nek nagyon nagy szüksége van rád... Mi lesz, ha kiürül a szervezetéből a gyógyszer és rájön, hogy mekkora egy balfasz? Te meg halott leszel? Azt meg nem akarom, hogy a tesóm öngyilkos legyen... - Jessica.

- Tudom, hogy igazatok van. Meg is fogom húzni magam... De attól még mindig az a cél, hogy Becca-t kicsináljuk! Velem vagy nélkülem, de meg kell tennetek... - mondtam.

- Kicsináljuk! - mondta egy kicsit dühösen Max.

- Nem akarok bele szólni, de szerintem Amy lassan menned kéne! - mondta egy kicsit felénken Jay.

- Hazaviszlek - ajánlotta fel Max.

Én bólintottam, hogy oké...

- Sziasztok! - köszöntem el.

Lementünk a garázsba beültünk az egyik kocsiba és elindultunk...

- A Soo Street 5 alá... - mondtam Max-nek a címet.

- Köszi, hogy elmondtad! Valahol legbelül mindig is tudtam... Csak nem akartam elhinni...

- Nincs mit. De arról, hogy itt vagyok se Becca-nak se Nathan-nek ne szólj. Nem akarom, hogy tudják. - kértem meg.

- Tartom a szám - mosolygott rám.

*péntek, augusztus 29*

Azóta amióta Max hazahozott ki se tettem a lábam a házból... Tényleg bujkálok... Egy kicsit félek, hogy Becca mit tervez ellenem... De nem ez a legrosszabb... Szeretem Nathan-t és tudni, hogy ez a ribanc csak kihasználja... Fáj! De nagyon remélem, hogy mikor ennek az egésznek vége... Akkor Nath újra a pasim lesz... Nem tudom őt kiverni a fejemből... Már az se érdekel, hogy akkor csak a sexre kellettem neki... Örömet okoztam neki... Ez a lényeg... Viszont ma van Liam szülinapja... Muszáj felhívnom... Elővettem a telefonom... Elrejtettem a számom és tárcsáztam Liam-ot...

- Igen? - vette fel.

- Boldog szülinapot! - ordítottam bele.

- Úristenem, Amy! Köszönöm!

- Nincs mit... Sajnálom, hogy nem tudok most ott lenni...

- De miért? Minden rendben veled? - kezdte az aggódást.

- Igen jól vagyok! És ígérem, hamarosan hazamegyek - muszáj hazudnom neki.

- Rendben... De gyakrabban is hívhatnál...

- Ezért is bocs. Még egyszer boldog szülinapot! Szeretlek! Szia!

- Én is szeretlek. Szia! - köszönt el és bontottam a vonalat.

Van azért egy jó tulajdonságom... Könnyen tudok hazudni az embereknek... Ezt régebben ki is használtam... De most már rájöttem, hogy nem szép dolog... Jobb mondani az igazat, hisz úgyis ki fog derülni... De most Liam-nak nem mondhattam azt... Jobb neki, ha nem tudja...

*2 nap múlva, vasárnap*

Nem bírom elviselni ezt a bezártságot... Annyi dolgom lenne... És e helyett mit csinálok? Egész nap csak itt ülök a kanapén és a tévét nézem. De legalább mondta Betty, hogy hallotta Kelsey-től, hogy Nathan már kezd újra normális lenni... És ekkor megszólalt a telefonom... Betty volt az, felvettem.

- Szia, Amy! Bocsi, hogy zavarlak, de van egy kis gond.

- Szia. Mondd, mi az!?

- Nem téged kérnélek meg, de csak te érsz rá. El kéne menned az eredményékért az ampullát illetően, mert nekem most közbe jött valami. Fizetned se kell, azt már elintéztem.

- Rendben.

- A Coop Street 2 alatt van. Vigyázz magadra, és ha valamit megtudsz, azonnal hívj!

- Oké. Szia! - bontottam a vonalat.

Végre kiszabadulhatok egy kicsit... Bementem a szobába felvettem egy toppot, egy farmer nacit meg egy bakancsot. Majd hívtam egy taxit és mikor megérkezett akkor elvitt a címre. Kiszálltam a taxiból és bementem az üzletbe...

- Miben segíthetek? - kérdezte egy aranyos barna hajú lány.

- Egy csomagért jöttem, Betty Shelley néven van itt - válaszoltam.

- Áhh igen. Tessék - szedte ki a pult alól.

- Köszönöm - vettem el - Szia!

- Szia! - köszönt el.

Majd kimentem a boltból és leültem a legközelebbi padra. És kibontottam a csomagot. Benne volt az ampulla és egy lap is... És elkezdtem olvasni a lapot. "K3HI! Általában az idegosztályon szokták alkalmazni. Súlyosabb eseteknél. Csak a legszükségesebb esetben alkalmazható. A legerősebb manipuláló szer a világon. Adagolás: Maximum 3 naponta egy adag. Tünetek: Egy emberhez való kötődés, idegesség, feszültség, ellenségeskedés a barátokkal szembe, függőség." Jézusom! Fel kell hívnom Betty-t. Elő vettem a telefonom és már tárcsáztam is... Miközben csöngött ki a telefon... Észrevettem, hogy a túl oldalt egy fazon nagyon néz egy furgonból...

- Mit találtál? - kérdezte rögtön Betty.

- Egy manipuláló szerről van szó... Amit az idegosztályon szoktak alkalmazni, súlyos eseteknél. 3 naponta kéne adni egy adagot. A tünetei meg: egy emberhez való kötődés, idegesség, feszültség, ellenségeskedés a barátokkal szembe és függőség... De most leteszem és indulok haza, mert egy fazon a túl oldalt nagyon néz egy furgonból... Bekapcsolom a nyomkövetőt a telefonomba... Indulj a keresésemre, ha 40 percen belül nem jelentkezek - nyomtam ki.

Lenémítottam a telefonom, bekapcsoltam a nyomkövetőt. Igen van nyomkövető a telefonomba az ilyen esetekre. És elraktam a telefonom a bakancsomba. Felálltam a padról és stoppoltam egy taxiért... De ekkor megállt előttem a pasas a furgonnal... Kinyitódott a hátsó ajtó és berántottak... Majd éreztem a kloroformos zsebkendőt az orromnál... Egy ideig próbáltam visszatartani a levegőt, de utána muszáj volt levegőt vennem...