2x09: Ne játszadozzatok az idegeimmel!

 "Hiányzott valami. Vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy TE hiányoztál. Unalmas és egyszerű volt, hiányzott belőle az, amiért élni érdemes: a tüzek, a cirógatások, a csókok, a viták, a szerelem, a vágy és a vér forró lángja. - Nathan Sykes"

*nem tudom hány perccel/órával később*

Amy szemszöge

Óvatosan kinyitottam a szemem és a kezem próbáltam mozgatni, de nem tudtam. Egy székhez voltam kötözve. Sötét volt... Senki nem volt itt, csak én... Majd kinyitódott az ajtó... Egy alak lépett be rajta... És becsukta maga mögött az ajtót.

- Ki vagy te, mit akarsz velem csinálni? - kérdeztem idegesen.

- Kiszöktem a börtönből... Amy Drágám! - mondta egy gonosz kacaj keretében.

Még a hátamon is felállt a ször... Nem hiszem el, hogy Jake már megint itt van!

- Soha se szabadulsz meg tőlem - húzta végig a késének a hegyét a jobb kezemen és egy kisebb vágást ejtett rajta.

Egy kicsit felszisszentem és a szívem is egyre hevesebben vert.

- Jake! Kérlek, állapodjunk meg valamiben! - próbáltam alkudozni.

- Soha! Te most meg fogsz halni... Végig fogom nézni a halálod... - vágta fel a jobb csukómon az erem.

A fájdalom épp, hogy elviselhető volt... És ekkor a bal kezemen is felvágta az erem.

- Ááá - sikítottam fel a fájdalomtól és elkezdett folyni a könnyem is.

- Most végig nézem, hogyan vérzel el... Az orvosok azt mondják pár óra szenvedés. Egyre gyengébb leszel... Elzsibbadnak a testrészeid... Majd az agyad kezd kikapcsolni... Végül leáll a szíved - mondta semmi érzelemmel Jake és leült elém.

- Hogy találtál rám? - kérdeztem.

- Egyszerű... Becca segített... Olyan kis naív a csaj... Egy perc alatt az ujjaim köre tudtam csavarni... Úgy, mint régen téged - simította meg a combom. - Csak annyi a különbség köztetek, hogy te mindenben 1000x jobb vagy, Cica...

- Segítség! Valaki segítsen! - kiabáltam.

- Senki se hall téged!

- Engedj el! - könyörögtem.

- Nem! Alig vártam, hogy eljöjjön ez a nap... Amíg börtönbe voltam, ezt tervezgettem minden egyes nap. De ne aggódj, a barátaidat nem fogom bántani... Te voltál a fő célpont! - dobta el a kését a fejem mellet.

Szinte súrolt... Jake-nek igaza volt, tényleg egyre gyengébb vagyok. De ezt mind csak is magamnak köszönhetem... Viszont Betty remélem, hamarosan jön az embereivel. Ha most meghalok, csak egy dolgot fogok sajnálni... Azt, hogy nem mondhattam el Nathan-nek, hogy én nem haragszom semmiért és, hogy nagyon szeretem... Annyira, hogy mindent megtennék érte. Ő életem szerelme... Viszont egy világ omlana össze bennem, ha ő nem így érezne irántam, de elfogadnám... Velem vagy nélkülem boldognak kell lennie... És az ő boldogsága semmivel se ér fel... Jake csak bámul! Élvezi, hogy így lát engem... Eltelt egy óra semmi nesz nélkül... Már gondolkodni is alig bírok... Teljesen elvesztettem azt a reményt, hogy valaki megment... Egyre nehezebben veszem a levegőt... És csak a Nathan-nel való közös emlékek játszódnak le a fejembe... Viszont felkaptam a fejem, mert egy lövést hallottam... Jake itt hagyott engem... Itt a lehetőség menekülni... Még ha tudnék... Mozdulni se tudok... A fejem kezd egyre nehezebb lenni... Álmos vagyok... És a szemeim lecsukódtak.

Nathan szemszöge

Reggel, mikor felelltem Becca édes deden aludt rajtam... Édes deden? Miről dumálok én? Itt szuszog rajtam... Ki kelltem úgy, hogy ne ébresszem fel... A szekrényből kivettem egy csőnacit, meg egy pólót és felvettem... Majd lementem a konyhába, ahol Jay reggelizett.

- Jó reggelt, Bird! - köszöntem mosolyogva.

- Neked is, Baby Nath! - köszönt és leültem mellé.

- Látom jobban vagy. Örülök, hogy nem esett nagyobb bajod a balesetben. Aggódtam érted!

- Eddig nem mutattad ki, hogy aggódtál értem...

- Bocsi, nem tudom mi volt velem akkor.

Tényleg nem tudom... OMG! Milyen bunkó voltam én mindenkivel. Mindenen felkaptam a vizet... De miért? Várjunk... Becca lő engem... Lehet, hogy most nem azt kapom, vagy nem tudom... Istenem! Amy! Miattam ment el... Azt se tudom, mi van vele... Fel kéne hívnom... Muszáj megtudnom jól van-e... Hiányzik! Túl sok érzelem egyszerre! Mi történik velem?! Jay-t is elhanyagoltam! Remélem Amy-vel minden rendben...

- Nathan, jól vagy? - kérdezte Jay.

- Igen - válaszoltam idegesen.

Felálltam az asztaltól és elmentem a mosdóba... A tükörbe néztem... Az, aki visszanézett rám... Kezdett hasonlítani a régi énemre... Ez nem igaz... Soha nem leszek a régi... Hiányzik, Amy! Elővettem a telefonom és tárcsáztam a számát, de nem vette fel... Valami nincs rendben velem...

*másnap*

- Nathan! - szólt Becca.

- Igen?

- Elmentem vásárolni, majd jövök! - nyomott egy puszit a számra és kiment a szobából.

Én nem akartam itt fent unatkozni, így lementem a nappalib és leültem a többiek közé... Max elég furcsán méregetett,. Jess pedig eléggé aggódó tekintettel nézett rám... Tom meg Kelsey pedig sutyorogtak valamiről és olykor-olykor rám pillantottak... Olyan érzésem van, mintha valamit eltitkolnának előlem... Majd hirtelen kikapcsolt a tévé.

- Nathan! - szólított Kelsey.

Felkaptam a fejem és Kels könnyes tekintetével találkoztam.

- Valami baj van? - kérdeztem.

Mert az ember nem szokott a semmin bekönnyezni.

- Nem kicsi! - nézett rám komolyan Max.

- Mondjátok mi az, ne játszadozzatok az idegeimmel! - lettem egyre idegesebb.

- Rendben, elmondom! Amy visszajött a városba! Elmondta, hogy Becca nem Max húga. Mi átkutattuk a szobátokat... És megtudtuk, hogy Becca lő téged egy erős manipuláló szerrel... Meg még találtunk egy füzetet is, amibe eléggé sok dolog van... Az is le volt írva, hogy ki a következő célpont... Nem más volt, mint Amy. Tegnap nem ért rá egyikőnk se, hogy elmenjen az eredményekért az ampullákat illetően... Így Amy ment el... Elkapták őt... Jake volt az, kiszökött a börtönből... De szerencsére ki tudták menekíteni Amy-t... És most a kórházban van... - mesélte Jay.

Ahogy meghallottam mi történt Amy-vel... A szívem összeszorult... Kórházba van... És én nem tudtam neki segíteni... Gördült végig egy könnycsepp az arcomon... Tudjátok, én szeretem őt... Mindig is szerettem... Próbáltam az ő érdekeit nézni... És ide jutottunk... Becca... Becca meg ássa el magát jó mélyre a föld alá... Ettől a perctől fogva ő nem a barátnőm... A többiekre is haragszom... Azt gondolták, ha nem tudok semmiről jobb lesz?! Tévedtek... Rossz dolog, ha kihagynak mindenből... De most Amy a fontos... Muszáj bemennem hozzá...

- Melyik kórházba van? - álltam fel.

- Elviszlek - ajánlotta fel Jay.

- Jó! - mondtam félvállról.

Beültünk a kocsiba és elindultunk... Mikor megérkeztünk bementünk... És egyből a recepciós pult felé vettük az irányt.

- Jó napot! - köszöntem.

- Jó napot! Miben segíthetek? - kérdezte egy 30-as éveiben járó nő.

- Szeretném megtudni, hogy Amy Payne melyik kórterembe van - válaszoltam.

- Egy pillanat... - pötyögött valamit a gépen. - Meg is van 123. A folyosó végén balra az utolsó ajtó lesz az.

- Köszönjük, viszlát! - köszönt el Jay.

És elindultunk a kórterem felé... Izgultam... Egy gombóc volt a torkomba... Azt se tudom, mit mondjak neki... Meg mi lesz, ha ő nem is akar engem látni.... De már késő volt... Jay kinyitotta az ajtót és bement utána meg én... Amy pont kötötte be a cipőjét...

- Sziasztok! - köszönt Amy.

- Szia! - ment oda hozzá Jay és megölelte.

Én csak álltam, mint egy szobor... Még köszönni se bírtam... Teljesen leblokkoltam...

- Te hova készülsz? - kérdezte Jay.

- El! - válaszolta Amy félvállról.

Ekkor kapcsoltam mit mondott... De hát ilyen állapotban nem mehet sehova...

- Amy, nem mehetsz el! - ültem le mellé az ágyra.

- De! - mondta váll rándítva.

- Nem vagy még olyan állapotban... Kérlek! Még valami bajod esik... - aggódtam érte.

- Tudok magamra vigyázni! - állt fel.

De látszott rajta, hogy még nagyon gyenge.

- Amy! - álltam fel én is és megfogtam a kezét. - Kérlek, ne menj el... Ha valami bajod esik... - hajtottam le a fejem és egy könnycsepp gördült végig az arcomon.

Neki most itt a legjobb... Nem akarom elveszteni őt... Majd éreztem Amy érintését az arcomon, ahogy letörli a könnyem...

- Akkor legalább a Wanted Villába gyere - szólalt meg Jay.

- Ez szerintem is jó ötlet - néztem fel.

- Mi folyik itt? - jött be az orvos az ajtón.

- Elmegyek - mondta Amy, én meg magamhoz öleltem.

- Maga még nincs olyan állapotban, hogy elhagyja a kórházat!

- Én akkor is elmegyek! - akaratoskodott Amy.

- Csak saját felelősségre tudom kiengedni... De akkor is pihennie kell még pár napot, hogy visszakapja az erejét...

- Rendben! - Amy.

Kimentünk a kórteremből... Amy aláírt néhány papírt, majd indulhattunk is...

- Akkor a Wanted Villába jössz, ugye? - kérdeztem meg.

- Igen...

Legalább a közelembe lesz és tudok majd rá vigyázni. Kimentünk a kórházból, beszálltunk a kocsiba... Jay vezetett... Mi meg beültünk hátra... Majd elindultunk... Sok mindent szerettem volna Amy-nek mondani... De se a hely, se az idő nem volt alkalmas... Így inkább nem szóltam semmit... Mikor megérkeztünk segítettem kiszállni Amy-nek a kocsiból... Majd elindultunk be a házba... Közben pedig a kezét néztem... Be volt kötve mind a kettő csuklója, gondolom mind a kettőt felvágta Jake...  Majd bementünk a házba...

- Nathan te vagy az? - jött ki a konyhából Becca. - Ez a ribanc meg mit keres itt? - pillantotta meg Amy-t.

- Magadról beszélsz? Mert én úgy hallottam... Tudod, mit én se tudom mit keresel itt... Takarodj kifele ebből a házból! - keltem ki magamból.

- De... De... Most mi van? - adta az ártatlant.

- Az, hogy vége! Te meg elhúzol innen. MOST! - mutattam az ajtó felé.

Közben meg láttam, hogy Jay felviszi Amy-t az emeletre...

- De én szeretlek Nathan! - kezdett el sírni.

- Nem fogsz engem ezzel meghatni! Kifele! - ordibáltam vele.

- Kérlek, ne legyen vége! - könyörgött nekem sírva.

- Süket vagy? Menj már innen! - lettem ideges, mert nem értett a szép szóból.

- De itt lakok... - bőgött tovább.

- Most már nem!

Húzta fel teljesen az agyam... Megfogtam a karját és kilöktem az ajtón, majd rá csuktam... 

- A ruháidat elküldöm Kevin-nel! - kiabáltam neki.

Majd bementem a konyhába, ahol Jessica ült...

- Jól kidobtad! - szólalt meg.

- Megérdemelte - mondtam és elkezdtem csinálni magamnak egy teát.

Mikor végeztem leültem Jessica mellé, de még mindig ideges voltam... Az jár a fejembe, hogy ha Becca listáján Amy volt a következő, de Amy-t mégis Jake rabolta el... Akkor Becca valószínűleg Jake-nek dolgozott... Az a büdös ribanc!

- Nyugodj le! - tette a kezét az enyémre Jessica.

- Próbálok!

- Idd meg a teád, utána meg menj fel Amy-hez...

Megittam a teát. Adtam egy puszit Jess homlokára és felmentem az emeletre... Na, most melyikbe lehet Amy... Gondolom a mellettem lévő üres szobába vitte Jay... Tehát bementem abba a szobába... És talált süllyedt... Amy az ágyban feküdt Jay meg az ágyon ült...

- Én most megyek! - állt fel Jay és kiment.

Én meg leültem a helyére...

- Becca-t ahogy kidobtad... Soha nem gondoltam, hogy ilyen is tudsz lenni - mondta mosolyogva Amy.

- Az ő hibája, hogy így lett vége... Tudod, sajnálom, hogy azt mondtam neked... Nem gondoltam komolyan... - kértem bocsánatot.

- Nem haragszom - fogta meg a kezem.

- Viszont neked most pihenned kell. Szóval én megyek is - nyomtam egy puszit az arcára és indultam kifele.

- Nathan! - szólt utánam Amy - Nincs kedved velem aludni?

Soha nem utasítanám őt vissza... Megfordultam. Befeküdtem az ágyba... Amy a fejét a mellkasomra tette én átkaroltam... És simogattam a hátát... El se hiszem, hogy újra a karjaim között tarthatom... Bárcsak ez a pillanat örökké tartana... De nem fog... Még sok mindent át kell vészelni az életben... De, ha én és Amy együtt vagyunk, akkor minden akadályt képesek vagyunk legyőzni... És lassan álomra hajtottam a fejem...