2x14: Szeretlek, de kérlek te is mond a szemembe (+16)

Sziasztok! :)
Köszönöm az oldalon a több, mint 33.000 klikket <3. Szeretlek titeket és hogy velem tartotok :D. A történetet itt simán abba hagyhatnám... DE nem teszem,  mert a Becca-s sztori még nincs lezárva :3. És Harry is a képbe kerül hamarosan :D. 
Addig is olvassátok a másik blogomat, ahol Nath kilépett a TW-ből: I quit!

"Annyiszor próbáltuk eltépni a szálat, ami egymáshoz kötött minket! Küzdöttünk, de elbuktunk, mert a vége mindig ugyan az lett:Te velem, Én veled! Ez így tökéletes!Nélküled mindig csak túl élek! Azt hittem elmúlik az érzés, hisz semmi sem tart örökké! Aztán, ahogy telt múlt az idő rájöttem, hogy ez nem fog elmúlni s hogy ezt az érzést más nem tudja pótolni! S most már nem ellened, érted fogok küzdeni, mert Te vagy az kit nem tudok feledni! Melletted megnyugszik a lelkem, veled erős vagyok, szeretem azt a nőt, aki melletted vagyok! S ezt magamnak olyan nehéz volt bevallanom! Bevallani, hogy nekem is szükségem van valakire! Te vagy az én valakim.- Amy Payne"

Nathan szemszöge

Nem tudom ezek után mi tévő legyek... És egy ölelő kart éreztem magam körül. Biztos a többiek akarnak vigasztalni, de nem fog nekik sikerülni, még nem... Talán egyszer kiheverem ezt, de sose felejtem el ezt a napot. Reggel úgy felkelni, hogy azzal a lánnyal fogsz randizni, aki a világot jelentette számodra. És ez lett belőle... Meghalt Ő...

- Nathan! - hallottam az ő hangját.

Nah fasza... Kezdek megőrülni, mert már az ő hangját hallottam, amint a nevem mondja. Ezt nem fogom tudni fel dolgozni egyedül, szakemberhez kell majd fordulnom.

- Nathan! Itt vagyok, nem haltam meg - simogatta a hátam.

Az nem lehet, hogy ő legyen... Hallottam a lövést... Kíváncsi voltam, hogy ez a valóság vagy csak a képzeletem játszik velem. Kinyitottam a szemem, de nem volt tiszta a látásom, a könnyeim homályosították. Egy alakot láttam a földön feküdni... Majd oldalra fordítottam a fejem és... és...

- Amy! - örültem meg neki, mert már rég eltemettem magamba.

Felemelte a kis fejét és a könnyes szemével rám nézett. El se tudom hinni, hogy él. Meg fogadom, hogy ezen túl nagyon fogok rá vigyázni. Mindentől védeni fogom, ha valaki bántani meri, őt én állok rajta bosszút. Elvágták a ragszalagot a csuklómon és végre megölelhettem Amy-t. Csak ültünk a fűbe és a pillanatnak éltünk, addig, amíg meg nem zavartak, hogy álljunk fel, mert bűnügyi helyszínről van szó. Felálltunk, de én még mindig nem engedtem el őt. Nem is vettem észre, hogy közben megérkeztek a rendőrök, a mentősök és a tűzoltók is. A rendőrök felvették mindannyiunk vallomását, de a házba egészen holnap estig nem mehetünk vissza. Megbeszéltük, hogy hozzám megyünk. Beültünk a taxikba és elmentünk hozzám. Kiszálltunk és bementünk a házamba. Leültünk a nappaliba. Én Jessica és Amy közé ültem. Mindenki néma csendben bámult ki a fejéből, mert mindenkit megrázott a történtek. Én se tudom mi lett volna velem, ha tényleg meghalt volna Amy, de szerencsére nem történt meg. Láttam, hogy Jessica felállt:

- Hova mész? - kérdeztem meg tőle.

- Rendelni valami kaját - válaszolta.

Én csak egy aprót bólintottam, hogy oké és Jess kiment a konyhába. Ránéztem Amy-re és láttam, hogy csak maga elé bámul és néha-néha meg-meg remeg. Magamhoz öleltem és a fülébe súgtam:

- Nem kell félned, már biztonságban vagy - és nyomtam a feje búbjára egy puszit.

Ő hozzám bújt és így ültünk addig, amíg meg nem szólalt a csengő, hogy jött a kaja. Jessica kifizette és lerakta a nappaliban lévő asztalra.

- Jó étvágyat! - bontotta ki a pizzát Jess és elvett egy szeletet.

Én szóltam Jess-nek, hogy nekünk is adjon már egy szeletet.

- Amy egyél - raktam az ölembe a pizzát.

Ő csak rázta a fejét, hogy nem kell.

- De muszáj enned - erőltettem tovább.

- Nem!

- Na az én kedvemért legalább egy falatot - vettem a kezembe a pizzát és kezdtem a szája elé tolni.

- Nem! Miért nem érted meg, hogy nem? - állt fel és elment.

- Mit csináltál? - intéztek a többiek szinte egyszerre felém a kérdést.

Nem válaszoltam csak felálltam és arra távoztam amerre Amy. Volt egy sejtésem hova mehetett. Ha itt nem lesz, akkor az emeleten lesz valahol. És mentem a mosdó felé. Bekopogtam és bementem. Amy a kád szélén ült és a padlót nézte.

- Mi a baj? - guggoltam le elé és megfogtam a kezét.

Nem volt semmi a válasza csak zokogva a nyakamba borult.

- Cssssssssss. Nyugi - simogattam a hátát.

Ő meg csak tovább zokogott.

- Létszi hagyd abba a sírást, mert nagy rossz nézni téged így. És én is a sírás határán állok - vettem a kezembe az arcát és mondtam a szemébe.

A hüvelykujjammal pedig letöröltem le a könnycseppjeit.

*3 nap múlva*

Amy szemszöge

A plázában boltról boltra járunk Kelsey-vel és Nunu-val. Furcsa módon nagyon ragaszkodtak hozzá, hogy én is velük tartsak. Jó sok mindent vettünk. Cipőket, ruhákat még arra is rábeszéltek, hogy csináltassak műkörmöt, mert szerintük az olyan nőies. Aztán beültünk egy fodrász szalonba. A fodrász átfestette a hajamat világos barnára. A hossza megmaradt. A csajok azt mondták, hogy ehhez a hajhoz nem illik a mostani sminkem. Ezért befizettek engem egy sminkeshez. Ezután azt mondták át kell még itt a plázában öltöznünk, mert megyünk egyből bulizni. Ez egyre furább... Bementünk a budiba. Felvettem a most vett ruhák közül az egyiket. A csajok is átöltöztek. Majd hazamentünk lerakni a kocsit.

- Amy kihozod a dzsekinket, mert nagyon fáztunk?! - kért meg Kelsey.

Dzseki? Ezek pároltcsirkék akarnak lenni? Nem értettem őket, de bementem a házba. Leakasztottam a kabátjukat a fogasról. Ekkor egy lassú zene megszólalt. Majd hirtelen felkapcsolódott a villany a konyhába. Hu, bazd meg. Nem ijedtem meg, csak egy kicsit. Leraktam a lányok kabátját és elindultam a konyha felé... Óvatosan benéztem és Nathan állt ott egy csokor rózsa mögött. Most már minden világos, hogy a lányok miért ráncigáltak el vásárolni és miért erőszakolták rám ezt ruhát.

- Szia, Amy! - dugta ki a fejét a rózsa csokor mögül Nath.

- Szia! - mondtam mosolyogva.

- Ezt neked hoztam - jött közelebb.

Egy puszit nyomott az arcomra és a kezembe adta a csokrot.

- Köszi - mondtam.

Elővettem a beépített szekrényből egy kancsót. Engedtem bele vizet és bele raktam a rózsákat. Majd leültünk az asztalhoz és neki láttunk enni.

- Tetszik ez a haj. Dögösebb, vagy mint valaha - dicsért meg Nathan.

- Köszi - mosolyodtam rá.

- Mellesleg a ruha is jól áll - nézett rám kajánul.

- Te találtad ki ezt az egészet? - kérdeztem.

- Igen a többiek meg segítettek - csúsztatta a kezét az enyémre.

Ez aranyos volt tőlük, hogy így segítettek Nathan-nek.

- Csak szerintem van itt meleg? - kérdezte Nathan és kijebb gombolta az ingjét.

Ez által rálátást nyertem szőrtelen mellkasára...

- Igen - mosolyogtam rá.

Ő csak kajánul visszamosolygott majd lebámult a melleimre és vissza rám. Beharaptam az alsó ajkamat és egy fokkal lejjebb húztam a ruhámat. Hát igazából már nem is vagyok éhes... Csak egy dolog járt az eszembe... Nathan-t magamba akarom tudni.

- Kell nekünk még ez a kaja? - kérdeztem.

Ő csak rám nézett értetlenül... Ezt nemnek veszem... Egy mozdulattal lesöpörtem mindent az asztalról... Felmásztam az asztalra. Négykézláb elindultam Nath fele. Mutatóujjammal végig simítottam az arcélén. - Mit szeretnél? - húzott le az ölébe.

- Téged - suttogtam bele a fülébe.

- Szeretlek, de kérlek te is mond a szemembe. Mert ha te nem érzel így akkor ennek semmi értelme. Csak szimpla sex lenne.

- Én is szeretlek - mondtam a szemeibe nézve.

Majd Nathan letámadta az ajkaim. Csókolózás közben Nathan a ruhám aljával babrált és húzta egyre feljebb. Az ajkamról letért a nyakamra és azt csókolgatta.

- Ezt... Nem... Itt... Kéne - mondtam nehezen véve a levegőt.

Nath reakciója az volt, hogy megfogta a combomat és velem együtt felállt a székről. Majd felvitt az emeletre és szobájában lerakott.

- Ezt a ruhát azonnal tüntesd el magadról vagy én tépem le - mondta Nath.

Én meg gyors lekaptam magamról. Nathan perzselő pillantását éreztem magamon, ahogy végig mért tetőtől talpig. Odasétáltam hozzá és újra egymásnak estünk. Nathan leült az ágyra én meg az ölébe ültem.

- Zavar az inged... Leszeded vagy tépjem le én rólad? - mondtam két csók között.

- Tedd meg!

Megfogtam két oldalt az ingjét és egy rántással széjjel téptem. Ami maradt az ingből azt meg Nath leszedte magáról. Óvatosan hátra dőlt az ágyon. Én meg ráültem lovagló ülésbe. Nathan magához húzott és vadul elkezdtünk smárolni. Éreztem egyre keményedő férfiasságát odalent. A szájáról letértem a nyakára és közben a kezemmel gomboltam ki a nadrágját. Majd haladtam egyre, lejjebb míg végül el nem érkeztem a hasa aljáig. Beleakasztottam az ujjamat az alsó nadrágjába. Nathan felhúzott. Megcsókolt és alulra küldött... Lerugdosta magáról a nadrágot és a nyakamat kezdte el szívni... Elég hosszú ideig tette...

- Nathan! - toltam el.

De mint egy pióca, aki rám ragadt nem akart elengedni.

- Nathan! - karmoltam végig a hátát.

- Ááu - engedte el a nyakamat végre - Basszus. Milyen karmaid vannak neked? - fogta meg a kezem.

- Ma csináltattam. Nunu-ék beszéltek rá őket szidd! De most jól jött - karmoltam bele a másik kezemmel a hátába.

- Jól van akkor így játszunk? - harapta meg a nyakamat a másik oldalt.

Ekkor egy tányércsörömpölést hallottunk.

- Nyugi, Nareesha! - mondta elég hangosan Kels.

- Hopá. Nunu ideges. Ne menjünk le! - támadta le az ajkaim Nath.

A kezével a melltartó pántomat csúsztatta le. Majd egy kicsit megemelt és kikapcsolta a melltartómat és egy mozdulattal eldobta. Két kezével elkezdte masszírozni a melleimet.

- Nathan, Amy! - dörömbölt Kels az ajtón.

- Ez nem lehet igaz - baszott egyet az ágyra Nath.

Felállt. Odament az ajtóhoz és résnyire kinyitotta. Addig én magamra húztam a takarót.

- Mi van? - kérdezte bunkón Nathan.

- Uh, bocs, látom megzavartam valamit. Csak szólok, hogy a fiúk részegek.

- Hagyjál már - baszta rá az ajtót.

- Létszi. Bármikor hazajöhetnek. Segítenetek kell - kérte Kels.

- Hello New York! - kiáltotta azt hiszem Tom.

- Halljátok? Létszi! - Kels.

- Ezt nem hiszem el - ült le Nathan az ágy szélére.

- Jaj Nath! Majd máskor bepótoljuk - bújtam oda hozzá és egy puszit nyomtam a nyakára.

Nath hátra fordult...

- Öltözzünk akkor - mondta.

Mind a ketten felálltunk. Magamra kaptam a melltartóm. Egy rövid nacit meg egyet Nathan pólói közül. Mire végeztem Nath ott állt az ajtóban és várt engem. Odamentem hozzá és nyitottam volna ki az ajtót, de ő az ajtó elé állt.

- Ők tudnak még várni, de most fel kell tennem egy kérdést neked.

Én karba tettem a kezem és vártam.

- Tudom, hogy ez nem a legromantikusabb. Nem is így terveztem el az egész estét. De kibaszottul szeretlek és szeretném, ha újra a barátnőm lennél. Szóval mit mondasz?

- Én is kibaszottul szeretlek és persze - csókoltam meg.

Majd hirtelen kinyílt az ajtó. Nathan beverte a fejét és ráharapott az alsó ajkamra.

- Fáj nagyon? - kérdezte aggódva Nath.

- Fáj, de elviselem... Csak rakjunk rendet, lent - kezdtem én is ideges lenni.

Kinyitottuk az ajtót. Azonban egy árva lélek se volt az emeleten... Majd bekapcsolódott a zene. Ilyenkor tudtuk, hogy hol vannak. Lementünk a disco szobába. Kikapcsoltuk a zenét és mindenkit felküldtünk a szobájába. A leginkább Siva volt ki. Ő még rúdtáncolt is. Most már értem Nunu miért volt kiakadva. Majd Nathan-nel mi is felmentünk a szobába.