2x13: Szerettelek és mindig is szeretni foglak...

"Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére. Nem látlak olyan gyakran, mint szeretném. Nem tarthatlak egész éjszaka a karjaimba. De a szívem mélyén tudom, hogy szeretlek és nem akarlak elengedni. De ez már késő... - Nathan Sykes"

Nathan szemszöge

* szombat, 14 óra*

Reggel arra keltem, hogy a szememet majdnem kisüti a Nap. Pedig én úgy emlékeztem, hogy este elhúztam a sötétítőt. Nem foglalkoztam vele. inkább elfordultam a másik irányba, ahol nem sül ki a szemem.

- Nathan! Ébresztő! - hallottam Jess hangját és a takaróm már nem volt rajtam.

- Hagyj aludni, korán van még - mondtam egy ásítás között és a fejem a párnába fúrtam.

- Ha neked korán délután 2...

- Hogy mennyi? - ültem fel az ágyamba hirtelen.

Nem hittem a húgomnak, hogy ennyi az idő. Biztos csak szívózik... Elvettem a telefonom az éjjeliszekrényemről és meglestem a pontos időt. 14:10. Nah bazz! Nekem randim van Amy-vel 4 órakor. Hogy fogok így időben elkészülni? Meg nem is gondolkoztam, hogy hova is vigyem őt... Ügyes vagy Nath, te is mindent az utolsó pillanatra hagysz.

- Látom, már nem kellek ide - adott egy puszit az arcomra Jessica és ki is ment a szobámból.

Én kivánszorogtam a puha ágyamból és a fürdőbe mentem, gyors lezuhanyoztam és felöltöztem valami hordható ruhába. És sikeresen eldöntöttem, hogy hova is viszem Amy-t. Abba a cukrászdába, ahol tavaly ketten elvoltunk. Tökéletes randi hely, szerintem. Aztán egy sétát terveztem, hogy lemozogjuk a sok-sok édességet, amit magunkba vittünk. És a parkban fogom megkérdezni, azt a bizonyos kérdést. És remélhetőleg igennel fog válaszolni. Tuti igent mond, mert mindketten szeretjük egymást és nem bírjuk ki sokáig egymás nélkül. Majd lementem az emeletről, a földszinten egy árva lélek sem volt. Biztos pihennek, vagy kint vannak. Bementem a konyhába és készítettem magamnak egy szenyót. Szendvicskészítés közben észrevettem, hogy Jay, Max és Tom a kertben diskurálnak valamiről és elég hangosan nevetnek. Majd egyszer csak csend lett. Túl nagy a csend... Letettem a maradék szenyámat és meglestem, hogy mi is történt kint. Óvatosan elhúztam a konyhában a függönyt és ledermedtem.

 Ez nem lehet igaz, miért pont ma kellett ennek történnie? Gyors élő kaptam a telefonom es küldtem egy kör üzenetet mindenkinek:

  "S.O.S fegyveresek a kertben mindenki zárkózzon be a szobájába!"

Villámsebesen elraktam a zsebembe a telefonom és halk léptekkel indultam ki a konyhából, onnan az előszobába, majd indultam volna fel az emeletre, de valaki fegyvert szegezett a fejemhez.

- Ne mozdulj vagy megöllek! - sziszegte a fogai közül egy pasas.

Meg fogta az egyik kezem és a másik kezemmel együtt összekötötte hátul egy ragszalaggal.

- Indulj! - lökött egyet rajtam a bejárati ajtó irányába.

Kimentünk az ajtón és csatlakoztunk a többiekhez. Megláttam Max-éket is, akik ugyanúgy megkötözve ültek a földön, majd megpillantottam Amy-t. Ne! Elkapták. Ez az én hibám, hamarabb kellett volna észrevennem őket. Csak ne essen semmi baja senkinek se. Istenem kérlek!

- Nathan! - kiáltotta Amy és elindult volna felém, de Jake erőből visszarántotta és a földre került.

- Amy... - kezdtem volna el mondani a magamét, de engemet is a földre löktek.

Eléggé megütöttem magam, de most kurvára nem érdekel.

- Nathan, micsoda meglepetés. Rég találkoztunk haver. Jókor jöttél te is, legalább a szemtanúja leszel ennek az eseménynek - mondta érzéketlenül Jake.

- Sajnálom - olvastam le Amy szájáról ezt a szót.

Tudtam, hogy cselekednem kell. Nem hagyhatom, hogy ez megtörténjen.

- Jake! - álltam fel. - Mire jó ez neked? Ha még több bűnt követsz el neked annál rosszabb lesz, ha elkapnak. Életfogytiglant is kaphatsz. Érted? - próbáltam a lelkére hatni, de nem tűztem nagy sikert bele.

- Jaj Nathan! Értem csak ne aggódj! Mindent megoldok...

- Neked se ér el mindenhova a kezed, Jaky.

- Fogd be a pofád, te kis porbafingó! - ordibálta le a fejem és már vérbe forgott a szeme. - Ha még egyszer közbe szólsz, előbb veled végzek!

Majd az egyik embere a fegyverével gyomorszájon vágott és erőtlenül hullottam a földre. Nagyon fájt...

- Nathan! - hallottam Amy kétségbeeset kiáltását.

- Kuss kurva! - és egy csattanást hallottam.

Amy-t pofon vágta az a szemét. Bárcsak én lennék a helyében és én kapnám azokat az ütéseket. Ő nem ezt érdemli. Nagyon fáj ez a látvány, ha őt bántják, akkor engem is bántanak.

- Nah még valaki akar pofázni? - kérdezte cinikusan Jake. - Én is így gondoltam. Na, szóval... hol is tartottam? Aha. Végre újra találkoztunk, Amy. Nem tudom, hogy mi vagy te... Esetleg egy robot - kezdet el nevetni saját magán - Vagy csak egyszerűen ennyire erős vagy... Ezt mindig is szerettem benned, Cica - mondta és még egyszer pofon vágta.

Az alsó ajka felszakadt és kibuggyant a vér a sérült helyen.

- Ne kínozz, inkább tedd meg! - ordította a képébe Amy.

Csak azt ne! Ez nem történhet meg! Nem veszíthetem el ŐT, hisz a sors minket egymásnak teremtett és így nem lehet vége. Most nem halhat meg! Ha meghal, akkor én is meghalok legbelül. És egy könnycsepp csordult ki a szememből. És lehajtottam a fejem, mert nem bírtam tovább nézni, a szívem szakad meg.

- Amy, Amy, Amy. Ne sürgess még... Előtte búcsúzz el a többiektől. Nem vagyok én annyira szívtelen... - Jake.

Na persze... Nem vagy annyira szívtelen, én meg a római pápa vagyok. Felnéztem és láttam, hogy Amy felénk fordul és szólásra nyitotta a száját.

- Szeretlek titeket. Mindannyian hiányozni fogtok... - olyan rossz volt ezt hallani, Amy sírt és én is sírtam. - Max! Vigyázz magadra és örülök, hogy hittél nekem és segítettél Becca-t eltüntetni - fordult Tom-hoz. - Tom! Vigyázz a lányokra és a bátyámra, mert nagy szüksége lesz a barátokra. Állj, ki mellette. És Kels-nek üzenem, hogy köszönöm azt a sok-sok segítséget, amit tőle kaptam - Jay-hez fordult. - Jay! Te vagy az egyik legjobb fiú haverom, szeretlek. Nathan-nek nagy szüksége lesz rád! - és jöttem most én. - Nathan! - fordította felém a tekintetét, egyszerűen még ebben a helyzetben is jól nézett ki. - Tudom, hogy neked fogok a legjobban hiányozni, de biztos fogsz egy másik lányt találni, aki szeretni fog úgy ahogy én, kevesebb zűrrel... És ne feledd, szerettelek és mindig is szeretni foglak... - mondta ezt az egészet zokogva.

Tényleg megtörténik... Neeeeee! Nem akarom elveszíteni, még előttünk áll az egész élet... Házasság, gyerekek és még sok apró más öröm, amit együtt élünk át.

- Én... is... szeretlek... Amy! - mondtam sírva.

Nem bírom végig nézni azt, hogy életem szerelmét a szemem láttára ölik meg. Nem vagyok én ilyen erős, hogy ezt kibírjam... Becsuktam a szemem és lehajtottam a fejemet. Vártam, hogy megtörténjen, amikor a lövést hallottam a szememet összeszorítottam. Ez nem valóság, ez csak egy álom; Ez nem valóság, ez csak egy álom - mondogattam magamba. És tovább bőgtem. Most már mindennek vége. Olyan, mintha kitépték volna belőlem a fél szívem. Leírhatatlanul fájt az, hogy elvesztettem őt. Akit a világon legjobban szerettem, soha senkit nem fogok úgy szeretni, mint Amy-t. Ő pótolhatatlan számomra... Nem tudom ezek után mi tévő legyek... És egy ölelő kart éreztem magam körül. Biztos a többiek akarnak vigasztalni, de nem fog nekik sikerülni, még nem... Talán egyszer kiheverem ezt, de sose felejtem el ezt a napot. Reggel úgy felkelni, hogy azzal a lánnyal fogsz randizni, aki a világot jelentette számodra. És ez lett belőle... Meghalt Ő...