2x10: Miért, neked van jobb ötleted?

"A legcsodásabb dolog az életben találni valakit, aki ismeri az összes hibádat, és mégis meglátja benned a legjobbat....!! - Amy Payne."

*másnap*

Amy szemszöge

Mikor fél álomba voltam... A kezem még mindig Nathan mellkasán pihent... És éreztem, hogy hevesen ver a szíve. Valószínűleg ezt én hozom ki belőle... És ez boldogsággal tölt el, majd lassan kinyitottam a szemem... Most valami pocsékul festhetek...

- Jó reggelt! - szólalt meg a reggeli, sexy, rekedtes hangján Nath.

- Neked is! - ültem fel.

Próbáltam igazítani valamit a hajamon, hogy azért álljon valahogy... Majd szálltam volna ki az ágyból, de Nath megfogta a kezem.

- Hova mész? - kérdezte.

- Reggelizni, mert éhes vagyok.

- Majd én hozok neked - állt fel. - Neked pihenned kell! - mondta és már ment is ki az ajtón.

Ki fogok készülni, ha egész nap itt kell ülnöm... És ekkor kopogtak az ajtón...

- Gyere! - mondtam.

És Jessica lépett be a szobába a kezében egy ruha kupaccal.

- Jó reggelt! - ült le mellém.

- Neked is! - öleltem meg.

- Hogy aludtál? Jó párna volt a bátyám? - kérdezte mosolyogva.

- Ami, azt illeti igen - válaszoltam én is mosolyogva.

- Ugye tudod, hogy ez a lüke még mindig nagyon szeret?

Ráztam a fejem, hogy igen és mosolyogtam, mint egy idióta... Én is szeretem őt...

- Jah, ezeket Kelsey küldi - adta a kezembe a ruhákat.

- Rendben. Köszi! - köszöntem meg.

- Meghoztam a reggelit! - jött be Nathan egy tálcával.

De olyan ingatag volt az egész, hogy azt hittem elejti, de nem. Sikeresen lerakta az ágyra... Közben, azt is észrevettem, hogy átöltözött.

- Én megyek. Sziasztok! - ment ki Jess.

- Nareesha csinálta... Tiéd az omlett meg a cappuccino - magyarázta.

Majd neki láttunk enni... Éves közben bejött Nareesha, hogy finom lett-e... Én azt mondtam, hogy persze, hisz isteni... Majd mikor végeztünk Nathan elrakta az útból a tálcát... És csak nézett engem... Azokkal az elbűvölő zöld szemekkel...

- Mi van? - kérdeztem és beharaptam az alsó ajkam.

- Csak azt néztem, hogy te reggel is milyen gyönyörű vagy - simított végig a jobb kezével az arcomon.

- Nem is igaz, de köszi - mosolyogtam rá.

- Dehogynem igaz! És nem nyitok vitát!

És már megint csak nézett... Azt hittem ott olvadok el...

- Ne nézz már így! - vágtam hozzá a kispárnát.

- Még is hogy? - folytatta tovább.

- Így! - álltam fel.

- Most hova mész? - kérdezte meg rögtön.

- Csak átöltözök... Zavarna? - meg kérdeztem, de úgy is tudom mi lesz a válasza.

- Engem nem - kényelmesedett el az ágyon.

Én meg nem vagyok szégyellős... A ruhák közül, amit Kelsey adott kivettem egy rövid nacit meg egy toppot... Kigomboltam a nadrágomat és szép lassan lehúztam magamról... Majd a felsőmmel is ezt tettem... Tudtam, hogy ezzel kikészítem Nathan-t... Most itt állok, egy száll fehérneműben... Lassan nyúltam a toppért és felvettem...

- Kicsim! - szólt Nathan.

- Igen? - kérdeztem egy mosoly keretében.

Nathan csak rám mosolygott... Megfogta a kezem... És maga mellé rántott az ágyba... A bal kezét lecsúsztatta a combomra a jobb kezével pedig támasztotta magát...

- Imádlak! - suttogta és a forró leheletét éreztem az ajkamon.

Még a hideg is kirázott tőle.

- Nathan! Fotózás! - nyitott be az ajtón Tom.

Én meg egyből felültem... Mintha misem történt volna... De ennek eredményeként Nathan bal keze végig húzódott a belső combomon...

- Mindjárt megyek! - mondta Nathan és mutatta Tom-nak, hogy húzzon kifele.

Tom úgy is tett... 

- Pihenj sokat. Sietek vissza. Szia! - nyomott egy puszit az arcomra és kiment a szobából.

Nem hiszem el, majdnem csókolóztunk... Most úgy érzem magam, mint egy 5 éves kis lány... Annyira boldog vagyok... Nah, de hát a fiúk elmennek... Így kimehetek a szobából és Nathan nem fogja egyfolytában hajtogatni, hogy "Pihenned kell!".

*szeptember 3., szerda reggel 9*

Most egyedül vagyok itthon... Jessica suliba... A fiúk interjún... Nareesha a cipő kollekcióján dolgozik... Kelsey meg elment PJ-vel reggelizni... A nappaliban ülök és netezek a tévé mellett... Mikor megszólal a kaputelefon... Odamentem és felvettem...

- Halló? - szóltam bele.

- Posta! - mondta a férfi én meg beengedtem.

Majd átvettem a levelet... Nekem címezték... Ez fura! Visszamentem a nappaliba és kibontottam a levelet. 

"Szia Szerelmem! 

Remélem jól vagy és mi hamarabb felépülsz, de sajna ez nem volt a tervbe... Mindegy, nekem ez így jobb, szeretek játszadozni az áldozattal és ezt te csak már tudod. Gondoltam szólók, hogy ne legyél felkészületlen rá... még visszatérek! Lehet most... Lehet a következő órában... Lehet, hogy holnap.... Nem tudhatod, hogy mikor. Csak vigyázz magadra és a többiekre, Cica! Még nem végeztünk... És nehogy az egyik nap arra kelj, hogy a kis Nathan-kéd holtan fekszik melletted vagy valamelyik barátod! Nem tudjátok, hogy mire vagyok képes! xoxo Jake 

UI: Köszönöm Nath, hogy eltűntetted a képből Becca-t." 

Amint elolvastam a levelet el is dobtam... Ezért nem akartam én a Wanted Villába jönni... Nem akartam a többieket veszélybe sodorni... És ekkor megint csörgött a kaputelefon... Felálltam és felvettem...

- Igen?

- Szia, Betty vagyok. Beengedsz? - kérte meg és már be is engedtem.

Majd bejött és leültünk a kanapéra...

- Ez mi? - vette fel Betty a levelet a földről.

- Olvasd el!

És Betty elkezdte olvasni... Nem tudom most mi tevő legyek... Kinek szóljak? Mennyek el a rendőrségre? És ha valakinek baja esik? Megannyi kérdés...

- Nyugi, minden rendben lesz... Szerintem ez csak üres fenyegetés - próbált nyugtatni.

- Szerintem meg nem... Jake elég durva dolgokra képes a célja eléréséért...

- Huu, ezzel is végeztünk... - hallottam meg Tom hangját.

Egyből kivettem Betty kezéből a levelet és eldugtam a toppom alá.

- Sziasztok, lányok! - jött be a nappaliba Jay és egy puszit nyomott az arcomra.

- Szia! - köszöntünk egyszerre.

- Halihó! - jött be Nathan is és ő is egy puszit nyomott az arcomra.

- Nathan! - húztam le a pólójánál fogva magammal egy szintbe. - Beszélnünk kell. Most!

Megfogtam a kezét... Intettem Betty-nek a fejemmel és 3-man felmentünk a szobámba.

- Mi a baj? - kérdezte aggódva Nathan.

- Ez! - vettem ki a pólóm alól a levelet és hozzá dobtam.

Nathan pedig elkezdte olvasni... Az arckifejezéséből ítélve egy kicsit megijedt, de dühös is volt...

- Megyünk a rendőrségre és feljelentjük ezt a barmot! - mondta határozottan.

- De mi van, ha ezzel csak még nagyobb bajt okozunk? - kérdezte Betty.

- Miért neked van jobb ötleted? Így legalább kaphatunk egy kis segítséget - Nath.

- Igazad van - ismerte be Betty.

- Akkor nyomás! - nyitotta ki az ajtót N.

Lementünk az emeletről és beültünk Nathan kocsijába, majd elindultunk... Mikor megérkeztünk a rendőrségre kiszálltunk... Bementünk, a recepciónál kitöltöttük a papírokat és mikor szólítottak minket... Bementünk egy irodába... Betty és én leültünk Nathan meg a székemen támaszkodott...

- Miben segíthetek? - kérdezte a zsaru.

- Feljelentést szeretnék tenni Jake Johnson ellen - mondtam.

- Igen, az a gyerek bántalmazta Amy-t! - szólt közbe Nathan.

- Uram kérem, maradjon csöndbe! - szólt rá a zsaru. - Igen tudjuk, kiről van szó! Most körözés alatt van. És ha megtudhatom, miért szeretne feljelentést tenni ellene? - intézte felém a kérdést.

- Mert bántalmazott és megfenyegetett engem - adtam oda neki a levelet, amit Jake-től kaptam.

- Nagyon szeretnénk, ha legalább 10 rendőr lenne a ház előtt! - pofázott megint Nathan.

- Már megkértem, hogy maradjon csendbe. Ezt az egészet rögzítjük. Egyébként se magára tartozik ez az egész... Kérem, fáradjon ki!

- Rendben! - mondta durcásan Nath és kiment.

- Elnézést kérünk a viselkedéséért! - kért bocsánatot Betty.

- Semmi baj. Viszont, ami a levelet illeti.. Ezt megtartjuk... És ha szeretné, tudok küldeni rendőröket a háza elé és egyet, aki mindig elkíséri mindenhova.

- Ez jó lenne... Mert tudja, én tényleg félek Jake-től... - mondtam.

- Elhiszem. Hallottam már róla... Meg ez a levél durva... Tudja mit már most magukkal fog menni az egyik kollégám.

- Köszönjük! - álltam fel Betty-vel.

- Amíg a kollégám meg nem érkezik, addig az iroda előtt várakozzanak.

- Rendben. Viszlát! - köszöntem el.

- További jó napot! - Betty.

És kimentünk az irodából... Nathan pedig egyből jött ide...

- Ugye lesz 10 rendőr? - kérdezte idegesen.

- Állj már le! Meg amúgy miért vagy ilyen ideges? - kérdezte Betty.

- Hagyjál! - legyintett egyet Nath.

- Tálán kanos vagy? - kérdezte B.

- Nem! - tiltakozott.

- Mióta nem voltál nővel? 2-3 hete? - kezdtem én is a piszkálósást.

- Magánügy. Amúgy tényleg mit mondtak? - N.

- Lesz egy zsaru a ház előtt, meg egy, aki mindenhova el fog kísérni... Kanoska - basztattam tovább.

- Nem tudtok leszállni rólam? - húzta fel már tejesen az ágyat.

- De nem tehetünk róla, hogy kanos vagy! - tett rá még egy lapáttal Betty.

Majd Betty-vel egymásra néztünk és mind a ketten dőltünk a nevetéstől...

- Elnézést! Ms. Payne? - jött ide hozzám a rendőr.

- Igen - válaszoltam.

- Randy vagyok. Én fogom most hazakísérni.

- Rendben.

Kimentünk a kocsihoz... Elindultunk és Randy jött mögöttünk egy rendőrautóval...

- Tuti kanos nézz már rá - suttogta Betty.

- Nathan miért nem árulod el, hogy mennyi ideje nem voltál nővel? - kérdeztem.

De ő nem válaszolt...

- Nah? - én.

- Egy ideje! - csak ennyit nyögött ki.

- Tehát kanos vagy! - szűrte le Betty.

- Nem! - tiltakozott megint Nathan.

- De az vagy! - mondtam.

- Betty, áthívod a 1D-t? Ünnepeljük meg, hogy mostantól minden rendbe lesz egy medencés bulival - terelte a témát Nathan.

- Oksa hívom őket - B.

Majd a táskájában kotorászott... Kivette a telefonját, és ha jól láttam Niall-t hívta...

- Szia, Édes!...... Csak azért hívtalak, mert a Wanted Villána medencés buli lesz. És a srácokkal együtt meg vagytok hívva...... Rendben. Akkor várunk titeket...... Szia. Én is szeretlek - rakta le a telefont - Jönnek!

Majd nem sokkal később megérkeztünk... A rendőr pedig kint maradt a kapu előtt és őrködött... Mi bementünk a házba... Elmeséltük a többieknek, hogy mi történt... Majd mindenki ment átöltözni... Végre én is a saját ruháim között keresgélhettem, mert tegnap délután Betty áthozta őket... Adtam egy fürdőrucit Betty-nek és én is magamra kaptam egyet... Mikor kopogtattak az ajtómon...

- Gyere be! - szóltam.