1x06: Döntöttem, segítek neki...

Amy szemszöge

Kiszálltunk a kocsiból. Becca kinyitotta az ajtót. Beléptünk óvatosan a házba. Mentünk fel az emeletre Tom hálószobája felé és egyre hangosabb nevetgéléseket hallottunk.

- Tom egy csajjal van? - kérdeztem meglepődve.

- Úgy tűnik... Lepjük meg őket! - suttogta Max és kinyitotta a hálószoba ajtaját.

Tom meglepett fejjel nézett ránk és próbálta a csajt, aki mellette van eltakarni a takaróval. De én felismertem őt, bárhol felismerném... Egyre jobban ment fel bennem a pumpa... A kezeimet ökölbe szorítottam. Hogy csinálhatja ezt? Ezért kinyírom...

- Amy, minden rendben? - kérdezte aggódva Nathan, úgy tűnik látszik rajtam, hogy kurva ideges vagyok.

- Danielle - rontottam volna be a szobába, de Max lefogott.

- Amy?! - hallottam Danielle hangjában a meglepődöttséget - Én-én-én szeretem a bátyádat.

- Sid, vidd ki innen Amy-t - mondta Max.

Max elengedett... Nath megfogta a kezem és levitt az emeletről.

- Direkt csináltátok ezt! És mind tudtatok erről! - törtem ki magamból.

- Amy, egyikük se tudta ezt - mondta Nathan a szemeimbe nézve, valamiért elhittem ezt neki - Nyugi - ölelt magához.

- Megcsalja a bátyámat. Miért? - néztem fel rá.

- Biztos nem szereti... - válaszolta, ami szerintem egyértelmű volt.

Ki fogom csinálni, az egyszer biztos! Hülye kurva, nem tudod kivel kezdtél ki!

- Haza kísérhetlek? - kérdezte tőlem.

- Aham, az jó lenne - és elengedett az öleléséből.

És elindultunk haza. Az idő már lehűlt egy kicsit fázok, de nem érdekel... A lényeg az, hogy bosszút állok Danin is. Felkerült az ellenségeim listájára, ami nem a legjobb dolog, de magának csinálta az egészet.

- Amy! Te fázol - mondta Nathan és levette a pulcsiját és rám terítette.

- Köszi, de már megérkeztünk - mondtam neki és a házra mutatott, ami előttünk állt.

Nathan elkezdett kuncogni és a fejét fogta. 

Nem tudtam megállni, hogy én se mosolyogjak.

- De figyelmetlen vagyok, hogy nem vettem észre hamarabb, hogy fázol - fogta a fejét még mindig.

- Én is szólhattam volna - léptem közelebb hozzá és elvettem a kezeit az arca elől.

Felemelte a fejét, rám nézett, még a sötétben is látszódott a zöld szeme.

- Amy, kérdezhetek valamit? - súgta a fülembe.

- Aha - válaszoltam halkan.

- Lophatok tőled egy apró csókot? - suttogta lassan a szavakat.

- Igen - mosolyogtam rá, ő pedig vissza.

Nathan közeledett felém, mikor észrevettem, hogy felkapcsolódott a villany a házba. Ellöktem magamtól.

- Azonnal menny innen! Jön Liam - lökdöstem el.

- Jössz nekem egy csókkal - kacsintott rám és gyors elment.

Kinyílt a bejárati ajtó, Liam lépett ki rajta köntösben meg mamuszban. Elég viccesen nézett ki.

- Amy? Amy! Ilyenkor kell hazajönni? A telefont luxus fölvenni? - pampogott itt nekem, már megint kezdi.

- De hát engem nem is hívtál - veszem elő a telefonomat - Jah, lemerültem...

- Azonnal gyere be, mert még jobban lejáratsz a szomszédok előtt - parancsolta nekem.

- Megyek már. Amúgy szerintem már rég lejárattalak, de mindegy - mert mi mindig veszekszünk.

- Ne beszélj így velem. Kérlek, gyere be - kedves lett, gondolom, már menni akar aludni, megint...

Nem mondtam semmit csak befelé baktattam..

- Az kinek a felsője? - csukta be az ajtót Liam.

- Egyik haveromé, miért zavar?

- Hogy hívják? Honnan ismered? Hol lakik? Jártok? Lefeküdtetek már? - már megint kezdte a baromságait.

- Hagyjál már Liam, ne fárasszál!

- De remélem használtatok óvszert!

- Jó éjszakát Liam! - mondtam és felmentem a szobámba.

Liam is jókor jött ki! Mindent elrontott! Inkább Danielle-vel foglalkozna, ne velem... Nem vagyok már óvodás, tudok magamra vigyázni... De lehet jó, hogy kijött... Ki tudja mi történt volna... Már hiányzik egy jó kiadós sex.. Nathan erre jó alkalom lett volna, de csak lett volna...

Na de ne gondolkozzak már ilyeneken... Más feladatom van.

*szerda* június 26.

___________________

The Sun magazin:

'Niall Horan-nek barátnője van'

A lány Betty Shelley. 19 éves a Nagy Ferenc Gimnáziumba jár. Nem a tudásáról híres, ezért is bukott kétszer. Talán Niall ezért bírta befűzni? Erre mise tudjuk a választ, de a lány nagyon problémás. Túl sokat bulizik, sokat iszik, ki tudja mit csinál Niall tudta nélkül...

A kapcsolatuk több mint 3 hónapja tart. Egy közös ismerős révén ismerkedtek meg. Sokáig el tudták titkolni a világ elől, de miért tették ezt?! Előbb vagy utóbb mindenre fény derül. Közeli hozzátartozók szerint ők egy álompár, a kapcsolatuk harmonikus és már arról is pletykálnak, hogy az eljegyzést is fontolgatják. Nem túl korai ez, 19 évesen? "Niall istennőként kezeli Betty-t, de túl szerelmes és elvakítja őt, nem veszi észre, hogy a lány mit művel a háta mögött - nyilatkozta egyik barátjuk". Niall biztos jó lányt fogott ki? Ez már a jövő zenéje...



Nem tudjuk ki küldte nekünk ezt a cikket, de köszönjük. Végre fényderült az igazságra, most már mindenki tudja. Reméljük, aki ezt küldte fog még többet is, szívesen várjuk.

___________________

Amy szemszöge:

Délben kelek ki az ágyamból. Megyek le a konyhába még full komás vagyok. Kinyitom a hűtő ajtót öntök magamnak egy kis tejet, majd kávét. Indultam volna el a nappaliba Tv-zni...

- Amy! A tejet nem kéne visszarakni a hűtőbe?

- Haaaa...? - fordultam meg.

- A tejet a hűtőbe rakd be! - erősítette meg Liam Danielle mondandóját.

- Majd a kurvád megteszi! - céloztam Dani-ra.

- Amy! Azonnal kérj bocsánatot! - parancsolta nekem bátyus.

- Az igazságért miért kérjek bocsánatot? Te tanítottad, hogy mindig mondjak igazat.

- De ez hazugság! Kérj tőle bocsánatot!

- Igen, jó lenne, ha bocsánatot kérnél, mert ez szarul esett - mondta Danielle. Jah persze biztos.

Erre szúrósan ránéztem a kurvára, majd Liam-ra.

- Bocs - ringyó tettem hozzá magamba és bementem a nappaliba.

Leültem a kanapéra és néztem a tv-t, semmi érdekes... Nem tudom mennyi lehetett az idő, de Liam leült mellém Dani nélkül. Jó tudni, hogy elment...

- Amy, beszélhetnénk? - kérdezte tőlem a bátyám.

- Nem!

Liam figyelmen kívül hagyta a válaszomat és mondta tovább.

- Danielle nem érdemelte meg egyáltalán azt, hogy lekurvázd! Még szerencse, hogy nem vette igazán a szívére.

- Bocsi csak tegnap Jessica nyávogása kiakasztott és most Danin töltöttem ki - mondtam ezt, hisz mindig jó ha a bátyám mellettem áll.

Liam megbocsájtóan rám mosolygott és ekkor csöngettek.

Felállt a helyéről és ment ajtót nyitni.

- Szia Liam! Amy? - hallottam Betty hangját.

- A nappaliban van - válaszolta Liam.

Amint kimondta ezt Liam pár másodpercen belül itt volt Betty az ölebével, Niall-el.

- Ezt magyarázd meg! - dobta ide nekem a The Sun magazint Betty.

A kezembe vettem.

- Úristen ti az újságban vagytok? - játszottam a meglepődöttet.

- Ne játszd a hülyét, tudjuk, hogy te voltál! - gyanúsított meg Niall.

- Igen! A te telefonodban voltak benne ezek a képek - mondta a magjáét Betty is.

- De csak voltak, mert már nincs meg...

- Ez igaz! Tegnap előtt kiesett a zsebéből és átment rajta egy taxi - állt ki mellettem Liam.

A bátyám hazudott miattam... Ez is rég volt már...

- Legalább Liam-nak higgyetek, ha nekem nem - és ördögien rámosolyogtam Betty-re.

- Nem érdekel, mit mond Liam, úgyis tudom, hogy te voltál - és felemelt orral távozott B.

- Ez nem volt szép Amy, ezt még visszakapod - ment utána Niall, kajak, mint egy pulikutya.

- Amy meg magyaráznád ezt? - ült le mellém Liam - Te voltál?

- Mondtam, hogy nem - remélem, beveszi.

- Biztos? - nézett rám.

- Igen, biztos! - erősítettem meg az előbbit.

- Gyere, rád fér egy új telefon.

Elmentünk és kaptam egy iPhone t 5-öt.

*csütörtök* június 27.

Ma reggel letudtam az edzést. Nem volt valami érdekes, de a végén Mr. Z. magához hívott és közölte velem, hogy Jenny-t helyettesíteni kell. És ő egyből rám gondolt. Persze, hogy belementem ebbe, mert ez egy előrelépés az életembe, na meg a többiek reakciója... Enyhén meglepődtek, mikor Mr. Z. Elmondta ezt nekik. De kénytelenek voltak elfogadni, mert erre a pozícióra nem igen lehetett volna jobb embert találni, mint engem.

Most olyan este 8 fele járhat az idő. A tv előtt ülök és valami gagyi műsort nézek, egyedül... Mivel Liam ma Danielle-nél alszik. Kapcsolgatom a tv-t, hátha van valami más, amit nézhetnék... Ekkor dörömbölnek az ajtón. Ki lehet az ilyenkor? Nathan? Ohh, de kis cuki lenne... Nem Amy! Nem gondolhatsz ilyenre! Felálltam a helyemről, odaléptem az ajtó elé. Vettem egy mély levegőt és kinyitottam. Csalódott voltam, mert nem ő állt ott.

- Amy! Engedj be! - mondta Becca, mint aki menekül valaki elől.

- És mégis minek tenném? - bunkóskodtam, hisz mi a francot akarna tőlem!?

- Amy, kérlek - kérlelte Becca és félelmet láttam a szemébe.

Elálltam az ajtótól, ő meg belépett rajta. Becsuktam az ajtót és karba tett kézzel vártam a magyarázatát. Becca rám nézett épp szólásra nyitotta a száját, amikor csöngettek.

- Ez ő - mondta Becca halkan és maga elé bambulva - Nem vagyok itt - és rám emelte rettegő tekintetét.

Ki lehet az, akitől Becca ennyire fél? Én is csak egy embertől félek ennyire, Jake. A csengő még mindig szólt. Megfordultam és a kezemet rátettem a kilincsre, épp nyitnám ki, amikor hirtelen Becca elrántja a kezem onnan.

- Ne nyisd ki! - mondta alig hallhatóan.

Egy aprót bólintottam, sajna ez a terv nem jött össze.

- Tudom, hogy van ott valaki, mert megy a tv és ég a lámpa. Nyissa ki! - mondta egy férfi az ajtó túloldaláról.

Most nem tudom, hogy én hülyültem-e meg vagy csak beképzelem magamnak, de ez a hang nekem nagyon is ismerős, a múltamból.

- Ki kell nyitnom - mondtam Becca-nak és már nyitottam is az ajtót.

Ne! Ez nem lehet igaz! Ez meg mit keres itt? PJ-nek még börtönben kellene lennie. Ez lehetetlen...

- Ohh... - és tetőtől-talpig végig mért - Szia! - és egy féloldalas mosolyt társított hozzá.

- Igen? - kérdeztem, úgy tűnik nem ismert fel.

- Egy lányt keresek, aki nem rég ment be ezen az ajtón - váltott egy kicsit komolyabbra.

- Ebbe a házba nem jött be semmilyen csaj - védtem meg B-t.

- De! Láttam - és közelebb lépett hozzám - Becca! Ne félj tőlem, nem bántalak! Gyere elő - váltott át pedofil hangnembe.

Úgy tűnik Becca bajba került, segítenem kéne. De ezáltal kockáztatom azt, hogy Jake megtaláljon. Erre előbb vagy utóbb úgyis sor fog kerülni. Döntöttem, segítek neki.

- Most azonnal húz innen!...PJ - már szinte kiabáltam vele.

- Ismerjük egymást? - kapta rám a tekintetét - Egy ilyen fullos csajra emlékeznék.

- Azt mondtam húz innen!

- Szeretem a kemény csajokat - és kajánul elvigyorodott, majd a kezét a derekamra tette.

- Ezt nem kellett volna - mondtam és az öklömet ökölbe szorítottam és teljes erőmből gyomorszájon ütöttem.

- Uhh bazd meg - fogta a hasát PJ - Kemény és még harcias is. Épp az esetem - nézett fel rám.

- Undorító vagy! - és rábasztam az ajtót.

Mázlim volt, hogy PJ nem ismert fel. Ha Jake megtudná... abból igen nagy bajok lennének.

- Becca! Előjöhetsz, elment! - szóltam neki.

Becca előbújt a kanapé mögül és leült rá, én meg mellé ültem.

- Most szépen elmondasz mindent, hogy mi ez az egész! - tényleg kíváncsi vagyok, hogy mibe keveredett szegény lány.

- Régen szerelmes voltam PJ-be és össze is jöttünk, de megtudtam, hogy sötét ügyei vannak, ezért dobtam. Nem rég szabadulhatott a börtönből és mióta újra megtalált nem száll le rólam... De ezt ne mond el senkinek.

Ilyennek se láttam még őt... Fél, retteg....

- Segítsek? - ajánlottam fel, magam se tudom miért. Kötelességemnek éreztem ezt.

- Nem hiszem, hogy tudsz segíteni. Gondolom te is ismered PJ-t, tudod milyen...

- Igen tudom milyen, de mindenkinek van egy gyenge pontja, még neki is - ilyenkor gondoltam a szeretteire.

- Nem értem Amy miért akarsz segíteni nekem, hisz nem érdemlem meg... - nézett rám.

- Ismerős egy kicsit a helyzeted... A bátyádnak nem szólhatsz, nincs sok barátod, szükséged van valakire, aki támogat - én is így éreztem régen és még most is.

- Erről úgy beszélsz, mintha átélted volna. Mégis ki vagy te? - ijedt meg tőlem Becca és arrébb húzódott a kanapén.

Valószínűleg a TW-s fiúk nem mondták el, hogy én vagyok Liam húga. Ennek örülök, majd ha eljön a megfelelő idő, akkor mindenki megtudja...

- Egy lány vagyok, aki sok mindenen ment keresztül, egyedül... - csuklott meg a hangom - Most kell a segítségem vagy nem? - kérdeztem.

Becca egy darabig habozott, majd rábólintott.

- Akkor holnap szépen elmegyünk PJ-hez és elintézzük a dolgot... - mondtam.

Ismeretlen szemszöge

- Csá! Nah haladsz a feladattal? - szólt bele a telefonba a nagy főnök.

- Hát... lassan, de biztosan.

- Siethetnél! - sürgetett.

- De te is tudod milyen Amy! - olyan makacs tettem hozzá magamba.

- Én a régi Amy-t ismerem és nem ilyen volt. 2 perc alatt a nyakam köre tudtam csavarni.

- Azóta megváltozott. Nem tudom miért, de nem akar összejönni Nathan-el. Pedig látszik, hogy vonzódnak egymáshoz.

- A határidő köt. Tehát igyekezz! - parancsolta rám, majd bontotta a vonalat.