1x15: A házisárkány költözik... hurrá!

Amy szemszöge

- Biztos, hogy normálisabbak vagyunk, mint te... A helyedben én soha nem vittem volna bele az életembe ezt a nőt., csakis bajt és fájdalmat tud okozni... egy álszent – mondta és lehetett a fájdalmat hallani a hangján.

Én azt az embert megbántottam volna már... de mivel? Várjunk csak ez Betty...

- Hát igen Nathan nem értem, hogy minek kell neked pont Amy... Nála jobbat is kaphatnál... – és mutatott magára Danielle – Tudod, szívesen kielégítem minden vágyadat csak egy szavadba kerül.

- Pont Nathan-t akarod befűzni? Szerintem Niall-t hamarabb sikerülne... Ugye Betty? – mondtam és közben lassan közelítettem feléjük.

- Most mire akarsz kilyukadni? – kérdezte Betty.

- Arra, hogy Niall-t könnyű az orránál fogva vezetni, mint ahogy te is teszed! – mondtam.

- Jaj, te beszélsz... Mintha te nem azt tennéd! – Betty.

- Na, most kussolj be vagy széjjelverlek te büdös kurva. Nem igaz, hogy... – és nem bírtam befejezni a mondandómat, mert hirtelen megszédültem...

De szerencsére nem estem el, mert egy erős kéz elkapott... Nathan volt az.

- Nocsak, kik vannak itt... A rusnya kurvák – jött ide Max Becca-val.

- Csáó Max! Rég láttalak, puszi – és dobott egy csókot neki Dani.

- Becca! Hozd az elsősegély dobozt a csomagtartóból! De siess! – szólt neki Nathan.

- Miért én? Miért nem Max-et küldöd? – háborodott fel Becca.

- Nekem mindegy ki hozza csak létszi valamelyikkőtök hozza már – és közben mutatott rám.

- Jaj, Istenem, hogy körül kell ugrálni ezt a ribancot. Csak megkarcolta a fejét az semmi – baszogatott már megint Betty.

Nathan felkapott és felültetett a motorháztetőre. Max pedig az elsősegélydobozt lerakta mellém...

- Nathan, erre semmi szükség – szálltam volna le.

- De! – tolt vissza és már szedte is elő a fertőtlenítőt – Készülj fel ez fájni fog!

- Tudom, de nem kell – makacskodtam.

- Shh – tette a mutatóujját a számra, a másik kezével a vattát nyomta a sebemre.

 Én csak ültem durcásan, szótlanul. Nathan csak mosolygott rajtam.

- Mi van? – kérdeztem bunkón, de a végén majdnem elnevettem magam.

- Semmi – rázta a fejét.

Én meg tovább durcáztam.

- Kész is vagy! – rakta fel az utolsó sebtapaszt.

Nem mondtam semmi csak leszálltam, ami nem volt jó ötlet, mert megint Nathan karjaiba kötöttem ki.

- Ezt nálunk ne csináljátok majd, mert se én se Liam nem örülne ennek – mondta Danielle nekünk.

- Milyen nálunk? – kérdeztem értetlenül.

- Liam nem mondta volna? Odaköltöztem hozzá... Te meg csak egy zavaró tényező vagy, tehát jobb lenne, ha elköltöznél… - mondta Dani.

- El is fog, hozzám! – állt ki mellettem Becca.

- Mi most megyünk. Sziasztok! Nathan te pedig hívj fel! – mondta kihívóan és a végén rákacsintott Nathan-re.

Mit képzel magáról ez az álszent kurva, hogy rákacsint... Nathan meg végig is mérte...

- Baszódj meg! – mondtam és adtam Nathan-nek egy pofont.

Véleményem szerint ezt jogosan kapta, mert itt előttem végig mérte ezt a kurvát... Fogtam magam és bevágódtam a kocsiba. Nem sokkal utána valaki is beszállt mellém.

- Amy - kezdte a magyarázkodást Nath - én nem akarok attól a nőtől semmit. Nekem csak te kellesz, ha kell bizonyítom egy egész életen át...

Nathan ezzel a cukiságával és a szép szavaival a sírba fog vinni egyszer... meg így nem is tudok ráharagudni. Áhh! Miért? Nem szóltam semmit próbáltam erős lenni, hogy ezt ne bocsássam meg olyan hamar, de a lelkem mélyén már rég megtettem... Inkább néztem ki az ablakon. Becca-ék is beszálltak, majd elindultunk hozzám. Nath néha felém pillantgatott én meg a szemem sarkából figyeltem, mit ne mondjak élveztem a helyzetet, hogy egy pasi miattam van ki. Próbáltam nem mosolyogni az egészen, de valahogy nem ment...

- Amy! Te most mosolyogtál? - szólalt meg a mellettem ülő Nath, és leparkolt az út szélére.

- Nem - mondtam, de inkább lett kérdés.

- Miért álltál meg haver, ha jön egy rendőr jól megbasz egy igen jó kora összeggel... - mondta Max.

- Nem baj, ha Amy megbocsát nekem, akkor elindulunk - és óvatosan rám mosolygott.

- Nem - húztam tovább az agyát.

- Akkor mindenki helyezkedjen el, mert itt éjszakázunk - mondta Nathan és elkényelmesedett a vezetőülésen.

- De nekem haza kell érnem... - mondtam, de Nathan csak megrándította a vállát és a sapit a szeme elé húzta és elkezdet szuszogni.

- Amy... - nézett rám sejtelmesen Max.

- Jól van - mondtam. - Nath már rég nem haragszom, csak jó volt veled szívózni - dörgöltem az orra alá.

- Gonosz vagy - mondta Nathan a sapija alól.

- Sid indítsd már a kocsit! Megtette Amy amire kérted - mondta Becca.

- A-a - mondta Nath és a sapit megigazította a fején és hátra fordult. - Még nem...

- Mit szeretnél még Nathei? - kérdeztem tőle, ő felém fordult.

- Háát...azt neked tudni kéne - mondta Nathan és elindította az autót.

Lehet, hogy tudnom kéne, de nem tudom, miről beszél...

- Nathan nem mennél egy kicsit gyorsabban! Randim van! – sürgette Max.

- Kérésem számodra parancs – mondta Nath és lassított a tempón.

- Amy, szólj már rá – kérlelt engem Max.

- Nathan! – szóltam rá.

- Jó, csak a te kedvedért – és gyorsabbra vette e tempót.

Kb. 10 perc alatt megérkeztünk.

- Most már itt vagyunk. Sziasztok! – sürgetett mindet Max.

- Jól van... Nyugi Max 2 percet csak kibírsz, nem? – mondta Becca.

- Jóóó... – mondta Max és karba tette a kezét.

- Szia, Nathan! – köszöntem el tőle egy arcra puszival.

- Szia Amy! – mondat Nath maga elé.

Ez még mindig haragszik rám... Hát oké...

- Szia, Max! – köszöntem el tőle is.

Épp szállnék ki, mikor Nathan visszaránt...

- Azt hitted elengedlek? – kérdezte és megcsókolt.

Egy rövidke csókot váltottunk, majd kiszálltam a kocsiból ők meg elhajtottak. Itt maradtam Becca-val.

- Na, gyere legyünk túl ezen – mondtam Becca-nak.

Elindultunk a házhoz, majd beléptünk. Szokatlan volt ez a nagy csönd, de nem baj... Legalább nem kell magyarázkodni, hogy hova megyünk. Felmentünk a szobámba, a szekrényemből elővettem 3 bőröndöt és Becca-val mindent bedobáltunk. Még így is maradt itt jó pár cuccom. És ekkor véletlenül Becca leverte a porcelán lámpámat, darabokra tört...

- Becca! – szóltam rá nem olyan hangosan.

- Bocsi – suttogta.

Ekkor hirtelen kivágódott az ajtó... és Liam lépett be egy baseball ütővel a kezében.

- Gyere elő bárhol is vagy! – ordibálta a bátyám.

- Itt vagyok te balfasz – szólaltam meg.

- Te meg mi a szart csinálsz? – tette le a baseball ütőt.

- Elköltözök – jelentettem ki és folytattam tovább a pakolászást.

- Hogy micsoda? Mit csinálsz? – lepődött meg Liam.

- Elmegyek... jobb lesz így mindenkinek – válaszoltam.

- És mégis hova mész?

- Nálam fog lakni – mondta Becca.

- És ki vagy te Amy-nek? – mondta Liam és alaposan végigmérte Becca-t.

- A legjobb barátnője! – Becca.

- Amy-nek barátnője van? – mondta Liam és egyszerűen kinevetett.

- Kösz Liam, jobbat nem is vártam tőled – fordultam felé.

- Mi történt a fejeddel? – Liam.

- Danielle tudja rá a választ... Majd, ha haza jön kérdezd meg tőle...

- Honnan tudod, hogy Dani ide költözött? Miatta mész el? – kérdezte Liam semmi érzelmet nem mutatott ki, de tudtam, hogy ez fáj neki...

- Miatta is... Becca indulhatunk? – kérdeztem barátnőmhöz fordulva.

- Mehetünk – válaszolt.

- Nem mentek ti sehova addig, amíg meg nem magyarázod mi ez Amy – tolta elém Liam a telefonját.

Azt a képet láttam, amikor Nathan-nel elsőnek csókolóztunk. A második képen pedig azt, amikor jöttünk el a focimeccsről és Nathan a kezét átrakta a vállamon és mikor a mezem másolatát viselte. Még szerencse, hogy a képminősége raty és nem lehet tisztán kinézni azt, hogy én vagyok rajta.

- Ez két kép – állapítottam meg. – Becca, szerinted mi ez? – adtam a kezébe a telefont.

- Két kép – adta vissza a telefont.

- Ne próbálj hazudni... tudom, hogy te vagy rajta. Mit kerestél te a The Wanted-dal? – kért számon Liam.

- Velük voltam, mert ők legalább gondoltak rám, nem úgy, mint te – vágtam a fejéhez.

- Miért pont ők? Miért süllyedsz le a szintjükre? Hisz ők semmire kellő, utánzó majmok...

- Khmm... Mi bajod a The Wanted-dal? – kérdezte Becca.

- Az, hogy szarok ahogy vannak... mind egytől-egyig – mondta Liam.

- Mintha ti jobbak lennétek... Úgy beszélsz... Attól, mert többen követnek twitteren az semmi... lehet, hogy a fele kamu profil...

- Neked ehhez mi közöd? – Liam.

- Úgy, hogy Max a bátyám... – mondta Becca csúfos vigyorral.

- Gyere Becca, menjünk – biccentettem az ajtó felé.

Levittük a bőröndjeimet az emeletről...

- Ha azon az ajtón kilépsz, többet vissza nem jössz! – „fenyegetőzött” Liam.

Én nem mondtam semmit csak kiléptem az ajtón... A csomagtartóba beraktuk a bőröndjeimet és beszálltunk a kocsimba. Liam még mindig ott állt az ajtóban, ezért áthajtottam a kerten...

*hétfő* július 8.

- Becca, én ezt nem veszem fel! – mondtam.

- De igen! – és hozzám dobott egy miniruhát.

- De hát ez túl ribancos – nyafogtam.

- Igazad van, de akkor is ez jól néz ki – és tovább kutakodott a szekrényembe, amibe tegnap pakoltam be.

- Ezeket te fogok visszarakni! – szóltam rá.

- Jó-jó – mondta Becca még mindig a szekrényembe bújva – Akkor meg azt veszed fel – dobott hozzám már egy fokkal hosszabb ruhát.

- Ezt se fogom fel venni, ennek csúnya a színe!

- Akkor minek van meg, ha nem tetszik? – értetlenkedett.

- Liam vette – mondtam és ledobtam a ruhát – Majd én választok – toltam ki Becca-t a szobából.

- De...de... Legalább ígérd meg, hogy ruhát fogsz felvenni...

- Jól van, ígérem – és rácsaptam az ajtót.

A nagy faszt fogok én ruhát felvenni és levágódtam az ágyra... El se hiszem, hogy végre elköltöztem Liam-tól. Jó itt Becca-nál csak elegem van a hülye szabályaiból... Azt megértem, hogy mosogassak el magam után meg, hogy ne hagyjak kupit... De azt, hogy a szobám ajtaját hagyjam nyitva... Mi a fasznak? Ezt a szabályt már az előbb megszegtem, de mindegy... Meg az is, hogy nem hozhatok fel pasit... Áhh úgyse fogom betartani, tehát tökmindegy... Ekkor megcsörrent a telefonom, felvettem.

- Szia, Amy! – szólt bele Nathan.

- Hali. Mizujs? – kérdeztem.

- Semmi... Csak azért hívlak, hogy 6-ra ott vagyok érted...

- Értem. És mégis mit vegyek fel, nagyon kiöltözzek? – érdeklődtem.

- Nem kell, csak vedd fel azt, amit ma kaptál...

- Oké...

- Szia! Puszi! – köszönt el.

- Szia! – mondtam és kinyomtam.

Ma reggel kaptam egy csomagot, amiben egy kék bőrdzseki volt a hátuljára felírva, hogy Amy és az elejére pedig az, hogy The Wanted. Most már legalább megtudtam, hogy Nathan-től van... Olyan kis cuki pofa, hogy egy ilyet csináltatott nekem. A bőrdzsekihez választottam egy fehér toppot meg egy kék színű sortot és egy fekete színű telitalpú cipőt. Az órámra pillantok 17:27... Lassan készülődnöm kéne...

- Elmentem – nyitott be a szobámba Becca kopogás nélkül.

- Rendben, szia! – mondtam.

- Szia! – ment el Becca nyitva hagyva maga mögött a szobám ajtaját.

Bementem a fürdőbe a hajamat kivasaltam és most középen választottam el. Egy alap sminket csináltam magamnak, nem akartam kurvás lenni... Mégis csak egy The Wanted koncertre megyek... Nem szeretném, ha lekapnának a paparazzik... És írnák, hogy milyen ribanc vagyok... Miután végeztem visszamentem a szobámba és felvettem a ruhát, amit kiválasztottam. A nyakamba akasztotta, az „N” betűs nyakláncomat, a fülembe egy csillag mintás fülbevalót raktam... És természetesen felvettem Nathan karkötőjét is, amit Becca-tól kaptam... Most már kész is vagyok... 17:56 néztem meg az időt, Nathan hamarosan itt lesz... Ezért úgy döntöttem,, hogy addig leülök a nappaliban a kanapéra... És 1 perc múlva csengettek is. Felálltam és mentem kinyitni az ajtót.

- Hali! – köszöntem neki.

- Szia, Amy! – ölelt meg Nath és egy puszit nyomott az arcomra – Mehetünk? – kérdezte.

- Aham – mondtam és bezártam az ajtót.

Nathan-nel lesétáltunk a lépcsőn, mivel Becca emeletes házban lakik. Majd mentünk a kocsijához.

- Szépen néz ki a kocsid – jegyeztem meg.

- Majd holnap elviszem szerelőhöz – mondta és beültünk a kocsiba.

- Amúgy mizujs a többiekkel? – kérdeztem és közben Nathan elindult.

- Megvannak mindannyian... Amúgy cuki a sebed – mosolyodott el.

Biztos tetszik neki... hisz ott a nyom az övének.

- Jah, nagyon... Úgy nézek ki, mint akit megvertek...

- Ez nem igaz... Szerintem úgy nézel ki, mint aki lefejelt egy övet és egy műszerfalat... - mondta féloldalas mosollyal.

- Nathan! – fogtam a fejem – Szerinted, ha valaki rám néz egyből ez jut az eszébe? – kérdeztem.

- Nem...?! – mondta félénken.

- Akkor meg mindek mondasz ilyen baromságokat? – vontam kérdőre.

- Mindenki ezt kérdezi...

- Hát nem csodálom – mosolyogtam rá.

Kis idő múlva Nathan lassított a tempón és már hallottam a sikoltozó rajongókat, pedig 3 saroknyira voltunk tőlük. Oldalt kordon volt, azon túl meg tömeg. Jó sokan eljöttek... Ha itt ennyien vannak, mennyien lesznek az arénában? Majd Nath megállt.

- Megérkeztünk. Szálljunk ki! – utasított.

Nem szegültem ellen neki, de megvártam, hogy kiszálljon és utána én is kiszálltam... Nem maradhatott el a visongás se Nathan nevével kombinálva. Nathan odament a fanokhoz engem meg itt hagyott egyedül... Én félek ezektől... Ha a tekintetükkel ölni tudnának, én már halott lennék... Vagy 50 milliószor... Inkább hátat fordítottam nekik és megpillantottam Jay-t, aki jött ki az ajtón.

- Amy! – kapott fel Jay.

Már ez is kezdi... Miért jó engem felkapni?

- Szia, Jay! – Létszi tegyél le – kértem szépen.

- Igenis, úrnőm – mondta és letett.

- Köszönöm… - köszöntem meg a tettét.

- Az ott mi? – közelített az ujjával a sebem felé és hozzá ért – Ez nem mű – állapította meg.