1x19: Szerintem elég cikis...

/ Remélem az előző bejegyzésemmel felcsigáztalak titeket, hogy mégis, hogy fog mind ez megtörténni :D
  A követlezőt hozom 5 komi után :D /

Amy szemszöge

Felmentem a 2.-ra és bementem. Levettem a cipőm. Hallom, hogy valaki nézi, tv-t gondolom Becca az. Bementem a napaliba a szemem elkerekedett, ez nem Becca.

- Te mit keresel itt? - kérdeztem a kanapén ülő félmeztelen sráctól.

Szép lassan hátrafordult.

- Amy? Én... Én... Meg tudom ezt magyarázni - mondta dadogva Louis.

Én csak karba tettem a kezem és vártam a magyarázatát... De nem mondott semmit... Csak Becca jött be, aki épp tekert magára egy törölközőt.

- Amy! - kezdett el Becca kínosan nevetni - Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar hazajössz...

- Szerintem én most magatokra hagylak - mondta Louis megcsókolta Becca-t és eltűnt a nappaliból.

Tipikus pasi... Menekül, ha bármilyen kicsi baj is adódik... Mindig rábízzák a nőkre ezeket a dolgokat...

- Azt ne mond, hogy Louis a pasid - ültem le a kanapéra.

- Mondanám, hogy nem, de akkor hazudnék - ült le mellém.

Jaj akkor ezért nem akarta elmondani.... Uhh ebből nagyon nagy botrány lesz...

- Ebből kurva nagy cink lesz, ha Max megtudja - próbáltam a tudatára adni.

- Tudom, de már felnőtt vagyok! Nem mondhatja meg, hogy mit csinálhatok!

Ahogy hallottam Becca szavait részben magamra ismertem... Majdnem egy cipőben járunk, csak az én helyzetem durvább.

- Mióta? - érdeklődtem.

- 3 hónapja... De kérlek, ne mond el senkinek...

3 hónap? Ügyesek... Még én se vettem észre...

- Még csak az hiányozna... Amúgy szépen ott hagytál tegnap, mikor szükségem lett volna rád - vágtam a fejéhez.

- Mert? Mi történt? - kapta fel egyből a fejét.

- Menj, fel a netre egyből látni fogod - mondtam és bementem a szobámba.

* 2 nap múlva*

*hétfő* júliusi 15.

Itt ülök a reptéren Becca-val és várunk az 5 idiótámra plusz Nareesha-ra... A mai napig nem tudom felfogni, hogy Becca és Louis együtt vannak... De mégse tilthatom el őket egymástól... 1, semmi közöm hozzá 2, én is hasonló dolgot követek el...

- A 169-es járat sikeresen landolt! - mondták be.

Ez a fiúk gépe. Becca-val felálltunk és beljebb mentünk.. Most nem volt olyan nagy tömeg, mint szombaton... Egy olyan 10 perces várakozás után megpillantottam a göndör barátunkat Jay-t, majd Nareesha-Siva párost, Tom-ot, Max-et, akihez Becca egyből odament és megölelte... Szerencsére könnyedén oda tudott menni, hiszen a biztonsági őrök kordában tartották a rajongókat... Majd megpillantottam Nathan-t és mosolyogva odatipegtem hozzá a magassarkúmba... Jól van tudom én is normális vagyok, de ahhoz volt kedvem, hogy magassarkút vegyek fel.

- Amy! - ölelt magához jó szorosan Nathan.

- Hiányoztál már, ugye tudod? - kérdeztem tőle.

Még így magassarkúban is alacsonyabb vagyok nála és fel kell néznem rá... Te hát mit akarok én a 160 centimmel...

- Te is nekem! - csókolt meg.

- Jaj egyelek meg titeket - jött ide Jay és mind a kettőnkből majdnem kiszorította a szuszt és ehhez csatlakozott Max is.

- Engem se hagyatok ki a csoportos ölelésből - társult hozzánk már Tom is.

Azt hittem megfulladok és ez ellen csak egy dolgot tudtam tenni... Nathan-t a pólójánál fogva lerántottam a földre... Majd a három fiú egyszerre megszólalt:

- Áúú - koccant össze a fejük és kiterültek a földre.

Nareesha, Becca és Siva röhögve néztek végig a jelenetet. Nath-tel felálltunk és mi is kinevettük őket.

- Ügyes voltál! - dicsért meg Nathan, majd megölelt és közben a keze lecsúszott.

- Amy?! – hallottam meg egy nagyon ismerős női hangot.

A hang irányába pillantottam és ott állt velem szembe teljes életnagyságban Anyám meg Apám. Teljesen megilletődtem és meglepődtem azon, hogy itt vannak és hozzám szóltak... Pedig utálnak engem a börtönös ügyem miatt

- Anya? Apa? – néztem rájuk értetlenül.

Amikor kimondtam ezt Nathan rögtön elengedett és odasétált hozzájuk és köszönt nekik:

- Örvendek Mrs. Payne – csókolt kezet anyámnak, én nem tettem volna, ezt kitudja mit fogott vele előtte – Önnek is Mr. Payne – rázott kezet apámmal – Én Nathan Sykes vagyok a lányuk udvarlója.

Míg Nathan a szüleimet üdvözölte addig én felrugdostam a 3 idiótát a földről. Nareesha, Siva, Jay és Tom mögém álltak, Becca mellém Max pedig mellé.

- Mi is örülünk, hogy megismerhettük! – mondta apám Nathan-nek, aki visszajött mellém és a derekamnál fogva megához ölelt.

- Liam? Liam, hogy van? – ez volt anyám első kérdése..

Hogy őt mindig csak a bátyám érdekli... Én nem jelentek számára semmit... Liam-ot mindig is jobban szerette...

- Biztos jól – mondtam félvállról.

- Ők a barátaid? - kérdezte apukám.

- Na, de Geoff! Ne hülyéskedj már! Neki barátai? - nevetett ki anyám.

Mit ne mindjak szarul esett, hogy ezt gondolja rólam...

- Képzelje csak el hölgyem, hogy mi igen is a barátai vagyunk! - ölelt meg hátulról Jay, mert pont mögöttem áll.

Nagyon jól esett ez tőle és igen is bevallom, szeretem a Jay öleléseket...

- Liam és Danielle jól meg vannak még mindig? Mert szívesen látnám a családba! - mondta mosolyogva anya.

- Aham - mondtam fintorogva.

- De nem sokáig! - mondta halkan Tom.

De nem elég halkan, mert apa meghallotta...

- Ezzel mire akar célozni fiatalember?

- Semmire.... Semmire - nevetett Tom.

- Mrs. és Mr. Payne holnap szívesen látnánk egy The Wanted vacsorán! - hívta meg őket Jay.

Ez se normális, ahogy kimondta ezt szép lassan hátra néztem eztmostgomolyangondoltad nézéssel.

- De ha nem érnek rá akkor nem kell! - tette hozzá Jay.

- De mi szívesen megismernénk Amy barátait és ezt a gyereket mellette - mondta anya szemrehányóan.

- A nevem Nathan!

- Jól van és ezt ki kérdezte? - bunkóskodott anyám.

- Jaj menyetek már el, úgy is tudom, hogy nem bírjátok a fejemet... Ha meg holnap tényleg akartok jönni, akkor majd felhívtok! - mondtam nekik, mert már igazán idegesítettek.

- Ez az egész így igaz! Akkor majd hívunk! - mondta anyám és elmentek.

- Mi szarnak kellett meghívnod őket? - fordultam Jay felé.

- Sajnálom! - hajtotta le a fejét.

- Majd kikészítjük őket! - mosolygott Becca.

- Ezt akkor megbeszéltük... - mondtam.

És elindultunk a kocsikhoz. Becca-val külön kocsival jöttünk... Becca, Siva, Jay, Nareesha egy kocsiba... Max, Tom taxival ment. Nathan és én Nathan kocsijába szálltunk be, mivel azzal jöttem... És elindultunk...

- Elhoztad azt, amit mondtam? - kérdezte Nath.

- Igen, itt van - mutattam a lábamnál lévő táskára - De minek kell az edző cuccom? - érdeklődtem.

- Az titok! - titkolózott.

- Na, de létszi mond már el...

- Titok... - még mindig ezt hajtogatta.

- Létszi... - tettem a kezem a combjára és haladtam egyre feljebb...

Míg nem elértem férfiasságát... És a nadrágja övét kigomboltam...

- Jól van, elmondom - lökte arrébb a kezem - Jótékonysági meccsünk lesz.

- Foci? - ő csak bólogatott - Nah, az jó. Remélhetőleg nyerünk...

- Ha te velünk vagy biztos - mosolyodott el.

Kb. még 24 perc kocsikázás után megérkeztünk hozzá. Kiszálltunk a kocsiból bementünk a házba és leraktuk a cuccainkat...

- Meg nézünk egy filmet? - tette Nath a kezét a derekamra - Mert úgy is van időnk 3-ig.

- Igen, de választhatok én? - néztem rá szépen.

- Persze, főleg ha így nézel - és egy apró csókot nyomott a számra.

Nath csinált popcornt addig én választottam filmet, Horrorra akadva 5. Hiszen Ashley Tisdale az egyik kedvence színész-énekes nőm, meg amúgy is imádom a horrorra akadva részeket.

- Mit nézünk, Kicsim? - ült le mellém, a csípőmnél fogva magához ölelt és az ölembe rakta a kukoricát.

- Horrorra akadva 5 - mosolyogtam.

Már kb. egy órája nézzük, de a felére nem tudtam koncentrálni, mert Nathan egyfolytában csókolgatott...

- Imádlak - húzott az ölébe.

A kezét végig simította a hátamon és belemarkolt a seggembe.

- Nathan! - mondtam és elkezdte csókolgatni a nyakam.

Haladt egyre lejjebb és lejjebb a kezével kigombolta a rövidnacim gombját...

- Nathan! - mondtam megint a nevét, kiszálltam az öléből és begomboltam a rövid nacim.

- Mi a baj? - söpörte el az arcomba lógó tincseket.

Csak ráztam a fejem, hogy semmi és a mellkasára hajtottam a fejem majd tovább néztük a filmet. Amúgy nem az volt, hogy én nem akartam hisz kurva jó vele együtt lenni, csak hát megjött... És ezt szerintem elég cikis elmondani...

Majd egy olyan 30 perc múlva vége is lett... 13:25 volt még csak...

- Elmegyek wc-re - mondtam és elindultam.

Bementem a wc-re és elintéztem a dolgomat... Mentem vissza a nappaliba, de Nathan nem volt ott... Majd mentem a konyhába... Épp narancslevet öntött magának... Én meg leültem a konyhapulthoz... Később ő is leült mellém...

- Bocsi - kortyolt bele a narancs lébe.

- Nem kell semmiért bocsánatot kérned - tettem a kezére a kezem.

Leszállt a székről, a lábaimat széjjelnyitotta és beállt közé.

- Akkor is sajnálom - mondta és szorosan magához ölelt, úgy, mint aki soha nem akar elengedni.

Beletúrtam a hajába és egy puszit nyomtam a nyakára.

- Nincs kedved csinálni egy közös képet? - kérdezte, még mindig ölelve csak már egy kicsit engedet a szorításán.

- De csinálhatunk! - mondtam mosolyogva.

Nathan előkapta a telefonját és csinált rólunk egy képet. Amit fel is töltött twiterre.

@NathanTheWanted: Az én gyönyörű barátnőmmel <3

Ahogy feltöltötte, sokan rt-zték és kedvencezték be és sokan hozzá is szóltak... Voltak, akik jó dolgokat írtak hozzá és voltak akik eléggé csúnya dolgokat....

- Lassan mennünk kéne, 14:20 van - szólalt meg Nathan.

- Rendben - válaszoltam.

Nathan összeszedett pár cuccot én is felkaptam az edző cuccomat és indultunk is... A stadionhoz értünk fél óra alatt... Bementünk a hátsó ajtón...

- Amúgy ki ellen játszunk? - kérdeztem, mert még ezt nem tudom...

És elkezdünk sétálni az öltöző felé.

- Majd meglátod... - már megint titkolózott...

- És a többiek is hoznak magukkal valakit? - érdeklődtem.

- Siva hozza Nareesha-t a többiek pedig a nézők közül, akik The Wanted-os jegyet vesznek, sorsolják ki, hogy ki játszhat velünk...

- Jaj, ez nagyon aranyos tőletek... - mosolyogtam el a kedvességükön.

Majd megérkeztünk az öltözőhöz, amire ki volt írva, hogy The Wanted és bementünk.

- Sziasztok! – köszönt Tom.

- Szia, Tom! – koccolt le vele Nathan.

- Hali! – köszöntem én is és leültem az egyik padra.

- Mi is itt vagyunk! – jött be felhőtlen jó kedvvel Siva Nareesha-val.

- Itt a vized, vézna! – jött ki Jay a mosdóból és Tom-hoz vágott egy vizes flakont – Ohh sziasztok!

- Csá! – intettem neki.

- És Max? – kérdezte Nunu.

- Még nincs itt... Megint várhatunk rá! – mondta Jay.

- Majd ha megjön, megmutatom a meglepetésem! – mosolygott Nare.

- Bocsi srácok – jött be Max az ajtón – Csak a taxis eltévedt – vágódott le mellé.

Ez most komoly? Ekkora egy hülye kifogást...

- Nareesha most már megmutathatod a meglepit – kíváncsiskodott Nathan.

Majd Nunu egy szatyrot rakott le az asztalra.

- Úgy gondoltam, hogy ez jól jönne – és szedett elő egy mezt a szatyorból.

Amire pont az volt ráírva, hogy Tom és 69-es számmal... Majd a többit is előszedte... Mindenkinek 69-es volt a száma a a saját nevével ellátva... A fanoknak meg az volt ráírva, hogy TWFanmily.

- Miért pont 69? – kérdezett rá Max.

- Mert ez legalább vicces... Meg úgyis egy jótékonysági meccs nem kell komolyan venni... Jah és a lányoknak külön nadrágot csináltattam – szedett elő Nareesha egy fekete picsa nacit.

- Ohh, de jó – mondtam „nagy” lelkesedéssel és elvettem tőle – Pont picsa naci?

- Azért, hogy a fiúk is örüljenek – mondta mosolyogva Nunu.

- De hát ez egy jótékonysági meccs – mondtam.

- Siva akarta – mutatott rá Nare.

- Én teljesen egyet értek Siva-val, jó lesz ez a nadrág – mondta perverz mosollyal Nathan.

- Én szerintem is – kezdte már Jay is vigyorgást.

Úgy döntöttem, hogy kezdek átöltözni... Épp venném le a felsőmet, mikor Nathan rám szól:

- Te mit csinálsz?

- Átöltözök? – értetlenkedtem, mivel mégis mit csinálnék?

- De itt mindenki előtt? – mutatott körbe.

- Nathan hagyjad, had öltözzön! – szólt rá Max.

Én meg levettem a pólóm és megöleltem a pasim.

- Nathan, ne aggódj... Csak szerettem volna egy kis élvezetett nyújtani a szex éhes majmoknak... Rájuk kell nézni és látod, hogy már egy jó ideje nem volt nővel dolguk – suttogtam a fülébe.

- Te kis gonosz – mondta és belemarkolt a seggembe.

- Ezt ne itt csináljátok, me... – nem tudta befejezni Nareesha a mondatot, mert Jay befogta a száját.

- Ne is zavartassátok magatokat – mondta Jay.

- Idegeljük őket? – tettem a kezem Nathan mellkasára.

- De tudod ezzel az én agyamat is húzod – simított végig a karomon.

- Akkor még jobb – haraptam bele az alsó ajkamba.

- Igen? Akkor este megduglak! – és a kezét az ágyékára tette Nathan.

- Akkor nem idegeljük őket – kibújtam Sid öleléséből és magamra kaptam a mezemet.

- Mit mondtál neki te hülye gyerek? – dobta meg Nathan-t egy cipővel.

- Hagyjál már! Inkább öltözz – dobta vissza a cipőt Nath.

Nathan drágát jól felhúztam. Szegény kétségek között van, hogy miért nem akarok vele szexelni... De nem árt egy kis gonoszság...

Majd mindenki átöltözött nagy nehezen úgy 10 perc alatt... Max, Tom és Jay kihúzták a 3 szerencsés rajongót, aki játszhat velünk... A 3 csaj mindenkinek bemutatkozott... Próbáltam a legkedvesebb lenni velük, hisz nem akarom, hogy azt mondják, hogy egy bunkó, hárpia... stb. vagyok... Majd ők is átöltöztek.

- Gyertek, most már menjünk ki a pályára – mondta Nathan, összekulcsolta a kezünket és mindannyian elindultunk.

Kijöttünk az öltözőből és megálltunk a folyosón, amin kilehet menni a pályára.

- Köszöntsék nagy szeretettel a The Wanted-os srácokat és a kisérőiket! – konferáltak fel mindet és megszólalt a We are the champion.

Siva ment elől Nareesha-val, utánuk Max az egyik rajongóval, majd Tom-ék, Jay-ék és végül és Nathan-nel. Ahogy kiértünk a szám tátva maradt... Nagyon nagy a stadion és kurva sokan jöttek el... Majd felsorakoztunk... Mikor megszólalt a zene refrénje a fiúk örült ugrálásba kezdtek, eddig is tudtam, hogy nem normálisak, de ennyire? Tom volt az egyik legjobb... Nagyon szépen ugrándozott vagy balettozott? Áhh nem tudom eldönteni...!

- Amy! – ölelt meg hátulról Nathan, mikor vége lett a zenének.

- Most komoly ez a zene? – kérdeztem tőle és a kezeimet ráraktam az övéire.

- Aham – puszilta meg a nyakam.