1x10: Pedig már azt hittem, hogy minden okés...

/ Itt az új rész :D Szerintem eléggé izgis lett, remélem nektek is tetszik :D A következőt 4 komi után hozom hétfőn :) /

*csütörtök* július 4.

Max szemszöge

Becca úgy eltűnt tegnap, nem igaz, hogy nem szólt nekem, hogy elmegy. Az a legrosszabb, hogy még a telefonját se veszi fel, pedig vagy 100-szor hívtam már és kb ugyanennyi smst is hagytam..

Most itt várok rá a lakásában... Addig itt fogok ülni amíg haza nem jön... Viszont ha ma se jön haza, akkor megyek a rendőrségre.....

*3 órával később*

Este 8 van és Becca sehol... Merre járhat az én kis húgom??

Majd kulcs fordult a zárban... Becca lépett be az ajtón, még a szerdai ruhájában...

- Becca - mondtam.

Felálltam a helyemről és szorosan magamhoz öleltem.

- Merre jártál? Aggódtam érted! - engedtem el az ölelésemből.

- Elintézni valóm volt. Tom nem szólt? - kérdezte.

Még ő van felháborodva... Ahh sokszor nem értem őt...

- De szólt. Csak 1. Miért nem nekem szoltál, hogy elmész? 2. A telefonodat meg luxus felvenni? - lettem egy kicsit ideges.

- Azért Tom-nak írtam smst, mert hirtelen ő volt az első a telefonkönyvbe és azért nem vettem fel a telefonomat, mert fontos ügyet intéztem . magyarázta.

- Mégis mi volt az a fontos dolog? - érdeklődtem.

- Tudod...ööö...izé - itt dadog, ismerem én a húgocskámat annyira, hogy tudjam, amit most fog mondani az hazugság lesz - Amy szülinapját intéztem, ami holnap lesz.

- Amy-nek holnap van a szülinapja? - csillant fel a szemem - Szólnom kell a többieknek, főleg Nathan-nek - és már vettem is elő a telefonomat.

- Várj már - vette ki a kezemből a telefont Becca - Először hallgass meg, hogy mit találtam ki.

- Rendben - mondtam és leültünk a kanapéra.

- Na, szóval én úgy gondoltam, hogy....

*péntek* július 5.

Amy szemszöge

Nagyban alszok, amikor valami motyogást hallok. Kinyitom a szemem és Liam vigyorgó fejével találom magam szembe.

- Boldog születésnapot! - mondta Liam és egy puszit nyomott az arcomra.

- Köszi - mosolyodtam el és felültem az ágyon.

- Ezt neked hoztam - adta ide a tálcát, amin 5 darab csokis palacsinta és egy kis doboz volt.

Megettem a palacsintákat, majd a kezembe vettem a dobozt és kibontottam. A szám tátva maradt, nem hittem a szememnek... Egy kocsi kulcs volt benne...

- El se hiszem, hogy vettél nekem egy kocsit - mondtam és megöleltem Liam-ot.

- Gyere nézd meg - húzott ki az ágyból.

Lesétáltunk az emeletről, majd ki a bejárati ajtón... Ott volt az én szép, új kocsim, ami egy Ford Mustang volt.

- Ne csak nézd! Vidd el egy körre! - lökdösött a bátyám.

Beültem a kocsiba. Beindítottam és mentem egy jó nagy kört a városban. Hihetetlenül jó érzés vezetni ezt a kocsit...

Hazamentem és leparkoltam.. Kiszálltam a kocsiból és bementem a házba. Liam épp a konyhába volt és telefonon beszélgetett valakivel.

- Amy! Gyere ide! - szólt nekem Liam.

Én odamentem. Liam pedig a telefonját a fülemhez rakta.

- Szia, kislányom! Itt anya meg apa - szólt bele anyukám a telefonba.

Meg se bírtam szólalni. Olyan rég hallottam a hangját. Annyira örülök annak, hogy beszélni akarnak velem és egy könnycsepp csordult végig az arcomon...

- Sziasztok! - mondtam a könnyeimmel küszködve.

- Sok boldog szülinapot! - mondták egyszerre.

- Köszönöm!

- Most mennünk kell, de majd este hívunk, és ha akarod skype-olhatunk is - mondta apa és bontotta a vonalat.

Olyan jó volt hallani a hangukat erre a 2 percre is... Visszaadtam Liam-nak a telefonját és felmentem a szobámba átöltözni, azért mégse lehetek egész nap pizsiben. A választásom egy virág mintás ruhára és egy lapos talpú cipőre esett. 

A hajamat megfésültem és hagytam, hogy a vállamra omoljon. Mikor kész lettem lementem a nappaliba. Csak, hogy lent volt egy zavaró tényező...

- Szia Amy! Boldog születésnapot! - mondta Dani és egy doboz bonbont nyújtott át nekem, én, elvettem.

- Kösz - csak ennyit mondtam.

- Beszélhetnénk? - kérdezte Dani.

- Oké - és felmentünk a szobámba, hogy Liam nehogy hallgatózzon.

Leültem az ágyamra, Danielle meg elkezdte a mondandóját...

- Köszönöm, hogy ráébresztettél arra, hogy mi a fontos az életben. Nem haragszom rád, azért mert megvertél. Remélem te is meg tudsz, azért mert beköptelek Liam-nál. Kidobtam Tom-ot és soha többet nem fogok vele találkozni. Nekem csak Liam kell, őt szeretem és bármit megtennék érte. Nem tudom mi ütött belém, mikor összeálltam Tom-mal. Annyira sajnálom - mondta Danielle szinte már sírva.

Nem tudom, hogy ez most színjáték, de én hittem neki...

- Jajj Danielle - felálltam a helyemről és megöleltem.

- Annyira sajnálom - és elkezdett zokogni Dani.

- Nyugi! - emeltem fel a fejét. - Még elkenődik a sminked.

Szép lassan abba hagyta a sírást Dani.

- Nem haragszom rád, de most már menjünk le, mert még Liam azt hiszi, hogy megint megvertelek - nevettem el a végét.

És lementünk, vissza Liam-hoz.

- Minden oké? - kérdezte bátyus.

- Igen! - mosolyodtam el. - Talán félre ismertem Dani-t... - ismertem be.

- Én is téged Amy - mondta Dani és megölelt.

- Ennek örülök, hogy próbáltok kijönni egymással - mondta Liam és egy puszit nyomott Danielle homlokára.

Ekkor csöngetnek.

- Megyek, nyitom! - mondtam.

Mentem is és kinyitottam az ajtót.

- Szia Amy! Boldog szülinapot! - mondta mosolyogva Nathan és átnyújtott egy szívecske mintás szatyrot.

- Köszönöm! - és megöleltem.

- Már hiányoztál - suttogta a fülembe..

Ebből még baj lesz, hogy itt van...

- Bejössz? - ajánlottam fel.

- Ha nem baj...

Ráztam a fejem, hogy nem és bementünk.

- Ez meg mit keres itt?! - pillantotta meg Liam Nathan-t.

- Hozzám jött - mondtam és megfogtam Nath kezét.

- Hogy merted beengedni EZT? – háborgott tovább Liam.

- Nyugi, ne húzd fel magad. Legalább ma ne, Amy szülinapján ne - nyugtatgatta Dani a bátyámat.

- Mi lenne, ha elmennénk valahova ebédelni és beszélgetnénk? - ajánlotta fel Nathan.

- Én benne vagyok - mondtam.

- Én is - mondta Dani.

- Legyen... - adta be a derekát Liam.

Leraktam Nathan ajándékát és indultunk is. Liam kocsijával mentünk... Feszült volt a hangulat az egész út alatt. Megálltunk egy étterem előtt, bementünk, helyet foglaltunk és rendeltünk...

- Szóval te és Nathan mióta vagytok jóban? - kérdezte tőlem Liam.

- Már egy ideje - válaszoltam tömören.

- Figyi Liam én nem akarok veled rosszban lenni. Én Amy-t nagyon kedvelem és nincs semmi hátsószándékom - mondott Nathan  már megint egy cuki dolgot.

- Szerintem is jobb lenne, ha kibékülnétek, de most komolyan....! - mondta Danielle.

- Rendben, de csak Amy miatt! - mondta Liam és kezet ráztak Nath-tel.

És kihozták az ételeket, amiket rendeltünk...és neki kezdtünk az evésnek.

- Nagyon örülök, hogy végre szent a béke köztetek - és mosolyogtam a két fiúra.

Majd tovább beszélgettünk és ettünk...

- Amy - szólt nekem Nathan - Azt hiszem itt az idő, hogy megkérdezzem, leszel a barátnőm? - nézett végig a szemembe.

Egy kicsit meglepett, hogy Liam előtt tette fel ezt a kérdést... De egyértelmű mit fogok válaszolni...

- Persze, hogy igen - mondtam és megtörtént az első csókunk.

Valami eszméletlenül jól csókol Nathan.

- Sokáig! - mondta mosolyogva Danielle.

- Köszönjük! - mondtam.

Vártam, hogy Liam is mondjon valamit... de semmi...

- Nem megyünk fel hozzám? - súgta a fülembe Nath.

- Mi most elmentünk! Sziasztok! - köszöntem el.

- Sziasztok! - mondta Dani és Liam.

És kimentünk az étteremből. Taxival pedig elmentünk Nathan-höz. Bementünk a házába.

- Kérsz valamit inni? - kérdezte Sid.

- Nem köszi - mondtam - Ez az eddigi legjobb szülinapom - jelentettem ki.

- Lehetne még jobb is - és megcsókolt.

Szenvedélyesen csókolóztunk... A kezével a ruhám cipzárját húzta egyre lejjebb, majd óvatosan lehámozta rólam... Felkapott a karjaiba felvitt a szobájába és gyengéden az ágyra dobott...

* 45 perc múlva, a konyhában*

- A többiek is fel szeretnének téged köszönteni. El kéne mennünk Max-hez, mert van nála egy kisebb buli - mondta Nathan.

- Rendben. Menjünk - indultam volna el, de Nathan visszahúzott.

- De nem azt mondtam, hogy most rögtön - és az ajkait az enyémnek nyomta.

- Nekem van a legcukibb pasim a világon - mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.

- Nekem meg a világ leggyönyörűbb csaja a barátnőm - mondta Nathan és egy puszit nyomott a számra - De most már menjünk - és rácsapott a seggemre.

- Áuu - én.

Mentünk a garázsba. Volt itt több kocsi is...

- Válasz! Melyikkel menjünk? - Nath.

- A Ferrari-val... Vezethetek én? - néztem rá kiskutya szemekkel.

- Igen, ha kapok előtte egy csókot - mutogatott a szájára.

Közelebb léptem hozzá és megkapta a csókját.

Majd beültünk a kocsiba és elindultunk. Megyünk-megyünk és egyszer csak nagyot dobott a kocsi. Lelassítottam és félre álltam...

- Szerintem elütöttem valamit. Megyek, megnézem mi az - mondtam.

- Menjek én is? - kérdezte Nath.

- Nem kell. Mindjárt jövök - mondtam és kiszálltam a kocsiból.

Mentem megnézni, hogy mit ütöttem el, de sehol semmi. Ekkor valaki egy fegyvert fogott a fejemhez, megfordultam és Jake volt az... 

Ne! Ha bántani meri Nathan-t...

- Szia, Szívem! Már hiányoztál! - mosolygott rám.

- Jake! - csak ennyit bírtam kinyögni.

- Amy, minden rendben? - szállt ki a kocsiból Nath.

Ez se tud a seggén maradni!

- Jézusom? - pillantott meg a pasim és egyre közelebb jött felénk.

- Állj! - parancsolta rá Jake - Maradj ott vagy lelövöm Amy-t - mondta és kibiztosította a fegyvert.

- Ne! Ne bántsd! - N.

- Még a szülinapi ajándékodat át se adtam - és az ajkával az én ajkaimhoz közeledett.

Próbáltam eltolni, de erősebb volt nálam, így hát megcsókolt...

- Rohadj meg! - és Jake szemébe köptem.

- Ne beszélj csúnyán! - és elkezdte tépni a hajam.

- Hagyd őt békén - kiabálta Nath és egyre közelebb jött.

- Mondtam, hogy maradj a helyeden! - mondta Jake, Nathan-re fogta a fegyvert és meghúzta a ravaszt...