1x09: A tégla?!

Amy szemszöge

És elindultunk a többiekhez. Becca elől én mögötte... Kiléptünk a teraszra és ekkor valaki megijesztett minket...én meg elejtettem a tálcát...

- Nah bazd meg - néztem Nathan-re - Én megyek haza! - jelentettem ki.

- Amy kérlek, nehogy már miattam menj el... Ne foglalkozz velem, nézz levegőnek, ha kell, hozzád se szólok... - mondta Nath.

Lehajoltam és felraktam a tálcára a kaját, ami kiborult... Az biztos, hogy én a másik tálcáról fogok enni... és elindultam a többiekhez...

Nehogy már Nathan elbassza ezt a kiruccanást... Különben is jobb itt, mint otthon...

Ahj a francba, álltam meg félúton... Nem haragudhatok rá, hisz tudom, hogy nem gondolta komolyan, amit mondott... Csak fel akarta bőszíteni a bátyámat... És igenis meg fogja kapni az esélyt, ami jár neki...

Óvatosan hátra pillantottam és Nathan-re mosolyogtam, remélem, veszi a lapot és idejön... vagy kitudja olyan hülye, de jó értelembe... Várok... Várok... De nem jön... Ez tényleg hülye...

- Mit állsz itt csajszikám? - jött ide Becca mellé.

- Várok valakire - emeltem ki a valaki szót.

- Aham - esett le neki - Nathan! - szólt neki Becca rám mutatott és elment.

Nath elindult és megállt előttem...

- Amy hallgass meg! Tudom, hogy mindent elrontottam, de létszi ne haragudj rám... Legalább had maradjunk barátok... - mondta Nathan tényleg bűnbánóan.

- Én nem haragszom rád, csak mélységesen csalódtam benned. Azt hittem, hogy te más vagy, de rá kellett jönnöm, hogy nem - hajtottam le a fejem.

- Teljesen megértelek, Amy! - nézte ő is a földet.

- Az élettől én már számtalanszor kaptam második esélyt. Te miért nem érdemelnéd meg? - mondtam és megöleltem.

- Amy - mondta ki a nevemet lágyan és magához húzott szorosan.

Miután kibontakoztunk az ölelésből meg fogtam a szabad kezemmel az ő kezét.

- Gondolkoztam kettőnkről és arra jutottam, hogy... kapsz egy esélyt - és rámosolyogtam.

- Ezt el se hiszem - mondta az 1000W-os mosolyával és újra megölelt.

Majd mindketten mentünk a többiekhez. Az asztalra leraktam a tálcát, direkt Jay közelébe tettem le. Mindenki körül ülte a tüzet, ami már megvolt gyújtva. Én Max és Nathan között ültem. Igen jól elbeszélgettünk. A fiúk egymásról ciki sztorikat mesélték, én elég jól szórakoztam ezen..

- Amúgy, hogy került hozzád Nathan karkötője? - kérdezte tőlem Max.

- Mentségemre én Becca-tól kaptam. Nem tudtam, hogy Nathan-é - mondtam az igazat.

- Nem tehetek róla, hogy a fürdőszobámba hagyta - mondta Becca.

- Sid, te mit csináltál a húgom fürdőszobájába? - kérdezte szúrós tekintettel Max.

- Azt se tudom, hol lakik Becca. Meg különben is mit keresnék nála? - tárta szét a kezét Nath.

- Életem, ne tagad! Mondd el milyen jól elvoltunk, ketten - kacsintott Becca Nath-re.

- Ez most komoly? - szólaltam meg.

- Igen az. Becca és én egy párt alkotunk - mondta Nathan és Becca-ra mosolygott.

- Ahh most már értem miért nem akartad elmondani ki a pasid. Sokáig! - örültem neki, de mégse igazán.

És Max nevetésben tört ki, nem értem miért és rá néztem.

- Úristen Amy, látnod kéne az arcodat - és nevetett tovább Max.

- Ez rossz vicc volt srácok - mondta Jay komolyan és nem nevetett - Mindenki tudja, hogy Nathan Amy-é.

- Nah jól van, inkább ezt a témát hanyagoljuk... - mondta Nathan.

- Akkor üvegezünk? - kérdezte Tom.

- Mi álmosak vagyunk. Megyünk aludni - mondta Siva és elment Nareesha-val.

- Jó éjt! Biztos aludni fognak... - mondta Jay.

Tom bement a házba és visszajött egy üveggel.

- Lányoké az elsőbbség - nyújtotta át nekem az üveget Tom.

Elvettem és pörgettem. Jay-nél állt meg.

- Felelsz vagy mersz? - kérdeztem.

- Merek! - mondta Jay.

- Jól van Jay, ha merni akarsz, akkor merni fogsz. Vetkőzz, le kisgatyára menj bele a hideg vízbe, majd fuss be az erdőbe, csinálj magadról egy képet és töltsd fel twiterre ezzel a címmel: Pedomaci mindenkit vár az erdőbe! - adtam ki a feladatot.

- Kihívás elfogadva - mondta és már kezdett is vetkőzni.

Fhuu bazd meg ez tényleg megcsinálja. 10 perc alatt végzett is és ellenőriztük twiterren a képet. Igen, feltöltötte és baromi vicces..

Most Jay pörgetett. Becca-nál állt meg.

- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Jay.

- Felelek! – válaszolta Becca.

- Hogy-hogy jóban vagy Amy-vel? – tett fel egy egyszerű kérdést Jay.

- Rájöttem, hogy tök jó fej és megbeszéltük a dolgokat – mosolygott rám Becca én meg vissza.

Becca pörgetett. Nathan-nél állt meg.

- Felelsz vagy mersz? – kérdezte B.

- Felelek! – válaszolta Nath.

- Jaj, de kis gyáva vagy Sykes. Akkor mond meg szépen, hogy miért nem jöttök már össze Amy-vel?

- Hát.. ööö – és Nathan elkezdte vakarni a fejét.

- Én nem engedem neki, de rájöttem, hogy hülyeség – és néztem Nath szemébe.

- Csókot! Csókot! – kezdte Max.

Majd a többiek is elkezdték mondani..

Nathan közeledett felém és az arcomra nyomott egy puszit..

- Most még nem! – mondta és elvette az üveget és pörgetett.

Max-nél állt meg.

- Felelsz vagy mersz? – kérdezte Sid.

- Merek! – válaszolta Max.

- Hehe – nevetett N.

- Csak azt ne! – rémült meg Max.

- De! Öltözz be nőnek. Majd menj be Siva-jékhoz ezzel a szöveggel: Siva hívott harmadikként!

- Oké! – ment bele Maxie.

Eloltottuk a tüzet és visszamentünk a házba. Tom talált a padláson egy hosszú szőke parókát, szerintem jobban járok, ha nem tudom meg, hogy az mit keresett ott. Becca pedig keresett neki valami szép ruhát és a sminkes táskájával együtt lejött a nappaliba.

- Na tesókám készülj fel, dögös nőci leszel – mondta Becca és elkezdte Max-et.

Mindenki árgus szemekkel nézte a nagy átváltozást, csak Nathan nem. Láttam a szemem sarkából, hogy engem néz, már szinte perzsel a tekintete. Kb. 30 perc alatt kész is lett Max. Ha nem tudnám, hogy ő az akkor szt hinném, hogy egy transzexuális, akinek nincsen ízlése.

- Wow ki ez a jó nő? – kérdezte Max a saját tükörképétől.

- Hát te hülye vagy... – jegyezte meg Becca és bele bokszolt a vállába.

Maxie felment Siva-jékhoz mondta nekik a szövegét, aztán női hangon sikongatva kifutott a szobából, mert Siva kizavarta.

- Becca most már szed le rólam ezt a szart! – nyafogta Max és Becca-val felmentek az emeletre...

Becca szemszöge:

00:00

Egy ruhásszekrényben vagyok.. Hogy-hogy kerültem ide? Lent a nappaliban Max, Tom és Jay baszogattak engem, én bosszút akartam állni rajtuk. Bejöttem az egyik srác szobájába, nem tudom melyikébe, mert sötét volt.

- Mondtam már, hogy rajta vagyok az ügyön! – mondta valamelyik srác kintről.

Milyen ügy? Kivel beszél ez?

- Pár nap és együtt lesznek Amy-ék. Ha nem majd én teszek róla!

Miért csinálja pont az, aki közel áll hozzám? Mélységesen nagyot csalódtam benne...

- Aham. Értem. Főnök! – hallottam egyre hangosabban a hangját.

Hátra léptem egyet, hogy elbújjak még jobban a ruhák között... Ekkor kinyitódott a szekrényajtó... Féltem, hogy mi lesz... Mit akar velem tenni...

- Egy pillanat Főnök, mindjárt visszahívom! – és elrakta a zsebébe a telefont – Mit csinálsz a szekrényembe? Nem tanítottak meg anyuék, hogy nem illik hallgatózni? – szorongatta a csuklómat.

- Én... én... Nem hallottam semmit – mondtam remegő hangon.

- Becca ne nézzél szőkének. Tudom, hogy mindent hallottál. Ami elhangzott ebbe a szobába, arról senki nem tudhat. Bocs – mondta és fejbe vágott egy vállfával…….

*szerda* július 3.

Nathan szemszöge

Reggel 11 fele járhat az idő. Amy a karjaimban alszik. El se hiszem, hogy adott egy esélyt, hogy jobban megismerjük a másikat. Maradtam volna még mellette, de a hasam megszólalt, hogy éhes és nem akartam ezzel felkelteni. Ezért óvatosan kiszálltam az ágyból és lementem a konyhába. Készítettem magamnak szendvicset és leültem a nappaliban a kanapéra. Max kikapcsolta a tv-t és a többiek bejöttek a nappaliba és körén gyűltek.

- Mi van? – kérdeztem teli szájjal.

- Nareesha hozzál be egy előkét baby Sykes-nak, mert még leeszi magát – gúnyolódott Tom.

- Hagyatok már nyugodtan enni. Amúgy is nyögjétek már ki, hogy mit akartok! – mondtam kicsit idegesen.

- Mikor mentek és hova randizni Amy-vel? – szegezte nekem a kérdést Siva.

- Nem tudom. Nem beszéltünk még erről – néztem fel az értelmes fejemmel a tányéromról.

- Akkor gondolkozzál és hívd el randira valami normális helyre – utasított Jay.

- Oké – hogy engem nem hagynak reggelizni...

- Adok nektek pár napot, ha nem, én teszek róla, hogy randizzatok! – mondta komolyan Max.

- Ki megy randizni? – csoszogott be Amy pizsamába.

Az én pópóm volt rajta. Gyönyörű volt Amy, mint mindig.

- Senki se megy randizni! – nézett rám Tom.

- Oké – mondta álmosan Amy – Amúgy Becca merre van?

- Tényleg, Becca küldött nekem egy smst.. Hogy szóljak elkellett mennie ügyet intézni – jutott az eszébe Tom-nak.

- Miért neked szólt, miért nem nekem? – háborodott fel Max.

- Azt én honnan tudjam? – mondta Tom egy vállrándítással.

Hát ez elég furcsa, hogy Becca elment és nem szólt erről Max-nek... Ekkor megcsörrent Amy telefonja, elővette a zsebéből és elég érdekes arcot vágott és kiment a házból. Ki lehetett az?

Amy szemszöge

Becca egy szó nélkül elment és nekem nem szólt se Max-nek. Van valami bizarr ebben a dologban... Ekkor megszólalt a telefonom... Ismeretlen. Csak ne Jake legyen az, mert akkor nekem befellegzett. Gyorsan kimentem a házból, nehogy valaki hallgatózzon. Felvettem.

- Halló - szóltam bele.

- Szia. Amy Payne-nel beszélek? - hallottam egy lány hangját a vonal másik végéről.

- Igen, én vagyok az - mondtam bizonytalanul.

- Sürgősen találkozunk, kell, még ma. Szükségem van a segítségedre...

- Miben tudnék segíteni? Hisz azt se tudom, hogy ki vagy...

- Kelsey vagyok, PJ húga. Tényleg csak te tudsz segíteni ebben...

- De miben? - érdeklődtem.

- Ez nem telefon téma... Találkozzunk - már szinte könyörgött nekem Kelsey.

- Ide figyelj Kelsey! Engem nem fogsz, hol mi sötét ügybe bele keverni. Örülök, hogy sikerült megszabadulnom tőle... - tényleg nincs nagy kedvem találkozni vele.

- De Amy adj egy esélyt, hogy elmagyarázhassam. Mindenki számít rád! - sorolt fel még több érvet, hogy elmenjek.

- Rendben - adtam be a derekam, de csak azért mert kíváncsi vagyok - De nem garantálom, hogy segítek!

- Köszönöm, hogy legalább meghallgatsz - hallottam a hangjában a hálát.

- Nem szívesen... És hol akarsz találkozni? - kérdeztem.

- Arra gondoltam át mehetnék hozzád... - Kelsey.

- Hozzám? Az teljesen kizárt! Még a végén Jake-et idehozod!

- Igazad van, ne haragudj. Akkor legyen a Bull kocsma, mondjuk 5-kor? - kérdezte.

- Oké, de most megyek - és leraktam a telefont.

Mit akarhat tőlem Kelsey? Remélem nem csapda... Óvatosnak kell lennem és jól körül tekintetőnek. És ekkor valaki megfogta a vállamat... hirtelen hátra fordultam és Nathan-nel találtam szembe magam.

- Ki volt az? - kérdezte tőlem.

- Liam - hazudtam neki, megint.

- És mit akart? - kérdezősködött róla.

- Azt, hogy azonnal menjek haza, mert... mert vár engem valaki nála és fontos.

Jajj Amy annyit hazudsz, egyszer minden ki fog derülni - mondta egy kis hang a fejembe.

- Ohh - csak ennyit mondott Nathan és láttam, hogy egy kicsit elszomorodott - Akkor szólok a többieknek, hogy készülődjenek - és visszament a házba.

Én is visszamentem a házba. Felmentem a szobába és elkezdtem összepakolni. Nathan is bent volt a szobába és ő is pakolt meg segített nekem. Kb 1 óra elteltével kész lett mindenki és indulhattunk is haza. Siva, Nareesha, Tom és Jay egy kocsiba. Max, Nathan és én Nath kocsijába. Majd elindultunk... Most jelenleg boldog vagyok.. Hogy miért is? Vannak barátaim, akik kiállnak mellettem és a titkomat is megőrzik (jó kivéve, hogy mondták Liam-nak, de ő nem számít, mert tud az egészről)... És van egy fiú is az életembe, úgy gondolom, hogy ő nem fog engem átverni... De van egy probléma, mint mindig... Elegem van a problémákból! Miért nem lehet normális életem? A probléma nem más, mint az, hogy ő Nathan Sykes... Most is nem hogy az utat figyelné... Nem... Helyette engem néz... Nem, mintha zavarna, csak nem szeretném, ha véletlenül baleseteznénk...

- Nathan! Figyelj már az útra, ne Amy-t nézd egyfolytában! - szólta le Max a hátsó ülésről.

Nath motyogott valamit, amit nem hallottam.. de szerintem nem is fontos...

15:00 körül megérkeztünk Liam házához... A fiúk kiszálltak a kocsiból és kivették a bőröndömet a csomagtartóból... Én is kiszálltam és elvettem a bőröndömet.

- Köszi, szépen ezt a kiruccanást! Sajnálom, hogy miattam hamarabb el kellett jönnünk! - mondtam csalódottan.

- Nincs semmi baj - mosolyodott el cukin Nath.

- Viszlát, Max! - mondtam és megöleltem őt.

- Szia, Amy! - mondta Max és visszaült a kocsiba.

- Szia, Nathan! - és őt is megöleltem, de őt hosszabb ideig.

- Szia! Majd írok! - köszönt el.

Indultam be a házba a bőröndömet magam mögött húzva. Na most jön a nagy fejmosás Liam-tól. És bementem... Néztem jobbra-balra... sehol senki... Ezt most megúsztam... Felmentem a szobámba és leraktam a bőröndömet és kipakoltam belőle. Már olyan 15:45 körül járhatott az idő... Gyors letusoltam és kerestem magamnak valami ruhát... Igaz, hogy nyár van, de most egy kicsit hűvösebb az idő és még az eső is elkezdett esni... Felvettem egy fekete csőnacit egy fehér pólóval... De mivel esik az eső kell egy hosszú ujjú is, mert nincs kedvem esernyővel rohangálnom.... És neki láttam a keresgélésnek... a kezembe akadt Nathan pulcsija, amit még nem adtam vissza neki úgy döntöttem ebbe megyek és felvettem... Még mindig lehetett érezni azt a Nathan-ös illatot...

És hívtam egy taxit... ami 5 perc alatt itt is volt. Lementem, beültem a taxiba és bediktáltam a címet... Az út hosszú volt, még ez a taxi sofőr is valami kurva szar zenét hallgatott egész végig... de legalább tovább már nem kell elviselnem, mert megérkeztem... Az órámra pillantottam 16:50.. Akkor valószínűleg én leszek itt hamarabb... Bementem a Bull kocsmába... Ahogy gondoltam Kelsey még nincs itt... Hála istennek semmi ismerős fazon... Leültem az egyik boxba és vártam... Nem sokkal később Kelsey lépett be az ajtón, ahogy észrevett engem idejött és leült mellém

- Szia Amy! Köszönöm, hogy eljöttél! - mondta barátságosan.

- Szia! Eljöttem, de nem biztos, hogy tudok segíteni - egyáltalán nem fűztem nagy esélyt arra, hogy én segíteni tudok neki.

- Jake-ről van szó. Mióta kijött a börtönből megváltozott... Többen is ellene akarnak fordulni, még a bátyám, Pj is... Én is azért költöztem el a bátyámtól, mert féltem, hogy Jake bántani fog engem. Az volt a legrosszabb, hogy ez egyik haverunk szembeszállt vele és Jake megölte őt - mondta nagyot nyelve Kelsey.

- És én ebben hogyan tudnék nektek segíteni? - kérdeztem, mert tudniillik én már rég kiszálltam.

- Tudod, Jake, ahogy kijött a börtönből ráállított egy embert arra, hogy téged keressen meg. Nem haragszik rád azért mert a börtönbe küldted, még mindig szeret téged. Te vagy a gyengéje... Most te tudnád őt kihasználni úgy, mint ahogy ő tette veled azt régen...

- Sajnálom, de én nem akarok újra sötét ügyekbe keveredni, felhagytam azzal az élettel... Most jelenleg majdnem minden jó körülöttem, nem szeretném elrontani azzal, hogy újra lecsúszok arra a szintre...

- Pedig nagyon sokat segítenél. Meg tudod, hogy már csak napok vagy órák kérdése és meg fog találni téged... Vissza akar kapni és ezért bármit meg fog tenni...

- Akkor egy naiv, hülye, liba voltam... Azóta megváltoztam... Nem fogom hagyni, hogy újra elkövessem azt a hibát... Előbb halnék meg...

- De nem csak rajtam segítenél, hanem több emberen is... Neked is jobb lenne.... Ha tönkre teszed utána biztos békén fog hagyni...

- Mondtam már, hogy nem! - mondtam egy kicsit ingerülten.

- Rendben! De ha meggondolod, magad itt van a névjegykártyám - nyújtotta át nekem Kelsey, én meg elvettem.

- Ígérem, ha meggondolom magam, akkor hívlak - mondtam és felálltam a helyemről.

/ Meghoztam a részt :) Nem a legjobb, de próbáltam bele vinni egy kis izgalmat a Becca-s szemszögnél :D Amúgy szerintetek ki lehet az, aki ennyire összeakarja hozni Nathan-t és Amy-t? És vajon mit fog tenni Becca-val azok után, hogy kihallgatta őt? Bántani fogja?/