1x24: A twitcam

/ Ha egy rész lehet unalmas, akkor ez az... Bocsi... De valamikor ilyen is becsúszik... /

Amy szemszöge

Remegő lábakkal elindultam felé és leguggoltam elé... Érezni lehetett a pia szagot...

- Nathan! - vettem el a kezét az arca elől.

- Mit akarsz? - kérdezte a földet nézve.

- Nunu hívott, hogy nem vagy valami jól - emeltem fel a fejét.

- Pff... Ha Nareesha nem hív nem is jössz? Szép vagy te is, de tudod eddig is megvoltam nélküled ezután is megleszek! - váltott bunkó hangnembe.

Most nem tudom, hogy a pia beszél belőle vagy sem... De ez szarul esett... És ha ő így gondolja, akkor inkább hazamegyek... Fel is álltam és indultam el...

- Amy! - kapta el a kezem Nathan és maga felé fordított - Sajnálom, amit az előbb mondtam... - nézett végre a szemembe - Én nélküled nem tudok élni, kérlek ne hagy itt... Te vagy a fény az én üres életembe... Bármit megtennék érted... Amy kibaszottul szeretlek, úgy mint ahogy még senki mást! - ölelt magához, a fejét a nyakamba fúrta és elkezdett sírni...

Kimondta azt a szót... De lehet, hogy csak a pia miatt van ez... Nem tudom... Soha életembe nem mondott nekem ilyet egy srác se... Soha!...

- És nem a pia miatt mondtam ezt - nézett rám a könnyes szemével... Mintha olvasna a gondolataimba - Érzed ezt - tette a kezem a szívére, elég hevesen vert - Ha velem vagy, mindig kiugrik a helyéről...

Az én szívem is, már attól, ha meglátom őt... Egyem meg basszus... Ezek után biztos, hogy megbocsátok neki... Hisz szeretem és a világon nincs másik ilyen pasi és azt akarom, hogy ő az enyém legyen...

- Én is szeretlek! - mondtam és megcsókoltam.

Imádok vele csókolózni... Olyan jól csinálja... Majd mikor vége lett a homlokát neki támasztotta az enyémnek...

- Akkor úgy újra együtt? - jelent meg egy mosoly az arcán.

- Igen! - mondtam és adtam neki egy szájra puszit.

Majd összekulcsoltuk a kezünket és bementünk a buliba... Elsőnek leültem a pulthoz és rendeltem egy pohár kólát, aminek a felét a pasim megitta... 

- Megyünk táncolni? - tette a kezét a derekamra.

Megfogtam a kezét és behúztam a tömegbe... Nathan a kezét a derekamra tette és úgy mozogtunk a zenére... A fél zenét végig smároltuk...

- A többi lány olyan csúnya... Egyedül te vagy itt az egyetlen gyönyörűség... - suttogta a fülembe.

- Ez nem is igaz... Itt van még Kelsey meg Becca...

- Egyikőjük se olyan szép, mint te - harapta meg a fülcimpám.

Majd tovább táncoltunk és mikor meguntuk leültünk az egyik üres boxba.

- Amy! - húzott az ölébe Nathan.

- Igen? - mosolyogtam rá és az ingjénél fogva közelebb húztam magamhoz.

- Szeretlek, Kicsim! - mondta és megcsókolt.

Csókolózás közben a haját túrtam ő meg a fenekemet markolászta... Ajkaink csak akkor váltak el, mikor levegőre volt szükségünk... Az életem során talán soha nem voltam ilyen boldog... Jó érzés tudni, hogy valakinek fontos vagyok...

- Nathan! - hallottam meg egy női hangot..

Ez után csak annyit éreztem, hogy a csaj eltol engem Nath-től.

- Ne csináld, ezt neked ott van Amy!

Most már láttam, hogy Becca az... A hülyéje engem nem vett észre...

- Khh - krákogtam.

- Jah... Szia, Amy! - fordult felém és egy kínos mosolyt ejtett.

- Most már elmehetsz vissza Louis-kádhoz... - küldte el Nath és Becca durcásan elment.

- Ne piszkáld már Louis-szal - mondtam.

- Ő meg ne zavarjon meg minket - és már is letámadott az ajkaival.

Tehát ez a baja, hogy minket mindig megzavarnak...

Még egy darabig elszórakoztunk a boxba majd eldöntöttük, hogy elmegyünk... Összekulcsoltuk a kezünket és kimentünk a bejáraton... Ahogy kiléptem a kamerák csillogó fénye tárult elém...

- Nathan! Nathan! - szólongatták a fotósok.

Ránéztem és suttogta, hogy "húzás innen"... Szorosabban fogtam a kezét és húztam a kocsimhoz... Közbe még mindig fotóztak minket... Kioldottam a riasztót és gyors beszálltunk a kocsiba...

- Huu - fújta ki a levegőt Nath.

- Alszol nálam vagy hazavigyelek? – kérdeztem meg.

- Ezt komoly feltetted? Nem egyértelmű? – nézett rám elég bizarr fejjel.

Én csak rábólintottam és hazavezettem. Felmentünk a másodikra, majd bementünk. Eldöntöttük, hogy megnézünk egy filmet...

- Ezt akarom – nyújtotta nekem a Jégkorszak nem tudom hányadik részét, nem volt ráírva.

- Ez most komoly? – kérdeztem.

Ő meg, mint egy kisgyerek rázta a fejét. Odasétáltam a DVD lejátszóhoz és beraktam.

- Jégkorszak 4: A vándorló kontinens – szólalt meg a tv-ből a hang.

- Juj, ebben van a Chasing the Sun – és elkezdett olyan Sid-esen mozogni.

- Így most már tényleg hasonlítasz Sid-re – nevettem ki.

- Én nem vagyok egy lusta lajhár – ásított bele a mondatába.

- Ha te mondod... – hagytam rá.

És inkább néztük a filmet... Majd egy kis idő után Nathan a fejét az ölembe hajtotta.

- Nekem aztán nehogy elaludj – simogattam az arcát.

- Nem fogok – puszilta meg a kezem.

Egy idő után Nathan nem kommentálta a filmet, tudtam, hogy befog aludni... Kivettem a zsebéből a telefonját és megörökítettem ezt a pillanatot... Majd feltöltöttem twitter-re. @Nathanthewanted: „Én nem vagyok lusta lajhár” – mondta Nathan pár perccel ezelőtt :D xoxo Amy <3. És visszacsúsztattam a telefonját a zsebébe. Mikor vége lett a filmnek kikapcsoltam. A következő feladatom felébreszteni azt a szuszogó lajhárt mellettem. Óvatosan felálltam és a helyemre egy párnát tettem, amire Nath ráhajtotta a fejét. Azt terveztem, hogy ráülök. Épp ülnék rá, mikor egy kéz fonódott a combom köré és magához húzott és meg akkorát sikítottam, hogy szerintem az egész ház felkelt.

- Csss csak én vagyok – csitítgatott Nath.

- Gonosz vagy Sykes! – löktem oldalba és elvettem a telefonját.

Majd gyors befutottam a szobámba és elindítottam a kamerát rajta.

- Sziasztok Amy vagyok! – intettem bele a kamerába és az ajtó irányába fordítottam – Most olyat fogtok látni, amit még nem. Nathan most kelt fel tehát egy kicsit durcis.

És ekkor kivágódott az ajtó.

- Amy! – jött be Nath az ajtón, majd mikor meglátott egy eléggé érdekes arckifejezéssel nézett rám – Te mit csinálsz?

Ennél hülyébb kérdést ő se tud felrakni.

- Videózok... – mondtam tök ártatlanul.

- Ohh – mondta és el takarta a fejét.

- Na vidd onnan a kezed – löktem arrébb a kezét.

- Te meg kapcsold ki...

- A-a. Te meg fürödj meg – mondtam neki, mert éreztem, hogy egy kicsit büdös.

- Mi van nem tetszik a férfias illatom? – szagolta meg magát. – Hol a mosdó? – kérdezett rá rögtön.

Én meg csak elkezdtem röhögni.

- A folyosón balra – mondtam.

És Nathan elindult.

- Mindent megtalálsz bent! – kiabáltam neki.

Én meg elmentem felső után kutakodni ennek a szerencsétlennek.

- Most akkor menjünk Becca szobájába... Tudjátok, Max húga... – magyaráztam és benyitottam. – Wow, de rend van itt... Az enyém ehhez képest egy disznóól.

És a szekrény felé vettem az irányt, ha szerencsém lesz találok itt egy normális férfi felsőt. Kinyitottam...

- Azta... Milyen jó ruháid vannak Becca... De itt nem látok egy rohadt pasi pólót se - kutakodtam.

Akkor mentem megnézni a fiókokat.

- Mi ez a borzalom? - szedtem elő egy csíkos pólót. - Jaj, ez Louis-é - dobtam el.

Majd tovább keresgéltem, mikor találtam egy sima fehér pólót.

- Ez női vagy férfi? - kezdtem el gondolkodni. - Áhh mindegy, jó lesz ez Nathan-nek.

Majd épp mennék ki a szobából, amikor valamire ráléptem és max hangerőn megszólalt a One Direction - Heart attack.

- Mi a szarom ez? Fújj... Ez One Direction - esett le és próbáltam minél gyorsabban kikapcsolni.

Miután kikapcsoltam megkönnyebbülten mentem ki a pólóval a kezembe a szobából.

- Uhh...ide soha többet be nem megyek...

- Amy! - hallottam Nath kiabálását.

- Mit akarsz? - kiabáltam vissza.

- Gyere egy kicsit, nem találok valamit - kérte en meg a fürdő elé sétáltam.

- Itt vagyok, mondjad mit nem találsz!

- Gyere be, de ne vegyél, merr meztelen vagyok.

Jó, leraktam a készüléket a folyosón egy asztalra és bementem.

- Te nem tusolsz?! - lepődtem meg, mert csak egy fejet láttam a kádban.

- Nem, én fürdök. De ide adod azt? - mutatott a férfi tusfürdőre.

Levettem a polcról és a vízbe dobtam.

- Tessék! Még valamit?

- Igen! Kérek egy puszit - nézett rám kiskutya szemekkel.

Nem bírtam ellenállni neki, ezért odamentem hozzá. Majd mikor elég közel voltam hozzá, Nath egy hirtelen mozdulattal bele rántott a jó nagy kádba. Csurom vizes lettem, Nathan meg csak röhögött rajtam.

- Ez nem vicces, meg is fulladhattam volna - mondtam komolyan, majd egy csibészes mosolyt ejtettem el és a víz alá nyomtam fejét.

Jó 15 másodpercig a víz alatt tartottam. Majd elengedtem Nathan-t, de nem jött fel. Karba tett kézzel várom, hogy feljöjjön, eltelt fél perc...már kezdtem egy kicsit aggódni... 1 perc... 1,5 perc... 2 perc... Na jó itt már tényleg berezeltem...

- Nathan! - tereltem el a habokat a másik irányba. - Nathan! - mondtam már egy kicsit aggódva és ekkor a tusfürdő a pofámba repült. - Áúú! - kaptam a fejemhez.

- Amy! - jött fel a víz felszínére Nath. - Féj a fejed? - nézett rám összehúzott szemöldökkel.

- Nem, te hülye! - mondtam és lefröcsköltem.

Majd úgy döntöttem inkább kiszállok és itt hagyom Nath-et. Kiléptem a kádból, rólam csurgott a víz, majd a nedves ruhadarabjaimat veszem le... és ránéztem Nathan-re. Mint, aki nem is zavartatja magát, rákönyökölt a kád szélére ás úgy nézett engem. Már csak a fehérnemű volt rajtam és hezitáltam, hogy ezt is levegyem-e. De úgy döntöttem magamra tekerek egy törölközőt. Majd kimentem a fürdőből. Elvettem Nath telefonját, magam felé fordítottam.

- Sziasztok! – integettem a kamerába és kinyomtam

Visszamentem a szobámba, megtörölköztem és épp öltöznék fel, mikor Nath félmeztelenül belép a szobába.

- Jól ott hagytál – mondta lebiggyesztett ajkakkal.

Nem válaszoltam neki, hisz megérdemelte és magamra kaptam Nath lila pulcsiját.

- Most haragszol? – ölelt meg hátulról.

Egy baj van rá sose tudok haragudni sokáig...

- Nem – bújtam ki az öleléséből és a törölközőt a radiátorra tettem.

- Biztos? – jött utánam és maga felé fordított.

- Igen – válaszoltam mosolyogva és hozzá bújtam.

- Arra gondoltam, hogy ha van, kedved csinálhatnánk egy twitcamot – emelte fel a fejem.

- Rendben benne vagyok – mosolyogtam rá és megcsókolt.

Kiment a szobából Nathan és visszajött a telefonjával a kezébe. Leült az ágyamra én meg odaültem mellé és néztem, hogy mit csinál. Épp twiterre írta a ki, hogy „@NathanTheWanted: 10 perc és twitcam Amy-vel :D”. Előszedtem a laptopom meg a webkamerát és kimentem a nappaliba, mert az én szobám az nem valami szép látvány. Bekapcsoltam és odanyomtam Nath ölébe, aki útközben felvette a fehér pólót, amit neki választottam és a fekete csőnaciját. Beüzemelte a twitcamot meg fellépet twiterre és megint kiposztolt valamit. Majd lerakta az asztalra a laptopot, így kb derékig voltunk benne és elindította.

Még életembe nem volt ilyen élményben részem... Talán most utálnak a legtöbben a világon, de most szeretnek a legtöbben is... Emlékszem még én is, hogy vártam, hogy a kedvenc sztárom végre twitcamozzon és úgy örültem annak, hogy láttam épp mit csinál... És most én a túloldalon vagyok, most engem néznek az emberek... De tudom, hogy csak Nath miatt...

- Sziasztok! – intett bele a kamerába Nathan és a kezét a derekam köré fonta.

- Sziasztok! – mondtam én is talán egy kicsit félénken.

- Igen ezek vagyunk mi, hajnal 5-kor is csak nekünk jut eszünkbe, hogy twitcamot csináljunk – mondta mosolyogva Nathan.

Én meg néztem a chat ablakot... Alig bírtam végig olvasni egy mondatot, mert annyian írtak...

- Nézd már összerakták a nevünket Natamy-ra... Ez cukin hangzik – mondtam mosolyogva.

- Igen úgy, mint te – nyomott egy puszit az arcomra.

Ekkor megszólalt a Star Wars zenéje... OMG ez a csengőhang... Nathan elővette a telefonját és pont láttam, hogy Jay az...

- Ezt fel kell vennem – mondta és felállt.

- Jay volt az... De mit akar ez ilyenkor? Tudjátok, mit hallgatózzunk! – vettem fel a laptopot és Nathan után mentem.

- Jól van bocsi... – hallottam Nathan-t.

- ...

- Akkor gyere te is ide!

- ...

- Oké, szia! – rakta le.

Én meg gyors visszaültem a helyemre.

- Ki volt az Nath? – kérdeztem, mintha nem tudnám.

- Lesz egy vendégünk! – ült vissza.

- Hagy találjam ki... Bozontos haja van, szép kék szem és akkora, mit egy égimeszelő – jellemeztem Bird-öt.

- Te Harry-ről beszélsz? – nézett rám meglepetten.

- Milyen Harry? – kérdeztem fintorogva... Nem igaz, hogy nem esett le neki, hogy a legjobb haverjáról van szó.

- Hát tudod az a Styles gyerek... – magyarázta.

- Jézusom! Ennyire nem lehetsz hülye! – temettem az arcomat a kezembe.

- Jah, hogy nem rágondoltál! – esett le neki végre.

- Nem... Na, mindegy hagyjuk inkább! – legyintettem egyet – Most mondjátok azt, hogy nem szőke – mondtam halkan.

- Na, hát akkor – csapta össze a kezét Nath és az ölébe vette a laptopot – Nézzük a kérdéseket!... Mióta vagyok együtt Amy-vel? – elkezdett számolni az ujján – 10 napja.

Még azt is tudja mikor jöttünk össze sok pasi elfelejti ezt a dátumot, de ő megjegyezte. Még egy jó pont neki.

- Jay mikor jön? – olvasott fel egy újabb kérdést Sid – Ő nem jön, ő már alszik – tagadta.

Majd Nathan még válaszolt pár kérdésre és egy kis idő múlva csöngettek.

- Nyitom! – álltam fel és kinyitottam az ajtót.

Jay némán, tátott szájjal végig mért engem...

- Bird! – lengettem a kezem a szeme előtt.

- Khmm... Azért nem kéne ilyen feltűnően végig mérni a csajomat – jött ki Nath a laptoppal.

- Én nem... – zökkent ki a merengésből Jay.

- Aha persze... Na, inkább köszönj a rajongóknak – és Nath Jay kezébe adta a laptopot.

Engem meg kézen fogott és bevezetett a szobámba.

- Most szépen felöltözöl... De semmi se legyen kint és a nadrág se legyen túl rövid! – parancsolgatott nekem.

- Vettem főnök! – löktem ki az ajtón és bezártam.

Jah persze biztos ő fogja megmondani, hogy mit vegyek fel... Felvettem egy fekete lukacsos harisnyát, egy fekete szatén rövid nacit meg egy fekete-lila fűzős felsőt... Ezen tuti kiakad... Még gyors megfésülködtem és kész is voltam... Kimentem hozzájuk.

- Így jó leszek? – álltam meg az ajtóban.

- Nekem igen – fordította felém a webkamerát Jay.

- Amy nem ezt beszéltük meg! – szidott le egy kicsit Nathan.

- Upsz... Elfelejtettem – mondtam ártatlanul.

- Gyere, Amy! – Itt fogsz ülni – mutatott Jay maguk közé.

- Jaj de jó! Jobb helyem nem is lehetne – ültem le mosolyogva.

Eldöntöttük, hogy hecchívást csinálunk... A szám, amit felfogunk hívni 06304657964. Megbeszéltük, ha pasi veszi fel akkor én beszélek, ha nő akkor Nathan... És felhívtuk rejtett számról...

- Halló? – szólt bele egy álmos női hang.

- Ellie-vel beszélek? Mert én Sid vagyok és sajnálatos módon elhagytam Barack-ot – mondta a hülyeségét Nath.

- Anyáddal szórakozzál! – mondta dühösen a nő és kinyomta.

- Neked is szia! – dőlt hátra Nath – Amyyyy! Add ide a telefonod – nyújt a zsebemhez.

- Mit akarsz te vele? – kérdeztem, mert nem nagyon szeretném mutogatni az ócskaságom.

- Tudod, neked jó emberek száma van meg... – azt hiszem itt gondolt a 1D-re.

- Oké – adtam a kezébe a téglafonómat.

- Mi lett az iPhone-oddal? – kérdezett rá egyből Jay.

- Amikor összekaptam Nathan-nel akkor a földhöz vágtam és betört a képernyője – meséltem.

- Aham – mondta értelmes fejjel Jay és bólogatott.

- Szerintem őt hívjuk! – tolta elém a telefont Nath – És te beszélsz – mondta nekem.

- Pont őt? Legyen! De a te telefonodról, mert az enyémről le fog menni a pénz – mondtam.

- Oké – és beírta a számot, majd tárcsázta és kihangosította.

Csöng... Csöng... Csöng...

- Nem fogja felvenni – szólalt meg Jay.

- Igen? – hallottam, hogy mégis beleszólt az illető.

- Csá, Amy vagyok!

- Amy? Bocs, de csak egy éjszakára kellettél. Nem akarok tőled semmit... – mondta a baromságait, valószínűleg összekevert valakivel.

- Arról álmodozzál Styles, hogy én egyszer megleszek. Előbb gondolkozzál Faszfej! – próbáltam felnyitni a szemét.

- Jah, hogy te nem ez az Amy vagy – fogta fel.

- Amint hallod nem! – bunkóskodtam tovább.

- És minek köszönhetem gyönyörűségem a hívásod? Ugye nincs a közeledbe az a kis nyominger? – kérdezte.

Ha most nem twitcamoznánk szépen beoltanám, azért amit mondott, de mégse tehetem most...

- Nincs! Unatkoztam itthon és gondolkodtam felhívlak... – hazudtam.

- Ohh... Aranyos... Nekem van egy-két ötletem, hogy ne unatkozz – mondta a mocskosságait a balfasz.

- Nekem is! Menj fel a kis nyomingerem twiterrére és egyből nem fogsz te se unatkozni... – nyomtam ki a telefont.

Ezután még kb egy órán át nyomtuk a twitcamot... Jay végig mondta a hülyeségeit, én csak fogtam a fejem... Nathan-nek is volt egy pár dilis megszólalása... De az a lényeg, hogy élveztem az egészet...