1x29: Összetörte a szíved Sykes!

Amy szemszöge

A nappaliban vagyunk Zayn-nel és Need For Speed-ezünk... Csak egy kicsit vagyok idétlen... Eddig egy versenyt se nyertem meg... Az is lehet, hogy Zayn játszik túl jól... Igen ez az igazság, nem az, hogy én vagyok a béna. És ekkor megcsörrent a telefonom. Zayn le pause-ézta én meg megnéztem ki hív... Liam...

- Ez meg mit akar? – néztem értetlenül Zayn-re.

- Miért ki az? – kérdezte.

- Liam... – válaszoltam.

- Vedd már föl – sürgetett Zayn mosolyogva.

- Szia! – vettem fel a telefont.

- Szia, Amy! Hogy vagy? Mizu?

- Jól van Liam ne szórakozz. Mondd, mit akarsz?

- Nem hívhatom fel a hugicámat, hogy megtudjam, mi van vele?

- De... Csak te nem szoktad ezt csinálni. Nyögd ki végre, hogy mit szeretnél.

- Találkozhatunk? Fontos lenne beszélnünk.

- Hát...jó...! 1 óra múlva a Starbucks-ban?

- Rendben, ott leszek. Szia!

- Szia! – nyomtam ki.

- Na, mi volt? – érdeklődött Zayn.

- Találkozni akar velem...

- Ez egy jó jel. Ideje lenne kibékülnötök...

- Azok után, aminek elhordott engem??

- Felejtsd már el azt, testvérek vagytok!

Bementem a szobámba és készülődtem. Egy fekete füstös sminket csináltam, a hajamat át fésültem a jobb oldalamra. Egy tapadós fekete miniszoknyát, egy neon kék pántnélküli felsőt és egy kék telitalpú szandit vettem fel egy kis táskával. Majd kiléptem a szobámból és bementem a nappaliba.

- Így jó leszek? – kérdeztem Zayn-től.

- Aham – bólogatott elismerően.

- Akkor jó. Megyek is. Szia! – adtam egy puszit az arcára és kimentem az ajtón.

Lesétáltam a lépcsőn... Pff, a fotósok egész este itt tanyáztak és még mindig itt vannak. Kiléptem az ajtón és sétáltam a kocsimhoz. Aztán sorba jöttek a kérdések.

• Milyen volt Zayn-nel az éjszaka?
• Milyen Liam húgának lenni?
• És mi a helyzet Nathan-nel?
• Igaz a hír, hogy terhes vagy?
• Milyen börtöntölteléknek lenni?

- Nem érek rá, sietek. Viszlát! – értem oda a kocsimhoz és beszálltam.

Ezek mindig a hülye kérdéseikkel jönnek... Honnan vesznek ilyet, hogy terhes vagyok? 18 éves vagyok, még csak... Hol van még a családalapítás? És inkább elindultam a Starbucks-ba... 15 perc alatt ott is voltam. Leparkoltam és bementem. Liam már az asztalnál ült én meg odasétáltam hozzá.

- Amy – állt fel a székről Liam és megölelt. – Hiányoztál. Sajnálom, amiket mondtam, nem tudom mi ütött belém akkor. Nem érdekel, hogy Sykes a pasid, te akkor is az én kishúgom maradsz – és még jobban magához ölelt.

Végre Liam elfogadta a döntésem, csak egy kicsit elkéset ezzel...

- Te is hiányoztál – nyomtam egy puszit az arcára.

És mind a ketten helyet foglaltunk. Jött is a pincér, aki felvette a rendelésünket. Én egy frappachinot és egy szelet csoki tortát, míg Liam csak egy pohár vizet rendelt és 5 percen belül ki lett hozva.

- Diétázunk, diétázunk? – kérdeztem viccelődve.

- Nem - szomorodott el.

- Mi a baj? – tettem a kezem a kezére.

- Danielle... – mondta és rám nézett.

- Mi történt hisz olyan jól megvoltatok?

- Mindenben igazad volt, ő egy hazug nőszemély... – túrt bele a hajába.

- Sajnálom, de ő már csak ilyen – nem akartam a fejéhez vágni, hogy én meg mondtam.

- Tudod, mi fáj a legjobban? Az, hogy neki adtam igazat miközben neked volt... – mondta bűntudattal tele.

- A helyedben én se hittem volna magamnak... – még is ki hitt volna nekem? Senki... – Amúgy mit tudtál meg róla? – érdeklődtem.

- Úgy kezdődött az egész, hogy hallottam, amint Betty-vel beszél, rólad... A fülem hallatára beszélték meg, hogy hogyan akarnak téged Sykes-tól elválasztani. Ez még semmi, ez után jöttek a titokzatos telefonhívások valami pasitól, mikor kérdőre vontam ő tagadta. Egyszer volt alkalmam felvenni a telefonját elbeszélgettem a pasival. Elmondta, hogy Dani 1 héten többször elment hozzá és elszórakoztak ketten... Ez után egyértelmű volt, hogy dobtam. Nagy nehezen kimondtam a végét a kapcsolatnak, de még mindig szeretem... – mesélte Liam már majdnem sírva.

- Ne törd, magad miatta te sokkal jobbat érdemelsz... – mosolyogtam rá bátorítóan.

- Amit mondtál az mind igaz? Még a Tom-os is? – emelte rám a könnyes tekintetét.

Nagyon rossz így látni a bátyámat... Válaszként bólintottam egyet...

- Na de mindegy. Beszéljünk rólad. Mi a helyzet Sykes-szal? – kérdezte Liam egy apró mosoly keretében.

- Dobtam – mondtam hidegen és próbáltam leplezni az érzéseimet.

- Hogy mi??? – esett le Liam álla – Pedig jól néztetek ki együtt, még jó hatással is volt rád ez a kölök... Mit csinált? – váltott komoly hangnembe.

- Legyen elég annyi, hogy olyat tett, amit nem tudok neki meg bocsájtani.

- Mit tett? Megcsalt?

Mikor kimondta ezt a szót lehajtottam a fejem és egy könnycsepp csordult végig az arcomon és eszembe jutottak a közös képek...

- Kivel? – levágta a bátyám, hogy mi a szitu.

- Nem tartozik rád. Magánügy – mert számomra is gáz, hogy nem tudtam egy pasinak megadni azt, amit akart.

- Ezt tudnom kell, vagy én magam szedem ki Nathan-ből – mondta dühösen Liam.

- Dionne Bromfield – mondtam ki halkan a nevét.

- Hogy ki? – kérdezte.

- Dionne – mondtam még egyszer.

- Hallottam az előbb is, csak meglépődtem... Hogy pont vele... Én meg mondtam, hogy ne gyere vele össze... Tudtam, hogy ez lesz... És nem szerettem volna, hogy összetörjék a szívedet...

- Lehet, hogy hallgatnom kellet volna rád, de akkor nem tartanék itt ahol most... Még mindig veled élnék; nem lennének barátaim, akikre számíthatok; nem tanultam volna egy kis felelősség tudatot; még mindig buliznék minden héten; s talán nem nőttem volna fel az élethez... – mondtam a pozitív oldalát a dolognak.

- Ebben igazad van! De még is összetörte a szíved Sykes! – mondta még mindig dühösen.

- Majd valahogy túlélem! – mondtam, hisz nélküle is van élet, csak nem számomra...

Még, ha az olyan könnyű lenne... Már most hiányzik...Azok után, amit tett még mindig szeretem... És gyűlölöm is egyszerre...

- Emlegetett szamár hamar megjelenik – szólalt meg Liam.

A tekintetemet arra fordítottam amerre Liam nézett és ekkor megpillantottam őt. Mosolyogva jött be az ajtón, de amint megpillantott engem, ez a mosoly eltűnt... Helyette szomorúság és fájdalom lepte el az arcát... Mögötte belépett egy szőke hajú lány... Ő a húga Jessica.

- Látod, már más csajjal van! – mondta felháborodottan Liam.

- Te idióta az a húga – szóltam le.

- Jah, hogy neki van egy húga... Nem is tudtam...

Ismét hátra néztem és Nathan még mindig ott állt egy helyben és minket nézett... Jessica meg bele karolt és leültek a tőlünk lehető legtávolabbi asztalhoz...

- Menjünk? – kérdezte Liam.

- Nem fogunk elmenni... Bármennyire is fáj, hogy itt van maradunk... Meg kell tanulnom nélküle élnem...

- Úristen te nagyon szeretheted őt... Én nem tudnám ezt csinálni ha itt lenne Danielle...

- Beszélhetnénk másról? - tereltem a témát.

- Persze. Mesélj valamit...

- Mit?

- Bármit...

- Emlékszel kb. 5 éve, amikor lekéstük a buszt és azt hittük, hogy azaz utolsó és elindultunk gyalog, aztán meg ott ment el egy másik busz mellettünk.... Mi meg sétálhattunk haza a szakadó esőben? - meséltem valamit nevetve.

- Jaja emlékszem... Másnap mind a ketten betegek lettünk - mondta nevetve Liam.

- Hát igen, ilyen a mi formánk..  De legalább nem mentünk suliba.

- Jah én meg lemaradtam töriből az összefoglalásról és 2-es témazárót írtam...

- Én, ha ott lettem volna, akkor a helyedben én lehet, hogy még 2-est se írtam volna...

És Laimm-mal tök jól elbeszélgettünk a múltról és sokat nevettünk mikor a pincér idejött hozzánk...

- Ezt magának küldték – mondta nekem és letett az asztalra egy levelet meg egy tányért, amin a kedvenc sütim volt.

A kezembe vettem a levelet és elkezdtem olvasni:

Szia, Amy! 

Most is gyönyörű vagy, mint mindig. Boldognak tűnsz nagyon is, de tudom, hogy belül össze vagy törve.. Miattam... Elmondhatom ezerszer, hogy sajnálom, de mér nem tudok változtatni semmin. Bármit megtennék azért, hogy újra a barátnőm legyél... És meg is fogok tenni... Hisz hiányzol és szeretlek! 

xoxo Nath <3

Hogy lehet valaki ennyire gyáva, hogy levelet ír ahelyett, hogy ide jött volna... Kíváncsi vagyok mit fog értem tenni téptem széjjel a levelet apró darabokra.

- Liam ez a tiéd lehet – toltam elé a sütis tányért, ő meg értetlenül nézett rám – Edd már meg! – parancsoltam rá.

- De nem kell...

- Akkor hagyjuk itt – álltam fel a helyemről – Vagy nem – vettem fel a tányért és a papírdarabokat a kezembe sepertem.

- Te mit akarsz csinálni? – áll fel bátyus is.

- Majd meglátod – és ördögien rámosolyogtam.

- Mire készülsz Amy?

- Semmi rosszra...

És elindultam Nathan-ék asztala felé Liam meg követett.

- Amy – állt fel mosolyogva Nathan.

- Nathan – nyomtam a pofájába a sütit és megszórtam a papírdarabokkal – Most már te is gyönyörű vagy!

- Menjünk már – rángatott el Liam.

Majd mikor kiértünk hangos nevetésben törtem ki...

- Láttad az arckifejezését? – kérdeztem meg.

- Igen... Felbecsülhetetlen látvány volt... De most már menjünk vásárolni. Rád fér pár új darab.

Beültünk a kocsimba és elmentünk a plázába. 3 órán keresztül vásárolgattunk, majd Liam bezavart a fodrászhoz... Mert szerinte borzalmas a hajam. Leültem a székbe és elmondtam a fodrásznak milyen hajat akarok. Legyen hosszabb, seggig érő; ne legyen oldalt felnyírt rész; fesse át kékes feketével. Kb. 4 óra alatt végeztem a fodrásszal, Liam természetesen hazament. Én is hazafelé vettem az irányt. Felmentem a másodikra a sok táskával.

- Hazajöttem! – kiabáltam és gyors bedobtam a táskákat a szobámba és bementem a nappaliba.

- Jó a hajad csajszi – nyomott egy puszit az arcomra Zayn.

- Köszi! – mondtam és leültem mellé.

*csütörtök*

Reggel összepakoltam Nathan cuccait. Beültem a kocsiba és elmentem hozzá. Becsöngettem és Nathan kinyitotta az ajtót.

- Itt vannak a cuccaid – nyomtam a kezébe és bementem az ajtón.

- Ki az Nathan? – jött ki a nappaliból Dionne – Szia, Dionne vagyok – nyújtott kezet.

- Amy! – löktem arrébb és a lift felé vettem az irányt.

Nem érdekelt, hogy mit keres itt... Nem is akarom tudni... Megnyomtam a gombot felmentem az emeletre és bementem Nathan szobájába. Majd a táskámat az ágyra raktam és elkezdtem a cuccaimat belerakni.

- Amy – nyitott be az ajtón Nathan és kulcsra zárta.