1x27: Bíztam benned, azt hittem elég vagyok neked...

/ kövesd twiterren ezt---> https://twitter.com/twnewshu :) ezt én szerkesztem :D és itt tényeket, híreket tudtok olvasni a The Wanted-ról... Meg a blogomról is lesznek itt dolgok :D /

Nathan szemszöge:

- Nathan! –szólt Jay a kert egyik legeldugottabb részéről és odamentem hozzá. 

- Találtál valamit? - kérdeztem.

- Nézd - mutatott egy piszkos zsebire és felvette...

Mi a lószart akar egy piszkos zsebitől? Majd megszagolta és egy kicsit megszédült. - Ez nagyon büdös...ez... Ez egy kloroformos zsebkendő.
Elvettem a kezéből es megnéztem... Tényleg az volt. Jézusom! Amy! Ha valami baja esik.... Nagyon rossz érzésem van, remélem nem bántja senki se... És sétálunk vissza a házba en meg egyfolytában hívogatom Amy-t, hátha felveszi es leültünk a kanapéra.

- Az emeleten semmi - jött le Kelsey es Tom.

- A földszinten úgyszintén - jöttek Nunu-ék.

- Mi találtunk kint a kertben egy kloroformos zsebkendőt - mondta Jay.

- Úristenem! - bujt Nareesha Siva-hoz.

- Mi meg megtálaltuk Amy pénztárcáját az utcán nem messze innen - érkeztek meg Max-ék is.

Most mi tévő legyek? Mit kell egyáltalán ilyen helyzetben tenni? Nem tudom... Nem tudok semmit... Csak azt, hogy megkell találnunk Amy-t minél hamarabb... Ekkor egy sms-t kaptam... Elővettem a telefonom Amy-től jött...

- Amy küldött egy sms-t – mondtam egy halvány mosoly keretében.

Én elolvastam „Bocs, hogy eltűntem a buliról. Én nem akarok többé veled együtt lenni neked is és nekem is jobb lesz xx Amy”. Ahogy olvastam a sorokat elöntött a szomorúság és még egy könnycsepp is kicsordult... Lehet, hogy megtudta a Dionne-sat...

- Mit írt? – kérdezte Tom.

Nem bírtam felolvasni így odaadtam a telefont Jay-nek...

- Bocs, hogy eltűntem a buliról. Én nem akarok többé veled együtt lenni neked is és nekem is jobb lesz xx Amy – olvasta fel Jay az üzit.

- Ezt biztos nem Amy írta... Ő személyesen dobja a pasikat... Érdekli, hogy mit reagálnak... Itt valami nagyon, de nagyon bűzlik – mondta Kelsey határozottan.

A kezembe vettem a telefonomat és Amy-t hívtam... De semmi... Most meg már ki is van kapcsolva...

- A faszom – basztam földhöz a telefont és idegesen túrtam a hajam.

- Még ha ő volt akkor is megtudjátok beszélni – hessegette el Jay-t Nunu és leült mellém.

- Szerintem biztos, hogy nem Amy volt – hessegette el Max-et Kelsey a másik oldalamról és leült – Pont most van a legnagyobb szüksége rád...

- Lehet, hogy van valami abban, amit Kelsey mond. Mi se ilyennek ismertük meg Amy-t, hogy sms-ben dobna – mondta Max.

- Nathan! Kloroformos zsebkendő, elhagyott pénztárca, eltűnt Amy... Rakd már össze a kockákat – már szinte kiabálta Jay.

Basszus kajak igaza van... Ha Amy-nek bármi baja esett, akkor nem állok jót magamért... Elraktam a földről a telót a zsebembe és felálltam.

- Hova mész? – fogta meg a kezem Nunu.

- El – rántottam ki a kezem és elindultam a bejárati ajtó felé.

Majd kiléptem az ajtón... Egyből hideg szellő csapta meg az arcom... Sétáltam London utcáink... Csak járt az agyam egyszerűen mindenen... Amy-n, Dionne-n, magamon, Jessica-n(húga)... Amikor azt veszem észre, hogy ismerős utcán vagyok... Ismerős ház mellett mentem el... Becca háza előtt... Amy biztos otthon van... Felkell menni hozzá megkell beszélni a dolgokat... Bementem a lépcsőházba. Felmentem a másodikra és becsöngettem... De senki nem nyitott ajtót. Ezt még egy párszor megismételtem, de semmi... Neki támaszkodtam háttal az ajtónak és leültem a lábtörlőre... Felhúztam mindkét lábam és előre hajtottam a fejem... Hol lehet Amy? Olyan tehetetlennek érzem magam... A rendőrség is csak 48 óra után keresné... Bele se merek gondolni, hogy lehet Amy-vel... Akkor is ha kiderül, hogy nincs semmi baja és együtt maradunk... Ma „reggel” az újságírók széjjel fognak szedni minket... ÉS ha megtudja a Dionne-sat... Akkor ennek a kapcsolatnak nem lesz jövője... MIATTAM! Ekkora egy balfaszt, mint én is rég látott a világ... Ekkor hallottam, hogy lent csukódik a lépcsőház ajtó... Egyből felálltam és a korlátnál lenéztem... Lestem, hogy Amy az-e... De pechemre nem ő volt, csak egy kutyás öregasszony... Ez is jókor sétáltatja az ebét, ami egy pitbull volt...

- Jó estét Fiacskám! Kire vár? – szólított le a nyanya, már csak ez hiányzott.

- Jó estét! A barátnőmre – válaszoltam barátságosan.

- Az a szép szőke hajú az? – kérdezte.

- Nem... A másik – mondtam büszkén.

- Jó választás fiacskám, illik hozzád... De most már megyek, mert Csillámpóni álmos... Megyek, lefektetem. További jó estét!

- Viszontlátásra! – köszöntem el és a nénike tovább állt.

Majd hallottam, hogy megint csukódik a lépcsőház ajtó és valaki sietős léptekkel jött fel a lépcsőn. Ahogy a lépcsőfordulóban megpillantottam őt. Egyből lerohantam hozzá.

- Amy! Úgy aggódtam érted! – öleltem magamhoz jó szorosan.

Nem válaszolt semmit csak hozzám bújt... Tudtam, hogy valami baj van, mert éreztem, hogy Amy néha-néha megremeg a karjaimba.

- Menjünk be a lakásba. Ott nem kell félned – mondtam neki összekulcsoltuk a kezünket és elindultunk felfele.

- A kulcs a lábtörlő alatt – mondta Amy halkan.

Kivettem a kulcsot kinyitottam az ajtót és bementünk. Majd leültünk a kanapéra. Amy hozzám bújt a kezem a hátára tettem és simogattam... Meg a feje búbjára nyomtam egy puszit.

- Bármi történt elmúlt... Nem kell félned most már itt, vagyok. Pihenj nyugodtan, majd holnap megbeszélünk mindent. Szeretlek! – mondtam és adtam még egy puszit a feje búbjára.

Megvártam, míg elalszik, majd felhívtam a többieket, hogy meg van Amy és minden rendben... Felkaptam Amy-t és bevittem a szobájába befektettem az ágyba és én is befeküdtem mellé...

*július 25, csütörtök*

Amy szemszöge

Reggel arra kelek föl, hogy valaki simogatja az arcomat. Kinyitom a szemem és Nathan kómás feje tárul elém.

- Jó reggelt! – mondta a reggeli rekedtes hangján.

- Neked is – mondtam nyújtózkodva.

- Bocsi, hogy fel kelltettelek, de már nagyon éhes vagyok és meg akartalak várni – mondta és felült.

- Menjél enni... Én fáradt vagyok – zavartam el „kedvesen” és a fejem a párnába fúrtam.

- De én veled szeretnék reggelizni, lehetőleg most – bújt ide hozzám.

- De előtte fürödjünk meg, mert mind a ketten büdösek vagyunk. Menjél engedj vizet! – herseggettem el.

Nathan felállt és kiment... Csoda, hogy este tudtam aludni... Lehet, hogy nem mutatom, de még mindig félek Jake-től... Mert ő nem csak testileg, hanem lelkileg is tud bántani... Most az egyetlen jó dolog az életemben Nathan... Tudom, hogy ő sose tudna nekem ártani és soha nem okozna csalódást, hisz tiszta szívéből szeret. Már majdnem visszaaludtam, mikor kurva hangosan megszólalt Nath telefonja... Valami baromi idegesítő hangja volt... Egy gép hang egyfolytában azt mondta, hogy sms...sms...sms... Majd befogta... Végre!

- Mehetünk fürödni! – jött be Nath egy törölközővel a derekán.

- Segítesz? – nyafogtam.

Nathan idejött hozzám... Segített kiszállni az ágyból és a fürdő felé vettük az irányt... Majd bementünk.

- Vetkőzni megy egyedül vagy abban is segítsek? – mosolyogott rám féloldalasan.

- Az még talán megy – mondtam és lassan, semmi életkedvvel elkezdtem levenni a ruháimat.

Sid beült a kádba és utána én is , majd magához ölelt.

- Hova tűntél tegnap este? – kérdezett rá.

- Mikor ott hagytalak akkor kimentem a kertbe és láttam, hogy Becca és Jay csókolóznak. Majd jött a videó, de nem láttam végig, mert valaki kloroformos zsebkendőt rakott a számhoz és elájultam... Egy kocsi rakterében ébredtem fel... És ott volt Jake... – és ilyenkor nyeltem egy nagyot. - Azt akarta, hogy menjek vissza hozzá és legyek újra az ő tulajdona... Én azt, mondtam, hogy nem... Erre ő erőszakosan bánt vele, de sikerül elmenekülnöm – mondtam el a sztorit nagyon röviden.

- Nem igaz, hogy nem bírja felfogni, hogy most már az én barátnőm vagy. Meg mi ez már, hogy egy lánnyal erőszakosan bánik? Még szerencse le tudom tagadni, hogy a rokonom – mondta idegesen Nath.

- Nyugi! Az a lényeg, hogy esett semmi bajom – simítottam végig a kezén.

- De az ekkor se állapot. Nem volt joga, hogy ezt tegye... Egy elvetemült őrült... Maradhatott volna még a sitten – mondta még mindig idegesen.

- Igazad van! De létszi most ne beszéljünk róla többet... Elakarom felejteni – kértem meg.

- Rendben Kicsim – nyomott egy puszit a nyakamra – De amúgy visszatérve a tegnap estére jól hallottam, hogy azt mondtad Becca és Jay?

- Igen. Kimentem és Becca magához rántotta Jay-t és lesmárolta...

És ekkor hirtelen kinyílt a fürdőszoba ajtó és Becca meg Louis lépett be rajta.

- Ohh... sziasztok! – köszön Becca.

- Sziasztok! – köszönt Nath és a habokat seperte hozzám.

- Csá! – intettem egyet.

- Cső! – köszönt Louis is.

- Nem mintha zavarnátok, de mi épp fürdünk... És hát meztelenül vagyunk... Meg nézd már Louis is csak az ajtóig, mert jönni – mondtam – Mert talán fél, hogy Nathan leüti – tettem hozzá halkan.

- Jól van, már itt se vagyok. De épp kajálni készültünk. Ti is esztek? – kérdezte Becca.

- Aham – vágta rá rögtön Nath, a kis éhes.

- Oké! – mondta B. és becsukta az ajtót.

- Végre, hogy elmentek – nyomott egy puszit az arcomra Nath.

Tovább fürdőztünk, megmostuk a hajunkat... Majd kiszálltunk a kádból. Nathan felvette a boxerét én meg a fehérneműemet és mentem volna ki...

- Te így akarsz kimenni Louis elé? – kérdezte Nath.

- Miért baj? – kérdeztem.

- Ami azt illeti igen. Vegyél fel legalább egy köntöst. Ne mutogasd magad, elég, ha én tudom, hogy mi van alatta...

- Jól van, de a köntösöm a szobámba van – mondtam el a tényt.

- Ez nem jó? – mutatott Becca-éra, ami egy rózsaszín, mini, köves köntös volt.

- Azt akarod, hogy menjek ki Becca-éba egy ilyen rózsaszínbe? – kérdeztem undorodva.

- Még is jobb, mint a semmi – mondta váll rándítva.

 Fintorogva magamra kaptam azt az undormányt.

- Most már jó? – kérdeztem durcásan.

- Tudnád milyen jól áll – jött egyre közelebb – Nem lehetne az, hogy behúzod Becca-tól? – kérdezte úgy, hogy éreztem a leheletét a nyakamon és egy apró puszit nyomott tá – Hmm? – kérdezte és az ajkai súrolták az enyémet.

- Nem! Mivel húzod az agyam! – mondtam és megcsókoltam.

Majd kimentünk enni. Kajálás közben Nathan és Louis beszólogattak egymásnak egyre durvábbakat, már Becca-nak kellett leállítani őket. Ezután csöndben ültünk tovább. Becca és Louis elmentek mosogatni... Mi meg leültünk a tv-t nézni… Mikor csengettek. Kénytelen voltam és ajtót nyitni. Amint kinyitottam egyből vissza is csuktam, mert nagyon sok fotós és riporter állt ott... Nathan-nel megbeszéltük, hogy pár napra hozzá költözök, míg csillapodnak a kedélyek. Nathan fel is hívta BigKev-et(biztonsági őrük) és az ő segítségével ki is jutottunk a tömegből... És elmentünk Nathan-höz.

*3 nappal később, hétfő*

3 nap alatt csillapodtak a kedélyek. El tudok menni a sarki boltba, úgy hogy nem jön senki utánam. Liam is lebaszott, hogy minek csináltam ezt, mikor ehhez semmi közöm
Csináltam magamnak egy twitter profilt, egy nap alatt elértem az 1.500 követőt és ez még most is csak növekszik.
Most már telefonról is tudok lenni, mivel megjavították az iPhone-omat...úgy örültem ennek, legfőképp annak, hogy mindenkinek el kellett küldenem az új számom... Meg kíséreltem azt, hogy anyáméknak is elküldtem, hátha érdeklődnének felőlem... de ennek kicsi az esélye.
Az utóbbi 3 napban a legjobb az volt, hogy Kels elmondta, hogy összejöttek Tom-mal... Mint egy hülye gyerek, aki megkapta a cukrát, ágy ugráltam magamba, mikor megtudtam. 
Nathan nem nézett dilisnek... Igen, Nath nagyon fura... Furán kedves velem a nap 24 órájában. Főleg az tűnt fel nekem, hogy én tegnap bepróbálkoztam nála hátha, de ő nem akarta.... De lehet, hogy csak a stressz miatt volt...
Most jelenleg Nathan-t követem, hogy hallgatózzak, mert beszélget valakivel telefonon... tudom, hogy nem szép dolog, de mentségemre unatkozok...

- Nem még nem mondtam el - mondta Nath a telefonba.

Mit nem mondott el, kinek?

- Nem! Majd én elmondom neki... csak még nem volt rá megfelelő alkalmam...

No comment....

- Tudom... De mégis menjek oda elé " Szia! Van egy kis baj...megcsaltalak az exemmel"?....

Megcsalt? Pont Nathan? Akiben megbíztam... És akaratlanul is elkezdtek patakban folyni a könnyem és a háló felé vettem az irányt. Beledobáltam a bőröndbe azt a pör cuccot amit hoztam... És lelifteztem, közben hívtam egy taxit. Elindultam a bejárati ajtó felé... És Nath jött ki a konyhából... Azt hittem megúszom ezt a beszélgetést...

- Hova mész? - tette a kezét a vállamra.

- Haza - mondtam és a kezét a vállamról lelöktem.

- Miért? - emelte fel a fejem.

- Tudod te rá a választ! - céloztam az előbb hallott dologra.

- Dionne mondta el? - lett kétségbe esett a tekintete.

- Nem! - mondtam és elindultam.

- Amy várj... Ennek nem lehet így vége. Had magyarázzam meg - kérlelt Nath.

- Nem érdekel a magyarázatod. Megcsaltál! Pont!

- De Amy szeretlek... - ölelt magához.

- Ha igazán szeretnél, nem tetted volna meg - löktem el magamtól.

- De Amy! - fordított maga felé. - Ne hagyj el, kérlek - nézett rám a könnyes szemeivel.

- Legalább csak csók volt vagy meg is basztad? - kérdeztem a sírás határán.

- Le is feküdtünk... De nincs erre semmi mentségem... Én is ugyanúgy hibás vagyok... Nem gondolkoztam akkor...

Nem mondtam erre semmit, csak tovább indultam.

- Kérlek mondj valamit, bármi jobb, mint a hallgatás - kapta el a kezem.

- Bíztam benned, azt hittem elég vagyok neked... De úgy látszik nem... Te is olyan vagy, mint Jake. Csak hitegettél, hogy szeretsz.... - mondtam sírva és adtam neki egy pofont.

- Nem hitegettelek. Én tényleg szeretlek még mindig. Es ha most itt hagysz... Esküszöm, hogy addig fogok teperni utánad, míg nem leszel újra a barátnőm, Kicsim - simított végig az arcomon.

- Ezt a kapcsolatot már nem lehet rendbe hozni. Tönkre tetted! De nemcsak te...én is...Vége és kész! - mondtam és gyors kifutottam a házból.

A taxi már itt várt rám és beültem. Bediktáltam a címet és 20 perc alatt ott is voltam. Felmentem a házba. Becca otthon volt, köszöntem neki és bezárkóztam a szobámba.
Ez nem lehet igaz... Dőltem le zokogva az ágyra... Ez vagyok én. Az akit szeretek, MEGCSAL az exével. Legszívesebben kinyírnám a csajt, de nem ér annyit se... A szívem apró darabokra tört, apróbbakra, mint Jake-es szakítás után... És még mondogatta, hogy így szeret, úgy szeret miközben mást baszott... Nem vagyok én elég jó senkinek se.. A fél világ utál vagy büdös kurvának tart... Utálom a saját életemet!
Bekapcsoltam a laptopom és rákerestem erre a ringyóra. Beütöttem a google képkeresőbe, hogy Nathan Sykes and Dionne...
Jézusom, de undorító ez a csaj. Azt hittem Nathan-nek jobb ízlése van... Mekkora egy lufi feje van...
Mit ne mondjak, fájt látni ezeket a képeket... Ha találkozok vele, biztos, hogy szépen el fogunk beszélgetni. Elraktam a telefonom zsebre, rendbe szedtem egy kicsit magam, felvettem a napszemüvegem is kimentem a szobából, Becca már nem volt itthon.. Bezártam a bejárati ajtót.. Lesétáltam, beültem a kocsimba és elindultam... Muszáj most valakivel beszélnem és erre a megfelelő személy Kelsey... 30 perc kocsikázás után megérkeztem hozzá... Leparkoltam. Felmentem a 3.-ra és becsöngettem.

- Szia, Amy! - nyitott ajtót Tom egy farmer nadrágban.

- Tom - odamentem hozzá és megöleltem... és megint elkezdett folyni a könnyem.

- Sssh - nyugtatgatott Tom és közben simogatta a hátam.

- Megcsalt! - mondtam halkan.

- Nathan? - kérdezte meglepődve.

- Igen...Dionne-val...

- Gyere menjünk beljebb..

Bementünk... Leültem a kanapéra, addig Tom ment szólni Kelsey-nek... Estig beszélgettem vele, kiöntöttem neki a szívem és ő is mellettem állt. Tom meg elment.

Nathan szemszöge

- Ezt a kapcsolatot már nem lehet rendbe hozni. Tönkre tetted, de nem csak te én is... Vége es kész! - mondta Amy és kifutott házból.

Én csak kővé dermedve álltam és bámultam Amy hűlt helyét... Nem így kellett volna megtudnia, nekem kellett volna elmondanom és nem kihallgatnia... Annyira figyelmetlen voltam... Ültem le a földre és neki támaszkodtam a falnak és a fejemet lehajtottam.
Nathan te akkora egy balfasz vagy... Mi a fasznak feküdtél le Dion-nal?! Amy is elég jó neked... Mi az, hogy jó, Ő a legjobb... Sajnos ezt már nem tudom nem megtörténté tenni...
De nem fogom feladni... Mint mondtam, addig fogok teperni utána míg nem lesz újra a barátnőm... Szeretem! És muszáj elnyernem a bocsánatát... Szükségem van Amy-re... Mióta megismertem, volt miért felkelnem reggelente... Alig vártam minden nap, hogy lássam a gyönyörű mosolyát, a csodálatos vadító szemeit... És egészében ŐT. Teljes mértékben elvettem az eszem... Soha nem voltam még,ennyire szerelmes egy lányba se... 
De az egészben az volt a,legrosszabb, hogy Jake-hez hasonlított... Ahhoz az állathoz, aki simán kezet emel egy gyenge, törékeny lányra...
Még, hogy én csak hitegettem, hogy szeretem... Dehogy is! Nem tennék ilyet senkivel, főleg vele nem... Inkább a szemébe mondanám, hogy nem kell...
Attól is félek, hogy Amy kezet emel Dionne-ra. Nem kéne! Dionne, azért tuti feljelentené és mivel Amy büntetett előéletű súlyosabb büntetést kapna...