1x22: Legalább nem leszek a terhedre...

/Köszi, hogy az előzőhöz meglett a 8 komi :P nagyon örültem neki :D és azért szabtam meg, hogy hány komi után jön a rész, mert tényleg szeretném tudni, hogy van-e értelme annak, hogy írjam-e a blogot és hogy egyáltalán valaki olvassa-e :DD a következőt hozom hétfőn és most nincs komment határ :P /

Amy szemszöge

*péntek* június 19.

Az első reggelem újra szingliként... Mit ne mondjak nem a legjobb érzés... De tegnap rájöttem, hogy nem érdemes sírni Nathan után... Arra, hogy elfelejtsem, csak egy mód van rá: a régi Amy...az aki Nath előtt volt... És ha kérdeznétek egyáltalán nincs bűntudatom azért, amit Betty-vel tettem... Megérdemelte!!

Reggel 9 van. És valaki ráakaszkodott a csengőre, mivel Becca nincs itthon kénytelen vagyok én kinyitni az ajtót... Nem nagyon érdekelt, hogy fehérneműben voltam pizsama gyanánt és így mentem kinyitni az ajtót.

- Csá! Becca nincs itthon! – mondtam az ajtóban álló Jay-nek.

- Szia! – mért végig Jay. – Hozzád jöttem! Beszélhetnénk?

- Felőlem... – rándítottam vállat és leültem a nappaliban a kanapéra.

Nem sokkal később Jay is csatlakozott hozzám.

- Mondd! – néztem rá.

- Nathan elmondta mi történt... Látom te is szarul viseled, úgy, mint ő – mondta.

- Szarul viseli? Ő döntött így! – próbáltam játszani a lazát, mint akit nem érdekel.

- Jaj, Amy – ölelt meg. – Tudom, hogy érdekel téged, attól, mert most játszod, az erős csajt attól én tudom, hogy óriási szíved van.

Utálom, hogy átlát rajtam... Túl jól ismer...

- Csak ennyit akartál? – toltam el magamtól.

- Nem. Még beszélnünk kéne Betty-ről is...

- Mi van vele?

- Tudod te jól, nekem nem tudsz hazudni...!

- Jay most kajak erről fogunk beszélni? Nekem van egy jobb ötletem – álltam fel a helyemről és beleültem az ölébe.

- Amy! – tolt el egy kicsit magától.

- Tudom, hogy te is akarod. Gondolj csak a hétfőre... – mondtam és kezdtem kigombolni az ingjét.

- De te Nath barátnője vagy...!

- Már csak voltam... – mondtam és megcsókoltam.

Rég csókoltam meg más pasit Nathan-ön kívül... Jaj, istenem miközben csókolózok Jay-jel akkor is Nath-en jár az agyam. Miért? Majd éreztem, hogy Jay eltol magától...

- Amy! Nathan egy szóval se mondta, hogy szakítottatok!

- Te beszéltél vele?... Vagyis kit érdekel?! – szálltam ki az öléből.

- Igen beszéltem vele... Eléggé letört volt...

- Ez engem hol érdekel? Ő csinálta saját magának, Ő nem hitt nekem, Ő ordibált velem, Ő hagyott itt, Ő miatta borult el az agyam, Ő miatta tettem azt, amit tettem – eddig bírtam erős maradni, mert újra előtörtek a tegnapi emlékek és megint rám tört  a sírás.

Jay felállt a helyéről és idejött megölelni... Bírom, hogy ilyen jó magas, jól magához tud szorítani.

- Amy, nyugi! – simogatta a hátam.

- De elvesztettem... Pedig én szeretem őt... - fúrtam bele a fejem a mellkasába.

- Nincs még semmi veszve... Ott van a holnapi díjátadó... - próbált lelket önteni belém Jay.

Erre nem is gondoltam... De én egy olyan díjátadón egyedül.... Meg nem akarok botrányt csinálni szerintem én nem is megyek oda...

- Nem megyek - mondtam szipogva.

- De, jönnöd kell! Nathan-nek szüksége van a támogatásra... Tudod, mennyire szarul érzi magát? Sokat segítene neki, ha te ott lennél...

- Menjek el és álljak a sarokba, mint egy holmi ex...? A többi The Wanted tag meg egyáltalán, hogy fog rám nézni? Mert fogadok, hogy már ők is tudják!

- Amy! Te nem vagy ex. Mondtam már, hogy Nath egy szóval se említette, hogy szakítottatok... Neked igen? A többiek meg igen tudják, de te a mi Amy-nk maradsz, akkor is, ha nem vagy együtt Nathan-nel!

- Ami azt illeti nem mondta ki, hogy vége... De én úgy vettem le... De akkor úgy tűnik, én vagyok a hülye...

- Na, látod! Létszi gyere el! - kérlelte.

- Majd még meglátom - mondtam egy halvány mosoly keretében.

Az egész délelőttöt és a délutánt Jay-el töltöttem, mert akaratoskodott, hogy nem hagy egyedül és majd csak akkor megy el, ha Becca hazajön... Megnéztünk vagy 4 filmet, mire végre Becca hazatolta a seggét, Jay meg elment...
Most akkor nem tudom, hogy egyáltalán én most szingli vagyok vagy sem... De én tegnap úgy vettem le, hogy vége... De Nathan Jay-nek meg nem mondta azt, hogy vége...

- Amy, segítened kell! - ült le mellém a kanapéra Becca.

- Miben? - kérdeztem unottan...

Egyáltalán nincs kedvem most az ő bajával foglalkozni nekem is van elég...

- Holnap a díjátadón felvállaljuk, hogy együtt vagyunk Louis-szal - mondta hadarva a mondatot.

- Ti normálisak vagytok? - ordítottam le a fejét - Először Max-nek kéne elmondani!

- De úgy gondoltunk, ha nyilvánosan vállaljuk fel akkor bratyó nem fog akkora jelenetet csinálni... - mosolygott felénken.

- Hát a ti döntésetek - hagytam rá.

- Ugye holnap te is jössz a díjátadóra? - kérdezte Becca.

- Nem tudom, talán! - rándítottam vállat.

- Jönnöd kell! Tényleg segítened kell Max-szel... Meg ott lesz Nathan is és akkor lehet, hogy meg tudjátok beszélni a dolgokat...

- De csak lehet! - indultam el a szobába.

- Akkor jössz? - kérdezett rá még egyszer.

- Igen! - basztam be az ajtót.

Elmegyek, de csak is azért, hogy segítsek Becca-nak... Tudom, hogy ő is megtenné értem... Viszont én egyedül nem fogok ott ülni.... Ezért felhívtam Kelsey-t... Elmondtam neki, hogy holnap megyünk a London Music Awards-ra, ő ennek nagyon is örült... Elmesélte, hogy valami csaj mindig zaklatja, hogy szálljon le Tom-ról meg minden... Ebből le is szűrtem, hogy Kelsey haragszik Tom-ra, mert azt hiszi, hogy a csaj a barátnője... Pedig nem, ő csak Dagi házisárkányka...

*szombat* június 20.
*délután fél 5*

Neki kezdtem készülődni a díjátadóra, amire semmi kedvem menni... Kiválasztottam valami nem túl ribancos elegáns ruhát meg hozzávaló cipőt és ékszereket...
Mentem a fürdőbe letusoltam meg hajat mostam... A hajamat közepén választottam el hisz én most Nathan Sykes "barátnője" vagyok, és nem akarom beégetni szegénykét, hogy a csaja egy ízléstelen liba... Egy fekete füstös sminket csináltam magamnak... Magamra kaptam a ruhámat és pont csöngettek is... Mivel Becca már elment megint nekem kell kinyitni az ajtót

- Szia, Kelsey! - öleltem meg.

- Hali! - köszönt ő is és beljebb mentünk.

- Pár perc és biztos itt lesz a limuzin is értünk - mondtam.

Igen limoval megyünk... Eredetileg ezt Becca-nak küldték volna, de ő Louis-szal megy így mondta, hogy mi nyugodtan mehetünk vele...

- Limuzinnal megyünk? Soha életembe nem utaztam még vele - láttam az örömöt a szemébe.

- Jah, én se - mondtam én már kevésbé lelkesen.

- Amy valami baj van? Olyan más vagy most...

- Szakított velem Nathan - mondtam hidegen és a földet bámultam.

- Micsoda? Mi történt? - guggolt le elém.

- Megtudta, hogy egy börtöntöltelék vagyok - voltam már megint a sírás határán.

- Sajnálom... Pedig olyan szép párt alkottatok...

Ekkor hallottam, hogy dudálnak... Kinéztem az ablakon és ott volt a limo... Lesétáltunk a másodikról és beültünk egy olyan 25 perc alatt meg is érkeztünk a gálára... Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a vörös szőnyeg felé...

- Láttad épp most ment el mellettünk Conor Maynard! - szólt Kelsey.

- Igen láttam - válaszoltam neki.

Tudom, hogy sok ember számára nagy élmény az, hogy át sétálhat a vörös szőnyegen, de ez engem most teljesen hidegen hagy... A gondolataim máshol járnak... Inkább máson... Átsétáltunk a vörös izén és egy ilyen hall tárult élénk ahol tudok enni meg inni... Én rögtön a piás részleg felé vettem az irányt és elvettem egy pohár bort... Kelsey is jött utánam és ő is elvett valamilyen alkoholos italt...

- Sziasztok, lányok! Olly Murs vagyok! - jött ide és kezet csókolt nekünk.

- Én Kelsey, a barátnőm meg Amy - mutatta be magát és engem.

- Szép nevetek van és gyönyörűen néztek ki ma este! Soha nem láttalak még itt titeket... Kitől kaptátok a jegyeket? - kérdezte Olly.

- The Wanted - mondta mosolyogva Kelsey.

- Ohh! Értem! - mondta Olly és végig mért minket.

Kelsey és ő tovább beszélgettek én meg inkább leültem az egyik székre és néztem ki a fejemből... Olyan unalmas ez a szar, lehet, hogy mindjárt hazamegyek... De nem tehetem Becca miatt...

- Kicsi lány! - ült le mellém Nareesha egy pohár pezsgővel a kezében.

- Szia, észre se vettelek! - mondtam egy mű mosoly keretében.

- Az előbb jöttünk meg... - mondta és bele ivott a pezsgőbe.

Jöttek? Akkor itt van a The Wanted is... Egy kicsit keresgéltem a szememmel és megpillantottam őket... Nathan most is olyan jól néz ki mint mindig... Az a csőnaci, ing meg a zakó olyan jól áll rajta...

- Ne nézd már olyan feltűnően - szólt rám Nunu.

Megráztam a fejem és felé fordultam.

- Nagy cink lesz ma - tereltem a témát.

- Miért? - nézett rám értetlenül.

- Becca a pasijával jön be a vörös szőnyegen...

- Ez miért lenne baj? - kérdezte.

- 1, Max nem tud róla... 2, A pasija Louis Tomlinson...

Ahogy kimondtam Tommo nevét Nareesha kezéből kiesett a pohár és összetört... Nem kicsit lepődött meg...

- Mi a baj Kincsem? - jött ide Siva.

Láttam, hogy Nare sokk hatása alatt van ezért én válaszoltam helyette.

- Nincs semmi... Menj innen! - szóltam rá, lehet, hogy kicsit harapósan de elment.

- Max nagyon ki lesz - szólalt meg pár perc csend után.

- Tudom...

- Szerintem én most megyek Siva-hoz - állt fel.

- Oké - mondtam és elment.

Ahogy látom a One Direction is megérkezett... De kurvára nem érdekel...
Kelsey már Tom-mal beszélget... Most meg ölelkeznek, úgy tűnik szent a béke... Talán még össze is jönnek hamarosan...

Nathan meg most épp vagy öt csajjal beszélget... Mondanám azt, hogy nem vagyok féltékeny, de akkor hazudnék...
Ahogy így körbe nézek, mindenki beszélget, valakivel egyedül én vagyok egy akkora nyominger, hogy magamba iszogatok...
Értitek még Jay se jött ide köszönni ő is inkább más csajokkal dumcsizik...
Inkább a bejárat felé fordítottam a fejem és azt néztem, hogy mikor toppannak be Becca-ék... Már ásítozok is, minden bajom van... Megöl az unalom is... És ekkor megtörtént az, amire vártam megérkeztek ők...

Azonnal felálltam a helyemről és elindultam Max-hez, aki épp kaját szedett magának...

- Szia, Max. Mizujs? - ejtettem el megint egy mű mosolyt.

- Hali! - nézett rám tálán egy kicsit undorodva - Semmi - mondta és elindult.

- Milyen napod volt? - tettem a kezem a mellkasára, ezzel megakadályozva azt hogy el menjen.

- Mit akarsz, Amy? - söpörte le a kezem - Azt a büdös eget - azt hiszem ilyenkor vette észre Becca-éket.

- Nyugi, ne csinálj jelenetet! - vettem ki a kezéből a kajás tányért, mert még véletlenül hozzá vágja Louis-hoz.

- Ez nem lehet igaz! - mondta már nehezebben véve a levegőt, láttam, hogy idegei már az egekbe vannak.

- Becca a Tomlinson gyerekkel? - jött ide Tom.

- Amint látod! De segíts már kordában tartani Max-et - néztem rá segélykérően.

- Nem fogok. Becca az én húgom is mindjárt odamegyek és széjjelverem azt a gyereket - láttam rajta, hogy már ő is felhúzta az ágyát.

- Díjátadón vagyunk! - szóltam rá.

- Beszélni akarok vele - mondta Max ránézve... Basszus mindjárt megöli a tekintetével.

- Idehozom - ajánlottam fel.

És rögtön el is indultam...

- Sziasztok! - mentem oda hozzájuk és megöleltem Becca-t.

- Hogy viseli? - tért rá egyből a lényegre B.

- Fogjuk rá, hogy jól - füllentettem egy kicsit - Beszélni akar veled - néztem rá Louis-ra.

- Rendben, odamegyek - nyomott egy puszit Becca szájára és elindultunk vissza.

Azt hiszem talán én idegesebb voltam, mint Louis... Nem tudom mi fog itt történni...

- Tommo! – tette át Max a kezét a vállán. – Mi újság? – majd elmentek kettesben beszélgetni.

És én megint egyedül maradtam. Mentem még egy pohár borért, majd láttam, hogy Jay és Nathan nagyon diskurálnak és Bird felém mutogat. Jézusom mit akarnak ezek, tőlem? Majd Jay elkezdte felém tolni Nath-et és megadta a kezdő lökést neki. Na ilyenkor döntöttem el, hogy menekülök. Nem akarok még Nath-tel beszélni. A mosdó felé vettem az irányt, elég sietősen.

- Vigyázz má’!! – ütköztem Niall-be a wc előtt.

- Nah bazd meg, csak te hiányoztál – mondtam a szemeimet forgatva.

- Ha már itt vagy, elmagyarázhatnád azt, hogy Betty miért érdemelte ezt?! – mondta Niall karba tett kézzel.

- Nem tudom, miről beszélsz – álltam a tekintetét.

- Legalább Amy ne hazudj a képembe – Niall.

- Én? Pont neked?

- Igen, te! – lökött neki a falnak Niall. – Most elmondod szépen miért tetted ezt, Amy! – sziszegte Niall és a csuklómnál fogva még jobban odaszorított a falhoz.

- Ereszd el! – hallottam Nathan hangját, majd már nem éreztem Niall szorítását. – Húzz innen vagy beverem a képed!

Niall elhúzta a csíkot.

- Kérte valaki, hogy segíts?!

- Nem, de...

- Nem érdekel, hagyj békén! Nem akarok veled beszélni! Meg ne lássalak a szemem előtt... Így mindkettőnknek jobb lesz – léptem be a mosdóba és rábasztam az ajtót.

Remélem itt nyugtom lesz.

- Amy, beszélnünk kell! – hallottam Nath hangját a túloldalról.

Nem válaszoltam neki, majd bementem az egyik budiba, lehajtottam a wc ülőkét és rá ültem. Jól gondoltam, nem kellett volna eljönnöm. De ha nem jövök el, akkor nem látom ŐT, most is itt áll az ajtó előtt azt várja, hogy kimenjek, de én nem fogok, mert nem bírok a szemébe nézni. Ekkor hallottam, hogy nyitódik a mosdó ajtaja, rögtön becsuktam a budi ajtót és magamra zártam.

- Jól van Nath elintézem, nyugi – és hallottam, hogy becsukódott az ajtó. – Amy? – hallottam , hogy Nareesha topog be a a magassarkújába. – Melyik budiba zártad magad?

- Itt vagyok – nyitottam ki az ajtót.

- Áhh itt vagy! Adj egy esélyt Nath-nek, hogy beszéljetek – mondta Nunu.

- Nem akarok vele beszélni – mondtam.

- Most azonnal kimész, bocsánatot kérsz és elbeszélgettek! – mondta fenyegetően Nunu.

- Jól van – álltam fel a budiról és kimentem az ajtón, Nath a falat támasztotta és amint meglátott egyből idejött hozzám és szólásra nyitotta a száját, de én megelőztem. 

– Ne mondj semmit Nathan! Jobb lesz így mindkettőnknek, nem leszek a terhedre többet. Hagyjuk békén egymást. Még jó, hogy az elején lett vége, így nem zúgok beléd még jobban! – mondtam és minél hamarabb el akartam tűnni innen.

Hallottam még Nath hangját, de nem fordultam vissza, egyszerűen hazafelé vettem az irányt...