1x26: Amy?

/most indult vasárnap a The Wanted life című reality showja :D youtube-ra fel is töltöttem: http://www.youtube.com/watch?v=1WHERzkwhAg és szerintem nagyon jóó :D
itt a youtube csatornám iratkozzatok fel ;D http://www.youtube.com/user/00Betty00Betty/videos és nézzétek a videóim :D
a részről meg annyi, hogy jó olvasást hozzá :D /

Amy szemszöge

- Amúgy Nathan-t nem láttad merre van? - kérdeztem Jay-től.

- Szerintem kiment a kertbe, nézd meg ott - mondta.

- Oké, köszi - mondtam nagy mosollyal az arcomon és kimentem.

Kerestem kint kertben, de sehol sem találtam.

- Amy - ölelt meg Nunu sírva.

- Mi történt? - simogattam a hátát.

- Siva haragszik rám - mondta szipogva.

- Mert? - kérdeztem.

- Tegnap találkoztam az 5 évvel ezelőtti exemmel és ezért megharagudott.

- Jajj Nunu... Itt van most a bulin?

- Igen, a bárpultnál ül... - mutatott arra.

- Maradj itt és mindjárt jövök...

Elmentem a bárpulthoz és leült Siva mellé.

- Egy Jëgert - rendeltem. - Mizu? Seev? - fordultam felé.

- Semmi, iszogatok. Veled? - mondta és közben elém tolták az italom.

- Felállsz és beszélsz Nunu-val! - parancsoltam rá.

- Én? - nézett rám elkerekedett szemekkel.

- Igen, TE! - néztem rá szúrósan.

- Oké. Merre van? - kérdezte.

Elmondtam neki, hogy merre találja meg. Odament hozzá egyből megölelte, beszélgettek... És Nunu már mosolygott is. De Nathan még mindig nincs meg... Ezért arra jutottam, hogy felhívom.

- Szia, Szerelmem! - szólt bele.

- Szia! Merre jársz? - kérdeztem.

- Mindjárt lent leszek a nappaliba... Te is legyél ott.

- Okés, szia!

- Szia! Szeretlek! - nyomta ki.

Én meg bementem a nappaliba és ott várakoztam, mert még nem volt itt. Majd látom, hogy Nathan robog le a lépcsőn és egyből felém vette az irányt... Megcsókolt, majd szorosan magához ölelt.

- Hiányoztál nagyon Kicsim - mondta és az orrát a hajamba túrta.

- Te is nekem - nyomtam egy puszit az arcára.

- Gyere üljünk le a kanapén - mondta Nath, összekulcsolta a kezünket és leültünk.

Hozzábújtam, a lábam az ölébe raktam és Nath rárakta a kezét a combomra.

- Olyan jó lábaid vannak - simított végig a combomon, majd feljebb csúsztatta a kezét és megfogta a csöcsöm. - Ezek a személyes kedvenceim - és egy puszit nyomott rájuk.

- Nathan... - mondtam ki a nevét, úgyhogy a szemeimet becsuktam, majd kinyitottam és láttam, hogy Nath engem fürkész. - Mi az? - kérdeztem kislányosan.

- Semmi... csak nem tudok betelni a látványoddal - mondta Nath az ezer wattos mosolyával. - És ez az egész olyan álomba illő. És attól félek, hogy egyszer felébredek.. - mondta és a szemét lesütötte.

- Jaj Nath.... - mondtam és elpirultam.

Ő tudja, hogy mitől tudok zavarba jönni...

- Én i.... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert Sid magához ölelt szorosan és közben simogatta a hátam.

Nem tudom, mi van ma Nathan-nel, olyan fura...vagy talán csak túlságosan is kanos? Ki tudja, nem látok bele a fejébe, szerintem jobban is járok, mert olyan mocskosságokat látnék, hogy huu. Majd lazított az ölelésén és újra egymás szemébe néztünk. Felemelte a jobb kezét és az arcomat megsimította, mikor észrevettem, hogy sebes a bütyökje. Egyből a kezembe vettem a kezét.

- Mit csináltál? - néztem rá kérdőn.

- Semmit - és elvette a kezét. - Rá csaptam a kezemre a bejárati ajtót - mondta grimaszolva.

Jah persze... Biztos, hogy nem. Miért nem akarja elmondani az igazságot? Valakit megvert vagy valamibe belevert? Biztos jó oka lehet rá, hogy nem mondja el az igazat...

- Jaj, de béna vagy - nevettem ki, de nem volt őszinte.

Ültem a kanapén és bámulok mindenfele, amikor olyat látok, amit soha nem hittem volna, hogy látni fogok. Becca és Jay? Mi a tökömet csinálnak, hisz Becca-nak ott van Louis... Hoppá Jay majdnem lekapta Becca-t.

- Mindjárt jövök - mondtam Nath-nek és nyomtam egy gyors puszit a szájára.

Becca-ék után mentem a kertbe. Mit akarnak ezek itt ketten? Elbújtam egy nagyobb fa mögé. Látom, hogy Becca magához rántja Jay-t a pólójánál fogva és megcsókolta. Csak egy kicsit kerekedett el a szemem. De nem tudtam sokáig velük foglalkozni, mert hirtelen elhalkult a zene ás sötét lett. Majd a kertben a kivetítőn elindult egy videó. Azzal a címmel: Amy élete. Nah bazd meg! Csak sokkolva állok egy helyben, ez nem történhet meg! Nem! Nem! 

A videót nem tudtam végignézni, mert valaki a szám és az orrom elé nyomott egy zsepit. Próbáltam sikoltozni, de ahogy egyre jobban szívtam magamba a zsepi fura illatát, úgy gyengültem. A látásom is homályosodott, majd elvesztettem az egyensúlyom és az eszméletem.
Amikor kinyitottam a szemem azt se tudtam, hogy hol vagyok, a látásom se volt a legtisztább. Meg akartam dörzsölni a szemem, de nem tudtam megmozdítani a kezem.

- Jake! Kezd magához térni - hallottam mellőlem egy hangot.

- Ok. Most menj, innen át veszem - majd hallottam, hogy becsukódik valami.

Már egy fokkal jobban láttam. Egy kocsi rakterében voltam és a földön feküdtem. Majd egy alak jött be az ajtón.

- Amy - mondta ki a nevemet Jake.

- Jake?! Hogy tehetted ezt, hogy csak úgy elrabolsz? - törtem ki magamból.

- Sssh, nyugi Amy! - mondta és leült mellém. - Muszáj volt, csak így tudok veled beszélni.

Nem mondtam semmit erre. Azon agyaltam, hogyan tudnék minél hamarabb megszökni innen.

- Amy a többiek nem fognak megérteni... Ők, ez a video után ellened fognak fordulni. Én, viszont szeretlek, és örökre melletted leszek. Kérlek, gyere vissza hozzám... Mindent elölről kezdhetünk... Hazugságok nélkül... Kérlek - mondta és simogatta közben az arcom.

Tehát Jake keze van ebben a dologban. Ki gondolta volna... Csak eggyel nem számoltál Jakei, hogy ők ezt már tudják, és még mindig itt vannak mellettem. Buktaaaa.

- Engedj el! - sziszegtem ki a fogaim közül.

- Még nem - mondta Jake és egy kósza tincsemet a fülem mögé rakta. - Tudom, hogy te is szeretnéd. Sokjal jobb lenne a dolgod, mint anno. Mindenki felnézne rád...

Ismerem Jake-et, sose lehet nála tudni, hogy mikor mond igazat.

- Jake...én...én... - mondtam a szememet lesütve. - Ez mind és jó. Hiányzik a nagy népszerűség és persze te is - mondtam a hazugságot, amivel Jake figyelmét el tudom terelni.

- Szóval akkor újra lennél a sötétség hercegnője? - kérdezte nagy vigyorral a képén.

Én csak egy aprót bólintottam.

- Nem kötöznél el? - kérdeztem kis kutya szemekkel.

Pár percig filózott, de eloldotta a kötelet. A csuklómat dörzsöltem, miközben Jake figyelt engem. Mikor hirtelen valaki kopogott az ablaküvegen. Jake figyelme arra terelődött, itt az alkalom a szökéshez. Felálltam épp lendítettem volna az öklöm, de Jake reflexe jobb, mint amire számítottam. Elkapta az öklöm.

- Mit csinálsz, Amy? - kérdezte és egyre jobban szorította.

Nem válaszoltam egyből, csak kétségbe esetten néztem körbe az autóban.

- Nem tudom mi ütött belém... - mondtam lehajtott fejjel.

- Én tudom... Te nem szeretsz már - lett szomorú a hangja. - Ha az enyém nem leszel, akkor senkié se legyél - lett egyre dühösebb és a szemeit ellepte a sötétség, szorítása még erősebb lett és még csavarta is.

- De szeretlek... - bizonygattam, mert ha egyszer elborul Jake agya, akkor biztos végem és nem szép halált fogok halni, az fix.

- Már késő kicsi lány - sziszegte ki a fogai közül, majd a földre lökött és ráült a csípőmre, lefogta mindkét kezem. - Mond mi az utolsó szavad Amy.

- Dögölj meg! - és szembe köptem.

- Amy-Amy. Egy lánynak nem illik csúnyán beszélni, főleg annak, akinek híres pasija van...cöcöcöcö.... - mondta Jake és közben hámozta le rólam a ruhám. - Te választottad a nehezebb utat - ejtett el egy gonosz kacajt.

Majd elkezdte a nyakam csókolni, és ez által enyhült a szorítás a csuklómon. Kiszabadítottam a kezem és Jake hajába túrtam és közben simogattam a hátát.

- Tudtam, hogy ennek nem bírsz ellen állni - mondta Jake.

Jah persze.... Az egyik kezem maradt Jake-n a másikkal meg valami kemény tárgyat kerestem, amivel ezt az állatot fejbe tudom baszni. Tapogatózok és találok egy villáskulcsot. Egy jó bemért ütés a tarkójára és nem kell fel többet ez a nyomorék. Lendítettem és fejbe basztam, nem sokkal ment arrébb a tarkójától, de elájult. Mozdulatlan teste rám esett, lelöktem magamról és felálltam. Leporoltam magam, majd kiszálltan az autóból. Az embere nem tudom, hogy hova lett, nem is baj így feltűnés nélkül el tudok szökni. Elindultam egyenesen, azt se tudom merre. Elbújtam, mert ki tudja mikor kel fel. Kerestem a telefonom nincs meg. Bazd meg! És meg pénz sincs nálam, hogy taxival menjek haza. Elindultam haza, ha tudnám, merre van. Hideg is van, fáradt vagyok és nyűgös.... Csak az ösztöneimre maradtam.

Nathan szemszöge

- Mit keres is itt Dionne? - tágult ki Jay pupillája. - Erre jön... - szűrte ki a fogai közül.

- Sziasztok, fiúk! – hallottam meg Dionne hangját, aki az egyik pillanatról a másikra a nyakamba ugrott.

- Szia Dionne! – öleltem magamhoz.

Majd megfogta a kezem és kéz a kézben kisétáltunk az utcára.

- Mit akarsz itt Dion? – raktam zsebre a kezem.

- Csak gyere – karolt belém.

- De nekem vissza kell mennem... Bármikor megjöhet Amy – és kirántottam a kezem.

- Pár perc az egész. Csak mutatni akarok valamit...

Belementem és pár saroknyira leültünk egy padra.

- Nath nem akarlak megijeszteni, de olyan dolgokat hallottam a barátnődről, amit szerintem jobb, hogyha tudsz... – rakta a kezét az enyémre.

- Biztos tudok arról, amit mondani akarsz... Nincsenek titkaink egymás előtt...

- Akkor bizonyára azt is tudod, hogy Liam Payne húga...

- Már a kezdetektől fogva tudom – nem vitattam tovább a témát, hogy ő honnan tudja – Ennyi volt vagy akarsz még valamit mondani?

- Igazából nem ezt akartam mondani... Nathan...én...én... még mindig szertelek – mondta és megcsókolt.

Nem tudom miért, de visszacsókoltam. Majd egyre mélyebb lett a csókunk. Már Dionne kezdte kigombolni az ingemet... És behúzott egy sötét sikátorba... És megtörtént az, amire nem vagyok büszke... Szedtem fel a ruháimat a földről és felöltöztem.

- Erről egy szót se senkinek! – mondtam.

- Rendben, tartom a szám – válaszolta Dionne.

Majd elkezdtem visszasétálni a buliba... Úristen, hogy tehettem ezt Amy-val... Egy undorító pöcs fej vagyok... Még saját magamtól is undorodok! Miért nem tudtam az agyamat használni akkor? Mi a faszért csak a farkamra hallgattam? Hülye állat – verte bele a falba. Nem érdekjel mennyire fáj, megérdemlem... De akkor is hogy fogok ezek után Amy szemébe nézni?

Bementem a házba és felmentem az emeleti mosdóba és magamra zártam az ajtót. Megnyitottam a csapot és megmostam a kezem.

- Nathan! – kopogott be fürdő ajtaján Jay – Tudom, hogy itt vagy. Nyisd ki!

Majd egy kis idő múlva kinyitottam és Jay bejött.

- Szia, Jay! Mit szeretnél? - kérdeztem hátra rakott kézzel.

- Beszélgetni jöttem! - mondta és várta a reakciómat.

- Mégis miről? - húztam össze a szemöldökét.

- Hol voltál, eddig? - tért a lényegre és karba tett kézzel várta a válaszom.

- Sétáltam... - mondtam még mindig hátra tett kézzel.

- Nathan az igazat! Hol voltál Dionne-val? - kérdezte nyomatékosan.

- Sétáltunk és... - hajtottam le a fejét és leültem a kád szélére.

- És? - nézett rám kérdően.

- És ennyi... - mondtam de kerültem a tekintetét.

- Nath én már ismerlek annyira, hogy tudjam, hogy nem mondod az igazat. Mi történt?

- Csókolóztunk - nyögtem ki végre.

Azt viszont nem mertem elmondani, hogy le is feküdtünk...

- Úristen Nathan te normális vagy?! Ha megtudja Amy... Abból nagy baj lesz... - mondta fejcsóválva.

- Tudom... - emeltem fel a jobb kezem és az arcom elé raktam.

- Mit csináltál te? – jött ide Jay és megfogta a kezem.

- Áúú, ez fáj - nyafogtam.

- Te megverted Dionne-t? - feltételezte a legrosszabbat Jay.

.
- Nem, dehogy... nem ütök lányt. Csak hát ideges voltam a fal meg közzel - húztam el a szám.

- El kell mondanod Amy-nek... - mondta nekem.

- De akkor szakít velem...

- Vagy te mondod el vagy én – fenyegetőzött.

- Oké elmondom... De nem ma...

- Akkor majd holnap…

- Oké.

- És mit mondasz a kezedre, mit csináltál? Mert azt biztos észreveszi és nem hülye...

- Majd ki találok valami...

- Valami nagyon jót találj ki, mert különben Amy gyanakodni fog.

- Jó – mondtam, majd megszólalt a telefonom. – Szia, Szerelmem!...

- Szia! Merre jársz? – kérdezte Amy.

- Mindjárt lent leszek a nappaliban. Te is legyél ott…

- Okés. Szia!

- Szia, Szeretlek! – nyomtam ki a telefont.

- Szia, Szeretlek – utánozott engem. – Ez most komoly? Ha annyira szereted, akkor miért csókolóztál Doinne-val?

- Hagyjál már békén! – löktem arrébb és kimentem.

Jay a csókon mennyire kiakadt... Bele se merek gondolni, mi lenne akkor, ha azt is lemondtam volna, hogy lefeküdtünk... Majd robogtam le a lépcsőn és egyből Amy felé vettem az irányt... Megcsókoltam, majd szorosan magamhoz öleltem.

- Hiányoztál nagyon Kicsim - mondtam és az orrom a hajamba túrtam.

- Te is nekem - nyomott egy puszit az arcomra.

- Gyere, üljünk le a kanapén - összekulcsoltam a kezünket és leültünk.

Amy hozzábújt, a lábát az ölembe rakta és ráraktam a kezem a combjára. Egyszerűen nem veszthetem el... Ezerszer jobb nő, mint Dionne... Dionne csak egy hoba volt az életembe... Én Amy-t szeretem...

- Olyan jó lábaid vannak - simítottam végig a combján, majd feljebb csúsztattam a kezem és megfogtam a csöcseit. - Ezek a személyes kedvenceim - és egy puszit nyomtam rájuk.

- Nathan... - mondta ki a nevem, úgyhogy a szemeimet becsukta, majd kinyitotta - Mi az? - kérdezte kislányosan.

- Semmi... csak nem tudok betelni a látványoddal – mondtam az ezer wattos mosolyommal. - És ez az egész olyan álomba illő. És attól félek, hogy egyszer felébredek.. - mondtam és a szemeimet lesütöttem.

- Jaj Nath.... - mondtam és egy picit belepirultam, ilyenkor olyan cuki.

- Én i.... – kezdett bele a mondatába,

De ilyenkor megláttam Dionne-t és Amy-t szorosan magamhoz öleltem és közben simogattam a hátát. Ahogy ránéztem Dion-re egyből összefacsarodott a szívem, mert a lelki szemeim előtt láttam, hogy Amy hogyan fog összetörni. Majd lazítottam az ölelésemen és újra egymás szemébe néztünk. Felemeltem a jobb kezem és az arcát megsimítottam. Egyből Amy a kezébe vette a kezem.

- Mit csináltál? - nézet rám kérdőn.

- Semmit - és elvettem a kezem. - Rá csaptam a kezemre a bejárati ajtót - mondtam grimaszolva.

Remélem, beveszi, mert most hirtelen más nem jutott az eszembe..

.

- Jaj, de béna vagy - nevetett ki.

Majd mind a ketten néztünk ki a fejünkből... Folyamatosan az járt a fejembe, hogy mi lesz, akkor ha Amy megtudja... Vége lesz és elveszítem, azt a lányt, akit szívből szeretek.

- Mindjárt jövök - mondtam Amy és nyomott egy gyors puszit a számra.

 Ültem tovább, amikor elsötétült minden és a nappaliban a tv-n elindult egy video „Amy élete” címmel... ? Már csak ez hiányzott. Szörnyülködve néztem végig a videót. Nem hiszem el, hogy ez megtörténik pont most... Körbe néztem és láttam, hogy mindenki a videót leste... A videó végén többen is összesúgtak majd rám néztek...

- Vége a bulinak! Mindenki hazafelé! MOST! – ordibálta Jay.

Én meg csak ültem egyhelyben teljesen lesokkolva...

- Hé haver minden rendben? – ült le mellém Max.

Én csak ránéztem teljesen kétségbeesetten és megszólaltam:

- Nem tudom, hol van Amy – álltam fel idegességembe.

- Nyugi biztos itt van valahol – ültetett vissza Max.

- De hol? – mutattam körbe.

- Srácok! Amy? – kérdezte a szobában maradtak közt Max.

Mindegyikük csak rázta a fejét, hogy nem tudják, hol van... Elővettem a telefonomat... Kicsöng, de nem veszi fel... Már kb. 15 perce itt ülünk, de semmi...

- Na, jó én ezt nem bírom tovább. Megkeresem! – álltam fel.

- Vájjunk szét. Úgy gyorsabb! – vetette fel az ötletet Nunu.

Nunu-Siva, Kelsey-Tom, Perrie(?)-Max, Jay és én. Így voltak a párosok. Mi a kertbe mentünk széjjelnézni. Nagyon nem volt semmi... Valami itt nagyon nem stimmel...

- Nathan! –szólt Jay a kert egyik legeldugottabb részéről és odamentem hozzá.