1x21: Segítség, valaki segítsen!

/ Huuuh...nehezen, de meg született ez a rész is :D igaz, hogy rövidebb egy kicsit, de annál inkább izgalmasabb :D tehát jó olvasást és komizást :P mert 8 komi után hozom az új részt! (pénteken) :D /

Amy szemszöge:

 - Bocsi, hogy csak most jöttem, de ezeket a barmokat nehéz kordában tartani... – ölelt meg és ketten elindultunk... Majd az ajtóban megálltunk – Most jut eszembe nem is kaptál még csókocskát, Kicsim – mondta és megcsókolt.

Szokás szerint a csókunkat megint megzavarták, de most anyámék...

- Nathan, még jó, hogy nem nyomod le a lányom torkán a nyelvedet – mondta anya, aki végre megjegyezte a nevét.

- Ne irigykedjen Mrs. Payne inkább jöjjenek beljebb – mondta Nathan aranyosan és elálltunk az ajtóból, hogy be tudjanak menni – Menjenek csak a hang után, mindjárt megyünk mi is! – majd felém fordult – Szóval sz én cuccomba... Szerintem igazán felesleges ez a pulcsi rajtad – mondta és lehúzta a cipzárt – Áhh jól gondoltam – mosolyodott el kajánul.

- Szerintem igenis kell! – mondtam és húztam vissza a cipzárt, de félúton Nath megfogta a kezem.

- Nem-nem! – mondta mosolyogva.

- Hidd, el szerintem jobban járunk, ha nem veszem le, mert csőnadrágba vagy... – pillantgattam lefele.

- Igazad van, de egy asztalnál fogunk ülni és gondolom, anyád nem néz az asztal alá... Na vedd már le – nézett rám kiskutyaszemekkel.

- Ne nézz így rám! – fordítottam el a fejem.

- Mert mi lesz? – fordította vissza a fejem.

- Meghalok! – válaszoltam egyszerűen.

- Jaj, nem akarlak megölni... De akkor vedd le! – mondta nagy vigyorral a pofáján.

- Nem! – tiltakoztam még mindig.

- Nathan! – futott ki Siva lihegve.

- Mi van? – förmedt rá egy kicsit Nath.

- Katasztrófa. Amy anyja mindenkinek beszól, Jay szexuális táncot lejt kis gatyában, Tom oltogatja Dani-t, Nareesha meg Becca a cipőkről beszélgetnek... Nem bírom! – hadarta el gyors Seev.

- És még nem is ettünk! – fogtam a fejem.

- Gyere, Amy rakjunk rendet bent! – mondta Nath és elindultunk befele.

Mikor beléptem egyből Jay-t láttam meg. Egy széken állt közel anyámhoz és ott táncolgatott... Mindenki ordibált mindenkivel... Ez kész katasztrófa...

- Üljünk le! – fogtam meg Nath kezét és leültünk a lehető legtávolabb anyáméktól – Tegnap megcsaltam Nathan-t Becca-val, mert leszbikus vagyok! – ordítottam el magam.

Ekkor mindenki kussba lett és rám néztek.

- Hogy mi? – kérdezte anya undorodva.

- Végre, hogy befogtátok! Foglaljatok helyet! – utasítottam őket.

És mindenki szép lassan elfoglalta a helyét.

- Te most kajak leszbi vagy? – kérdezte Jay, aki mellém ült le.

- Nem! – mondtam határozottan... Ennyire hülye nem lehet, hogy feltette azt a kérdést...

- Alfred, hozhatod az előételt! – szólt Nathan a pincérnek.

Pár percen belül be is hozta a kaját. Láttam, hogy anyám nem sokat evett belőle csak így turkált benne... Nem tudom mi baja a húslevessel... Aztán meg kezdte a kérdezgetést... Hülyébbnél hülyébb kérdéseket tett fel... Azt se tudtam, hogy mit válaszoljak rá... De amennyire ismerem, lesznek még ennél gázosabb kérdései is...

- Alfred! – szólt Nath.

Majd jött Alfrédkah és leszedte az asztalt és pár perc múlva visszajött a főétellel, ami hús volt sült krumplival. Neki láttunk enni... A szobában egyre melegebb volt, ezért levettem a pulcsimat... Majd hirtelen annyit látok, hogy egy sült krumpli repül előttem és Dani hajába esett, ő meg nem vette észre... Én meg akaratlanul is elkezdtem kuncogni...

- Amy! – szólt Nath.

Én oldalra néztem kérdően...

- Semmi! – mondta vigyorogva.

Ebbe meg mi ütött?...

- Na és Nathan mi a szándékod a lányommal? – kérdezte meg apa.

Erre a kérdésre én is kíváncsi vagyok, hogy mit válaszol ez az idióta mellettem.

- Jelenleg minden rendben és jól megvagyunk... Remélem így is marad sokáig. Nem vagyok a rövid távú kapcsolatok híve, dehogy mi lesz a jövőben azt még nem tudom – mondta Nath és megpuszilta a homlokom, ez által közelebb húzott magához.

- Ohh ez cuki volt Nathei... – szólalt meg Nunu.

- Csak nézz rá... Ő tőle minden cuki – mondta Jay.

- Imádom a felsőd – piszkálta az orrával a fülemet Nath – Úgy eljátszadoznék a gombokkal, ha ketten lennénk – és elkezdte simogatni a hasamat, majd megpöckölte a köldök pc-m – Remélem, ma nálam alszol, mert valakinek muszáj téged ápolnia – mondta és a lábamat az ölébe rakta.

Magához húzott és átkarolt... A fejem a mellkasára hajtottam és éreztem, hogy egyre egyenlőtlenebbé válik a légzése...

- Türtőztessétek már magatokat, vacsorázunk! – kiabálta le a fejünket anya.

- Hagyjad már Karen, addig nincs semmi baj, míg van rajtuk ruha – állt ki mellettünk apu.

- De akkor ne itt ez illetlenség! – mondta durcásan anyám.

- Illetlenség? Akkor ez mi? – kérdezte Nath és megcsókolt és közben simogatta a lábamat.

- De ugye tudod, hogy ezzel se éred el, hogy itt aludjak... – mondtam neki.

- Nem akarsz itt aludni? – tolt egy kicsit arrébb, hogy a szemembe tudjon nézni – Azt akarod, hogy egyedül legyek ebbe a nagy házba? – biggyesztette le az ajkait.

- De itt akarok aludni, csak azt nem akarom...

- Miért? Valamit elbasztam? Szar vagyok? Túl tapasztalan vagyok? Meguntnál? –tette fel a hülye kérdéseket félve, hogy mi lesz rá a válaszom.

- Ne gondolj ilyenekre – nyugtattam meg – Tényleg szeretek veled együtt lenni... Csak... – hajtottam le a fejem.

- Csak mi? – kérdezett rá egyből.

- Csak... Megvan – mondtam félénken.

- Jaj te, csak enni? – könnyebbült meg – Azt hittem már valami komolyabb – nyomott egy puszit a homlokomra.

A vacsora hátra lévő részében se maradhattak el anyám beszólásai... Jay meg Max is böfögtek össze-vissza, amivel még jobban felhúzták az agyát. Tom meg neki kezdett rinocéroszozni... Csak úgy a mondatja felébe belemondta, hogy rinocérosz... Én és Nathan pedig még a desszert alatt is egymás nyakán lógtunk... A vacsora végén anyám elment budira a 2. emeletre, mert állítólag a földszinti „rossz”. Már vagy 10 perce nem jött vissza, így neki álltunk a keresésének... 10 perc múlva még mindig nem volt meg.

- Az alaksorban van, mert egy kéz nyúlkál ki a szellőzőnyílásból – jött be apa a kertből.

És igen igaza volt tényleg lent álldogált. Miután feljöttünk a földszintre még jól leordibálta a fejem, hogy ez a vacsora szar volt, a barátaim se normálisak és a pasim is egy agyrém... Majd elment apával, Liam-mal, Dani-val. Ezek után jól kiröhögtük őket a többiekkel...

*2 nap múlva* csütörtök június 18.

Nathan szemszöge:

Felvettem a kocsi kulcsokat az asztalról és indultam is. Beszálltam a kocsimba, bedugtam a slusszkulcsot... És épp indultam volna el, mikor valaki kopog az ablakon... Jaj ne ez Betty.

- Mi van? – tekertem le az ablakot.

- Beszélnünk kell! – nyávogta.

- Mégis miről? – értetlenkedtem.

- Amy-től...

- Bocsi, de nekem nincs kedvem a hazugságaidhoz...

- Ez biztos érdekelni fog – nyújtott be egy csomagot.

- Jah, biztos – elvettem és ledobtam az anyósülésre, majd elindultam.

Nem értem Betty-t miért nem hagyja már békén Amy-t... Ez a csomag biztos tele van hazugságokkal... Nem tudom, hogy egyáltalán belenézzek-e vagy sem... De mégis furdal a kíváncsiság... Ezért arrébb álltam a kocsimmal és kibontottam... Nem az fogadott, amire vártam...

Amy szemszöge

A kanapén ülök és várom Nathan-t, mivel ezt a napot kettesben töltjük... 13:25 van tehát van még 5 perce ideérni... Addig megiszok egy kávét... Kimentem a konyhába és megis csináltam, majd szép lassan megittam... 13:45 van... Késik már 15 percet... És ekkor csöngettek, biutos, hogy ő lesz az mentem is kinyitni...

- Szia! – öleltem meg, de ő nem ölelt vissza.

- Hoztam neked valamit – adott a kezembe egy csomagot.

- Gyere be és kibontom – mondtam.

Ő némán besétált és bementünk a szobámba. Én leültem az ágyra, ő meg idegesen járkált fel-alá... Tudom, hogy valami baj van... Látszik rajta... Nem szokott járkálgatni...

- Mi a baj Nathan? – mentem oda hozzá.

- Csak nyisd ki a dobozt! – mondta kicsit hangosabban.

Jobbnak láttam, ha kibontom... Lehet, akkor rájövök, hogy mi a baja... A kezembe vettem a dobozt és kibontottam... Benne volt a rendőrségi adatlapom... A 16 éves képemmel... Soha nem akartam, hogy ezt megtudja... SOHA!

- Nathan! –szóltam neki, de nem néztem rá, szégyelltem magam.

- Ez igaz? – tette fel egyből ezt a kérdést.

Én csak ráztam a fejem, hogy sajnos az.

- Miért nem mondtad el, hogy sittes vagy? – kérdezett rá.

Nagyon szarul esett ezt a szót pont az ő szájából hallani...

- Mert féltem... – mondtam, de még mindig nem mertem a szemébe nézni.

- Azt hittem bízol bennem – most már nem ideges, hanem szomorú volt.

- Bízok is...

- Nem úgy látszik... – mondta hidegen.

Az a tudat, hogy elveszthetem... Akaratlanul is könnyeket hozott a szemembe... Ha ő nem lesz, mellettem abba én bele halok... Ekkor már zokogtam...

- Mit tettél te 16 évesen, hogy börtönbe kerültél?

- Jake bandájába voltam... Egyszer elkaptak a zsaruk kábítószerrel, amit Jake rakott bele a zsebembe... Majd olyan dolgokat varrtak a nyakamba, amiket el se követtem, így kaptam 3 hónapot, börtönt... És Jake pedig 2 évet... Ebbe az is közre játszott, hogy én is ellene vallottam – mondtam még mindig sírva.

Tuti nem fog megbocsájtani... TUTI!.. Akkor szerintem én megyek a konyhába egy késért... Csak egy vágás és minden jobb lesz...

- Legalább vállald azt, amit elkövettél! Ne kend Jake-re! – mondta Nathan és indult kifele.

- Most vége? – kérdeztem, hisz tudnom kell.

Nathan nem mondott semmit csak elhagyta a szobát... Tehát vége... Tudom, hogy nem mondta ki... De érzem... Vége és ez mind Jake miatt! Az arcomat a kezembe temettem és még jobban sírtam... Miért velem történik ez? Utálom az életem... Utálom az egész múltam... Most mi lesz? Nathan szakított velem... A többiek ezek után is barátkozni fognak velem egyáltalán? Nem hiszem...

- Amy! – jött be Becca és megölelt – Mi történt?

- Vége – nyögtem mi nehezen.

- Miért? – kérdezte és közben próbált nyugtatni Becca.

Én csak a rendőrségi adatlapomra mutattam. A kezébe vette és ahogy olvasta láttam, hogy teljességgel meglepődött...

- Mit csináltál? – kérdezet rá.

Elmeséltem neki is a Jake-es sztorit, azt, hogy hogyan jutottam a börtönbe...

- Szegénykém! – simogatta a hátam Becca.

- Most magamra hagynál egy kicsit? – kérdeztem.

- Persze – mondta és kiment.

Én se vagyok normális, hogy sírok egy srác után...De ő nem csak egy srác... Ő Nathan Sykes... Akibe nagy valószínűséggel én hülye belezúgtam... Ha megtudom, hogy kitől tudta meg eskü nem jár jól...

Egész délután az ágyban fetrengtem... Csak Nathan-ön járt az eszem... Becca próbált engem jobb kedvre deríteni, de nem ment...

Ekkor rezeg a telefonom az éjjeliszekrényen... Lehet, hogy Nathan az... Gyors felültem és nyúltam érte... Áhh csak egy sms... Betty-től?!

„Remélem Nathan nem akadt ki az ajándékomtól! Sok boldogságot! xoxo B.”

Bettyke tehát te voltál... Ilyenkor már tudtam mit kell tennem... Kerestem magamnak ruhát, kifésültem a hajamat, megmostam az arcom és felkaptam egy napszemüveget... Kimentem a szobából.

- Hova mész Amy? – kérdezte Becca a nappaliból.

- Van egy félbe maradt ügyem! – mondtam és kimentem a bejárati ajtón.

A bokám már nem fáj annyira, így normális tempóban tudtam lesétálni a lépcsőn.

- De ne csinálj semmilyen hülyeséget! – kiabálta utánam Becca a lépcsőházban.

Hülyeséget? Én nem csinálok soha semmilyen hülyeséget... Majd beszálltam a Range Rover-embe és elmentem Betty háza elé... Becsöngettem hozzá, de senki nem nyitott ajtót... Sebaj, megvárom itt... Ültem le a lépcsőjére... Este 9-re teljes sötétség borította be az utcát, csak néhol égtek a lámpák... Szerencsémre közvilágítás se volt... Majd hallottam egy magassarkú kopogását, ez ő lesz... Elindultam szépen ki az utcára... Jobbra nézetem, majd balra és megpillantottam.

- Betty! – mondtam, mint egy pedofil és elindultam hozzá.

- Ohh... Szia, Amy! Rég beszéltünk már. Nincs kedved bejönni és meginni valamit? – mondogatta Betty a baromságait, amire nem nagyon figyeltem.

- Jah, inni persze... – szedtem elő a zsebemből egy ollót.

- Az minek? – mutatott félve az ollóra.

- Adok 5 másodperc előnyt... 1....2...3..4.5 – számoltam vissza egyre gyorsabban.

Betty eldobott mindent a kezéből és elkezdett futni, amikor letelt az 5 másodperc én is elindultam... Bettyke olyan kis idétlen volt, hogy elesett a magassarkúban... Ezáltal könnyebbé téve nekem a helyzetet. Csak a földön feküdt, mint egy védtelen. Egyből rá vetettem magam és a hátára fordítottam...

- Most szépen megtanítalak valamire – mondtam bájosan mosolyogva rá, megfogtam a pólójánál fogva, felhúztam és elengedtem... Szépen beverte a fejét – Ne üsd bele az orrod Amy dolgába! – ordítottam.

- Segítség, valaki segítsen! – kiabálta ő is.

- Nem hallja senki! – felálltam, őt is felállítva, majd meglöktem és szegény pára újra a földön volt.

Megint rávetettem magam és elővettem az ollót. Lenyisszantottam egy tincset a hajából...

- Amy, kérlek ne! Én nagyon sajnálom, nem gondolkodtam – próbált hatni rám Betty, semmilyen sikerre.

Majd megfogtam az egész haját és levágtam egy jó 10 centit, hanem többet...

- Amy, meg tudjuk ezt beszélni... – nyafogott tovább.

Ha nem fogja, be bele tömöm a háját a szájába...

- Nekünk nincs miről beszélnünk... Csak neked van mit tanulni... Mit tanultál eddig? – fogtam meg a pólójánál fogva és közelebb húztam magamhoz.

- Azt, hogy békén hagylak...

- És még? – kérdeztem hangosabban.

Betty nem válaszolt...

- És még? – kérdeztem idegesebben és a kezem a nyakára tapadt.

- Nem mondom el, hogy te voltál... – mondta kapkodva a levegőt.

- És? – néztem rá kérdően.

- És elmegyek Nathan-höz meg magyarázni?!

- Pontosan – szálltam le róla és vártam, hogy felálljon, ami kicsikét nehézkesen ment neki, ezért segítettem.

Majd gyomorszájon ütöttem, amitől majdnem megint összeesett.

- Hohó! Vigyázzál! Nem kell ennyit inni! Na, befelé – szó szerint lökdöstem el a kocsimig.

Beszállítottam az anyósülésre és én is beszálltam. És elmentünk Nathan-höz... Tudom, hogy nem fog megbocsájtani, de legalább megalázom Betty-t...

- Itt vagyunk! – Kifele! – utasítottam.

- És mit mondjak neki? – kérdezte.

- Tudod te azt! – mondtam, mert amúgy kurvára nem érdekel, hogy mit fog pofázni.

Megfogtam a haját megcibáltam, majd belebasztam a fejét a műszerfalba.

- Tűnés befelé! – kiabáltam.

Bettyke kiszállt a kocsiból és elindult rossz irányba. Amint ezt megláttam kipattantam a kocsiból és utána mentem.

- Másik irány, ribanc! – fogtam meg és bemostam neki egyet.

A pólójánál cibálva mutattam meg neki, hogy merre van a bejárat. Adtam neki egy kezdő lökést, azért ő orra is esett... Majd beültem a kocsiba és arrébb tolattam, hogy véletlenül se vegyen észre Nathan, hogy én itt vagyok...