1x20: Bazd meg Nathan...

/ 6 komi és hozom a kövi részt :D mi lesz itt még...Jézusom :O xd /

Amy szemszöge

- Amy! – ölelt meg hátulról Nathan, mikor vége lett a zenének.

- Most komoly ez a zene? – kérdeztem tőle és a kezeimet ráraktam az övéire.

- Aham – puszilta meg a nyakam.

- Most pedig köszöntsétek nagy szeretettel a One Direction-osokat! – mondták be a hangosbemondóba és elindult a Kiss you.

A 1D? Kajak ellenük megyünk? Ezek mindig mindenhol a középpontban akarnak lenni...? Remélhetőleg jól széjjelverjük őket... És ez a zene? Undorító...

Ekkor pillantottam meg az édes bátyámat Danival az oldalán... Amint észrevettek, ezt hittem Liam összeseik olyan fejet vágott...

- Láttad Liam fejét? – búgta Nathan a nyakamba.

- Aham – mondtam mosolyogva.

És azok a hülye nyomorékok is felsorakoztak...

- Betty úgy nézett rád, mint aki mindjárt kinyír – mondta nekem Jay.

- Amy-t nem bánthatja senki! – mondta Nath és még szorosabban magához ölelt.

Annyira imádom mikor ilyen védelmező...

- Liam! Csókot! – ordibált ide Tom.

- Jótékonysági meccsen vagyunk, kulturáltan – szűrte ki Nath a fogai közül és mosolyogva integetett bele a kamerába, majd én is követtem a példáját.

- Kulturáltan? – szűrtem ki én is a fogaim közül.

Válaszképpen csak egy puszit nyomott az arcomra. Majd egy 15 perc alatt bemelegítettünk, hogy nehogy meghúzzuk magunkat...

Mindenki beállt a helyére és elindult a meccs... Egész jól játszottunk, míg Betty el nem vonta Jay (kapus) figyelmét és Louis be nem lőtt egy gólt...

- Jay, figyelhetnél! – ordította neki Seev.

Megint egész jól ment minden, amíg a 25. percben nem kaptunk még egy gólt, amit Harry lőtt. 

Ekkor én odamentem Jay-hez.

- Jay! Nem vetted észre, hogy Betty direkt jön ide, hogy elvonja a figyelmed? – vontam kérdőre.

- Jó, bocsi! Most már koncentrálok! – mondta és megölelt.

Én meg visszamentem a helyemre. Viszem be a labdát balról és Niall-t akartam kikerülni, de akkor egy szúrós érzést éreztem a lábamba, Niall lerúgott és a földre estem... És a bokámhoz kaptam, ami iszonyatosan fájt.

- Te hülye állat!- lökte meg Nathan Niall-t olyan lendülettel, hogy seggre ült.

Jézusom! Nathan olyan cukin keménykedik… Értem!

Majd Niall feltápászkodott és kezdte a szövegelést:

- A labdát rúgtam te fogyi!

- A labdát, mi? – ment volna neki Nathan megint, de Max lefogta, Niall-t meg Zayn.

- Jól vagy csajszi? – guggolt le mellém Tom.

- Jah, nagyon – mondtam szarkasztikusan.

- Kicsim! – fogta meg a kezem Nath – Remélem nem lesz semmi bajod, mert akkor saját kezűleg ölöm meg.

Eközben idejött a doki és kezdte bekötözni a bokámat.

- Nathan, nyugi! – mondtam neki, mert nagyon felhúzta az agyát.

- Nem! Hogy csinálhatott ilyet? Az idegeim is az egekben van már! – ült le mellém.

Ilyennek se láttam még, de ez az oldala is cuki... Megfogtam a pólóját, közelebb húztam magamhoz és egy apró csókot leheltem a szájára...

- Most már lenyugodtál? – kérdeztem.

- Még, nem! – mosolyodott el kajánul.

- Na, jól van srácok, itt hagylak titeket – állt fel Tom.

Majd a doki is végzett, de mielőtt elment volna megszólalt:

- Jobb lenne, ha kiállnál!

- Az kizárt! – mondtam és Nath vállára tettem a kezem és felálltam.

A bokám nem kicsit fájt, de egy ilyen meccset nem fogok elhalasztani egy holmi sérülés miatt... Csak egy baj van Niall a jobb lábamat rúgta le, a rugó lábamat... Nem mintha a ballal nem tudnék játszani, de mégis csak a jobbal szoktam rúgni...

Majd folytatódott a meccs és a bíró félidőnél lefújta... Levonultunk a pályáról be az öltözőbe és mindenki felfrissítette magát... A 2. félidőre a fiúk újabb 3 csajt húztak ki, de most Jay helyett Nathan ment, mert a kapusunk „kifáradt”...

- Jay! – mentem oda hozzá Nareesha-val.

- Ti mit akartok? – lett rémült a tekintete.

- Semmit – akasztottam az ujjamat a pólója nyakába, majd beleültem féloldalasan az ölébe és felraktam a lábam.

- Amy, nagyon erotikusan viselkedsz. Nathan fejbe fog baszni engem – mondta az kicsit megijedve.

Én csak vállat rándítottam és kivettem Nareesha kezéből egy hajgumit.

- Az meg minek? – nézett rám értetlenül Jay.

Kislányosan rámosolyogtam megfogtam egy tincsét és begumiztam.

- Ez most komoly? Kinek az elvetemült ötlete volt ez? – kérdezett rá Jay.

- A fiúké! Mi csak véghezvisszük! – füllentett Nunu.

- De azt biztos nem mondták, hogy ülj az ölembe, Amy...

- Az már a mi büntetésünk! – mondtam és Nare-val tovább gumiztuk a haját.

Ahogy egyre több hajgumi volt a hajába egyre viccesebb és viccesebb lett...

- Amy! – szólt rám egy kis idő múlva Jay eléggé érdekes hangnembe.

- Hmm? – néztem rá kérdően.

- Nincs kedved kiszállni az ölemből? – nézett le fele.

Én is lenéztem... Szegény Jay... Nem értem miért vagyok ilyen hatással a férfiakra...

- Nareesha... A kicsi Jay működésbe lépett – nevettem el magam.

- Na, de Jay – nézett rá rosszallóan Nunu.

- Mi folyik itt? – hallottam meg Nathan hangját a hátam mögül.

- Uramisten! Hogy nézel ki? – kérdezte Tom és elnevette magát.

- A fiúk ötlete volt mi? Most már igazán kiszállhatnál az ölemből - és szó szerint kilökött az öléből Jay és a padlóra estem.

- Kösz! – mondtam neki.

Majd Nathan nyújtotta a jobb kezét és segített felállni.

- Most mi bajod Bird? – kérdezett rá Nath.

- Vedd már takarékra a barátnődet és jó is lenne, ha ki is elégítenéd szexuálisan Baby Sykes – mondta szemrehányóan Jay.

Na, itt aztán eltört nálam a mécses... Nem csináltam semmi olyat nem tehetek róla, hogy a hülyéje beindult rám...

- Engem takarékra? Inkább te kontroláld magad, mert én nem tehetek róla, hogy neked nincs kiegyensúlyozott szexuális életed, úgy, mint nekem és Nathan-nek – mondtam egy pöppet idegesen.

Ekkor az egész szobát ellepte pár percre az a tipikus kínos csend...

- Kész vagyok! – nyitott be az ajtón mezben... Kelsey.

Úgy tűnik pont őt húzta ki valamelyik fiú... És mindenki hátra fordult és a fiúk tátott szájjal nézték még Nathan is... Ezért sípcsontom rúgtam... Egyből felém fordult...

- Auu... Ezt most miért? – még ő kérdezi.

- Azért, mert majdnem kiesett a szemed – mondtam egy kicsit harapósan – Ohh szia Kelsey! – öleltem meg.

- Amy! Neked is, szia! – mondta mosolyogva Kelsey.

- És PJ hogy van? – kérdeztem rá.

- Már egész jól csak a sebei látszódnak, de az meg begyógyult – mesélte nyugodtan.

És lassan elindultunk ki a pályára... 

Elfoglaltuk a helyünket és a bíró elindította a játékot... 10 perc elteltével elkezdett zuhogni az eső... A pálya sáros, latyakos volt... Ennél jobb nem is lehetett volna... Mindenki csúszkált a pályán és el is estek... Enyhén volt vicces Nathan elcsúszása... Harry hasasa egy pocsolyában, Betty seggre ülése... A 70. percben egy góllal gazdagodottunk, amit Nath fejelt be, véletlenül... A 89. percben Tom bebikázta a labdát... 

Majd a bíró lefújta a meccset, döntetlen állással...

Kicsit örültem, hogy vége lett a meccsnek, mert a bokám rohadtul fájt és nem tudtam meddig bírom még... Kezdtem lebaktatni a pályáról... Amikor éreztem, hogy egy kar körém fonódik... Elég magas volt... A kezére néztem és láttam a tetkóit... Ez Jay.

- Jól vagy? – kérdezte tőlem és segített tovább sétálni.

- Nem, nagyon fáj a bokám – mondtam.

- Jaja a kis Amy nem bír már a saját lábán közlekedni? – hallottam távolról a kis dagadék hangját.

- Kiss, Dagi! Te már egy szúnyogcsípés miatt is kiálltál volna arra hivatkozva, hogy nagyon viszket – szövegeltem vissza.

- Mi bajos a szúnyogcsípéseimmel? – jött ide Danielle.

- A csöcsödre gondolsz? Ha vakarod őket attól nem lesz nagyobb – mondtam és Jay inkább leültetett a kispadra és elment.

- Amy Payne! Hogy beszélsz Danelle-val? – jött ide anyám, aki ízlésficamba szenved, mert 1D-s felső volt rajta.

- Mrs. Payne én elmondtam már, hogy nem Payne vagyok, hanem Mayne... - gyors szólaltam meg, mert még lebuktat...

- De akkor se beszélhetsz így Dani-val – pampogott már megint.

Danielle csak karba tette a kezét és örömittasan vigyorodott rám.

- Amy – hallottam meg Nathan hangját, aki Danit meg anyát arrább tolta és köztük eljött, majd leült mellém és a derekamnál fogva meztelen felsőtestéhez ölelt... Azt hittem meghalok a látványtól... – Nagyon fáj a bokád?

- Aham... – mondtam neki az igazat.

- Ethan, anyádék nem tanítottak meg udvariasan viselkedni? – háborodott fel anyám.

- Te most kihez beszélsz? – kérdeztem rá, mert én semmilyen Ethan nevű embert nem ismerek.

- Ahhoz a fickóhoz, aki ott ül melletted – mutatott Nath-re.

- Nathan vagyok még mindig! – mondta a pasim.

- Jól van – legyintett egyet a kezével – Csak azt akarom mondani, hogy elfogadjuk a holnapi vacsorameghívást.

- Milyen vacsora Karen? – csillant fel egyből Dani szeme.

- Nem is mondtam. Ezek itt meghívtak minket vacsorázni...

- Mi is mehetünk? – kérdezte Dani a szokásos gúnyos mosolyával.

- Nem! – mondtam határozottan.

- Nyugodtan! – ellenkezett velem anya. – Hánykor és hol is lenne? – nézett rám.

Azaz igazság, hogy a többiekkel erről még nem beszéltünk... Most mit mondjak.

- Este 7-kor a Yellow Street 69. alatt. Nagy ház gondolom, megtalálják – mondta Nath a saját címét.

- Rendben, ott leszünk! – mondta anyám és Dani-val karöltve elmentek.

- Borzalmas lesz ez a vacsora! – jelentettem ki.

- Annyira csak nem lesz rossz... – próbált vigasztalni Nath.

- De igen, Ethan! – mondtam nevetve a végét.

- Gyere, menjünk be, közöljük a többiekkel a „jó” hírt – mondta szarkasztikusan felállt és nyújtotta a kezét.

- Izéé... Nincs kedved bevinni? Tényleg nagyon fáj a lábam – néztem rá aranyosan.

- Érted bármit! – mondta mosolyogva.

Az egyik kezét a hónom alá a másikat pedig a lábam alá csúsztatta és felkapott. Én meg a kezemet a nyaka köré fontam és egy puszit nyomtam az arcára, miközben sétáltunk a folyosón. Megérkeztünk az öltözőhöz... Az egyik kezemmel kinyitottam az ajtót és Nathan bevitt rajta, majd lerakott a padra.

- Köszi! – mosolyogtam rá.

- Mondtam, hogy érted bármit! – és megcsókolt. – Holnap nálam este 7-kor vacsora a Payne családdal... Mindenkinek kötelező ott lennie!

*kedd* július 16.

*délután 5 óra*

Neki álltam készülődni a „nagy” vacsorára. Elsőnek a ruhámat választottam ki: Lila converse cipő, fekete rövid naci, fekete gombos haskilógos felső, Nathan superman-es sapija és lila pulcsija, amiket behúztam tőle. Utána mentem letusolni, hajat mosni. Egy lila düstös sminket csináltam magamnak... Majd átadtam a fürdőt Becca-nak... Én visszamente, a szobámba és kaptam egy sms-t Nathan-től: „Skypra föl! :P xx”. Bekapcsoltam a laptomom és indítottam is a programot. Látom, hogy Nath hív én elfogadom és már is szembe találom magam a cuki pofijával.

- Szia, Kicsim! – intett nekem.

- Hali! – dőltem hátra az ágyon.

- Így jó leszek? – állt egy kicsit hátrébb.

Egy fekete csőnaci volt rajta meg egy lila kockás ing. De jó legalább összeöltöztünk...

- Persze jó leszel így – mosolyogtam rá – És én? – álltam fel egy szál törölközőben.

- Hát engem tuti nem zavarna, ha ketten lennénk... Talán túl sok is lenne – mondta a kisfiús vigyorával.

- Azt egyből gondoltam... Zavarna, ha közben öltöznék? Áhh ez hülye kérdés volt – mondtam a fejem fogva.

- Nyugodtan... De szeretnélek látni közben... – vigyorodott el perverzül.

- Te perverz dög... De akkor kérek zenét is... – mentem bele.

- Egy pillanat... – mondta Nath és láttam, hogy elkezd zenét keresgélni.

És berakta a Dappy-vel közös zenéjüket a Bring it home-ot.

- Meg felel, Kisasszony? – kérdezte féloldalas mosollyal.

- Meg – válaszoltam egyszerűen, mert a,úgy tényleg jó zene.

Megfordultam letekertem magamról a törölközőt és felvettem a melltartómat.

- Az erotika az hol marad? – hallottam, hogy szól nekem Nath tehát visszafordultam.

- Arról nem volt szó – mondtam félvállról.

- Hagynál szenvedni? – állt fel és oldalra fordult.

Mit ne mondjak dudorodott neki...

- Nathan, ennyitől? – lepődtem meg.

- Nekem elég csak rád gondolnom – ült vissza.

Élveztem ezt a helyzetet, hogy ennyitől be tudom indítani...

- Csak elég rám gondolnod? Tudod hány lány ölne meg ezért, ha ezt tudnák? – húztam fel a rövidnacim.

- Valószínűleg több millió... De egyikük se tudná ezt kihozni belőlem, erre egyedül te vagy képes...

- Jaja, Nathan... Te aztán értesz ahhoz, hogyan hozz zavarba egy csajt...

- Zavarba hoztalak? – láttam a meglepődöttséget az arcán – Téged? Amy Payne-t? Ez elismerés – mosolygott az 1000W-os mosolyával.

- Úristenem már ennyi ez idő? Bármelyik pillanatban jöhet Jay. Szia! – meg se vártam, míg elköszön lecsuktam a laptopot.

Bazd meg Nathan... Hogy lehetsz ennyire édes és perverz egyszerre?

És ekkor hallom, hogy csöngetnek... Gyors magamra kaptam a felsőt, a pulcsit, a sapit meg a cipőt... Majd kibaktattam a szobából, mert még mindig fáj a bokám.

- Amy! – ölelt meg Jay – Wow! Jól nézel ki – mért végig.

- Neked is, szia! És köszi! – mondtam.

- Akkor csajok indulhatunk?

- Persze – mondta Becca és kimentünk a lépcsőházba.

Jay és Becca már jóval előrébb voltak, mint én...

- Valamit nem felejtettetek el? – kérdeztem hát, ha leesik nekik.

Felnéztek rám teljesen értelmes fejjel, majd Becca megszólalt:

- Amy, haladj már! – sürgetett.

- De, hogy? – mutattam a lábamra.

- Jah – kapott a fejéhez Jay és feljött hozzám.

Felkapott a hátára és úgy vitt el egészen a kocsiig. Beszálltunk és elindultunk Nathan-höz. Röpke 20 perc alatt ott is voltunk. Majd kiszálltunk... Jay ment elől utána Becca végül én totyogtam hátul, mint egy pingvin... Mire a többiek bementek a házba én tartottam félúton.

- Welcome drink-et? – lökött meg a pincér, azt majdnem elestem.

- Kösz, nem! – totyogtam még mindig a bejárathoz.

- Cső, totyi! – baszott hátba Tom.

- Szorulj bele Vámpír! – mondtam.

- De előtte megharaplak!- mutatta ki a a vámpír fogait – De megyek majd bent találkozunk – mondta és gyors elment.

Miért ilyen kedves ma velem mindenki? – tettem fel azt az egyszerű kérdést magamba.

- Amy! – hallottam Nathan hangját.

Majd megláttam az ajtóba és felém sétált.

- Bocsi, hogy csak most jöttem, de ezeket a barmokat nehéz kordában tartani... – ölelt meg és ketten elindultunk... Majd az ajtóban megálltunk – Most jut eszembe nem is kaptál még csókocskát, Kicsim – mondta és megcsókolt.

Szokás szerint a csókunkat megint megzavarták, de most anyámék...