1x31: Szeretném rendbe hozni az összetört szívedet!

* 3 nap múlva* hétfő

*délután 3 óra* a fociedzésen

Amy szemszöge

- Jó napot Mr.Z.! - köszöntem neki.

- Szia, Amy! Rég láttalak. Jöttél ugye vissza? - mondta boldogan.

- Nem igazán. Azért jöttem, hogy kilépjek!

Amúgy is már hetek óta nem járok be az edzésekre már semmi értelme az egésznek... Nincs kedvem már focizni... Van elég bajom ezen kívül is...

- Mi csoda? Az nem lehet! - illetődött meg nem kicsit.

- Sajnálom, de így döntöttem...

- Jövő héten lesz, még egy bajnoki meccsünk legalább arra gyere el - már szinte könyörgött nekem.

- Nem...

- Rendben. Látom elhatároztad magad. De én bármikor visszavárlak téged... Mindig lesz fenn tartva számodra egy hely...

- Köszönöm Mr.Z. Viszlát! - köszöntem el.

- Viszlát!

Én meg hazamentem és neki álltam filmet nézni popcornnal... Olyan csöndes a ház... Zayn is elköltözött tegnap... Becca jó ha hazajár hetente egyszer... Egyedül vagyok... Teljesen egyedül érzem magam... Hiányzik Nathan, az, hogy valaki szeressen... De tudom, hogy ő soha se szeretett... Az a tervem, hogy elfelejtsem őt, de nem nagyon halad... 24 órából 12-t biztos, hogy rá gondolok... Szeretem és ez ellen nem tudok mit tenni... A film is unalmas... Ezért inkább felmentem twitterre a követőim száma már elérte a 300.000-et... Unalmamban kiposztoltam egy idézetet. @AmyPayne: "Ő az egyetlen ember, aki büszkélkedhet azzal a varázspálcával, ami a szívemet irányítja. Tőle függök, nélküle, a varázslata nélkül a semmiben hullnék. Még mindig, ennyi idő után is Ő ad értelmet mindennek, csak Ő benne látom azt a varázserőt, amely képes elszédíteni, őrültté tenni, amelynek hatására úgy érzem, egyszer én is boldog tudnék lenni." Ez az idézet tükrözi a jelenlegi érzéseim... Majd leraktam a telefonom... A filmnek is vége lett... Mit csinálhatnék? Áhh meg van, felhívom Kelsey-t hátha ráér egy kis dumcsira... Kikerestem a telefonkönyvből és tárcsáztam... Csöng... Csöng... Majd kinyomja... Hát oké... Biztos nem ér rá... Akkor Jay... Rá is rákerestem és felhívtam... Csöng.... Csöng.... És ő is kinyomja... Biztos neki is fontos elfoglaltsága van bizonygattam magamnak, de nem hittem el... Inkább nem agyaltam azon, hogy mi bajuk velem... Beraktam egy másik filmet... És a közepe felé bealudtam... Rám fért egy kis alvás, hisz a napokban alig aludtam valamit...

Jay szemszöge

Jelenleg épp Nathan-höz tartok, mert Sykes hugica összehívta a bandát... Nem tudom minek... Megérkeztem... Bementem és leültem a többiek mellé...

- Látom, már itt van mindenki! Akkor bele is vágok... Azért gyűltünk ma itt össze, hogy segítsünk Baby Sykes és Amy kapcsolatán - kezdte el a szövegelését Jessica.

- Nathan, ha rendbe akarod hozni a kapcsolatotokat, akkor miért voltál vele olyan köcsög pénteken? Tudod Amy elmesélte... - mondtam neki, mert ez így fura.

- Kuss Bird! Ne szólj bele a beszédembe. Amúgy az is a terv része! Na, szóval, hogy végre tudjuk hajtani az egészet először is... Ha Amy hív kinyomjátok, had higgye azt, hogy valami baj van, és hogy leszarjátok őt... Nem nyittok neki ajtót... Egyszerűen nem teremtetek vele semmilyen kapcsolatot és teljes mértékben nem foglalkoztok vele... - utasította Jess.

- De ezzel neki lesz rossz - mondta Kelsey és én teljesen egyet érték vele.

- Ez kell ahhoz, hogy végre tudjuk hajtani a tervet... Ami nem más, mint az hogy...

*4 nap múlva, péntek*

Amy szemszöge

Az utóbbi napokban se Jay, se Kelsey, se Tom, se Nunu, se Max, se Siva nem vette fel a telefont és még ajtót se nyitottak. Nem tudtam rájönni, hogy mi bajuk velem. Ezért arra jutottam, hogy elmegyek Nathan-höz, hát ha ő tud valamit... El is mentem hozzá és becsöngettem...

- Szia, Amy! – nyitott ajtót Jess egy kis idő múlva, és megölelt.

- Szia, Jessica! – öleltem vissza – Nathan itt van? – tértem a lényegre.

- Fent van a szobájába...

- Rendben, köszi.

Fellifteztem az emeletre és bementem Nath szobájába. Amint beléptem halk, lassú zene szólalt meg... Minden felé gyertyák voltak meggyújtva... Az ágy felett nagy csomó kép volt ragasztva, amin Nathan és én voltunk... Közelebb mentem hozzá, hogy szemügyre vegyem a képeket...

- Ez a szobám kedvenc része – mondta mögülem Nathan.

- Mi ez az egész? – fordultam vele szembe és mutattam körbe a szobába.

- Ez egy jó kérdés Amy. Hogy mi ez az egész? Képzeld el miattad tettem. Már, mint mondtam hiányzol... Nem bírlak elfelejteni... Csak te kellesz nekem... Csak is te – jött közelebb hozzám.

- És mit kezdjek ezekkel a szavakkal? Ezek csak szavak... – mondtam a tényeket.

- Igen tényleg csak szavak számodra... De nekem érzések. Kérlek, adj 24 órát és bebizonyítom, hogy számomra csak te létezel... Ha ezek után se kellek majd, akkor ígérem békén hagylak.

- Nathan el kell, hogy keserítselek, ezzel nem érsz el semmit... – mondtam érzelemmentesen.

- Tudom, hogy elbasztam mindent, de legalább annyi esélyt adj, hogy rendbe hozzam...

- Örülök, hogy reálisan látod a helyzetet... De akkor sem! – mondtam határozottan.

- Amy kérlek csak 24 óra! Add meg azt a lehetőséget. Szeretlek és ez soha nem fog megváltozni. Kérlek! - könyörgött nekem és láttam, hogy a szeme meggyűlt könnyel.

Lehet, hogy meg kéne adnom neki, de akkor is elrontott mindent. És ezt ennyivel nem lehet rendbe hozni. De nem tudok neki nemet mondani. Ahogy rám néz... És ráadásul még a helyzet is fokozza...

- Nem – mondtam és próbáltam erősnek mutatni magam.

És ekkor megtörtént az, amire soha nem gondoltam volna, hogy egy pasiból ki tudom ezt váltani... Nathan elsírta magát.

- Amy, ezt nem csinálhatod velem. Szeretném rendbe hozni az összetört szívedet! – mondta miközben potyogtak a könnyei.

Kivettem a zsebemből egy papír zsebkendőt és odamentem hozzá.

- Elmegyek... – törölgettem le a könnycseppeket.

Rossz így látni... Nem sok kell ahhoz, hogy én is lesírjam magam.

- Köszi, Amy! – mondta szipogva és megölelt.

- Szerintem én most megyek – mondtam és leindultam.

- Holnap délben ott vagyok érted! – mondta még utánam Nathan.

*másnap, 11 óra*

Úristenem már csak 1 óra és Nathan itt van értem. Megint begöndörítettem a hajam, mert úgy vettem észre az elnyerte mindenkinek a tetszését. Most sminket nem raktam fel... Felvettem egy farmer rövidnacit, egy zöld toppot meg egy zöld converset. 11:55... Hu még időben vagyok... Izgulok, de basszus magam se tudom miért... Ekkor kaptam egy sms-t... "Itt vagyok. Gyere le. xoxo Nath". Elraktam a telefont a zsebembe, bezártam az ajtót és lementem. Nathan lent állt egy ferrari mellett... Én odasétáltam...

- Szia, Amy! - mondta mosolyogva.

- Szia! - köszöntem én is.

Majd kinyitotta nekem az ajtót és beszálltam. Ő megkerülte előröl a kocsit és beszállt... Majd elindult...

- Hova megyünk? - érdeklődtem.

- Ne legyél kíváncsi... Hamarosan kiderül... - titkolózott.

Az út további része csendbe telt... Tényleg kíváncsi vagyok hova visz... Meg az egész napra... Arra, hogy miket talált ki... Egy jó 30 perces kocsikázás után megállt egy cukrászda előtt...

- Itt vagyunk! - mondta és nyitotta ki az ajtót.

WOW! Imádom a cukrászdákat... És én is gyors kiszálltam... Az ajtó elé sétáltunk... És Nath kulccsal kinyitotta... Majd bementünk...

- Ez az egész most csak a miénk? - ültem le mosolyogva.

- Ez egyik haveromé... És most kölcsönadta... - ment be a pult mögé Nath - Mit szeretnél? Válasz bármit.

- Hát... - néztem körbe, nagyon sok mindent volt itt - Csoki tortát - húzódott már megint mosolyra a szám, hisz ez a kedvenc sütim.

- Tudhattam volna... Olyan kis édes szájú vagy... - mért végig.

Nathan kivette az egész csoki tortát és vágott volna egy darabot, de rászóltam.

- Annál nagyobbat szeretnék...

És Nath szót fogadott... Majd elém tolta a tányért...

- Tessék!

- Kösziii - húztam el az "i" betűt.

És egyből elkezdtem enni... Meg se vártam Nathan-t, aki egy kis idő múlva leült mellém egy sztracsatella fagyi társaságában.

- Hmmm.... De isteni ez a fagyi. Kérsz? - nyújtotta felém a kanalát.

- Igen - vettem el a fagyi kelyhét... nehogy már csak egy kanállal adjon.

- Hééé! Én most ennyit egyek? - mutatott a kanál fagyira, mint egy óvodás.

- Mész és hozol másikat - mosolyodtam el.

Nathan fogta magát és felállt... Én meg eszegettem tovább... Később visszajött egy nagy tálca sütivel meg fagyival...

- Ezt mind meg fogod enni? - mutattam a tálcára.

- Dehogy is kettőnknek hoztam - ült vissza mellém - Egy kis tejszínhabot? - kérdezte.

- Aham, jöhet!

Nath nyomta a tejszínhabot a tortára, de nem csak oda, hanem rám is.

- Köszi! - mondtam mosolyogva.

Felemeltem a tejszínhabos tortám és a pofájába nyomtam.

- Ez finom! - nyalta meg a száját - De szóval így játszunk? - kérdezte felvont szemöldökkel és a tejszínhabot a mellem közé nyomta.

Ennek a vége az lett, hogy mind a kettőnk tetőtől-talpig fagyis, tejszínhabos, sütis és csokis lett. A mosdókagylónál meg mosdottunk és nagyjából minden lejött rólunk. Visszaültünk a ferrariba és mentünk a következő helyre. Meg se kérdeztem, hogy hova megyünk hisz tudtam úgy se mondja meg. Most 1 óra kocsikázás után érkeztünk meg... A The Wanted nyaralóhoz. De jó imádom, hogy a parton van a nyaraló. Kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házba. Ittam egy kis vizet, mert már szomjas voltam...  Nathan meg ki vett a hűtőből egy üveg pezsgőt... Nem tudom, mire készül...

- Gyere! - biccentett az ajtó felé.

Kimentünk és azt mondta, hogy most fel fogunk sétálni egy szirtre.

- Mikor érünk oda? - kérdeztem.

- Egy olyan 20 perc - válaszolta.

Sétáltunk... Sétáltunk....

- Sok van még hátra? - nyafogtam, mert már fáj a lábam.

- Nem - rázta a fejét.

Mentünk tovább.... tovább... Még, hogy nem sok... A lábam már széjjel megy... Utálok túrázni... Olyan megkönnyebbülés volt mire végre felértünk... A szirten volt egy pléd lerakva és egy piknik kosár... Én egyből leültem...

- Végre! - fújtam ki a levegőt.

Majd Nath is leült mellém... Kivette a kosárból a kaját és lerakta... Gyönyörű volt innen a kilátás... Megérte azt a sok sétát...

- Csinálsz rólam egy képet? - kérdeztem meg.

- Én nem lehetek rajta? - kérdezte lebiggyesztett ajkakkal.

- De! - válaszoltam mosolyogva.

Megfordultunk, hogy látszódjon a csodálatos kilátás is... Nathan a kezét a derekamra tette én is közelebb húzódtam hozzá és így csináltunk egy képet. Amit egyből fel is töltöttem twitterre. @AmyPayne: Hát nem csodálatos a kilátás? @NathanTheWanted.

Ezután Nathan öntött pezsgőt és iszogattuk... Közben jöttek a semleges témák időjárás, hogy vagy, mit csináltál tegnap... stb.

- Azért remélem, tetszik ez... És nem baj, hogy ennyit kellett sétálni... - mondta Nath.

Ekkor csak annyit hallok, hogy taccs... És látom, hogy egy madár beleszart a kajába... És hangos nevetésben török ki...

- Enni már nem eszünk - tolta arrébb nevetve az ételt Sid.

És ekkor megszólalt a telefonja... Felállt és felvette...

- Szia, anyuci!... Persze, minden rendben Jessica-val.... Igen vigyázok rá... Persze nem engedem bulizni... Igen... Aham.... Szia, anyu! - tette le és visszaült.

- Szia, anyuci!... Aham... Igen... - utánoztam Nath-et.

- Jól van, na ne piszkálj...

Majd tovább beszélgettünk... És amikor már kezdett sötétedni visszaindultunk... Meredek volt az út és csúszott is... Én mentem elől, mikor megcsúsztam és seggre ültem... De olyan lendülettel, hogy seggen csúszva leértem... Nathan meg röhögve futott utánam...

- Legalább nem kellett sétálnom - álltam fel és leporoltam magam.

- Jól vagy? - kérdezte Nath még mindig nevetve.

- Igen persze - nevettem én is ki magam.

És hangokat hallottam a nyaralótól... Jobban megnéztem és még tábortűz is volt rakva.

- Itt vannak a többiek? - lepődtem meg.

- Aham - rázta a fejét és elindultunk - Te nyugodtan menny oda hozzájuk, majd szólok, hogy ha gyere - mondta és bement a házba.

Én oda sétáltam a többiekhez és leültem melléjük.

- Sziasztok! - köszöntem.

- Szia! - mondták kórusban.

- Miért nem vettétek fel a telefont és miért nem nyitottatok ajtót? Hol voltatok? - kérdeztem rá ezekre, mert érdekelt.

Néma csendbe ültek, mikor egyszer csak megszólalt Jay:

- Kérdezd Jessica-t! - mutogatott rá.

És ránéztem Jess-re és vártam a magyarázatát...

- Ööö...Igen Nathan megyek! - állt fel Jess és befutott a házba.

Nem kaptam meg a kérdéseimre a választ... De legalább megtudtam, hogy nincs semmi bajuk velem... Eszegettem mályva cukrot meg nevetgéltünk...

- Amy! - szólt Nathan.

Felálltam a helyemről, odamentem hozzá és bementünk a házba... Majd fel az emeletre és be a fürdőbe... Az egész fürdő rózsaszirmokkal volt be szórva és a jakuzzi meg tejesen fel volt habosítva... Erről csak álmodni mertem volna, hogy egy pasi ezt teszi értem, főleg egy ilyen jó pasi...

- Menjünk be - kezdte levenni a pólóját Nath.

Levetkőztünk fehérneműre és beültünk egymással szembe.

- Nem lett túl meleg a víz? - kérdezte.

- Nem... Pont jó... - válaszoltam, hisz pont kellemes volt.

- És hogy érezted magad ma? - kérdezte mosolyogva.

- Nem volt rossz... - füllentettem egy kicsit, hisz baromira élveztem...

- Oké... Amúgy zavarna, ha odaülnék melléd? - tette fel félénken a kérdést.

- Gyere nyugodtan... - mondtam egy halvány mosoly keretében.

Olyan édes, hogy még ezt is megkérdezte... És Nathan idejött mellém... A jobb kezét meg átrakta a vállam felett...

- Tényleg minden rendben? Nem fájt az amikor lecsúsztál? - nevetett bele a végén egy kicsit.

- Nem fájt... De az a lényeg, hogy legalább nem kellett sétálnom... - mondtam nevetve.

Ekkor kinyitódott az ajtó és Max jött be:

- Ez az! Jakuzzi idő! - mondta és vette le a ruhadarabokat magáról.

- Max ne! - szólt rá Nath...

De Maxei nem hallgatott rá... És még levette az alsónadrágját is és beugrott közénk...

- Fújjj! - szálltam ki egyből a vízből.

- Kösz! - szólta le Sid.

- Tudod mi nagyon gáz, Max? - szedtem össze az összes törölközőt - Az, hogy ha meztelenül kell járkálnod a házba - vettem fel a ruháit a földről és kifutottam.

Majd bementem a szobába... Ledobtam az ágyra azt ami a kezembe volt és elkezdtem megtörölközni... Nem sokkal később Nath is bejött a szobába és követte a példámat...

Majd elkezdtünk nézni valami romantikus filmet.... És kintről hallottuk, hogy Nunu sikoltott egyet... Meg elhordta Max-et holmi perverz állatnak... Kicsit se nevettünk...

- Nathan nem nézünk inkább egy horror filmet? - kérdeztem, mert szerintem ez a film borzalmas.

- Ha szeretnéd - mondta és már kutakodott is másért - Halálos kitérő jó lesz?

- Persze - mondtam mosolyogva és betette.

Ez már is jobb... Majd 1,5 óra alatt vége is lett...

- Szerintem jobb, ha alszunk, mert holnap mi csinálunk reggelit ezeknek a barmoknak - mondta Nath.

- Oksa - válaszoltam és lekapcsoltam a villanyt.

Nathan egész nap tartotta a távolságot, egyszer-kétszer megszegte... De még az ágyban is tartja a távolságot... Teljesen meg volt felezve... Ő aludt az egyik oldalt én a másikon... És így álomra hajtottam a fejem.