1x28: Elbasztad az egészet, szó szerint!

/ Meghoztam a következőt... :D hihetetlenül örülök a több, mint 12400 kattintásnak :) soha nem hittem, hogy ennyien fogjátok látogatni az oldalt... : DD ez a rész úgy kb. elmegy... nem a legjobb, de nem is a legrosszabb :)) és hozom a kövit vasárnap este fele :P /

* kedd*

Zayn szemszöge

Ülünk Pezz-zel a kanapén és valami bugyuta filmet nézünk, mikor megszólal Perrie telefonja. Kiveszi a zsebéből, megnézi ki az... Én persze nem láttam, hogy ki az.

- Bocsi, de ezt fel kell vennem - nyomott egy puszit az arcomra és felállt.

Ez fura... Mindig előttem szokott beszélni telefonon, nekünk nincsenek titkaink egymás előtt.... Én is felálltam és követtem. Bement a fürdőbe és becsukta maga mögött az ajtót... Odamentem az ajtó elé és füleltem...

- Igen, persze... - mondta halkan, de én mégis hallottam. - Oksa akkor 20 perc múlva ott. Puszkó! - mondta Pezz én meg gyors visszaslisszoltam a nappaliba.

Pár másodperc múlva ő is visszajött.

- Elmegyek Jade-del vásárolni. Majd jövök. Szia! - nyomott egy csókot a számra és elindult.

Ez fura...Jade-nek soha nem szokta mondani, hogy puszkó... Meg a plázába mennek mindig vásárolni és oda kocsival szokott menni...most meg gyalog indult el... Arra a döntésre jutottam, hogy követem, mert itt valami nincs rendben...
Gyors felhúztam a cípőmet és Perrie után indultam. Követtem és egy puccos étterembe ment be... Ja, persze vásárolni... 
Közelebb mentem az étteremhez és ekkor nem hittem a szememnek... Jade átment pasiba, akinek kopasz a feje és enyhén borostás az arca és akcentussal beszél. Ő Max volt. Mit csinálnak ezek itt, főleg az én hátam mögött? Mert ez tuti randi! Ezt nem bírtam tovább nézni és berontottam az étterembe... Odasétáltam hozzájuk.

- Sziasztok! - csaptam rá az asztalra.

- Szia, Zayn! - mondta rémülten Pezz.

- Mit csinálsz te itt ezzel??! - kérdeztem kicsit ingerülten.

- Ő csak a haverom, nehogy féltékeny legyél rá - tért ki a válasz elől.

- Inkább ezzel ebédelsz, minthogy velem töltenéd az égész napot! Kösz Perrie!

- Te is észrevehetted volna, hogy nem olyan a kapcsolatunk, mint régen... Egyszerűen ellaposodott...

- Te meg mással találkozgatsz... Nemhogy rendbe hoznánk, ami elromlott...!

- Ezen a kapcsolaton nem lehet már mit rendbe hozni!

- Jó, hogy te így látod a dolgokat!

- Igen, én így látom. Jobb lenne, ha már nem lennénk együtt!

- Te, szakítasz? Velem? - nevettem fel.

- Igen! - mondta komolyan Pezz.

- Aztán, majd ne gyere utánam, hogy kezdjük újra - mondtam és elhagytam az étteremet és hazafelé vettem az irányt.

Amy szemszöge 

*du. 1 óra*

A kanapén ülök fagyival a kezembe és nézek valami csöpögős, nyálas szappanoperát. Amikor megszólal a telefonom. Mit akar már megint Nath?... Ja...ez csak Zayn. Gyors rendbe szedtem magam és felvettem.

- Szia, Amy! Zavarok? - hallottam Zayn nyugtalan hangját.

- Nem. Mondd, mit szeretnél?

- Perrie és Max! - nyögte ki.

- Várj! Mi??! - lepődtem meg.

- Együtt ebédeltek és Pezz szakított velem...

- Ácsi-ácsi... Most Pezz és Max? Vagy mi? Ezt nem értem...

- Perrie és Max együtt ebédelnek... Én meg nem tudom meg, ha nem követem Pezz-t... Aztán bementem hozzájuk és dobott...!

- Most már értem! Úgy tűnik ez a szakítások hete és még csak kedd van...

- Ezt hogy érted?

- Mindegy. Tudod mit? Gyere át! - hívtam meg.

- Oké, max egy óra és ott vagyok - nyomta ki a telefont.

Én meg visszaültem nézni a szappanoperát és mikor csöngettek mentem kinyitni az ajtót.

- Szia, Zayn! Gyere be! - mondtam.

- Szia! - köszönt és beljebb jött.

A bőröndjét lerakta a sarokba, majd kővetett engem a nappaliba. Az asztalra rakott egy táskát és leültünk a kanapéra.

- Ezt kettőnknek hoztam - vett ki egy üveg Jack Daniels-t és az asztalra rakta.

- Mindjárt jövök, csak hozok poharat - mondtam és kimentem a konyhába.

Kivettem a szekrényből két koccintós poharat és visszamentem a nappaliba. Mire visszatértem mar az asztalon 2 üveg whiskey volt.

- Két üveg? - ültem vissza mellé és a poharakat leraktam az asztalra.

- Kisebb pohár nem volt? - kérdezte Zayn mosolyogva.

- Nem - mondtam.

Majd neki láttunk az ivászatnak, elmeséltük a bajainkat egymásnak. Azt is elmeséltem, hogy szakítottam Nathan-nel, mert megcsalt. Kiszálltam a focicsapatból, aminek Zayn nem örült. Amikor megittuk 1,5 üveg J.D.-t, csöngettek. Nagy nehezen feltápászkodtam a kanapéról. Egy kicsit megszédültem, nem tudom mikor ittam utoljára ennyit. Mielőtt még kinyitottam volna az ajtót lehúztam a maradék piát, ami a poharamba volt. Kicsit dülöngélve, de sikeresen eljutottam az ajtóhoz. Az illető még mindig nem akaszkodott le a csengőről.

- Kussoljál már! Itt vagyok! - beszéltem a csengőhöz.

Majd nyúlkáltam a kilincshez, de sehogy se bírtam megfogni.

- Ne ficánkolj már! - szóltam rá.

Nagy nehezen sikerült elkapnom és kinyitottam az ajtót, amint megláttam ki áll ott...egy pillanatra kijózanodtam és rábasztam az ajtót, elméletileg. És visszamentem Zaynei-hez. És visszaültem az előző pocizóimba, Zayn ölébe.

- Amy! – jött be Nathan a nappaliba.

Akkor nem sikerült becsuknom az ajtót.

- Mit akarsz Sykes? – kérdezte Zayn és egy puszit nyomott a nyakamra.

- Jöttem beszélni Amy-vel – válaszolta Nath kicsit megilletődve.

- Hát te hülye vagy – jelentette ki Zayn és kinevette – Ezek után még beszélni akarsz vele?! Most azonnal húzz innen vagy én, raklak ki!

- Pssz – tettem a szája elé a mutatóujjam – Ez az én dolgom – majd Nathan felé fordultam – Szépen kérlek, hagyd el a házat! Vagy Zayn-t rád küldöm.

- Amy, kérlek – jött közelebb – Nem veszíthetlek el, tudod hogy mennyire szeretlek – kezdte a szokásos dumáját amiből már elegem van.

- Takarodj ki a házból! – ordítottam rá és felálltam, Zayn megfogta a derekam, mert majdnem eldőltem.

- Nem megyek el addig, míg nem beszéltünk – makacskodott Nath.

- Na, most már nekem ebből elég volt! – állt fel Zayn is.

Odament Nathan-höz és a pólójánál fogva kiráncigálta a házból. Majd visszajött és leült mellém.

- Bántottad? – ittam bele az üvegbe.

- Nyugi nem. De nem sok kellet hozzá – mondta Zayn kivette a kezemből a piát és ő is meghúzta.

Hirtelen ötletből odaléptem a hifihez és kapcsoltam zenét. Megszólalt a One Direction – What Makes You Beautiful. A zenére együtt énekeltem, fel is álltam az asztalra és az oda nem való dolgokat lerugdostam. Majd elkezdtem táncolni az asztalon. Ránéztem Zayn-re, láttam tetszik neki, ezért folytattam. Pár perccel később Zayn felállt és belerúgott egyet az asztalba. Kitörte a lábát én meg a földre kerültem és a maradék piában fetrengtem és magamon kívül röhögtem.

- Zayn ez mire volt jó? – kérdeztem még mindig a földön fetrengve.

- Nem tudom csak késztetést éreztem arra, hogy megtegyem – mondta Zayn és fogta a lábát.

- Segítenél felállni? – nyújtottam felé a kezem nevetve.

- Jah – Zayn megfogta a kezem és egy rándítással felállított – Gyere, van egy ötletem – fogta meg a kezem és elkezdett húzni.

Még az ajtót se csuktuk be, csak a huzat csapta be. Fogtunk egy taxit és beszálltunk. Zayn lediktált egy címet a taxisnak. Fogalmam sincs, kié lehet az, majd a taxi megállt egy jó 30 perc után egy puccos ház előtt. Kiszálltunk.

- Hol vagyunk? – kérdeztem Zayn-t.

- Elhoztalak a perverzség birodalmába – mondta mosolyogva.

Zayn-nel átmásztunk a kerítésen, mert a kapu nem volt nyitva, elméletileg. Elindultunk a bejárati ajtó felé és Zaynei becsöngetett. Pár perc múlva Harry nyitott ajtót boxerben... Így még nem láttam... Igazán sexi volt és azok a tetkók... WOW!

- Sziasztok! – támasztotta az ajtófélfát – Mi cél hozott titeket erre?

- Csá Hazz! A pincében tartod még a piákat? – kérdezett rá egyből Zayn.

- Aha – bólogatott és Zayn bement – Ennek mi baja?

- Szakított vele Perrie... Utána meg ittunk egy kicsit – válaszoltam.

- Ohh egy kicsit? Látom, alig állsz a lábadon, had segítsek – nyújtotta felém a kezét.

Elfogadtam az ajánlatát és Harry-be karoltam. Bementünk a házba és leültünk a nappaliba.

- Mindjárt jövök, csak megnézem, mit csinál Zayn! De te ugye nem mész el addig?

- A-a – ráztam a fejem tátott szájjal és Hazz meg elment.

Ekkor vettem észre, hogy itt hagyta a telefonját. Ezt nem gondolta meg jól és a kezembe vettem... Bepötyögtem ezt az sms-t: „Party náklam! MOOOOST!!”. És elküldtem körüzenetként. Majd mintha misem történt volna visszaraktam a telefont a helyére és elhelyezkedtem a kanapén... Pár perc múlva fel is jött a két jó madár jó sok piával.

- Ezt mind meg akarjuk inni? – kérdeztem ártatlanul.

- Igen! – válaszolta Harry és szorosan mellém ült.

- Ti ihattok nyugodtan... Nekem már nem kell több – tiltakoztam, így is eleget ittam.

- Dehogy nem! Ti is szakítottatok Nathan-nel. Tehát ISZOL! – parancsolta rám Zayn.

- Szakítottatok? – nézett rám értetlenül Hazza.

- Igen – mondtam és lehajtottam közben a fejem.

- Jaj – ölelt meg Harry – Ne félj Harry mindig itt lesz neked – beszélt E/3 személyben magáról.

Majd iszogattunk hármasban. Egy olyan 30 perc múlva megjelentek a „hívatlan” vendégek. Persze Harry meglepődött, de elmondtam neki a csíntevésemet, amiért egyáltalán nem akadt ki... Táncolgattam, iszogattam... Valamikor azt se tudtam hol vagyok, vagy épp mit csinálok... De nem baj! Egyszer csak Harry idejött hozzám és kihívott a konyhába, hogy beszélgessünk...

- Olyan gyönyörű vagy – fogta meg a kezem.

- Köszi – mondtam ennyit, mert nem tudtam mire vélni ezt a bókot.

- Nathan egy idióta! Ha ilyen csajom lenne, mint te soha nem engedném el – tette a kezét most már a derekamra – Nem ismerek még egy ilyen sexi, durva, belevaló csajt, mint te – mért végig Harry és megcsókolt.

Én visszacsókoltam... De várjunk csak ezt nem szabad... Harry csak kihasznál engem, mert részeg vagyok. Eltoltam magamtól és pofán vágtam... Sarkon fordultam... Megkeresetem Zayn-t és mondtam neki, hogy menjünk haza... El is indultunk... Viszont nehéz volt egy kicsit feljutni a házba, mert már megint itt tanyáztak az újságírók... Mikor végre felértünk ledobtam a cipőm és úgy ahogy voltam befeküdtem az ágyba, Zayn meg mellém...

*szerda*

Nathan szemszöge

Hogy lehetek ennyire béna, hogy nem tudom megcsinálni ezt a hülye küldetést?! Most próbálom vagy tizedijére... Tudtam, hogy idétlen vagyok, de hogy ennyire... Huu nyugi Nathan próbáld meg még egyszer... Neki láttam pont sikerült volna, de csöngettek és ijedségembe még a konzolt is kiesett a kezemből... Felálltam és kinyitottam az ajtót... Amikor megláttam, hogy ki állt ott egyből felébredtem...

- Szia, Nathan! – köszönt hugi és lekevert nekem egyet.

- Így kell köszönteni a testvéredet, akit 3 hónapja nem láttál? – kérdeztem.

- Igen! Amúgy hiányoztál... – ölelt meg.

- És te hogy-hogy itt? – kérdeztem meg.

- Beszélnünk kell – jött be a rózsaszín bőröndjével.

- Meddig óhajtasz maradni? – csuktam be az ajtót.

- Hmm... 2-3 hét – vágódott le a kanapéra.

- Hogy mennyi? – ültem le én is.

- Jól hallottad! De mint mondtam beszélnünk kell – lett komolyabb.

- Valami történt? – ijedtem meg a komolyságán.

- Valami olyasmi...

- Meghalt a hörcsögöd? – viccelődtem.

- Haha... Komolyabb a szitu...

- Bökd ki! – sürgettem.

- Hétfőn hívott Nunu... – nézett rám szúrósan.

Úristen Nareesha felhívta... Remélem nem mondta el az Amy-set, mert akkor lesz itt ne mulass...

- És mit akart? – kérdeztem egy kínos mosollyal.

- Elpanaszolta nekem, hogy az én bátyám milyen egy undorító féreg – emelte fel Jessica a hangját.

- Igen, megtörtént, nagyon sajnálom. Most is azon vagyok, hogy helyre hozzam – vizslattam a piszkos szőnyeget.

- Nagyot csalódtam benned Nathan! Pont lufival (Dionne és azért, mert nagy a feje)? Legalább hagytad volna, hogy megismerjem Amy-t... Akkor tényleg borzalmas lehet a csaj, ha Dionne-val csaltad meg.

- Amy nem borzasztó! Ő a világ legjobb nője... De csak utánad – néztem rá mosolyogva – Teljesen az ellentétem… Talán ez fogott meg benne... Talán nem! Csak, azt tudom, hogy szeretem, de ő szóba se akar állni velem...

- A helyébe én se állnék szóba veled... Különben is meg ha annyira szereted akkor nem csaltad volna meg lufikával... – gúnyolódott.

- Jól van! Dörgöld még az orrom alá vagy százszor...

- Ide figyelj bátyus, ez az én dolgom – mondta, közben matatott a telefonjában – Nézd ezt! – tolta a képembe a telefont, amin én és Dionne volt – Ne magadat, a csajt nézd! 17 éves; nagyobb a feje, mint neked; és egyszerűen ocsmány az egész csaj; ráadásul a hangja is idegesítő. Véleményem szerint egyáltalán nem illetetek össze Dionne-val – és újra a telefonjában matatott, majd megint a képembe nyomta most Amy és én voltam rajta – Ő már 18 éves érettebb, mint Dionne; nem egy buta kislány; látszik rajta, hogy egy laza, jó fej, bevállalós csajról van szó. Ti már összeilletek. Neked is jót tett ez a változás sokkal vidámabb vagy és kedvesebb vagy velem, ami nagy szó. Nem tudom mit tett veled az a csaj, de úgy érzem visszakaptalak. És te egy akkora balfasz voltál, hogy elbasztad az egészet, szó szerint! Én azért jöttem most ide, hogy segítsek rendbe hozni a hibádat, megint...

Tisztára igaza van a húgomnak, szinte reálisabban látja a dolgokat, mint én... Utálom ezt, hogy ennyire jól ismer...

- Eskü, ha ráveszed arra, hogy beszéljen velem, akkor... akkor... Beszélek anyuékkal, hogy velem töltsd a jövő nyarat – ajánlottam fel.

- Már ezért az ajánlatért megéri rávenni Amy-t, hogy beszéljen veled.

Majd tovább beszélgettünk és eldöntöttük, hogy elmegyünk ennyi a Starbucks-ba.